Mindig is sejtettem, hogy Bear Grylls egy rohadék. Nem azért, mert élve falja fel a a pondrókat, és élvezi, ahogy a soha szárnyat nem bontó pillangók szétfröccsennek a fogai alatt. És nem is csak azért, mert úgy belez ki egy tatut, mintha csak a zsebeit fordítaná ki, miközben aprót keres a kólaautomatához. Sőt még csak nem is azért irgalmatlan nagy köcsög, mert a Túlélőpróba című realityben szemmel láthatóan azt élvezte a legjobban, amikor néhány zsíros hamburgert, meg egy kiadós fogmosást ígérve rávette a játékosokat, hogy megigyák a saját vizeletük. Ráadásul langyosra felmelegítve, ahogy még a sörtől is öklendeznénk, nemhogy a sűrű, fáradt reggeli pisától. De csak egy igazi, jól megtermett rohadék képes arra, hogy egy speedboaton, frissen vasalt pólóban feszítve kiabáljon sztárgázsiért meggyötört, fáradt emberekkel, hogy aztán még azt is hozzátegye, hogy mindezt csak értetek teszem. Ja, meg a nézőkért. És a bónuszért.

De hát Bear Gryllst éppen ezért szeretjük, persze azon kívül, hogy nonstop úgy nyomja, mint egy előléptetése vágyó John McClane, aki nem is sejti, hogy Bruce Willis rémálmaiban létezik csak. A Túlélőpróba harmadik részében tengerpartra, pontosabban a tengerparti dzsumbujba küldi a játékosokat, sőt előzékenyen maga viszi őket a kiindulási pontra egy pimpelt sárga versenyhajóval. Csak azt felejti el megemlíteni, hogy nincs kedve kikötni a partra, ezért a csapat inkább ússzon egy kicsit a jéghideg óceánban.

Bear Grylls a vadon Chuck Norrisa, egy slankított szabású John Rambo, akit bárhol dobunk le a Földön, könnyedén túlél, sőt még élvezi is. A sivatagban úgy sétálgat, mint más a plázában a karácsony utáni leárazások alatt, a dzsungelbe pedig úgy ugrik le, mint az átlagember a fitneszterembe. Na jó, inkább mint a piacra, a henteshez.

Ő a vadvilági túlélés Hajdú Pétere, a leghíresebb exkommandós, és szinte biztos, hogy ő az az ember, akit a legtöbb ember látott abban a kínos helyzetben, amint éppen nagyot kortyol a saját vizeletéből. Bear Grylls egy időre eltűnt a Dsicoveryről, és úgy látszik, hogy most már olyan jól megy neki, hogy kiadja gebinbe a túlélést, mert új show-jában már tíz pár nyomul a nagy büdös semmi közepén, egyenesen a széle felé, miközben Bear csak producer, zsűri és mentor. 3 in 1, mint a harmadik generációs samponok.

A Bear Grylls: Túlélőpróba című valóságshow-ba oltott természetfilmben tíz páros menetel Új-Zéland kies tájain, és közben egymást segítve versenyeznek. Hogy mit jelent ez? Hogy nem az nyer, aki elsőnek ér célba, hanem mind a húszan egy csapatként dolgoznak, de minden nap elején kisorsolják, kinek mi a dolga: van, aki az élelemért felel, van aki a tűzgyújtásért, vagy éppen a menedék építéséért, és vannak olyanok is, akiknek azt kell kitalálniuk, hogy mégis hogyan lehet húsz fáradt embert fellökdösni egy függőleges sziklafalon. Nap végén pedig jön a kipihent, száraz ruhában feszítő és jóllakott Bear Grylls, hogy egy párost hazazavarjon. Mondván ők úgy is ott pusztulnának a vadonban. Lesújtó nézés, kemény arcélek, és persze a hegyen túli luxusszállóban felszolgált szuvidolt báránycomb szolíd felböffentése.

