Közeleg a tél, jeges szél söpri végig az alaszkai parton, a halászhajók már a jégbőrös vízen szaladnak ki a kikötőből, és a kocsmák előtt is már dideregve késelik egymást az aranyásók. Ez a végjáték, most derül ki, hogy sikeres volt-e az idény, hogy megérte-e egész nyáron a tenger fenekét porszívózni.

A Wild Ranger legénysége úgy tűnik jobban tette volna, ha otthon marad a fűtött szobában, és Oprah-t nézik, amíg ki nem kötik a kábeltévét és az áramot a házból. Merthogy a szezon alatt csak annyi aranyat gyűjtöttek össze, ami legfeljebb egy kiadós bebaszásra elég, ha beadják a zaciba. Már persze ha nem kérnek koktélokat, és az egyet fizet kettőt kap happy hour alatt kezdik el a piálást. Scott már két résszel ezelőtt kiutálta a hajóról Steve-et az élhetetlen öreg hippit, így most már csak Steve-et, a kamionsofőrt baszogathatja. Meg is teszi, hiszen a feszültséglevezetéshez már nem elég, hogy egyfolytában cigaretta lóg ki a szájából. De azért az is kiderül Scottról, hogy tulajdonképpen otthagyta a hitetlenkedő feleségét, hogy aranyat ásson, így most joggal ideges: se arany, se nő. Aztán később elszólja magát, hogy a gyerektartásra kell neki a pénz, vagyis úgy tűnik, hogy ez a válás már rég lezajlott, csak Scott kicsit furcsán érzékeli a valóságot. És nem csak akkor, ha nőkről van szó.

Drámai ponton hagytuk abba az előző részt: Emilyt szólongatták kétségbeesetten, a kamera közben pedig úgy cikázott egy felborult terepjáró sáros kerekein, mint amikor egy kézikamerás pornó forgatására lecsap az erkölcsrendészet. A történet ugyanitt folytatódik, csak még a dobokat is verik mellé, ha a feszültsége egy lufi lenne, akkor már nem is teli tüdőből fújják, inkább ipari kompresszorral.

A Szerelemhajó és a Lélekvesztő legénysége közös fürdőzésre érkezett a vadonba egy meleg vizű forráshoz, de hazafelé fejre álltak a nagy büdös sötétség közepén. Persze hiába egyre vadabb az aláfestő zene, hiába imbolyog a kamera, azért csak kiderül, hogy senkinek nem esett semmi baja. Még azért a szerkesztők kicsavarják az utolsó izgalomcseppeket is a sztoriból, kiderül, hogy fagypont alatt van a hőmérséklet, és ha nem sikerült kerekeire állítani a felborult dzsipet, akkor aztán itt éjszakázhatnak. Azt persze elhallgatják, hogy a legvégső esetben bevinné őket a városba a Discovery stábautója, de végül nincs is szükség arra, hogy az operatőr és a gyártásvezető mentse meg a realityhősöket. Egyszerűen visszalökik inkább a terepjárót az útra.

Másnap a Wild Rnageren kezdünk, ahol ugye már csak ketten vannak, miután Steve-t kirúgják. Még csak el sem kezd ásni a hajó, amikor kiderül, amit eddig is tudtuk: Scott, a kapitány hiába cigarettázik nagyon meggyőzően, hiába szónokol úgy, mintha nem is aranyat keresne, de legalábbis a normandiai partraszállást irányítaná, azért csak egy büdös nagy bunkó. Ha csak egy beosztottja van, azzal is képes összeveszni, miközben annyit káromkodik, hogy a hangmérnök sem győzi kisípolni.

Ki hitte volna, elérkeztünk az első évad utolsó epizódjához, és minden szükséges elem megvan ahhoz, hogy a végére tövig rágjuk a körmünket: alsó hangon van 1 db frissen szabadult férj, minimum 1 db időzített konfliktusbomba, 1 db közelgő idegösszeomlás, a Mindent Felkavaró Titkokról nem is beszélve!

