A Discovery sorozatában Bear Grylls ebben a szezonban utoljára visz magával egy celebet a vadonba, hogy a maga módján jól megszívassa, azaz megmutassa milyen úgy túrázni, hogy az ember maga tapossa ki a több száz méteres sziklafal oldalán araszolgatva a turistaösvényt.  Az utolsó szerencsés Deion Sanders, akinek a neve talán a 120yard blog masszív olvasótáborának mondhat valamit, de legyen elég annyi, hogy ő az amerikai foci Koplárovics Bélája. Deiont a méretéből adódóan nem kellene félteni, egy böszme, benga állat, de miután meggyónja a kamerába, hogy még az életben nem töltött egy éjszakát se a szabad ég alatt, de még úgy túrázni se nagyon volt, garantált pár kiborulás.

A táncosból lett A listás hollywoodi színész, miszter Channing Tatum a soros, hogy megtudja, milyen is egy őrült deszantossal túrázni. Bear Grylls, a Discovery új műsorában most California egyik hegyéhez viszi el a szívatásra elméletileg önként jelentkező hírességet. A helyszínről nem tudni sok mindent, de a két lábon járó túlélő pakk elárulja, hogy azért ebben az erdőben is komoly veszélyek leselkednek az ember fiára. Channing egy tisztáson üldögél egy horgász székben, és az ukázba kiadott csomókötést tanulgatja éppen. Érkezik a helikopter, gyorsan bevágódnak, de még előtte hamar leveszik a túrabakancsot meg a zoknit. WTF? Mikor megérkeznek a helyszínre kiderül, hogy miért volt erre égető szükség, mert egy tóba kell beleugrani, és vizes bakanccsal túrázni maga a pokol, így a vízálló wallmartos BG monogramos táskába csomagolva a büdös zoknikat meg a bakancsokat bevágják a vízbe, majd utánuk ugrik Bear is kiugrik. Jó tanács miszter Tatum, ne nagyon rugaszkodj felfelé, mert lehet, hogy csak a fejnélküli lovas szerepét tudnád csak eljátszani. Egy hátra szaltó és már a parton reggeli tornázik a két túlélő, hogy ne fagyjanak meg.

Újra itt van Bear Grylls, aki lassított felvételen szaltózik ki a helikopterből, aki ha kell rothadó teve tetemben alszik a sivatagban, hogy ne fagyjon meg, aki szuperközeli felvételeken harap rá a csirke ízűnek hazudott nyálkás rovarokra. Most azonban a celebszívatáson van a sor, így Ben Stiller, Tom Arnold és Zec Afron után a Discovery új sorozatában végre egy nő is megtapasztalja a túlélés törvényeit. Tamron Hall neve nekünk magyaroknak nem mond sokat – nekem legalább is tuti nem - , de a bemutatkozó alapján ő az amerikai Frei Tamás, csak nőben, aki a Forró nyomonra hajazó műsor után első fekete nőként vendégműsorvezethetett egy Tonight Show-ban. Sztereotípiák ide vagy oda, de egy nő + Bear kombó közel sem tűnik olyan nyerő párosnak, mint Dennis Rodman és Jean-Claude Van Damme.

Bear Grylls a Discovery új műsorában Ben Stillert és az apatestű Tom Arnoldot már megtanította gusztustalan dolgokat enni és tessék-lássék módon túlélni, most Zac Efron száll fel erre a szopóvonatra, amin nincsen fék. A High School Musical után szebb filmeket (Megint 17, Csajkeverők, Rossz szomszédság) is megélt sztár nagy rajongója a pisaivó Bear minden műsorának. Elárulja, hogy ugyan gyerekként a faterjával orrba-szájba kempingeztek, de ilyen túlélős öngyilkos bisz-baszon még sose volt. Zac kicsit izgul és amíg vár lát egy békésen úszkáló hódot a tóparton, a találkozási pontnál.

Bear most aztán eheti a kefét. Ott úszik az ebédünk. Ha itt lenne, már biztos hüvelykujjal legyilkolta volna.

Bear Grylls és a Discovery új műsorában Ben Stiller múltkor már megjárta a maga kis passióját a leghíresebb desszantossal (aki lemaradt volna, annak itt a hogyvolt), most viszont gyerekkorom kedvenc filmjeinek sztárja kerül szopóágra. Tom Arnold, a szimplán mesteri Idegroncs derbi, az Oscár-díjról méltatlanul lemaradt Kölcsön kinyír visszajár sztárja tanulja meg, hogy milyen is a vadonban egy  tengerészgyalogossal, meg egy raklap gyártásvezetővel, kameramannal és hangosítóval a seggében túlélni. Spoiler: hát nem egy hétvégi kerti BBQ.

Bear Gryllsről már kismillió sorozat készült, hogy ő aztán tényleg túlél, akár a hegy hátán is, így most nehezítő tényezőként egy vicces embert visz magával, hogy a Discovery új műsorában közösen cumizzanak a természetben, ami így sült csirkével és pisa ivással sem tűnik egy olyan hű de fergeteg nagy hepajnak. Ben Stiller, a Kidobós, a Keresd a nőt, a Trópusi vihar, de leginkább a Zoolander sztárja már Skóciában várja celeb desszantost, hogy elinduljanak a nagy túrára. Ben tölt magának egy kis whiskyt, majd környezettudatosan elhajítja a műanyag poharat. Érkezik is a helikopter megy a nice to meet you, aztán lehet is felszállni a helikopterbe. Illetve, hogy csak a kiállóra. Így repülnek egészen a Skye sziget hegységéig. Ben már itt barna vonalkódosra firkálja a Calvin Klein alsógatyát, pedig még csak el se kezdődött a buli igazán. Mondjuk így már világos, hogy minek kellett annyi szar papírt aláírnia és a feleségére meg a gyerekeire hagynia mindent, ha esetleg úgy alakulna, ugye – vallja be a színész a süvítő szél és a helikopterzaj kíséretében.

