Én már sejtem, hogy Hajdu János, a TEK parancsnoka mit kíván minden születésnapján, amikor elfújja a gyertyákat a tortán. Hát hogy őróla is forgasson legalább egy epizódnyi Keleti kopókat a Discovery. Ebben a sorozatban ugyanis még a tök ártatlan családokat zaklató román rendőrök is úgy néznek ki, mintha csak most renderelték volna őket a Call of duty legújabb küldetéslemezéhez. A Keleti kopókban még az orosz rendőrök is hősök, a nép védelmezői, szó sem esik korrupcióról, politikai megrendelésekről, ellenzéki aktivisták vegzálásáról, vagy akár csak rendőri túlkapásokról. A Keleti kopók az európai értelemben vett Cops, amiben a jó zsaruk mindig elkapják a gonosz bűnözőket. Legfeljebb néha kicsit nagy a járulékos veszteség.

Bukarest, Románia. A rendőrség különleges egysége a Ferentari negyedbe készülnek drograzziára. A romos lakótelep az Európai Unió legszegényebb városi területe, nagyrészt romák lakják. A különleges egység Robotzsarunak öltözve közelíti meg a lakótelepi ház ajtaját, illedelmesen bekopognak, mondjuk az udvariassági faktort némiképp rontja, hogy egy bazi nagy faltörő kalapáccsal. Odabent két férfi, és egy nő, nagy kiabálás, mindenki a földre, zseblámpák pásztáznak, mígnem valamelyik rendőrnek eszébe jut, hogy nem ártana felkapcsolni a villanyt.

Gary és Wu hazautaztak Chiléből, nincs több homok, hó, vagy sár. Nincsenek öklömnyi rovarok, meg nyüszítő vadállatok, a legfélelmetesebb, amivel Kaliforniában találkozhatnak, az Paris Hilton elkényeztetett ölebe. Wu számára legfeljebb az jelenthet már csak kihívást, hogy az öt percnyi autóútra található két tucat McDonald’s-ból, szusibárból és steakhouse-ból melyikben is egye magát büszke és dagadt amerikaivá.

Ez egy amolyan összefoglaló epizód, amikor ücsörögnek a bárszéken és elmesélik, amit már amúgy is láttunk az előző részekben. Látszik, hogy Wu agyára ment egy kicsit, hogy túlélte a dzsungelt, a havas tűzhányót, és a homoksivatagot is, mert most már akkora sztárnak képzeli magát, akinek még a zöldes kékre festett haj is jól áll. De inkább csak úgy néz ki, mint aki kicsit bemohásodott az elégtelen higiéniai körülmények miatt. Csapkodunk ide-oda az emlékek között, mintha egyik nap a postás két tucat különböző képeslapot hozna a világ különböző pontjairól. És még azokat is apró cafatokra tépné, hogy nekünk kelljen a darabkákból összerakni az utazást.

Annyi mindenképpen kiderül, hogy Wu szinte szerelmes az autóba, a több mint tíz éves Jeepbe, akit csak Rubynak becéz. Azt állítja, hogy a megviselt terepjárót a két hetes felvétel után saját maga hozta rendbe, sőt még le is polírozta, hogy eltüntesse az agresszív Gary nyomait. Az exkommandós ugyanis elég gyakran ugrált az autó motorháztetején. A karosszérialakatos persze eltüntetheti az erőszak nyomait, kérdés, hogy Wu és Ruby kapcsolata túléli-e ezeket a fájó emlékeket.

De hogy mégis mi a tanulság a kéthetes túlélő túrából? Hát, hogy vizeletből is lehet ivóvizet készíteni a sivatagban, a gyíkok ehetőek, a tájékozódáshoz pedig nem kell selymes női hangon parancsolgató GPS. Aki nem hiszi, járjon utána az előző részek összefoglalójában, de a trükköket mindenki csak a saját felelősségére próbálja ki. És előtte kérdezze meg a kezelőorvosát és gyógyszerészét.

Kiderül még, hogy Wu tényleg úgy fél a bogaraktól, mintha csak egy Eric Cartmanbe öltött Rachel Green lenne, sőt a hatalmas, kövér békákat sem kedveli: legalábbis erre utal, hogy sikoltva menekül, ha csak egyet is meglát. A sivatagi epizódból azonban kimaradt Wu bosszúja, amikor Gary-t halálra ijeszti egy az autóba dugott műanyag kígyóval. Gary szerint persze nem is ijedt meg, csak hatékony, és a különleges erőknél jól begyakorolt mozdulatokat tett, hogy megszabaduljon a veszélyes állattól. Na jó, közben olyan hangokat adott ki, mintha csak a Sikoly-széria remake-jének szereplőválogatására készülne, de persze mindezt kizárólag a showbiznisz kedvéért.