Karen az Arizonában dekkoló exét zargatja, újságolja, kész az első fejezet, ugye büszke vagy rám? Mit mondhatna erre a fószer, persze, de azért jó lenne, ha nem folynál bele megint a drámába. Karen szerint a Renee-ügyet sikerült rendezni, de Dritával kapcsolatban egyre inkább az az érzése, az egész „barátságuk” veszett fejsze nyele. David tanácsolja, hogy egyszerűen szarja le, nem fontos, és csak arra koncentráljon, amiért odament. Meg inkább azon gondolkodjon, hol akar élni, Arizonában vagy Staten Islanden, mert nem kóser, hogy nincs együtt a családjával. Áldott egy lélek ez a Dave, mert a lányuk meg Karen kedvéért hajlandó lenne még New Yorkba is átköltözni. Karen nagyra értékeli az egyre mélyülő barátságot az exével, és bár pár résszel ezelőtt még azt mondta, nem akarna megint vele élni, most már nem tartja kizártnak, hogy újrakezdjék. A vágó ezen a ponton kissé elragadtatta magát, mint az alant látható.

Renee második otthonát, a terapeuta rendelőjét látogatja. Mosolyogva kezdi, jó a kedvem, nagy lépést tettem azzal, hogy Juniort kitessékeltem az életemből, nem fogom többé átvenni a problémáit. Erősnek érzi magát ahhoz, hogy helyt álljon segítség nélkül is. Persze ez nem azt jelenti, hogy Junior megdögölhet tőle az árokparton, de saját maga mégiscsak fontosabb. Ja és nem megy bele mindenféle jelentéktelen vitákba se, senkivel. Kelly elégedetten bólogat, mint aki látja a munkája gyümölcsét. Azért nem árt még egy kis egópumpálás, és felsoroltatja Renee-vel, mit szeret magában, aki beismeri a riportban, bőven akad még palléroznivaló a személyiségén.

Az idő halad, gyorsan szalad, mondanám, ha öregasszony lennék, ami nem vagyok, viszont ez már tényleg az utolsó előtti epizód az első évadból, elképesztő! Ráadásul elárulhatom, hogy a második szezonba majdnem kétszer ennyi részt szuszakoltak, úgyhogy aki rákapott, az el lesz kényeztetve rendesen, új szereplőkkel és 200%-al több drámával, és ha még ez sem elégítené ki csillapíthatatlan trash-éhségeteket, akkor indul a Chicago-i spinoff is hamarost. Na de elkujtorogtak a gondolataim, mint a kiskecskék, végezzük ki a kilencedik epizódot gyorsan.

Nagy napra virradtunk, Carla férjét 6 év után kiengedik a börtönből, úgyhogy mennek érte a kölkökkel. Carla kicsit aggódik, egyrészt az ikreknek tök új élmény lesz egy apa, 2 éves korukból nem sokra emlékezhetnek, másrészt lehet, hogy Joe nagyon megváltozott a börtönben és az ikrekkel sem fog tudni mit kezdeni, ráadásul most fogja elmondani nekik, hogy 6 évig nem dolgozni volt, ahogy eddig tudták, és a tetejébe még a hétköznapi életbe is vissza kell szoknia. KisJoe annyira be van sózva, hogy az energiáját a húgán vezeti le, a hátsó ülésen püföli egy kék plüssmajommal.

Renee ezalatt egy szókimondó feka barátnőjével találkozik, akinél régebben stylist asszisztensként dolgozott például 50 Cent és G-Unit klipekben, és most, hogy megint difi van, kéne valami pénzes meló. Tiffany nem sokat szarozik, kerek perec megmondja: Renee, túl sok a dráma, és elég nehéz elviselni, amikor ezt magaddal hozod a munkába. Renee védekezik, de hát összetartozunk Juniorral a gyerek miatt, Tiffany szerint viszont ettől még lehetne nyugodt élete, másoknak is megy, csakhogy Renee magára veszi a szart, ha kell, ha nem. Szerencsére Tiffany jó arc, és megígéri, hogy szól, ha tud valamit, mert amúgy összeszedetten és pontosan dolgozik.

