Mivel jelenleg szintre próbálom hozni magamat az elhanyagolt dolgaimmal, a mostani hogyvolt egy vendégíró, Hans Olo billentyűzetéből született.

Nyitóképként a Prométheuszt látjuk, amint a Tagreáról hazafelé igyekezve suhan a hipertérben. Odabent Carter és Hogyishívják ezredes, a hajó parancsnoka egy „valamiről” tárgyalnak, amit Carter nagyon szeretne látni. Carter engedélyt is kap a vizsgálatra, mivel a cucc amúgy is útba esik. Ezután az ezredest a parancsnoki hídra hívják, de mivel mindenki mosolyog és senki se siet sehová, sejthetjük, hogy nem sürgős. Ugrunk a hídra, ahol egy másik szőke közli az ezredessel, hogy a hiperhajtómű túlmelegedett. Senki se ijedt meg, ez is biztos terv része, szépen lekapcsolják a cuccot. Megtudjuk, hogy a hajtómű egy alkeshből van, és pihentetni kell néha, mert nem ekkora hajóra tervezték. Hirtelen mindenki elkomorodik, mert a szöszi segédtiszt vagy mi bejelenti, hogy vendégük van.

A Prométheusz harci készültségbe vágja magát, ami abból áll, hogy bekapcsol a kékfény a hídon és mindenki elszánt arcot vág, aztán megjelenik egy baromi nagy idegen hajó, és jön a főcím. A várakozásokkal ellentétben még nem űrcsatával folytatjuk, hanem azt látjuk, hogy az idegen hajó még sincs olyan közel, és hőseink csak várnak. Hogyishívják ezredes menekülne, de Carter lehűti, mondván, hogy a hiperhajtóműnek még vagy két órát pihennie kell, mert különben végleg túltöltődik, ami ugye általában szép nagy robbanásokat von maga után. Az ellen meg csak jön. Közeledés közben szondázzák a hajót. Az ezredes előáll az ötlettel: vegyük fel velük a kapcsolatot. Mondjuk ez előbb is eszébe juthatott volna. Amúgy meg minden idegen életforma tud angolul, nem?

Hammond tábornok tudatja Jackkel, hogy Danielt és Dr. Leet hondurasi lázadók rabolták el váltságdíjért cserébe. A kormány viszont ilyen esetekben nem tárgyal, így hivatalosan nem tesznek semmit. Nem hivatalosan azért a CIA információkat gyűjt, az elnök pedig gondolkodik, hogy mi legyen. Jack addig mehet zselét enni. Danielt eközben házigazdái alávetik az éhes-szomjas ember előtt eszem-iszom című kínzásnak. Ami végül is beválik, de sajnálatosan nem hisznek neki, pedig az igazat – régész és ősi műtárgyakat keres – mondja. És mivel emberrablóinknál a hülyeség kitartással párosult, a dzsungel mélyén előállított áramot arra pazarolják, hogy megkínozzák foglyukat, ahelyett, hogy – a javaslata szerint, bár számítógép nélkül nehéz lenne – az interneten rákeresnének a munkásságára.

Jack megy Hondurasba, mert a Burke nevű CIA-s, aki az emberrabláson dolgozik, és akivel úgy tűnik, régebbről ismerik egymást, azt kérte ő is vegyen részt az akcióban. Indulás előtt még elköszön Samtől, de az ölelés, csók, Vigyázz magadra! helyett, megmaradnak a katonás keretek közé inkább passzoló Sok szerencsét!, plusz hosszú összenézés mellett. Danielt alaposan feltöltötték, ideje, hogy Dr. Lee is áram alá kerüljön. A két öreg, Selmak és Bra’tac eközben összedobnak egy kissé lyukas, de használható tervet, hogy felderítsék a szuperkatona támaszpontját, Anubisz tartarusi bázisát.