Ebben a részben az lesz, hogy utólag, otthon a kanapén héderezve, újfent elmondják a túlélők, hogy ez mennyire nem volt jó móka. Röviden: nagyon. Kicsit bővebben kifejtve: az hagyján hogy pucérak voltak, azon hamar túllendültek senki nem méregette a másik lőcsét, vagy azt hogy a hölgypartner jól kinéző-e egy laza lélekmelegítő numera erejéig. Nem, ez rohadtul nem volt egy romantikus szitu, pláne, hogy azt ugyan nem mutatták, de voltak akik kis kifli, nagy kifli pózban hajtották álomra fejüket. aztán volt aki úgy horkolt, mint az ágyú. Nem volt éppen szexi, na.

Ez az utolsó ilyen részünk, amiben amatőr túlélők 21 napos szenvedését láthatjuk, mert a következő záró epizódban már csak a szokásos „a kameramannoknak se volt fenékig tejfel ez a forgatás” témát fogják körüljárni. Be is készítem a százas zsepit. De most még itt van nekünk a leghalálosabb hely, amihez még csak messzire sem kellett utazni – itt már lehet eltapsolták a büdzsét – ugyanis Lousianába tosszák le embereinket. Úgy képzeljük el, hogy most a narrátor hosszasan beszél arról, hogy ezen a helyen mennyire szopó embernek lenni, mert ott vannak a halálos mérgű és harapású kígyók, krokodilok/aligátorok – mellőzzük az alapszinten sem lévő biosz készségemmel kapcsolatos kurvaanyázásokat, ha kérhetem – meg mindenféle vízi lófaszok, no de a kibaszott szúnyogok sem mellékesek, nem beszélve a cudar időről és az amúgy is mocsaras vidékről, na. Itt van Billy, aki érti a primitív vadászatot, oszt kalap. A másik szerencsés Ky, már 9-10 éves kora óta harapja, eszi a túlélést, na nézzük itt meddig fogja húzna.

Már csurognak is a ladikkal és ki is dobják őket a semmi közepén és már tocsognak is a vízben. Hát tudod mikor lógatnám abba bele a nagy feka lőcsöt a white trash-pajszert, soha. Igencsak vicces, amikor a faszi is derékmagasságban kezd gázolni a vízben elkezd nyavalyogni, hogy lefagy a pöcse és már magyarázza is, hogy ezt ti nők nem érthetitek, mire Ky csak annyit mond, hogy azért ők is elég érzékenyek odalent. Ahová lépnek mindenütt kígyót látnak kb, de szerencsére találnak egy szárazabb helyet, felbasznak egy sátorszerűséget és legyilkolnak egy kígyót, szóval lakoma meg tűz is lesz estére, de utóbbi nem tartja távol a vérszívó szúnyogokat, úgyhogy Billy új címet ad a műsornak: Csupaszon, agyilag felbaszva.

A másnap azzal telik, hogy Ky folyton azt vernyákolja „KÍGYÓ!” mire Billy már ugrik is és jócskán megcsappantja a hely kígyópopulációját. – Egy költői kérdés, ezt hogy az anyámba sikerült lenyomni az állatvédők torkán? – Negyedik estére bebaszik a rossz idő és bizony kiderül, hogy a sátor téma mégsem annyira esőbiztos. Amint felkel a nap, kiderül, hogy az eddig száraz területük egy kibaszott gyerekúsztató lett. Nem szaroznak, csinálnak talapzatot a fekhelyüknek meg a tűznek és tovább maradnak. 7. napra előjön az élelmezési probléma. Billyt szimplán felbassza, hogy a körülöttük lébecoló madarak, kígyók ott lakmároznak, ő meg nem. Élet az ilyen? Igan, csak olyan szarabbik fajta. És a nagy ember elpityeredik, hogy anyut akarja, meg az ehető szeméttel púposra tömött kétajtós frigót.

