Mivel a naqahdah nem elég a földi embernek, most egy újabb anyagra gerjedt rá: a triniumra. Lelkes ásványbuzi révén a Parancsnokság rögtön egy nagy létszámú csapatot küldött át triniumot bányászni (CSK-11), mert a légierő katonája az mindent tud. Kivéve egy dolgot: bejelentkezni időben. Már 2 napja semmi hír róluk, úgyhogy rögtön a CSK-1 kerül bevetésre. A tárgyalóban eligazítás, aztán aktiválódik a kapu. A Waltert helyettesítő néni annyira előre haladt az evolúcióban, hogy még a kapu kinyílása előtt tudja, hogy a CSK-11 az. Odaállunk szépen a golyóálló ablak elé, ami persze nem az, de ők azt hazudják. Nos, a CSK-11 helyett egy rohadt nagy nyilat kapunk, ami áthalad ugyan a vastag üvegen, de O’Neill csupaizom karja rajta is kifog.

A nyíl indiánszerű, de triniumból készült. Mivel nem gondolhatjuk, hogy Nagy Medve törzsfőnök második generációs nyílöntödét üzemeltet, utána járunk a dolgoknak. Carter lesz a csapatkapitány, mert O’Neill ugye kifeküdt. Odaát egy idegesítő holló sipákol, csodálom, hogy ez nem CGI. Átnézzük a robbantás helyszínét, sehol senki. Teal’c ijedtében összeverejtékezi a chulaki jaffa alsóját, amikor meglát egy farkast. Csak keményen. De később felfedez egy totemoszlopot. Haladjunk felülről lefelé: egy holló szárnyai alatt 11 részeg buddhista vihog, alattuk egy farkas vicsorít, aztán egy újabb holló jön, ez egy vörös kukacot tuszkol le éppen a torkán, aztán jönnek a szomorú buddhisták, végül egy jaffa tartja a többi állatot. Ilyet az ikeában sem kapsz.

Previously on Stargate SG-1. Jolinar emlékei alapján a csapat rátalált a buckalakra tok’rákra, akik amolyan partizán kukacok. Szövetséget akartak kötni velük, de nem jött össze, mert a CSK-1 tagjai jobban szeretnek a maguk urai lenni, és így nem akarnak még barátságos kukacokat sem a fejükbe. Haza viszont nem engedik őket, mert már sokat tudnak. Carter apja meg erősen haldoklik. And now the conclusion.

O’Neill már azon töri az agyát, hogy miként szökhetnek meg, de Carternek jobb ötlete van. Ha a tok’rák megtudják gyógyítják az apját, akkor megpróbálja beszervezni gazdatestnek. Minden apa ilyen lányról álmodik. Jack és Sam hazamegy, a többiek maradnak biztosítéknak. Odahaza Hammond tábornok kicsit szkeptikus, és akadékoskodó is, de végül rábólint. Carter végre elmondhatja az apjának, hogy nem parabolaszerelő. Titok felfedve, irány a Tatooine.

Na, szóval. Carterbe ugye régebben belemászott Jolinar, aki valami Tok’ra nevű bandába tartozik. Ők az antikukac-kukacok. Az is kiderült, hogy Sam apja rákos, és besértődött, amiért a lányának nem kellett a NASA meló. Itt tartunk.

Valami kristálybarlangban mászkálunk, mindenki menekül, mert goa’uldok lövöldöznek. Jön egy fickó, aki Jolinarnak hív minket, és közli, hogy aktiválni kell a kaput. Megjelenik egy női kéz, tárcsáz, aztán egy tükröződő felületnél meglátjuk Carter arcát. Erre Sam a bázison felébred, bizony, ezek Jolinar emlékei voltak megint. Összeül a csapat, megbeszéljük pro és kontra, hogy ellátogassunk-e a címre. O’Neill szarkasztikus, Teal’c legendákat mesél, Daniel meg fáziskésésben van. Hammond utunkra enged minket, mert Sam meggyőzően adja elő ezt a próféta stílust. Mielőtt még elindulnak, Carter felhívja az apját, aki csúnyán lerázza, bár nem halljuk. Pedig ideköltözött a hegy közelébe, hogy azért legalább városi szinten valami családszerűt alkossanak.