Teal’c és Bra’tac egy állítólagos találkozót igyekszik lefülelni, ugyanis két noname kukac, Tilgath és Ramius szövetségre akart lépni Anubisz ellen. Múlt idő, mert mindenki lyukakkal a hátán heverészik, még Tilgath is halott. Ramius első harcosa még annyit ki tud nyögni, hogy Ramius elmenekült, de ez nem az ő műve. Ekkor viszont feltűnik egy fekete páncélos valami, és kivégzi a csávót. Teal’cék megszórják a botfegyverekkel, de még csak le sem pattan róla a lövedék. Ellenben tucatnyi lövedékkel válaszol csuklóból, és láthatóan nem bukik az öregekre, mert csak Teal’cre fáj a foga. Ha van neki.

Teal’c még bepróbálja a zatet is, aztán 8 lövés és egy hétre való adrenalin után a cool harcos kidől a fenébe. (Amúgy minek van neki szuszpenzora? Nem hinném, hogy bárki is megpróbálná tökön rúgni.) Hazavisszük, Sam és Jacob meg nekiáll boncolni. A páncél alatt egy színtelen, szagtalan, zseléfejű valaki van. Kiderül, hogy goa’uld, de ez a gazdatest nem természetes, úgy hozták létre. A tüdeje és a szíve gigászi méretű, és ebből következően nem bírják sokáig szuflával, még egy kukac se bír vele hosszabb ideig. A tökéletes, egyszer használatos fegyver. Sam szerint a páncélja rendkívül ellenálló, így nem Teal’c nyírta ki, hanem a második legveszélyesebb dolog a Földön: a szívroham.

Jaffa pajtás sétál a kerek erdő közepén, mikor O’Neill leipiapacsozza. Ez kérem szépen itten egy titkos találkozó. A kukacos a Moloc nevű goa’uldot szolgálja, de jó páran inkább csatlakoznának a lázadókhoz. Nincs idejük a részletekbe merülni, mert goa’uld szimpatizáns tesók bukkannak elő és Ryk’lt hátba lövik. Teal’cnek nagy mázlija van, hogy pont vele szemben ált. A támadásnak gyorsan vége szakad, az egyik bokorból ugyanis valakik botfegyverekkel zárótüzet zúdítnak Moloc katonáira. Aztán a füstből jaffa amazonok sétálnak elő és kérik a CSK-1-et, hogy tartsanak velük.

Ismerik a csapatot, és a segítségükre van szükségük. Amíg O’Neillék bizonytalankodnak, addig az egyik csaj egy edénybe dugja Ryk’l szimbiótáját. A Hak’tyl (Felszabadulás) nevű bolygón további csajok várják őket, és bár a kukacgyűjtős morgolódik, azért a díszkísérettel együtt elindulnak a táborba. Útközben Teal’c elmondja, hogy a jaffa nőknek a mosás, főzés mellett az otthon védelme is a feladataik közé tartozik, Daniel pedig felidézi, hogy a mitológiai amazonok férfiakat raboltak el, ha társra vágytak. Alig találkoztak, de a faszi már fantáziál. Aztán mikor O’Neill rákérdez, letagadja. Jack viszont úgy van vele, hogy ha ez a helyzet, akkor ő szívesen lesz úttörő, és ahol tud, segít.

Felgerrel nyitunk, aki egy franc tudja milyen plazmaágyút készített, ami Jacknek csak fézer, de Felger munkatársa, Chloe szerint akkor már inkább fotontorpedó. Na, letudtuk a Star Treket. Természetesen ahelyett, hogy lyukat vágna a bázisba, áramtalanítja az egész Cheyenne-hegységet, pont akkor, amikor Hammond hogyvoltot gépel. Erre annyira bepöccen a kopasz, hogy leállítja Felger projektjét, és erősen gondolkozik rajta, hogy talplenyomatot hagyjon a hátsóján. De Felger kikönyörög magának 24 órát, ami alatt valamilyen csoda folytán egy világmegváltó dolgot fog létrehozni. Elő is kerül a merevlemeze mélyéről az Avenger nevű vírus.

