Két férfi marad az előző rész után Kloéval az éjszakában, a holdfényben csak az olasz dj szeméremdomb-piercingje csillog, a hangulat tényleg olyan, mintha egy szakközépiskola szalagavató utáni bulijába kivezényelték volna a KDNP asszonytagozatát felügyelni: mindenkinek a dugáson jár az esze, de helyette inkább csak illedelmesen elbeszélgetnek az időjárásról. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egyszer csak az éjszakában feltűnik Máté, a focista, aki tényleg úgy beszél egyenesen a kamerába, ahogy csak szabadnapos csatár tud a Sport1-en: Hát, ha gól lett volna, akkor az ugye betalál a kapuba, az hát formás a feneke, meg hát akkor ugye az gól.

A három fiú nem nagyon tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy egy párkereső műsorba jöttek, de kicsit szűkös a felhozatal: olyan a hangulat, mint amikor a tömeg órákat vár a lenyűgöző akciókra a Media Markt előtt, aztán kiderül, hogy a LED-tévék már elfogytak, szendvicssütő, meg hajvasaló még van, de azokért is verekedni kell. A srácok annyira be vannak indulva, hogy még azon sem akadnak fel, hogy Kloé le van tablózva, érted, így, bele a nagy, sötét, trópusi éjszakába. Le van tablózva. Biztos arra gondol, hogy úgy érzi magát, mint akinek a fejére esett egy érettségi tabló. A focista korrigál, hogy taglózva, biztos úgy érted, drága Kloé, és ennél már tényleg csak az lett volna megalázóbb, hogyha egy nyugdíjas fejőnő javítaná ki, hogy akkor hogy is mondják helyesen, hogy DJ.

Fogalmam sincs, hogy mi lett a tyúkokkal, akit a főcímben abúzálnak, talán levest főztek belőlük, hogy azzal fizessék ki a lakodalmas rockzenére óbégató férfikart, akik olyan lelkesen nyomják a kezdő képsorok alatt, abban a pajtában. Annyi biztos, hogy már háromszor csendült fel a szintetizátorral felpörgetett kanna sampler, amióta legutóbb jelentkeztünk, így úgy lemaradtunk, mint Márk a szalonnás-hagymás omlettről. Hogy pótoljunk, most azonnal két részt kanyarítunk egybe, vagyis mindenki kucorodjon le ni, ide a kemence tövibe, és csendesebben hántsa a tengerit, meg nyomogassa a bidzsúeld bliccet, amíg szépen elmesélem, hogy is történt.

Szerdám például úgy, hogy érkezett 24 birka, akiket jól meg kellett hámozni, mint emós kölyök az akciós Lidl-banánt, csak itt a banán béget és elrohan, rúg, harap, majd mély depresszióba esik a hámozás közben. Nem is megy nagyon a művelet Gábornak pedig a kamerába is egyenesen belemagyarázza, hogy egy átlagos birka repülési sebessége 25 kilométer per óra, ő meg azt tartja, persze csak sík terepen és rövid ideig, mert mégis csak két lába van, a birkának meg pont kétszer annyi. A baj csak az, hogy hiába terpeszt a kamera előtt sztreccs nadrágban, mint egy nekivadult balett táncos két szem eki után, azért csak egy dombon kergetőznek azok a birkák, ráadásul még a kapun is kitörnek, ha éppen ahhoz van kedvük.

Időnként úgy tűnik, hogy a castingon azzal etették a Farm szereplőit, hogy ez az egész pont olyan lesz, mint a Való Világ, csak rusztikusabbra veszik a díszleteket, és lesz némi parasztromantika üde hegyi levegővel, meg édesen bégető, mekegő, bőgő haszonállatokkal. De, ne szarj be, hiába a matyóhímzés a falon, meg a ganéj az udvaron, a lényeg az ugyanaz: bepállott mackónadrágban kell egymást kibeszélni a délre halasztott reggeli és az esti bebaszás között.

Hát nem. Alig kellett pár nap, hogy elfogyjon minden a kamrából, és kiderüljön,hogy ez a valóságshow nem egy Bukolikus Big Brother, inkább egy vályogházba zárt Survivor. Ahol leginkább nem a pináról, hanem a duplasajtos pizzáról beszélnek majd naphosszat merengve.

Egyelőre még van mit enni, sőt a Gazda felveti, hogy ha többletet termelnek a játékosok, akkor akár luxuscikkekre is elcserélhetik a tejet, vagy éppen a gyümölcsöt. Luxuscikkekre mint a szappan vagy a só.

Állítólag már nincs olyan rohadt hideg, ami leginkább abból látszik, hogy nem veszik fel a hálóköntöst és a tartalék zoknit is a celebek, ja meg, hogy Sebestyén Balázs nem rinyál már úgy, mintha fürdőruhában beragadt volt a frigóba.