Faszom az egészbe – gondolhatták magukban és útnak indultak felkutatni a térképen is bejelölt szárazföldet. Kígyók, békák mindenütt. Kurva jó ötlet volt ide jönni. Amikor már sokadszorra adnák fel és hívnák a taxit, hogy haza húzzanak, akkor találják meg a helyet. Öröm bódottá, nem is kell ennél több, ja de, kaja, kaja, kaja, mert a mocsárban továbbra sem honos a BigMac bokor. Egy korhadt fadarabban találnak egy kisállatot, tök mindegy mit, a lényeg ,hogy Billy leöli egy pillanat alatt, Ky megsíratja, aztán már azt látjuk, ahogy minden lelkiismeret furdalás nélkül jó ízűen falatozza. Ez volt a 17-18. napon. Semmi izgalmas. Másnap megtervezik a kijutásukat, innen már úgysem fogják feladni, ha leszakad a fél seggük, akkor se. Nem tudom hogyan, és milyen rendezői indíttatásból, de az utolsó napra ugrunk és csak azt látjuk, ahogy embereink úsznak egy kicsit a kroki-fürdőben, majd meglátják a helikoptert és – Get to the Chopper bazmeg! – húznak is el a gecibe.

Új részek a Discovery műsorán

Na, vajon hová lesz száműzve két városi ficsúr? Az egyértelmű címadásból kiderül, hogy Borneón lesz a nudi buli. Első szerencsés játékosunk Julie, aki Washingtonból jött el idáig, hogy levetkőzhessen és 21 napig koszban, mocsokban éhezzen. A bemutatkozó kisfilmjéből azért látszik, hogy 1) baltával faragták az arcát 2) a természet a legjobb barátja. Mindegy mert itt van Puma, 38 éves, Nevadai lakos. Fú de Klausmann Viktorra vettem a figurát. Majd most kiderül, hogy mit kezdenek egymással az esőerdőben, de előtte azért még csak-csak illik arcoskodni egy sort, hogy ki milyen partnerre számít. Julie kb a szőke hercegre számít, fehér lovon, míg Puma egy dögös kis pipit akar maga mellé a 21 napos pucér maratonra. Ehhez képest egy tepsi seggű bányalóval kell jópofiznia. Lenne rá egy lyukas garasom, hogy ezek non-stop szapulni fogják egymást

Maldív-szigetek az útirány, ami jól hangzik, meg jól is néz ki az utazási irodák brossúráin, de a a jófej műsorkészítők az éles korallzátonyt körül ölelő kis szigetre dobja le a túlélőket, akik óriási hőségnek, páratartalomnak, monszun esőzéseknek lesznek kitéve. Van egy Jonathanunk, aki persze, hogy ex tengerészgyalogos, aki mellé a széria eddig legjobban kinéző kis nőcskéjét sikerült bepakolni, Alisont, akinek az a különleges képessége, hogy szörfös. Na, baz. Nézzük, mit hoztak a kis batyujukban, egyiknél egy mini balta pihen, míg a másiknál egy szikrapattintó. Van egy térkép is, ami megmutatja, hogy két sziget van, közte meg a nagy büdös semmi plusz a nehezítő tényezők, a cápák. Szarni rá, egyszer élünk, át kell úszni. Át is úsznak, ami idő alatt a faszikánk konkrétan pecsenyepirosra sült, úgyhogy az ünnepi hive five-ozás után ledől egy kicsit, mondjuk úgy két napra.

A múltkori dolgokat újfent szájba rágva, megint elmondja a narrátor, hogy embereinknek 21 napot kell kibekkelniük a vadonban, ráadásul tök pucéran. A kiválasztott helyszín Afrika, tudjuk ugye, hogy bambusznád, majomkenyérfa, makákó, szavannák és fekete nők. Snyder egy igazi veterán katona, 46 évesen még nincs összaszva a teste, volt már ő bevetésen minden felé, úgyhogy nem is parázik, bár a kocsiban már azt nézegeti, hogy merre van a víz. Na, ez szép lesz. A társ a bajban egy leharcolt 38 éves nő lesz, Kellie, aki lelkes túlélő (keresett szakma az ziher), mond is egy-két értéktelen infót aztán kihajítják a jeepből. Bear Grylls szelleme kísérjen utadon!