Az Avenger arra lenne hivatott, hogy összekeverje a tárcsázókban lévő koordinátákat, így a kukacok nem lennének képesek oda tárcsázni, ahova akarnak. Ergo pillanatok alatt leállíthatunk egy tetszés szerinti kaput. Teal’c ezt jó ötletnek tartja, Jacknek is csak egy kifogása van: az, hogy Felger csinálja. Na sebaj, ők mennek valahova jaffákat békíteni, Daniel embereket költöztet egy bolygóról, ahol meghülyült az időjárás a holdjuk miatt, Carter meg be lesz osztva Felgerhez. Ezt közli is vele a lakásán, ami egy kifacsart Csillagkapu-szentély, de ez Carterben is tudatosul, miután véletlenül ráül a róla formázott babára.

Carter motoros bőrszerkóba öltözve száll ki a liftből és szalad az irányító felé, a szembe jövő katona pedig kihasználja az alkalmat, hogy az őrnagy nem egyenruhában van, és utána fordulva megnézi a hátsóját. Nekünk sajnos be kell érnünk azzal, hogy civilben látjuk Samet. A sietség oka Warrick érkezése volt, akinek nyílván eltűnt a múltkori maszkja, mert most úgy néz ki, mintha az agya kilógna a koponyájából. A serrakin azért jött, hogy felajánljon egy lehetőséget Carternek a bélyeggyűjteménye megtekintésére a technológiájuk tanulmányozására, illetve a segítségét kérje egy verseny megnyerésére.

A kapcsolatfelvétel óta elvileg van diplomáciai kapcsolat a Föld és Hebridan között, de igazából eddig semmi nem történt. A mostani alkalom is inkább nem hivatalos. Arról van szó ugyanis, hogy Warrick elintézett egy látogatást a CSK-1-nek a Hebridanra, a Kon Garat Hurok nevű verseny idejére, és ha már ott vannak, Carter mellesleg segíthet neki, miközben felszedhet némi tudást az ion hajtóműről. Igazság szerint azonban Warricknak nem egy csinos szerelőre van szüksége, hanem egy naqahdah generátorra, mert a múltkori feltöltés után jelentősen nőtt a Seberus teljesítménye. Carter azonban széria tartozék a generátor mellé, így Warrick – mivel meg akarja nyerni a győztesnek járó zsíros szerződést – beleegyezik, hogy ő is menjen.

Már megint a földönkívüli Kanadában járunk, ahol naquadah után kutat Edwards ezredes és a Lorne őrnagy úgy 3 hónapja. Edwards legnagyobb problémája az, hogy nem ihatott normális kávét, amióta itt vannak. Biztos teljesítménybérezés van, mert eddig csak annyi fémet találtak, ami jobb esetben egy zsebrádió évmilliárdokon át való működtetéséhez elég, de mi még egy 303-ast akarunk építeni, szóval rózsátlan a helyzet. De pont most, csak nekünk, pont felfedeznek egy naquadah-tömböt, ami ötvenszer nagyobb koncentrációjú az eddiginél. Ennek örömére egy unas elrabolja az expedíció egyik tagját. Már megint. Jön is a CSK-1, kivéve Cartert, ő otthon játszik a kapuval.

Lorne elvisz minket az eset helyszínére, de még indulás előtt Daniel észrevesz egy rakás ócska, régi cuccot, amit a földből halásztak elő, aztán egymásra dobálták őket. Szegény Jackson alsó szemhéja rángatózni kezd a leletek sorsa miatt, de Jack időben beavatkozik, túl korán van még RégészMan hőstetteihez. Teal’c végigtapogatja a talajt, de nem talál lábnyomokat, pedig ő lehetne a csapat Mr. Ekoja. Ellenben az aljnövényzetet nagyon megrongálták. Kösz Teal’c, majd tudatjuk a GreenPeace-szel.

Idegen űrhajó hever egy kihalt bolygón, az előtte emelkedő sziklafal pedig azt valószínűsíti, hogy a landolás nem kimondottan a tankönyv szerint zajlott. Drága külső helyszínek helyett be kell érnünk ezzel a tíz másodperes képeslappal, mivel hőseink már odabent felderítenek. A MALP ugyanis egy jeladást fogott, ami feltehetően egy automata segélyüzenet. Azonban a hajó nyáladzó idegenek helyett üvegkoporsókban alvó Csipkerózsikákkal és Csipkejózsikákkal van tele. Jack gyors létszám ellenőrzést rendel el, így szétszélednek. Mikor azonban százötig jut – a százhatos egy csontváz –, egy robbanásszerű energia hullám halad át a hajón, amitől mind az eszméletüket vesztik.