A nap mondata Gáspár Lacié, aki pár nap alatt bizonyította, hogy Gáspár Győzőt idéző tufa:

Tudod mikor jövök én vissza Afrikába? Majd, ha fagy

- mondja, és nem is sejti, milyen rosszat kíván magának.

A két műsorvezető már tényleg olyan magas szinten űzi a szalonbuzizást, hogy az már megyei pártfőtitkári állást adnak a KDNP-ben. Sőt már Charlie, a kakadu is beszállt ebbe a játékba, mert mégis mi mással magyarázhatnánk, hogy élő adásban érdeklődik Balázs slicce után, de úgy, hogy azt már egy szombat esti Sat1-szotfpornóban le sem lehetne adni.

Mindig is sejtettem, hogy Bear Grylls egy rohadék. Nem azért, mert élve falja fel a a pondrókat, és élvezi, ahogy a soha szárnyat nem bontó pillangók szétfröccsennek a fogai alatt. És nem is csak azért, mert úgy belez ki egy tatut, mintha csak a zsebeit fordítaná ki, miközben aprót keres a kólaautomatához. Sőt még csak nem is azért irgalmatlan nagy köcsög, mert a Túlélőpróba című realityben szemmel láthatóan azt élvezte a legjobban, amikor néhány zsíros hamburgert, meg egy kiadós fogmosást ígérve rávette a játékosokat, hogy megigyák a saját vizeletük. Ráadásul langyosra felmelegítve, ahogy még a sörtől is öklendeznénk, nemhogy a sűrű, fáradt reggeli pisától. De csak egy igazi, jól megtermett rohadék képes arra, hogy egy speedboaton, frissen vasalt pólóban feszítve kiabáljon sztárgázsiért meggyötört, fáradt emberekkel, hogy aztán még azt is hozzátegye, hogy mindezt csak értetek teszem. Ja, meg a nézőkért. És a bónuszért.

De hát Bear Gryllst éppen ezért szeretjük, persze azon kívül, hogy nonstop úgy nyomja, mint egy előléptetése vágyó John McClane, aki nem is sejti, hogy Bruce Willis rémálmaiban létezik csak. A Túlélőpróba harmadik részében tengerpartra, pontosabban a tengerparti dzsumbujba küldi a játékosokat, sőt előzékenyen maga viszi őket a kiindulási pontra egy pimpelt sárga versenyhajóval. Csak azt felejti el megemlíteni, hogy nincs kedve kikötni a partra, ezért a csapat inkább ússzon egy kicsit a jéghideg óceánban.

Bear Grylls a vadon Chuck Norrisa, egy slankított szabású John Rambo, akit bárhol dobunk le a Földön, könnyedén túlél, sőt még élvezi is. A sivatagban úgy sétálgat, mint más a plázában a karácsony utáni leárazások alatt, a dzsungelbe pedig úgy ugrik le, mint az átlagember a fitneszterembe. Na jó, inkább mint a piacra, a henteshez.

Ő a vadvilági túlélés Hajdú Pétere, a leghíresebb exkommandós, és szinte biztos, hogy ő az az ember, akit a legtöbb ember látott abban a kínos helyzetben, amint éppen nagyot kortyol a saját vizeletéből. Bear Grylls egy időre eltűnt a Dsicoveryről, és úgy látszik, hogy most már olyan jól megy neki, hogy kiadja gebinbe a túlélést, mert új show-jában már tíz pár nyomul a nagy büdös semmi közepén, egyenesen a széle felé, miközben Bear csak producer, zsűri és mentor. 3 in 1, mint a harmadik generációs samponok.

A Bear Grylls: Túlélőpróba című valóságshow-ba oltott természetfilmben tíz páros menetel Új-Zéland kies tájain, és közben egymást segítve versenyeznek. Hogy mit jelent ez? Hogy nem az nyer, aki elsőnek ér célba, hanem mind a húszan egy csapatként dolgoznak, de minden nap elején kisorsolják, kinek mi a dolga: van, aki az élelemért felel, van aki a tűzgyújtásért, vagy éppen a menedék építéséért, és vannak olyanok is, akiknek azt kell kitalálniuk, hogy mégis hogyan lehet húsz fáradt embert fellökdösni egy függőleges sziklafalon. Nap végén pedig jön a kipihent, száraz ruhában feszítő és jóllakott Bear Grylls, hogy egy párost hazazavarjon. Mondván ők úgy is ott pusztulnának a vadonban. Lesújtó nézés, kemény arcélek, és persze a hegyen túli luxusszállóban felszolgált szuvidolt báránycomb szolíd felböffentése.