Vetítik a Discoveryn:

Péntek (Október 26.) 0:00
Vasárnap (Október 28.) 11:00
Csütörtök (November 1.) 14:00
Csütörtök (November 1.) 15:00
Péntek (November 2.) 0:00

Sajnos egyetlen képkockát sem látunk abból, ami egy ilyen műsorban mindenkit érdekel: nem tudjuk meg, hogy mit csinál a stáb, miközben Wu és Gary zsíros kukacokat grillezik, hogy mégis milyen autóval követik az ósdi Jeepet, és egyébként is hányan vannak, hány kamerával veszik Wu belőtt séróját, és tényleg külön szűrőt használnak-e Gary mellizmaira.

Ellenben kiderül, hogy a semmi közepén autózni jó buli, főleg, ha érzelmes, de energikus zenét kevernek alá. És azért ez derült ki az első évad mind a négy részéből is.

Interjú a szereplőkkel

Az első rész hogyvoltja

A második rész hogyvoltja

A harmadik rész hogyvoltja

A negyedik rész hogyvoltja

Már megvolt a dzsungel és a fagy is, nem meglepő, hogy a negyedik részre egy sivatagban dobták ki Wut és Garyt a műsor perverz producerei. Annál meglepőbb, hogy ezúttal is Chilében vagyunk, a fene gondolta volna, hogy van egy ország, amibe az egész világot belezsúfolták, mint valami éghajlati skanzenbe. Ahhoz, hogy három nap alatt kijussanak a Jeeppel a homoktengerből, először fel kell jutniuk a kocsihoz, amit egy tíz emeletes homokdűne tetejére installáltak a készítők. Az első gond az, hogy Wu nem hogy sivatagban nem szokott túrázni, de szemmel láthatóan ő az az ember, aki szeretné, ha mozgójárda lenne a McDonald’s-ban a pult és az asztalok közt. Mire felérnek a méretes dombra, Wu már úgy liheg, mintha lenyomott volna egy maratont, de kézen állva.

És hogyan lehet lejutni egy lakótelepi ház tetejéről egy kocsival? Hát a homokfalra merőlegesen, mert ha egy picit is oldalra húzná Wu a kormányt, az autó rögtön felborulna. Az ázsiai sofőr most már a főnök, miközben a titkos bevetéseken rutinból túlélő Gary úgy majrézik, mintha az iráni forradalmi gárda kivégzőosztaga felé száguldanának nagy sebességgel. És a szuronyok mögött lenne még egy betonfal is. A betonfalon túl meg egy medence kiéheztetett aligátorokkal.

Költséghatékony túlélőshow a Túlélés Terepfokozaton, nem rohangálnak körben a világban, inkább Chilében vesznek fel, amit csak tudnak. Végül is van itt esőerdő, meg hó, és igen, a harmadik részre jut egy sziklás hegység is.

Már a rész kezdetén megvan a Cartman-érzés, a két epizód alatt egyetlen dekát sem fogyó Wu fuldoklik a magaslati oxigénhiányban, úgy kapkodja a levegőt, mintha most intézte volna el Tory Black egy duplamenetben, és most azon gondolkodna, hogy szívrohamot kapjon inkább, vagy csak elájuljon. Mindeközben a fejük felett keselyük köröznek, és akkora köveken kell átmászniuk, mint egy autó, vagy inkább egy kisteherautó. És hogy tényleg sírjon a Wuban élő Eric Cartman, a narrátor hangsúlyozza: három nap alatt legfeljebb mogyorót ehetnek, meg zacskós levest. Mit mondana erre Cartman? Ház pont azt, amit Wu: induljunk, hogy minél előbb elérjük a legközelebbi hotdogost.

Az előző részben a túlsúlyos ázsiai amerikai sofőr egy vulkánról hozta le a brit kommandóst, aki mindenhol túlél, csak sebességet nem tud váltani. A stáb most is marad Dél-Amerikában, talán mert itt szép a táj, meg jó a kávé, csak most egy pöttyel arrébb, a chilei esőerdőben dobják le a tízéves, lehasznált Jeepet, hogy aztán a Bear Grylls-hasonmás, meg a tésztaleves mosolyú geek hazahozza az autót. Haza a civilizációba. Ugye mindenkinek megvan a South Parkból az a rész, amikor az egész osztály elutazik Brazíliába, hogy megmentsék az esőerdőket, aztán úgy berágnak a sok rovarra, mérges kígyóra, meg vad bennszülöttre, hogy inkább felgyújtják a picsába az egészet. Aztán meg dalt is írnak róla. Na hát Wut, a kaliforniai sofőrt nézve tényleg rögtön Cartman ugrik be: neki minden bokor a halált rejti, és ebben az epizódban random időközönként sikolt fel, és csapkod veszettül, pedig általában nem bögöly az, csak egy zsírosabb légy. Már a kocsiig elég nehezen jut el a mi Cartmanünk, bukdácsol az avarban, mint aki legfeljebb mozgólépcsőn közlekedett a plázában a McDonald’s és a Burger King között. Az autó kicsit oldala dőlve várja őket a dzsungelben, de nem úgy mintha ledobták volna egy helikopterről, sokkal inkább úgy, mintha gondosan beállított díszletelem lenne a Világok Harca Spielberg-adaptációjában.

