Egyre kevesebb idő van, egyre feszültebb a helyzet, egyre hangosabbak a dobok, és egyre gyakrabban vágnak be kőkemény gitárfutamokat a zenei szerkesztők: Alaszkában csak a medvék élhetnek gondtalanul, az aranyásók nem. Zeke szerint például három éve nem volt ilyen rossz szezon, folyton esik, ami azért errefelé nem olyan, mint Balin, már csak azért sem, mert kurva hideg van. A Wild Rangers legénysége is ezen az állásponton van, ami nem meglepő, hiszen nekik eddig semmi nem jött össze.
Scott és Jason megnézik, hogy találtak-e az előző epizódban aranyat, kimossák a bányászmohát és a rázó rácsot. Scott végtelenül optimista, hiszen rögtön azt mondja, hogy csak kavics és sár van ott, arany biztos semmi. Aztán mélyen megszívja a dekket. Steve nem tűnik fel, de ennem most mindenki örül, a faszuk tele van a hippivel, aki egy kiszuperált iskolabuszban lakik, de még ahhoz is lusta, hogy legalább egy nagy peace jelet pingáljon arra a buszra. Aztán persze megjelenik Steve, és ki is akad, hogy kihagyták a munka legjobb részéből: a pénz számolgatásából.
A Sluicey fedélzetén Scotty kihajózik a tengerre, a hajót, vagy inkább lélekvesztőt tervező Ian viszont inkább a parton marad. Minek is dolgozni, amikor az ember a partról, távcsővel is nézheti, ahogy mások dolgoznak.
Odaát a Szerelemhajón Zeke és Emily nem tudnak elszakadni a Titanic-utánérzéstől: most Emily esik be a horgony bedobása közben a vízbe, ami mindössze négy fokos, vagyis már akkor is kihűlés lehet a megmártózás vége, ha csak fél percet tölt a hideg vízbe a lány. Emily ennek ellenére nevet. Egészen addig, amíg partra nem rángatják, hogy egy mérsékelten szexis sztriptíz után elkezdjen fázni. Remegni. De azért egész estig maradnak, mert olyan romantikus a naplemente, és mert olyan sok az arany a tenger fenekén. Közben a Behemótün Shawnnak még mindig nagyon fáj a háta, pedig most már annyit sem kell csinálnia mint eddig, a botkormányt is más tologatja helyette a markolóban. Shawnnak azonban még ez is sok, elindul a hajón és nemsokára úgy rogy össze, mint az afromaerikai sofőr, akinek sokkolóval köszön a texasi seriff. Aztán még rájön a róka is, mondom, hogy nem hátsérülés, hanem több ezer voltos teaser lesz ez.
Mivel Shawn szarul van, Cody, a markolókezelő meg béna, jön a váltás: Shawn apja veszi át az irányítást. És persze mindent jobban csinál, sőt meg is van erről győződve. Ki is hívja Codyt egy markolóversenyre, mindketten tízet markolhatnak a bazi nagy géppel, aki több sarat termel ki, az nyer. A tét az idei szezon legnagyobb aranyröge, ami négyezer dollárt ér. Csak hogy legyen valami csavar is a mostani epizódban, végül Cody nyer. Közel egymillió forintot kap pár percnyi markológép-kezelésért, ilyen jó órabér még a négyes metró építésénél sem jár. Pedig ott biztos túlfizetik a melósokat, ha ilyen drága lett.
Közben a Wild Rangeren áll a bál, Scott teljesen kiakad, annyit káromkodik, hogy már üteme van a sípolásnak. Scott üvöltözik Jasonnel is, aztán felhívja Steve-t, és jól lekúrja. Steve szerint pont úgy viselkedik mint egy négyéves, már azt leszámítva, hogy az óvodások általában nem mondják ilyen gyakran hogy kibaszott.
A telefonhívás után megjelenik Scott szállásán Steve, ahol Jason még mindig a srából próbálja kimosni az aranyat. Csak ül a háttérben és maszatolja a sarat, miközben a másik kettő káromkodik. Steve végső kétségbeesésében azt mondja Scottnak, hogy hívja fel a hajó tulajdonosát, hogy most akkor mi van. Ha ő azt mondja, hogy Steve menjen el, akkor elmegy. Ha nem, akkor ő lesz a kapitány. Most nem lesz meglepő csavar, a hajó tulajdonosa egyszerűen elküldi a picsába Steve-t. Mehet vissza Woodstockba a hónaljszőrét növeszteni. Ja, előtte Scott még majdnem szétver egy generátort mérgében, de ez már tényleg csak részletkérdés.
A vonósok úgy húzzák, mintha egy belező gyilkos ólálkodna Steve mögött, de ez csak feszültségkeltés, ez a történetszál némi üvöltözés után lezárul. Steve megeszi a csokiját, és eltűnik. Scott pedig mi mást tehetne, minthogy rágyújt. A Lélekvesztő persze megint foldozásra szorul, de ezt most hagyjuk, ugyanaz a történet mint mindig, némi pénzt csak összehoznak, de ennyit akár egy jobb sztriptíztáncos is megkeres errefelé.
A Szerelemhajün viszont nagyon jól mennek a dolgok, az egyetlen probléma, hogy túl sok sarat termeltek ki, a sárban meg túl sok kő van, ami miatt némileg süllyed a hajó. De a kövek kidobálásával végül megússzák, hogy Kate Winslet és DiCaprio utolsó jelenetében teljesedjenek ki.
Ráadásul most már annyi pénzt hoztak össze, hogy Emily ősszel elutazhat Bécsbe, operaelméletet tanulni. Mondjuk nem tudom, hogy ott az iskolabusz mélyén mikor hallgatott operát, és hogy biztos-e abban, hogy azok a nagy darab nők a hatalmas rizsporos parókákban nem úgy énekelnek mint Shakira, de ez legyen már az ő dolga. Zeke viszont folyamatosan arról beszél hogy mennek Bécsbe, ami egy kicsit zavaró, mert a szerkesztők még csak egy kósza csókot sem vágtak be eddig a sorozatba.
Ian, Scotty, Zeke és Emily este együtt mártóznak meg egy meleg vízű forrásban, ami nem csak arra jó, hogy végre láthatjuk Emilyt fürdőruhában, de kiderül, hogy a többiek sem tudják pontosan, mi is van Zeke és Emily között.
Ezt ebben a részben már nem is tudjuk meg, de azért látjuk, ahogy a Szerelemhajó legénysége egy dzsippel elindul a város felé a sötétben, aztán puffanás, és egyéb hangutánzó effektek: az autó felborul, az utolsó képkockákon Zeke szólítgatja a roncsban Emilyt. Függöny és a nagy sóhaj.
Facebook kommentek