A Szerelem a láthatáron olyan, mint egy több szálon futó Sztárom a párom, csak Zs-kategóriás Julia Roberts-szel, vagy inkább egy multiplayer Bridget Jones, amiben több szingli nő próbálja megtalálni az ő Mark Darcyját. De hogy ne csak filmekhez méricskéljük: ez egy olyan, különleges Szex és New York, ami egyrészt Budapesten és az agglomerációban játszódik, másrészt egyik főszereplőnek sincs hatalmas lóarca. Négy egyedülálló celebnő keres magának párt az izraeli formátumban, és hétről hétre kibeszélik a műsorvezetővel együtt a randik részleteit Skype-on. Hogy miért nem találkoznak egy bárban, ahelyett, hogy a webkamerába bámulva lelkiznek minden részben? Hát mert a Skype nagyon modern, meg fiatalos és technológiailag élvonalbeli, pont úgy, mint tévéműsorban tök ismeretlenekkel randizni. Ja, és így nem kell stúdiódíszletre költeni.

A formátum sajátossága, hogy olyan celebek keresnek párt, akik azért nem keltenek nagy feltűnést, ha egyszerű, szürke, hétköznapi emberek közé keverednek. A sorozat főszereplője Bencsik Tamara énekesnő, aki 2008-ban tűnt fel a Megasztárban, Elbert Alexa modell, A címlaplány című Viasat-reality győztese, Fehér Adrienn színésznő, akiről annyit érdemes tudni, hogy a székesfehérvári színházban játszik, és utoljára akkor szerepelt a Blikkben, amikor kiderült, hogy a férje, aki a Juventus vezérigazgatója volt, egy párhuzamos családot is fenntart Bulgáriában. És ott van negyediknek Völgyi Zsuzsi énekesnő, aki Győzike háttértáncosaként kezdte, de úgy tűnik, sikerült megmenekülnie.

A Keleti kopók olyan mintha a Medal of Honor élethűen renderelt, különleges küldetéslemeze. Na jó abból is az easy mód, hiszen véres tűzpárbajok helyett általában le lehet tudni az egészet néhány “Kezeket, fel, itt a rendőrség, le a földre te geci” - kiáltással. Nem tudom, hogy a káromkodásnak mi a billentyűkombinációja fps-ekben, de itt sokat használják, az tuti.

A moszkvai, bukaresti és varsói kommandók életét bemutató reality első évadának utolsó része tipikus összefoglaló műsor, amolyan bestof, amiben benne vannak a legszebb ajtóberúgások és a legnagyobb csőre töltött gépfegyverek. Ezekben a részekben szokás bemutatni, hogy mégis hogyan mozog együtt a stáb a valósággal, milyen az, ha az operatőr elbotlik a földre fektetett gyanúsítottban, vagy ha a hangmérnök szétkáromkodja az egész jelenetet, mert a szemében robban egy fénygránát. Ilyet a Keleti kopók lezárásában nem kapunk, nem láthatjuk az ilyet adásrendezőt, akit elsodor a kommandós roham, és a csuklyás rendőrök sem kacsintanak a riporterre, hogy jó a segged Mancika.

Azért kommandósnak lenni nem olyan mint, szépen renderelt főszereplőként élni a Duke Nukemben. És még csak nem is egy Call of Duty. Néha tényleg olyan ez mint a Sims 3, blokkolóóra, rutinmeló, gyakorlat, rövid ebéd, fegyverpucolás, blokkolóóra, Barátok közt, újramelegített töltött káposzta, majd az egész elölről.

Romániában a helyi Bonnie és Clyde lakása felé autóznak a kommandósok. A páros már bilincsben, a férfi házakat nyomott fel, a nő közben őrt állt neki. Teljesen érdektelen sztori lenne, ha a Bonnie nem lenne diplomás, ráadásul szőke és óvónő. A bulvárlapok már ezt imádták, de amikor erotikus képek is előkerültek a nőről, már a harmadik oldalról egészen a címlapokig kúszott a sztori.

A két tolvaj most ott szorong a csuklyás kommandósok közt a kocsiban, mivel a házkutatásnál a román törvények szerint jelen kell lenniük a tulajdonosoknak is. A harmadik társukat keresik a rendőrök, és valamiért azt gondolják, hogy a pár lakásában húzza meg magát.

Kelet-Európában a legnagyobb a rend és a jogbiztonság: mert ugyan itt a legnagyobb a bűn, de itt a legkeményebbek a zsaruk is, akik csuklyában, hatalmas Gatling gépágyúkkal irtják a bűnt, és védik az egyszerű, jóravaló emberek békés álmát. Erről szólna a Keleti kopók, ami tényleg olyan mint egy Call of Dutyba oltott Cops, már ha valaki egyszerre járatos a firt personal shooter játékokban és a kilencvenes évek amerikai trashrealityjei közt sem téved el. (Ha jól belegondolok, ez szinte mindenkire igaz lehet, aki tíz-tizenöt éve sokat ült otthon, ahelyett, hogy egy felsőoktatási intézményben fárasztotta volna magát.)

A harmadik rész első helyszíne Románia, a szerb határszakasz, ami ugye már jó ideje az Európai Unió külső határa is. Errefelé a határőrök nem csak pecsételnek, meg szalutálnak, de időnként tűzpárbajba keverednek az albán, szerb és bosnyák maffiózókkal és csempészekkel is.