Ugye azt már tudjuk, hogy Lou Ferrante nem szarral gurigázik, mert ami a „Törvény a rácsok mögött” keretein belül zajlik, az nem színjáték. Mondjuk ő is az értelmi szerzője ennek az öngyilkosnak tűnő küldetésnek, mert részemről a tököm se menne kivarrt hentesekkel interjút készíteni. Lou tehát halált megvető bátorsággal szedi a sátorfáját Albuquerque irányába, hogy lemeózza mi a szituáció a világ leggyorsabban növekvő börtönbandájával, a Burqueñosszal. Vagyis, most kiderül, hogy a Breaking Bad mekkora nagy hazugsághalmaz.

Lou először elmegy valami börtönbe, mert hova máshova menne, de ott nem fogadják túl szívéjesen. Mindenki activityzik a kamerának, hogy így a West Side, úgy az LA, de ezen kívül senki egy büdös szót nem vált Louval. Megy is innen a kötelező tetkómustra végeztével. Egy másik börtönben egy rabnak azonban megered a nyelve, de úgysem az ő sztorija itt a lényeg, úgyhogy innen is hamar megpattan a stáb. Lounak össze kell kaparnia magát ahhoz, hogy ez az adás ne a kukába landoljon, így következő útja egy tetkóshoz vezet. Olyan hű de sok mindennel ő sem tud szolgálni, max pingál egy mona lisát Lou bal farpofájára. Ha mást nem is, de azt azért elmondja, hogy a Burqueños banda gyorsan nő, de csak a börtön falain belül van hatalmon. Peeersze, Lou meg majd be is szopja ezt a hatalmas kammert, amit a foggyer tetkós itt összemakogott. Hogy valami történés is legyen, Lou belemegy az éjszakába. Minden sarkon megy a bandázás, meg is áll az egyik bagázsnál, akik kérés nélkül villognak a fegyvereikkel. Ez lenne hát a Rollerz banda. Sokat nem érdemes róluk tudni, ez is csak a töltelék része, hogy meglegyen a 43 perc játékidő. (Egyéb érdekességek itt.)

Lou a Fülöp-szigetek fővárosába, Manila börtönébe rángat el minket kis kacsónknál fogva, hogy megmutassa milyen a világ legnagyobb gengszterparadicsoma, ahol 20 000 rosszéletűre 40 fegyőr vigyáz. Na, az a nem mindegy. Előbb azért beleszagolunk az éjszakai életbe, hogy megtudjuk mi a dörgés a TBS, a True Brown Style háza táján. Lou betalálja emberét: Moja, mekkora egy lóbaszó böszme állat vagy te, hallod? Szevasz! A mi a szitu megtárgyalása után már hoppá elő is kerülnek farzseb rejtekéből a kézi ágyúk, hogy lám van itt mivel vagizni. Lou is elmorzsol magában egy könnycseppet a régi szép idők emlékére, de aztán eszébe jut, hogy most már aztán a melónak is adni kéne, úgyhogy hamarba kideríti, Moja csak az utcán főnökösködik, akit amúgy úgy tessék elképzelni, mint egy 26 éves kis porbafingó nyomigyereket, aki a matekórai köpőcsövezések állandó áldozatául esett. Aztán Lou, a maga hadlám mutassad, kapdelő stílusában megnézi  a spanok tetkóit, mert mindegyik ökör állatja Moja arcát varratta magára Lou nem is szarakszik tovább ezzel az ombréval megy és megkeresi az igaz főnit, Lawrence-t.

Lou bevonul a sittre. A Bilibid börtönben 20.000 rab tengeti hétköznapjait egy 550 hektáros területen, amin 12 banda képviselteti magát, teljesen barátian. Nem éppen. Lou még nem baszott ehhez hasonlót, mert annak ellenére, hogy annyian vannak mint ingyenélők egy jó parasztlagziban, a névsorolvasás, alig tart pár percig. 1944-ben épült a kóter és konkrétan a legnagyobb sitkó kerek e világon. Na, de csak beköszönünk Lawrence cellájába is. A TBS vezér elméletileg egy legenda, de ilyen unalmas egy figurát még Lou sem pipált, meg amúgy sem miatta vagyunk itt, hanem a Commandos vezér miatt. Lou beül valami tárgyalásra hajazó meetingre, amire egy jócskán felpimpelt tag is begurul, KÉSVE! Na ő lesz a Motherfucker Jones, figyeljétek meg. Így is van, ő itt a jani, Jaybee Sebastian a Commandos banda atyaúristene. Lou lezsíroz egy forró randit a főnivel, amit a banda klubházában ejtenek meg, ahol van plazmatévé, anyám kínja, szartól repülőig minden. Ez nem is börtön, hanem arany élet.

