Ez az utolsó ilyen részünk, amiben amatőr túlélők 21 napos szenvedését láthatjuk, mert a következő záró epizódban már csak a szokásos „a kameramannoknak se volt fenékig tejfel ez a forgatás” témát fogják körüljárni. Be is készítem a százas zsepit. De most még itt van nekünk a leghalálosabb hely, amihez még csak messzire sem kellett utazni – itt már lehet eltapsolták a büdzsét – ugyanis Lousianába tosszák le embereinket. Úgy képzeljük el, hogy most a narrátor hosszasan beszél arról, hogy ezen a helyen mennyire szopó embernek lenni, mert ott vannak a halálos mérgű és harapású kígyók, krokodilok/aligátorok – mellőzzük az alapszinten sem lévő biosz készségemmel kapcsolatos kurvaanyázásokat, ha kérhetem – meg mindenféle vízi lófaszok, no de a kibaszott szúnyogok sem mellékesek, nem beszélve a cudar időről és az amúgy is mocsaras vidékről, na. Itt van Billy, aki érti a primitív vadászatot, oszt kalap. A másik szerencsés Ky, már 9-10 éves kora óta harapja, eszi a túlélést, na nézzük itt meddig fogja húzna.

Már csurognak is a ladikkal és ki is dobják őket a semmi közepén és már tocsognak is a vízben. Hát tudod mikor lógatnám abba bele a nagy feka lőcsöt a white trash-pajszert, soha. Igencsak vicces, amikor a faszi is derékmagasságban kezd gázolni a vízben elkezd nyavalyogni, hogy lefagy a pöcse és már magyarázza is, hogy ezt ti nők nem érthetitek, mire Ky csak annyit mond, hogy azért ők is elég érzékenyek odalent. Ahová lépnek mindenütt kígyót látnak kb, de szerencsére találnak egy szárazabb helyet, felbasznak egy sátorszerűséget és legyilkolnak egy kígyót, szóval lakoma meg tűz is lesz estére, de utóbbi nem tartja távol a vérszívó szúnyogokat, úgyhogy Billy új címet ad a műsornak: Csupaszon, agyilag felbaszva.

A másnap azzal telik, hogy Ky folyton azt vernyákolja „KÍGYÓ!” mire Billy már ugrik is és jócskán megcsappantja a hely kígyópopulációját. – Egy költői kérdés, ezt hogy az anyámba sikerült lenyomni az állatvédők torkán? – Negyedik estére bebaszik a rossz idő és bizony kiderül, hogy a sátor téma mégsem annyira esőbiztos. Amint felkel a nap, kiderül, hogy az eddig száraz területük egy kibaszott gyerekúsztató lett. Nem szaroznak, csinálnak talapzatot a fekhelyüknek meg a tűznek és tovább maradnak. 7. napra előjön az élelmezési probléma. Billyt szimplán felbassza, hogy a körülöttük lébecoló madarak, kígyók ott lakmároznak, ő meg nem. Élet az ilyen? Igan, csak olyan szarabbik fajta. És a nagy ember elpityeredik, hogy anyut akarja, meg az ehető szeméttel púposra tömött kétajtós frigót.

Faszom az egészbe – gondolhatták magukban és útnak indultak felkutatni a térképen is bejelölt szárazföldet. Kígyók, békák mindenütt. Kurva jó ötlet volt ide jönni. Amikor már sokadszorra adnák fel és hívnák a taxit, hogy haza húzzanak, akkor találják meg a helyet. Öröm bódottá, nem is kell ennél több, ja de, kaja, kaja, kaja, mert a mocsárban továbbra sem honos a BigMac bokor. Egy korhadt fadarabban találnak egy kisállatot, tök mindegy mit, a lényeg ,hogy Billy leöli egy pillanat alatt, Ky megsíratja, aztán már azt látjuk, ahogy minden lelkiismeret furdalás nélkül jó ízűen falatozza. Ez volt a 17-18. napon. Semmi izgalmas. Másnap megtervezik a kijutásukat, innen már úgysem fogják feladni, ha leszakad a fél seggük, akkor se. Nem tudom hogyan, és milyen rendezői indíttatásból, de az utolsó napra ugrunk és csak azt látjuk, ahogy embereink úsznak egy kicsit a kroki-fürdőben, majd meglátják a helikoptert és – Get to the Chopper bazmeg! – húznak is el a gecibe.

Új részek a Discovery műsorán