Amíg a fiúk a kocsit próbálják négy kerékre állítani, el kell hogy mondjam, hogy a rész legnagyobb meglepetése, hogy az esőerdőben hideg van. Nem elég, hogy esik, és harapni lehet a párát, de még kurva hideg is van. Legalábbis Chilében.

A túlélés terepfokozaton olyan, mintha Bear Grylls után dobnának egy régi Jeepet is, hogy mégse unatkozzon annyira ott, a világ végén. Mert ugye az autóban van szivargyújtó, arra meg bármit rá lehet kötni a mikrótól a Playstationig. Persze ez persze nehezítés is, hiszen bármennyire kisportolt is egy exkommandós, azért pár ezer kiló acélt mégsem tud a hátán elvinni ott, ahol nincs autópálya. Bear Grylls helyett Gary Humphrey a sorozat túlélője, ő is brit és egykori kommandós, vagyis az angol akcentus, meg a bazi nagy izmok adva vannak. Ezúttal azonban a különleges erők egykori tisztje nem egyedül menti meg saját magát, ott van neki Bill Wu, a kaliforniai hülyegyerek, aki neve ellenére nagyon is amerikai: rohadtul ért az autókhoz, ámde van rajta némi hamburgerháj, és egyébként is, azt hiszi, hogy a természet az olyan, mint a Rain Forest Caféban. Vagyis fél óránként pusztít a természet, de csak show-jelleggel, és akkor is kettőt fizet egyet kap koktélakcióval kompenzálják a nehézségeket.

Drita az egyetlen idegbetegségre immunis barátnőjével, Big Anggel találkozik, a verekedős este óta először. Ang szerint „kontrollálhatatlanul retardált” volt az egész ügy, rosszul érezte magát, hiszen ő terelte össze Dritát és Karent békülni, de az igazi hunyónak Ramonát tartja, aki mint egy őrkutya loholt fontoskodva Karen nyomában. A riportban el is mondja, nem érti az egész felhajtást, úgy kakaskodnak, mintha fizetnének érte. Aztán rátérnek a másik haragos párra, Carlára és Renee-re, Ang el is határozza, meghívja őket egy happy hour koktélozásra, aztán rendezzék a nézeteiket, neki nincs türelme ennyi óvodáshoz. Lehet, hogy katasztrófa lesz, de őt aztán nem kedvetlenítette el az alkohol plusz egymásra fújó nők párosítás, pedig lenne rá oka.

Ramona Renee-hez érkezik bocsánatot kérni, amiért elrontották a buliját, persze ő Dritát hibáztatja, akit cirkuszi majomhoz hasonlít. Ramona szerint Karen meg ő sokkal közelebb állnak Renee-hez, a maffiaság miatt ők majdnem család, és ez Dritát irritálja. Renee nem érti, miért kell minden barátnőjének keményfiút játszania, és már belefáradt a hadakozásba. Ramona utál verekedni, mert ordenáré dolog, de ha kihozzák belőle, akkor az úristen irgalmazzon! Márpedig nem fogja tűrni, hogy Karent inzultálják. Renee a feltámadása óta megvilágosodott, igyekszik elengedni a sérelmeit. Bár Carlával még beszélni akar, mire Ramona közli, nem érti, mit akarhat egy olyan nőtől, akinek Drita átmosta az agyát. Renee szerint Staten Island rosszindulattal mérgezett, Ramona azt mondja, a világon sehol máshol nincs ilyen (nem járt még Magyarországon, hahaha). Renee szerint az áskálódásnak célzottan kell véget vetni, de hogy hogyan, arról fingja sincs.

Mondhatjuk persze, hogy mindjárt itt a tél, vagy hogy Tél tábornok már a határban készül a végső rohamra, vagy hogy fagyos fuvallat seper végig az alaszkai kisvároson. De az igazság az, hogy ez már a tél, legalábbis, ha Budapesten ilyen hideg lenne, odafagynának a garázsajtóhoz a hókotrók is. De Nome-ban még tart az aranyszezon, mert amíg a kikötő be nem fagy a folyóig, addig még kihajózik mindenki, hogy a fagypont közeli vízben, az éles jégtáblák közt lemerüljön a tenger fenekére.