El Salvadorba ruccanunk, hogy Lou Ferrante jófejségből elkalauzolhasson minket a 18. utcaiak világába. El Salvador nem éppen egy turistaközpont, nem csak a rosszarcú helyiek miatt, hanem azért is, mert a gyilkossági rátában a város a második helyen tanyázik, szóval buxákra, életre vigyázni! Elnézve a helyi figurákat leginkább egy tetkószalont lenne érdemes nyitni El Salvadorban, igaz nem is tini lányokra kellene napi öt ribancrendszámot felvarrni, de azért megérné az amúgy is szénné vart börtönviselt csókákat még jobban kipingálni, hogy még inkább kihangsúlyozzák igéző, gyilkos tekintetüket. Két krú feszül egymásnak a cityben. Csak, hogy tudjuk a 18. utcai banda és az MS13 az a két banda, akik nem nagyon csipázzák egymást. Lou felrántja a rosszfiúkat identifikáló bőrjakót és már megy is a sitkóra interjúztatni, mert Luo Ferrante az a fajta idióta, aki önszántából megy a börtönbe.

Az Izalco börtönben vagyunk, ahol csak a 18. utcaiak csücsülnek. Mivel a dresszkód eléggé lehatároltan talpig citromsárga trikó plusz rövid/hosszúgatyára korlátolódik ezért a kóter leginkább egy Lakers kosárlabdatáborra emlékeztet csak épp Kobe Bryantet nem látni sehol sem.  Azért van ez így, hogy ezen a sitten csak a 18. utcaiak tanyáznak – közük nincs az ötutcaiakhoz, most szólok – mert amikor más bandából is voltak itt elszállásolva emberek, akkor azért beakadt pár kellemetlen pillanat az esti szunyába. Amúgy a banda Los Angeles 18. utcájáról kapta nevét, ahol ez az egész kis családi buli megalapult. Még mielőtt Lou beszélne a bandával, akad pár megkötés, hogy mondjuk nem vehetik szalagra az elhangzottakat, no meg az MS13-mal sem lehet eztán teadélutánra menni. Ámen. Egy órás bájcsevej után a faszagyarekek, nem előre megbeszélten, hatalmas nagylelkűségükről tanúbizonyságot téve megengedik, hogy másnap Lou és a stáb visszatérhessen és a belső udvaron is forgathassanak, ahol már 700 anyaszomorító bűnözővel cimborálhatnak.

Azt ugye már tudjuk, hogy Scott és George igencsak nagy és veszteséges fába vágták a fejszéjüket ezzel a ghánai kiruccanással, de most az is kiderül, hogy is szaródtak el a dolgok egész pontosan. Nem utolsó sorban a stáb sanyarú ghánai munkanapjaiba is bepillantunk, hogy érezzük bármennyire is megvolt ez rendezve, ekkora szopásra senki sem számított.

Mivel a legesősebb időszakban sikerült az aranybányászás időpontját kitűzni, ezért a stábnak kellett vennie egy böszme ladikot, egy elsüllyeszthetetlen Titanicot, csak amolyan kisebb fajtát, hogy szárazon megússzák a helyszínre jutást,  így Scott és George egy elég instabil, versenykenunak nem nevezhető tutajban kényszerültek a folyót átszelni. Ennek meg is lesz az ára, hisz mind a ketten úgy belezúgnak a folyóba, mint a huzat. Jópofa dolog, tökig vizesen azt kérdezni a producertől, hogy amúgy hogyér szórnak egy mikroportot a piarcon, csak a válasz hangzik kicsit csípősen hogy 3000 dollár darabja, hogy rohadnátok széjjel, helyben háromszor ti szerencsétlen barmok.

Sok izgalom vár ma ránk. Scott és George egy újabb hűbérúrhoz mennek, akinek aranyban gazdag földje van, de mintha ezt már hallottuk volna. David a bányatulaj kiteríti az árut, megmutatja, hogy egy hét alatt fél milkát kapartak ki, nulla erőfeszítéssel kábé, épphogy csak le kellett hajolni a formába öntött, kilós aranyrögökért. Ez amúgy az a faszi, aki a múltkor elkergette őket, merhogy a telek nem kiadó ám, csak eladó. Jó, hogy ezt a narrátor is a szájamba rágta. Na, már csak meg kell állapodni, aminek alapja a kenő, a pénz, a manyi, a lovetta, a suska amiből fiaink nincsenek eleresztve.