Egyre kevesebb idő van, egyre feszültebb a helyzet, egyre hangosabbak a dobok, és egyre gyakrabban vágnak be kőkemény gitárfutamokat a zenei szerkesztők: Alaszkában csak a medvék élhetnek gondtalanul, az aranyásók nem. Zeke szerint például három éve nem volt ilyen rossz szezon, folyton esik, ami azért errefelé nem olyan, mint Balin, már csak azért sem, mert kurva hideg van. A Wild Rangers legénysége is ezen az állásponton van, ami nem meglepő, hiszen nekik eddig semmi nem jött össze.

Scott és Jason megnézik, hogy találtak-e az előző epizódban aranyat, kimossák a bányászmohát és a rázó rácsot. Scott végtelenül optimista, hiszen rögtön azt mondja, hogy csak kavics és sár van ott, arany biztos semmi. Aztán mélyen megszívja a dekket. Steve nem tűnik fel, de ennem most mindenki örül, a faszuk tele van a hippivel, aki egy kiszuperált iskolabuszban lakik, de még ahhoz is lusta, hogy legalább egy nagy peace jelet pingáljon arra a buszra. Aztán persze megjelenik Steve, és ki is akad, hogy kihagyták a munka legjobb részéből: a pénz számolgatásából.

Nem kell megijedni a címtől, ez továbbra sem az Animal Planet, bár van benne állat bőven, bruhaha (elnézést). A vérmes háborúskodás után újra béke honol Staten Island szigetén, egy epizód erejéig biztosan. Renee-nek nem jött be a netes társkeresés, Carlának viszont nemsokára hazatér a férje a böriből, Dritát pedig kétségek gyötrik a házasságáért hozott áldozatokat illetően, Karen lapított, gondolom most fog akciózni. Lássuk, miből élünk!

Renee Carlával ebédel, feltételezem vezeklésképpen, hiszen annyira el volt foglalva a saját igazával, hogy azt se tudja, mi van vele. És az első percben elhangzik minden maffiafilm legalapvetőbb mondása: Fuhgeddaboutit! Koccintanak a barátságra, olyan, mintha presszókávét innának koktélospohárból, elég bizarr. Mi más lehetne a téma, mint a randizás, de Renee inkább Juniorral lenne együtt, mint valami idegennel, aki nem üti meg a szintjét. Nem értem, a kettő közt nincsenek átmenetek? Junior említésekor Carla olyan arcot vág, mint aki ezt a nótát már nagyon unja.

Renee a rosszfiúkra bukik, ami egy dolog, de úgy tesz, mintha Junior lenne a világon az egyetlen példány belőlük. Bizonygatja, hogy nem szerelmes belé, de Carla láthatóan nem hisz neki. Junior így, Junior úgy, Carla meg próbálná észre téríteni: a faszi tudja, rád mindig számíthat és ezt ki is használja. Renee nem érti, miért baj, hogy törődik vele, hiszen apátlan-anyátlan, ráadásul van egy fiuk. Carla hiába mondja, hogy a pasas problémái nem tartoznak rá, falra hányt borsó az egész.

Eltelt az három nónapos aranyásó szezon első hónapja, ami leginkább az alabamai bunkóknak rossz hír, hiszen eddig annyi aranyat sem találtak, amennyi Kanye West egyik őrlőfogprotézisére sem lenne elég. Jó hír viszont, hogy Alaszkában ilyenkor 22 órán át tart a nappal, vagyis kicsit elnyújthatják a munkaidőt, és ha eleget túlóráznak, télen majd fel sem kell kelniük a jegesmedve bőrrel fedett ágyból.