A helyzet, hogy úgy mondjam fokozódik, egyre több itt a feszültség, mint amikor akciósan árulják a Krímben az orosz vodkát. Kicsit megszédülve várja mindenki, hogy mégis akkor hogyan tovább: ki üt először, vagy ha nem, hát mikor csap valakibe a villám a végtelen kék égből. Jön a tél, Billnek pedig mindössze egy napja van, hogy aranyat találjon, egyébként egy uzsorás kapja meg a bányát. Vagy nevezzük inkább gödörnek, amit maga ásott ki.

A hegedűk már aprókat vonyítanak, gyorsan száguldanak a vonók a gerincünk felett, érezzük, hogy most már tényleg valaminek történnie kell, mint amikor egy horrorfilmben a nagymellű szőke zuhanyozni indul.

Amíg az első két epizódban csak úgy mellékesen el-el mélázva mondott nagy bölcsességeket a Jack Londont idéző narrátor, addig most már csak az üres közhelyek zengenek a hófedte alaszkai hegyek közt. A természet arra emlékeztet minket, hogy az ember is csak egy állat. A halál úgy keresi az embereket, mint ahogy az emberek kutatnak az arany után.

Hogy egy másik sorozat idézzünk: Winter is coming. És a tél Alaszkában nem olyan, sült gesztenyés, a hóesésben önfeledten korcsolyázós, száncsilingelős romantika. Hogy megint csak idézzek: “Megmondom nektek milyen a tél... Hideg lesz, kurva nagy, baromi szürke lesz, soha nem múló, életfogytig tartó”. És akkor ehhez képzeljük a meggyötört arcú, hidegben vacogó Bill Murrayt.

Na ez vár egész Klondike-ra, bónusz meg a tífusz, ami így is már az út mentén hagyja a szürke arcú hullákat, hogy aztán az egész város kerülgesse a testeket napokig. Nemsokára indul az utolsó komp, ezért a haszonlesők már hajójegyet adnak azoknak, akik odaadják földjüket, és ezzel lemondanak arról, hogy végül aranyat találjanak az egyik sáros, gödör mélyén. Bill nem akar elmenni, inkább egyre mélyebbre ássa magát a domboldalban. Új társa pedig nagyon köhög, ami ugye lehet a tífusz, meg a pipa is.

Az első részből is kiderült már pár dolog, ezeket jobb, ha a mikroblogging és newsportal trendeket figyelembe véve pontokba szedjük:

• Aranyat szakállas emberek szoktak ásni
• Klondike-ban nincs semmi, csak arany, és pezsgő és kaviár, meg kurvák.Ez utóbbiakat aranyárban mérik.
• A világot mindenhol, még a nagy büdös semmi közepén is a nők irányítják.
• Az első két pontból adódik, hogy selyemszoknya és harisnyakötő is kapható Klondike-ban aranyáron.
• Ha a túlélésről van szó, a fél túlélőcsomag is elég, sőt nem csak olcsóbb, de gyorsabban is lehet vele menekülni a lavina elől.
• A Discovery fikcióban is ért az aranyásókhoz, sőt a valóságshow-khoz képest itt sokkal magasabb az egy epizódra jutó akció, arról már nem is beszélve, hogy drasztikusan nőtt a csöcsfaktor.

A Discoverynél jobban senki nem ért az amerikai médiában az aranykitermeléshez: egy raklapnyi valóságshow-t forgattak már Alaszkában és Afrikában is arról, hogyan lehet egy aranymosó tálkát lögybölve milliomossá válni. Vagy inkább arról, hogy hogyan nem. Éppen ezért nem meglepő, hogy a Discovery első fikciós sorozata is erről szól: a Klondike-i aranylázat filmesítették meg, méghozzá Jack London visszaemlékezései nyomán. A hatrészes sorozat producere Ridley Scott, de ennek ellenére senki gyomrából nem rágja ki magát egyetlen nyálkás szörny sem. Sőt éppen ellenkezőleg: az IMDB-n 7,8 pontot kapott a széria, és mindenki teli szájjal dicséri a történetmesélést, a látványt, meg a történelmi hűséget.

A sztori két nagyon fiatal srácról, William Haskenről és Byron Epsteinről szól, akik 1897-ben a keleti parton éldegélve attól rettegnek, hogy szegényen fognak meghalni. Billy éppen csak végzett az egyetemen, és attól tart, hogy az elkövetkező évtizedekben a brókerek unalmas és szürke életét kell majd élnie, és ezért nem is hibáztathatjuk, hiszen nem láthatta a Wall Street farkasait, és fogalma sem lehetett arról, hogy csak egy évszázadot kellene kihúznia, hogy a brókerek mindennapi életét az iktatás helyett inkább a kurvák és a kokó töltse ki. Byron az unalom helyett inkább a bonyolult keleti szerencsejátékokban felhalmozott adósságai elől menekülne, egy azonban biztos: a két barát rohadtul el akar utazni oda, ahol még nincs lóvasút, meg távíró.

Az első jelenetekben ezt is látjuk: diplomaosztó, önök kilépnek a nagybetűs életbe, majd szerencsebarlang, rossz arcú kínaiak, akiknek ugyebár már a szeme sem áll jól, némi menekülés, majd a vonat, ami száguld a nagy büdös semmibe. A két fiatal előtt ott az amerikai puszta, a szabadság, és minderre összesen 700 dollárjuk van.