Másnap megnézik David földjét. Vagy bejön ez a biznisz, vagy mehetnek haza koldulni. Akkor gyüjjön a próbaásás, meg a már megszokott pofázás a pénzről. A lényeg, hogy legyen arany, vagy különben szoppendáré. Egy tonna kavicsot átmosnak, ha minimum egy gramm arany van, akkor lesz üzlet, ha nem, akkor nem. Na, bazmeg. Van arany dögivel. Scott felteszi a spúr kalapot, legalacsonyabb ár, semmi habiszti. 35000 dollár áll rendelkezésükre, a gáz csupán ott van, hogy Dave sacc per kábé 55000 dollárra gondolt. Scott csak 5-10 ezer dollárt adna ki hirtelen a kezéből, de azt se túl jó szívvel. Dave bepöccen, ha lesz pénz, akkor majd beszélgetnek, addig viszont nincs haverfelvétel.

A Romaso gödörnél –aminél nagyobb bukó nincs a világon – már a harmadik lyukat ássák, ahol még csak nem is kapirgálják az aranyban gazdag felszín tetejét. Magyarán: szopó van Lalikám. A helyi munkások tutira nem fognak agyvérzést kapni, mert ha van arany, ha nincs, ők stabilba fizetve vannak. Embereinknél lassan elpattan a cérna, közeleg az idő, hogy dobbantsanak erről a bányáról, de még ehhez a bejelentéshez is össze kell szedni a visszahúzódott golyóikat. De egyszer csak Chris szeme elé kerülnek és jól megmondják neki, hogy: jó szelet kapitány, mi elhagyjuk a deficit termelő Romaso gödröt. Scott és George zsebében már csak 40 000 dollár maradt,amivel elég szűkösen lehet kiskirályt játszani Ghánában.

George elmegy találkozni egy vérbeli üzletemberrel, de még mielőtt a bizniszre terelődne a szó, Jenki aranyásónknak be kell ugrania a gödörbe, hogy fülig sárosan ásson a feketemunkásokkal. Elmagyarázza a folyamatot, ami nagyon fasza, csak hát kézzel kell csinálni ugye, amitől könnyen bebüdösödik az ember, pláne, ha alapból viszket a kétkezi munkától.  8 óra alatt durván nyolcszáz dolcsit mosnak tisztára a helyi vagányok. A biznisz egyelőre bukó, mert Marknak nem sikerül barterba odaadni a parlagon heverő dobszitát, de George legalább a tiszteletüket kivívta azzal, hogy tökig gányosan robotolt a munkásokkal. És a főni elismerő pillantása az, ami gecifontos ebben a szakmában. Később még jó lesz ez, hogy vastagbélig hatolóan benyalta magát George ennél az ombrénél.

Ott hagytuk abba, hogy Ghánában, szarban van a haza, nem is kicsit. Sikerült ugyanis egy pénznyelőbe nem kevés lovettát beleölni, de Scott és George más pénzét szórják, úgyhogy nem idegeskedik halálba magukat, bár egy kicsit azért már satuba van szorítva a monyeszuk. Most is ásnak, hátha az újabb 200 tonna földkupacból sikerül 12.000 dollárt összeszedni. Az se sok, de azzal még seftelhetnének egy darabig. Az otthon maradt kiscsaládról nem is beszélve, akik továbbra sem tudják fizetni a közüzemi számlákat. Scott és George már nagyon érzik, hogy a pénzt kéne tisztára mosni, nem a földet. Már Victornak a művezetőnek is tele van a bakancsa a jelenlegi bányával. A Romaso gödörtől azonban csak nem tágítanak a jó szerencsétől távol álló fiaink.

Scott megindul egy ombréhoz, mert már visszatérő rémálmai vannak a Romaso gödörrel kapcsolatban és már szinte látja lelki szemei előtt, ahogy a beledöglik az aranyásásban. Node, Mohamed már várja egy újabb bányászati terület jogaival. Még szerencse, hogy ezek a papírok csak úgy teremnek a földből, nem? Fasza az a hely, igaz, hogy már más is ásott ott korábban, de csak egy műbalhé erejéig jó kifogás ez. Megy a szájtépés, Victos is vakkant valamit. Próbaásás kéne, az a tuti. Van itt arany, he?! Mohamed okoskodik, hogy nem vette volna meg a teleket, ha nem lenne benne arany. Jogos. Scott már megint a hitére támaszkodik, ami eddig is rengeteg aranyat fialt neki, ugye. Akkor beszélgessünk az üzletről. 15% részesedés, aszongya a tulaj. Az nem rossz, de nem is jó. Scott, mint mindent, ezt is megpofázza társával, jelen esetben Victorral a művezetővel. Neki aztán vizesnyolcas, csak Chris és Sing ne tudjon róla, úgy lesz minden fasza. Több pénz, kevesebb gond és így tovább.