A Behemót egyszerűen odafagyott a kikötőhöz, vagyis elő kell kapniuk a malacpörkölőt, hogy felolvasszák a hajót. Aztán már csak a jeget kell feltörni a kikötőben, hogy eljussanak a nyílt vízekre. Már csak apa és fia mennek ki a tengerre, de muszáj pár tonnányi iszapot megmozgatniuk, mert kell a pénz a holnapi aukcióra. Ugyanis újabb tengerparti területeket nyit meg a bányászat előtt az állam, ráadásul az új helyeken nem lesz nagy tülekedés sem, mivel a jogokat az kapja, aki a legtöbbet kínálja érte. Állítólag dollár százezreket is megér egyeseknek egy-egy ígéretesebb terület.

Az új évad rögtön feszkóval indult, egyrészt Renee-t annyira meghentelte a plasztikai sebész, hogy majdnem belehalt, majd a lábadozás alatt megsértődött Carlára, amiért az egy érdeklődő telefont sem bírt megereszteni. Bosszúból nem is hívta meg az életbenmaradási bulijára, Karent és Dritát viszont igen, akik meglehetősen utálják egymást. Bár Renee megmondta, ha balhézni mernek, kitekeri a nyakukat, Drita nem bírja a nyomást és odahívja Karent, hogy megbeszéljék a szitut. Ott hagytuk abba, hogy Karen elindult felé, és Renee ezt látván megjósolta, valaki ma itt hagyja a fogát.

Drita vallomásba kezd, megöli őt, hogy rosszban vannak, másra sem tud gondolni, és szarul érzi magát amiatt, hogy rátámadt Karenre a tetőn, de már nem tudja visszacsinálni. Karennek továbbra is az a baja, hogy Drita elbagatellizálta a Lee-ügyet, bár ő tényleg komolyan gondolta, hogy újra jóban lehetnek. Drita bólogat, én is, és soha nem állítottam, hogy megszűntünk barátok lenni. Karen nem hisz a fülének, baszki pont ez volt Drita legfőbb érve ahányszor csak ez szóba került, hogy amikor összejött Karen exével, már vagy egy éve nem beszéltek a csajjal, ergo nem is voltak barátok, így nem is volt köteles beszámolni róla, hogy kivel kamatyol. Karen szerint Drita gyáva, és annyit hazudik, ahányat lép, amikor meg valaki rajtakapja, gyorsan kifogásokat keres. Karenben kezd felmenni a pumpa, de Dritában is, aki szerint persze Karen hazudik.

Az első évad egy meglehetősen randa verekedéssel zárult, Drita és Karen vitája fajult tettlegességig. A második szezonban új szereplőkre és még az eddiginél is több drámára számíthatunk. Ismételjünk röviden az újak kedvéért: adott Renee Graziano, akinek nagy a hangja, de gyengék az idegei, mert az apja van börtönben, és az exférje, akibe szerelmes, szintén oda készül. Az ő nagy kebelbarátnője a Trú Gengszterluvnya, Karen Gravano, akinek szintén nagy bűnöző volt az apja, de aztán köpött. Karen épp könyvet ír arról, milyen volt ebben a közegben felnőni. A harmadik a Hulk-természetű Drita D’Avanzo, akinek egy bankrablóhoz sikerült hozzámennie, aki mellesleg Karen expasija, ebből volt a botrány. Drita épp válni készül, mert kiderült, a férje megcsalta, amíg szabadlábon volt. Végül pedig van egy Carla Facciolónk, akinek most szabadult a férje, akitől el fog válni. Mellesleg ő Drita Sancho Panzája, és általában nem sok vizet zavar, habár egyszer jól megtépték egymást Renee-vel. További infókért lásd a legelső részt, vagy akár az összeset.

Szóval Renee úgy döntött, ha már ex kirúgva, ezt a nyarat önmagának szenteli, a jó közérzethez pedig alap valami plasztika. Azt már láttuk, ahogy egyszer leégettette az arcát, de most teljes testgenerált akar. Gyakorlatilag körbeszabdalják deréktájon, és a hasából leszívott zsírral tömnek neki egy kerek segget. Fúj! Renee úgy izgul, mintha karácsony lenne. Miközben előkészítik, Kanye West anyja jut eszébe, aki meghalt a műtőasztalon. Rossz érzése van, de már nem fordulhat vissza. A műtét jól halad, megmutatnak valami 3,5 kilós undorító, véres, levágott darab hájat, hát én menten leokádom a képernyőt! Nesztek, szalonna.