A hajtépős ketrecharc közepén szakajtották félbe a műsort a kedves szerkesztők, de egy heti körömrágás után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: balhé a köbön! Drita már a magassarkújától is megszabadult, szaladna neki Renee-nek nagy svunggal -ha már nem kussol be, legyen oka ríni-, de hirtelen szembe találja magát Karen focilabdányi csöcseivel, úgyhogy visszahőköl kicsit, bizonyára én is megriadnék. Persze utólag ezt úgy magyarázza, rájött, hogy ez Carla és Renee vitája. Azok meg kezdik s végzik: mire bekussolna az egyik, újult erőre kap a másik. Renee mint egy megkergült papagáj azt ismételgeti, ő csak Carlának akarja a legjobbat, és felháborodva magyarázza a riportban, hogy érti ő, fáj az igazság, de Carlának mégsem kéne vendég létére nekitámadnia meg az arcába mászni rikácsolva. Na, a szálka meg a gerenda minősített esete, kedves hölgyem, de némi skizofréniával is dolgunk van itt, ahogy látom.

A következő percben Renee bőgni kezd, hihetetlen, hogy a férfiak nemcsak a párjuk életét, hanem a barátságaikat is tönkreteszik, és különben is, ő soha senkire nem emel kezet, Carla replikáz, ő se, Drita meg kijelenti, hogy undorodik az egésztől. Renee százegyedszerre is belelovalja magát a témába, Karen, a Józan Ész helytartója próbálja kordában tartani, ugyan ne hadonásszon már Carla arcába, ha nem muszáj. Carla hiába akarja megértetni vele, hogy ne próbálja megoldani az életét helyette, mindenki csak a saját kárán tanul, de Renee eltéríthetetlen, mint valami gőzmozdony, még fújtat is hozzá.

Aranyásónak lenni jó. Már ha leszámoljuk a kurva hideget, a sarat, az állandó életveszélyt, az adósságban fuldokló elcseszett életeket. Meg persze azt, hogy mindezt iszonyatosan ronda kockás ingben kell nap mint nap megélniük. Na de mégis kiből lehet aranykotró a Bering-tengeren? Úgy tűnik a kockás ing az egyetlen feltétel, a többi majd kialakul. Vagy nem.

Új nap Alaszkában, a tenger sima, a kotróflotta, egy rakás vízen lebegő szemétkupac elindul a nyílt vízre, hogy felszippantsanak pár száz tonna iszapot, és persze benne néhány gramm aranyport. A Wild Ranger ennek ellenére nagy bajban van, hiszen van egy félkarú sérültje és egy agyzsibbasztóan hülye hippije. Ez a stáb, ezen kívül még arra a pakli cigarettára számíthat, amit minden nap elszív idegességében a tengeren.

Nem sokáig tartott a tűzszünet, megint baj van Köpecen, akarom mondani Staten Islanden: ezúttal Karen fingott bele a nullás lisztbe, bár csodálkozom, hogy eddig is kibírta. Az okot már ismerjük oda-vissza: Drita ahhoz a pasihoz ment hozzá, akivel Karen 7 évig járt előtte, csak aztán elfelejtette erről az aprócska tényről tájékoztatni egykori nagy barátnőjét, aki most emiatt kérdőre vonta. A másik szálon meg Renee és Carla feje fölött gyülekeznek a viharfelhők, merthogy Renee szerint Carla pasija egy gyökér, ők még úgysem voltak összeveszve idáig, túl kell esni ezen is. Minden eddiginél durvább dráma eszkalálódik, vágjunk bele!

Dritát annyira felbaszta, hogy Karen megint ezzel a Lee-sztorival hozakodott elő, aztán még el is kezdte szapulni a férjét A SAJÁT HÁZUKBAN, hogy utána rögtön elrohan öribarijához, Carlához dühöngeni. Ha nem egy barátról lenne szó, szétrúgom a seggét, majd bezárom a pincébe, aztán kereshetik, mondja Dri. Kristálylogika, ott tényleg biztos nem keresnék. Carla szerint barátok közt nem illik veszekedni férfiak miatt, Drita viszont belátja, ez az egész felmelegített barátság annyit se ért, mint döglött lovon a patkó, úgyhogy innen nincs visszaút.