Scott valahonnan kukázott magának egy másik markolót, amit most elvisznek a bányához, de hogy arra menet megint csak hídpénzt kell fizetni, aztán meg az eső is megered, hogy igazán jó legyen. A sofőr úr sem hajlandó tovább menni. Éjjelre az út mellett kell hagyni a markolót, ami ugye azért is szopó, mert nem egy zacskó szotyiról van szó, hanem egy behemót munkagépről, amit a helyiek puszta szórakozásból szoktak szétkapni. Arrafele így megy a vasazás.

George hazament a családhoz, hogy megoldja a pénzügyi galibát. Az uzsorások már az előszobában vannak – mondja az asszony.  George most nem is pénzzel teli aktatáskával akarja lekenyerezni a bíróságot, csupán egy kis haladékot kér, amit - láss csodát - meg is kap.

Barátainkat kemény két napja támadta meg őket az agresszor kokaultetvényes, azóta nulla huszonnégyben figyelnek minden egyes fűszálrezzenésre, és már a tarkójukra is sikerült szemet növeszteni. Úgyhogy muszáj pénzelni az éjjeli szekuritis, nehogy valaki szétcsessze a munkát. Victor vállalta be az éjszakás műszakot, de baszik ő előjönni a hívó szóra. Szerencsére nem nyelte el a lápi jeti, csak kicsit bebólintott, ennyi az egész. Na, de a meló, meg a bánya. A szivattyúk eléggé defektesek, hogy is mondjam, szitával nehéz vizet lapátolni. Szigszalaggal próbálják orvosolni a problémát, mert úgy tetszik fojtóbilincs az pont nem volt a bolhapiacon, ahol amúgy szartól repülőig minden fellelhető. Nem hiába pénzelik az Ink tattoos Travist, valahogy szigszalaggal megoldja a dolgot. Olyan nincs, hogy minden flottul menjen, mert a pumpákból kifogyóban van a muníció. Kéne nafta, hogy ne árassza el a bányát a víz, megint! George elmegy benzinért.

Megérkezik a benzin, de jön egy újabb kiadás. Kenut kell venni, mert az nem járja, hogy a falubéliek hangulatára hagyatkozzanak, és azon múljon hogy eljutnak-e a bányához vagy sem. Olcsóért, lófasz $350-ért vesznek is egy ladikot, aminél konkrétabban, szebbet kalapáltam tökalsó koromban technika órán, de mindegy. Mára ennyit a melóról, meg az eszetlen pénzszórásról. Másnap, fél óra meló után beadja a kulcsot a markoló, ugyan nem köpte be a gyertyát a Caterpillar, viszont a befecskendező az tropára ment. Travis épp a ladikért van oda, úgyhogy ő nem tudja megbütykölni a gépet, ellenben Chris kölcsönbe adott embere pont keni-vájsz a szerelő szakmában, úgyhogy izibe meg is javítja a gépet. Folytatódhat a meló.

Scott és George már három hete cellázik Ghánában, de az arany nem annyira akarja kidobni magát a földből, meg ők se nagyon serénykednek bemocskolni a kezüket, eltekintve a múltkori sefteléstől. Egy maroknyi földet nem forgattak még meg, szóval nem ártana kevesebbet pofázni és többet dolgozni. Kimennek a földjükre, ahol beröffentik a motort, de persze, hogy valami gebasz van. Erölködik a motor, így a minden oké kérdésre nemleges válasz érkezik és mivel a szerelőt is csak kölcsönbe kapták, ne várjuk, hogy összetöri magát a nagy iparkodásban. A benzincső lesz a ludas. Aztán a szaki inkább a légkompresszorra kezd el gyanakodni, ami sokkal nagyobb szopó.

Embereink felhívják az otthon ragadt szerelőjüket,Trevist, aki köszöni szépen jól van. A zseniknek csak most esett le, hogy szerelő nélkül kevésbé fasza és zökkenőmentes a meló, úgyhogy Travisre nagyobb szükség van, mint az otthon maradt, elapátlanodott gyerekeknek némi zsebpénzre. Travis kicsit húzza a száját, mert hát a meló az csak-csak büdös, de jó pénzért bármit, úgyhogy benne van a dologban. Ezek a zsenik még dobszitálót sem vettek, ami nélkül nemhogy nehéz, konkrétan lehetetlen aranyat szitálni.  A csávók 11 hónapja elrejtettek egy dobszitát, ami azért lássuk be nem egy buliba menet, a bokorba eldugott kétliteres koccintós. Csakhogy az eső kicsit elmosta a bulit, úgyhogy most a változatosság kedvéért várniuk kell.