A Discovery Channel újabb túlélős balhéval jelentkezik, de ennek most nincs túl sok köze Bear Grylls-hez, mert a mester vagy nem ért rá, vagy csak nem fűlött a foga a 21 napos nudizáshoz, merthogy itt ez lesz; 21 napig tök pucéran, egy szál lógó csöcsben és összetöpörödött monyeszban kell a dzsungelben flangálni és túlélni valahogy. Ja igen, a küldetést letudva nem jár ám lófasz se, se egy puszi a fejre, se egy tál löncshús konzerv, de még egy koszos szóbeli vállveregetés sem, csak az éhezéstől kissé beesett mellkas dagadhat a büszkeségtől, azzal meg nem lehet nagyon mit kezdeni ugye.

Elsőnek Shane és Kim nyomul Costa Rica festői dzsungelébe. Még a terepjáróban mindegyik elpofázza, hogy csak nem lesznek gondok a meztelenséggel, elvégre mind a ketten felnőttek, nem pedig barlangban lakó szűz kis geekek. A túlélésnek választott helyszín nem éppen a legbarátságosabb, mivel a dzsungel tök sok mérgező állatnak ad otthont és embereinknek semmije sincs takarásban, még egy redva nike teremcsuka sincs a lábukon, hogy legalább a talpukba ne álljon semmi tüskés genya. Na szóval, akkor ez itt a Discovery tévére vitt kvázi Ádám és Éva a paradicsomban műsora.

Lou most Lengyelországba utazik, így last minute jelleggel, mert van ott egy fasza buli, amit a Grypserek űznek. A banda működését a dicső kommunizmus évei alatt sem sikerült felszámolni, nemhogy napjainkban. Ezért hagyta ott a festői Olaszországot Lou és iparkodott a lengyelekhez.

Itt nincsenek bandák, itt A BANDA van, A Grypserek. Irány a börtön, ahol senki sem akar játszani szegény Louval, ezért inkább lemeózza a cellákat. No, hát egy 12 fős cella azért nem fasza, mert simán kinyírják egymást a birkalelkű lakótársak, mert az egyik horkol, a másik büdös, a harmadik folyton hülye történeteket hadovál, a negyedik meg a mutterért sír. De egy börtön nem is azért van, hogy összkomfort, meg tiszta törcsi, napi sajtó legyen minden reggel az ajtó alatt becsusszantva szépen. Lou megy is inkább egy jóféle szuperrandira valami alvilági vegyésszel, aki hoz magával egy kiló higanyt, amiből saccra 150 kilogramm metamfetamint tud főzni reggeli kolbászos rántotta mellé. Kurvajó. Gondolt ő rá, hogy kiszáll a bizniszből, de valakinek ezt is csinálnia kell, hát akkor meg már miért ne ő legyen az aki otthon lapátolja a milliókat. Igaz, hogy erre nincs OKJ-s képzés, vagy ötöd éves technikum a szakmunkásképzőn, de ha így megtalálta magának a piaci rést, jogosan nem nyugdíjaztatja magát idő előtt. (Egyéb érdekességek itt.)

Lou most odabasz a büdzsének, mert Európába kell jönni a soron következő börtönbandáért, ami a műsor történetének egyik legnagyobb deficitje lesz, ami eredetileg a Vujity Tvrtko és Frei Tamás kettős oknyomozását hivatott megszégyeníteni. Olaszba látogatunk, azon belül Nápolyba. A Comorra banda 200 éve működik és 7000 taggal bír jelenleg.  Csapjunk is a lecsóba, meg a nyújtott tésztába, Lou mutat egy faszán lepukkant szellemházat és máris belecsöppenünk egy fasza emberölésbe. Nem kell meglepődni, a hírekben is megemlítették, nem véletlen ez a helyszínválasztás. Kinyírtak egy Comorra bandatagot, mi másért, mint a pénzért, mert ez a patkányfészeknek kinéző herkás gyülekezetz heti fél milkát termel a banda dílerének, és valaki szeretne ebből a kis suskából egy apróbb szeletet. Ezért még a fuxban fürdő Mr. T is lehajolna Dagobert bácsival a hóna alatt, szóval ércsük mi itt az ölés tárgyát. Szerencsére van nekünk egy Lou Ferranténk, aki kideríti, ki ez a mohó kis geci. Beszél is két bandataggal, akik inkább meggondolják magukat a tracspartit illetően, melynek témája, hogy van-e háború, vagy nincs-e.