Ian felesége, Jane egy hét alatt a proszektúrától a ravatalozóig jutott. Az ön- és Murphy-ismeretből egyes Susan feltűnésmentesre tervezi részvételét a búcsúztatáson. Ennek kivitelezési esélye őt ismerve nulla. A decens ruhához álcázási célokból viselt rejtősapka-szemüveg kombóhoz való ragaszkodás nélkül is. Bár végül nem a Clouseau-kellékek okoznak bajt.

Hanem a gazdájuk. Jane egyik barátnője ugyanis szemérmetlenül rástartol Ianre. Inkognitó Susannek meg feltétlenül közölnie kell a - mentségére szólva, valóban nagyon irritáló - másik nősténnyel, hogy a friss özvegy már foglalt egy ideje, általa. A csaj bosszúból - ujjal mutogatva Susanre – bemószerolja őket az egész gyászoló rokonság előtt. Susie szégyenében a balzsamozóba menekül. Itt talál rá később Ian, aki egyáltalán nem haragszik. Sőt, mindennek ellenére, ott helyben, egy aranylakodalmán túllévő hullapár bátorító közelségében megkéri a kezét. Tök romantikus.

Gabrielle is gyászol. A fiatalságot, a szépséget meg ilyesmiket, mivel  közeleg a harmincegyeddik születésnapja. Zach felvidítaná néhány vacak ékszerrel vagy autóval, de a néni szigora miatt kénytelen tartani magát a “barátok vagyunk, nincs dugásra csábító ajándék”-szabályhoz. Amíg a baráti ajándékként engedélyezett wc-ülőkék meg szappantartók között bogarászik, Gaby az ágy-osztályon, megismerkedik a franciás kinézetű Luke-kal, aki kissé nehéz felfogású ugyan és a flört legjobb esetben is egy motorvonat márka neki, de rég elmúlt 12 éves és nincs felesége.

Viszont - mint kiderül - Zach a főnöke, aki Gaby elvárásainak megfelelően látszólag jópofát vág a beó és a hőn áhított nő randijához. Valójában egy milliomoshoz illő genyó megoldással gyorsan kiiktatja a zavaró tényezőt. Mondjuk Luke-ért nem kár. A munkaadóval való szembeszegüléshez eleve nincs elég vér a pucájában, egy idő után meg már máshoz se. A sürgős szerződésnek álcázott főnöki figyelmeztetés simán kasztrálja már a levesnél, a desszert előtt meg már arra is hajlandó, hogy Zach utasítására leöregezze Gabyt. Ezzel a munkahelyi kirúgást megússza, viszont kiprovokál egyet az egykor nyilván biztosított lábaktól. Gabrielle-t önértékelési válságba taszítja az eset, és a kirúgás után jól berúg. Az ördögi Zach persze  “véletlenül” arra  jár, hogy boldogan felajánlja a bal vállát sírásra, a jobbot meg hortyogásra.

Főnök-beosztott konfliktus színezi a Scavo pizzéria  hérköznapjait is.  Az alkalmazottak már a nyitás előtt végigasszisztálhatják az első feszkót a főnök és az üzletvezető között. Edie kérésére ugyanis Tom felveszi a Julie-val való szakítás óta búskomor Austint, aki mosogatás helyett inkább jól betép, Lynette meg kirúgja emiatt. Tom viszont magasabb rendű szempontokat is figyelembe véve– úgy, mint jóképű pizzásfiú hatása a környék gimislányainak pizzafogyasztási szokásaira, ill.  jóképű pizzásfiú nagynénijének ingyenreklámja - visszaveszi.

Lynette szokásos otthoni stílusában és módján kezelné a dolgot, de Tom fellázad, és olyan határozottsággal állítja, hogy itt ő a főnök, hogy a végén nemcsak Gyurmalord saját maga, hanem velünk együtt Vaslady is elhiszi. Sőt, Tom főnöki tekintélyének helyreállítása érdekében egy nyíltszíni, ordítozós letolást is hajlandó eljátszani. Persze azért az ő rendezésében.

Nők milliói után a forgatókönyvíróknak is elegük lett végre a folyton bambán nézző Mike-ból, és hipnoterapeutához küldték emlékeket elővakarni. (A terapeuta szerintem feltűnően hasonlít a hegyekben bújkáló Felicia Tilmanra, de ez egy sehová sem vezető mellékszál.) A pamlagon aztán dupla öröm éri a szépfiút. Egyrészt az enyhén ittas, de kifejezetten dögös és lengén öltözött Monique úszik be a képbe, másrészt rájön, hogy tutira nem ő ölte meg. Mert -bár a vörös femme fatal nyíltan kikezd vele, - hős szerelőnk nem él vissza a helyzettel, hanem az s-idomra koncentrál, és potyaszex helyett elugrik érte az obiba. Visszatértekor a lány helyett viszont csak egy konyhát takarító sárga gumikesztyű várja. Hogy ki szorgoskodik benne, egyelőre rejtély.

Bree dícséretes önfegyelemmel tíz órát engedélyez Orson szervezetének, hogy a Gloria-féle szereket feldolgozza, reggel hatkor azonban beszélni akar a történtekről. Fél hétkor már nem annyira, mert addigra megtudja, hogy halt meg Monique Polier, csak már nincs visszút. Valami durva lehet az igazság, mert Bree ultimátumot ad Orsonnak, vagy ő (Orson) vagy ő (Bree) megy a rendőrségre. Orson viszont legelőször is a szomszédba megy, ahol beint Almának és Gloriának. Alma rájön, hogy vesztettek, és a változatosság kedvéért ezúttal ő pakolna ki a rendőrségen. (Most már valaki tényleg oda is mehetne, hogy végre mi is megtudjuk, mi történt.) Gloria viszont dühösen nyiszálja az ollóval a kötött pulcsi szálát, majd egy váratlan manőverrel bezárja kedvenc menyét a padlásra.

Napközben az egyetlen említésre méltó dolog, hogy Orson sárga kesztyűben (!) tesz-vesz a ház körül. Este azonban felpörögnek az események. Bree létrára mászik egy kis zacskóért, de lezuhan egy elfűrészelt fok miatt, és agyrázkódással kórházba kerül. Andrew a hajnalban kihallgatott beszélgetés miatt Orsont gyanúsítja, szerintem viszont Gloria a kis huncut. Bár ő meg sánta, szóval a franc tudja.

Orson épp hazaindul a hosszúra nyúlt nap végén a kórházból, amikor elépattan Mike, a Felicia-klónnál szerzett legújabb emlékeitől feldobódva. A Monique-os sztori ugyanis egy kissé fura beszélgetésben, a sárga kesztyű meg Orsonban folytatódott. Orson nem tudom mit tehetne, de kevés hülyébb ötlet van a parkoló autók tetején való menekülésnél. Ezt valószínűleg ő is így gondolja, legkésőbb akkor, amikor a Mike-kal való dulakodásban egyensúlyát veszteve a klasszikus ááááá-k és karmozgások kíséretében lezúg a parkolóház tetőszintjéről. To Be Continued…