Teal’c tér először magához, majd Daniel, aki azonban ijedt arccal üvölteni kezd, mikor meglátja a kopaszt, pedig ez még a félhomályos hajón is túlzás. O’Neill és Carter annyira ki van ütve, hogy még akkor is eszméletlenek, mikor az utánuk küldött CSK-4 haza viszi őket. Teal’c Danielt támogatja, miközben ő folyamatosan azt kiabálja, hogy vissza akar menni. Aztán mikor Dr. Fraiser megvizsgálná, megkérdi tőle, hogy kicsoda. Később Teal’c és Hammond tábornok a megfigyelőből nézik, amint Daniel az elkülönítőben őrjöng Dr. Frasiernek, hogy neki azt mondták nem lehet gond. Közben meg nem is meri fel magát a tükörben és valami Stromosról beszél.

A péháromikszkétszáznyolcvankilencre küldünk éppen egy MALP-ot. A bolygó légköre mérgező, erősen korróziós hatású, viszont egy 2km x 0,5km-es kupola bírja a strapát. Átküldjük rajta a robotot, mivel nem szilárd a fala, és megörülünk, mert odaát fű meg fa meg szobor van. Aztán eltűnik a MALP jele, és már megyünk is utána. A kupolán átérve minden szennyeződés eltűnik a védőruhákról, mi meg a domesztosszal szarakodunk. Belülről a kupola valami hologramot vetít ki, az egész egybefüggő tájnak néz ki. Carter le van nyűgözve. O’Neill észrevesz egy gyereket, Nevinnek hívják, és hajlandó elvinni minket a városba Jack védőruhájáért és baseballsapkájáért cserébe. Már most unalmas a rész.

A városban mindenki jól megbámul minket, aztán Nevin apja, Kendrick üdvözöl minket, ők az egyedüli túlélők. Bele se kezd a törileckébe, inkább elküld minket a tanácshoz, wow. Ott is mindenki bámul befelé az ablakon, mint a hülyegyerek. A tanács 3 férfiből és egy nőből áll, elmondjuk nekik, hogy a Földről gyüttünk, azon a kerek valamin át. Erre mindegyik transzba esik, miután megpöckölték a halántékukon lévő valamit, és már be is ugrik nekik Mahg Mar kapuja, ami egy bizonyos Morrigan istennőhöz köthető (az a dominakukac). A bizbaz a fejükön egy Link nevű nagyon menő router, amivel le tudják tölteni a zinternetet az agyukba. Jacket ez annyira lenyűgözte, hogy el is húz onnan, vissza a MALP-hoz. Teal’c szerint ha félig áttoljuk a kupolán, akkor tudunk kommunikálni a Parancsnoksággal.

Nem várt külső aktiválás. A CSK-1 jön haza menetrenden kívül, és a kapun átsüvítő lövések alapján nem új barátokra leltek. Mindenki rendben átér, sőt még egy az üldözésbe belefeledkezett jaffa is átszalad a nyomukban. Pechére, mert ideát a fél amerikai hadsereg várja rángatózó ujjal a ravaszon. Rendesen ki is lyuggatják, de előtte még ő is bele ereszt egy lövést Teal’c hasába, aki ki is terül a csarnok padlóján. Azonban a feje még szinte nem is koppant, Frasier doktornő már kinőtt a földből, és kezdi az újraélesztést.

Sikeresen visszarángatja a kopasz embert erre az oldalra, akinek az a szerencséje, hogy Junior már nincs a hasában, mivel a lövés pont a kukactartó erszényt érte. Így azonban a gyógyulás is tovább fog tartani. Carter és Daniel jelentik a tábornoknak, hogy Ba’al katonái támadtak rájuk, aki mostanában azon van, hogy többségi tulajdonos legyen a bolygóközi ingatlan piacon. A feladattal pedig elég jól halad, mióta a kezére játszották a Rendszerurak Egyesült Szövetségének seregét.