Megyünk. Odaát sivatag van, lábnyomok sehol, Teal’c szerint a tokrák (haha) ügyesen álcázzák magukat. Erre vagy 20 botfegyveres ipse felpattan a homok alól, és jól körbevesznek minket. Ketten beszédesek is, az egyik Cordesh, a másik meg az a fickó, aki Sam álmában volt. Jól legoauldozzuk őket, erre felizzik Cordesh szeme, és közli, hogy ők nem azok. Igen, ez meggyőző volt. Carter végre felismeri a fickót, és olyat szól, hogy Martouf. Aztán kijátsszuk a Jolinar kártyát. Ez bejön, leteszik a fegyvert, mi is, bár Jack kezéből úgy kell kitépni. Aztán legyűrűzünk a föld alá! Milyen jól ki ez már. Persze a homokból egy darab sem jön velünk, de biztos van rá magyarázat. Odalent nem más található, mint az álomban látott kristálybarlang. Hurrá, megtaláltuk a Tok’rát!

Az előző részhez képest ezúttal egyszerűbb mederben folyik majd a cselekmény. Se összesküvés, se családi szál, csak a megszokott bolygólátogatás és az abból fakadó gondok. A CSK-1 heti felderítése egy hi-tech, de meglehetősen kihalt városban zajlik. A helyiek nyílván valóan nem ismerik a Kematoxot, mert Teal’cet megcsípi egy akkora szitakötő, mint egy galamb. A csapatnak még éppen van ideje lelépni, mielőtt egy egész raj esne nekik.

Teal’c jól kifogta, a sebe máris elfertőződött, a goa’uld se segít rajta, és Frasier doki is kevésnek érzi magát a feladathoz. Bevonnak egy civil genetikust, akit Sam régről ismer. Szerinte valamilyen retrovírus átírja Teal’c DNS-ét, és a goa’uld is csak lassítani tudja.

Na nézd már! Sha’re apja, Kasuf jelentkezik be éppen egy MALP-on. Ugyanis egy éve ígérte meg Daniel, hogy visszatér az Abydosra. Persze azt nem is sejti az öreg, hogy azóta sincs meg a lánya, ráadásul gazdatest lett, és most Apófisszal hempereg valamelyik piramisban. Hammond zöld utat ad, de csak Daniel és Teal’c megy, mert O’Neill és Carter valami kitüntetést kapnak Washingtonban az elnöktől, amiért megmentették okosan a bolygót. De azért pár nap múlva utánuk mennek. Odaát Kasuf megijed Teal’ctől, de Jackson békít. Daniel az apóspajtás bocsánatáért esedezik, amiért nem hozta vissza a lányát. Kasufot nem hatja meg, inkább elvezet minket a sátrába, ahol nem más heverészik, mint SHA’RE! Mi ez, ha nem wtf?

Ráadásul gyereket vár!!! Aztarohadt. Teal’c előkap egy zatot, úgy látszik az előző részben Bra’tac elfelejtette neki mondani, hogy terhes nőre fegyvert nem fogunk. Daniel csúnyán megszidja, hogy te kukac, ne játsszad itt a feleségemet. De Sha’re közli, hogy önmaga, a terhessége miatt Amaunet (a goa’uld) háttérbe vonult, mert amúgy meghalna a gyerek. És hogy még tovább fokozzuk, azt is elárulja, hogy Apófisz az apa. Te jó ég, milyen ronda gyerek lesz akkor ebből. Ami nem meglepő, hiszen Apófisz őt akarja majd az új gazdatestének.

Újabb nem várt kapuaktiválás. Elég hülye elnevezés, tekintve, hogy elég rendszeresnek tűnik. A jelzés alapján Bra’tac mester jön, ami meglepő, hisz mi baj lehet most, hogy Apófiszt elintézték. Hát az, hogy nevezett mégse halt meg és még Teal’c fiát is elrabolta. Ezek szerint a cím megint jaffa barátunk családjára utal, pedig Walteréval is lehet valami, mert mostanában valami csaj tárcsáz helyette.

Hammond texasból kicsit meglepve halja, hogy Apófisz él. „Ezredes, maga hazudott a jelentésében?” „Nevezzük inkább optimista feltételezésnek, uram.” A lényeg, hogy mivel Apófisz seregét csúnyán megkarcsúsították, igyekezni kell összedobnia egy újat, ha nem akarja, hogy a többi rendszerúr szemet vessen a területeire. És ha elkapja Teal’cet, az jó pont lehet a választópolgároknál. A tábornok már unja, hogy folyton a jaffa családjával kell foglalkozni, de most utoljára még mehetnek.

Rendhagyóan a Holdon kezdünk, ami persze nem az, de a kellékesek kitettek magukért. A CSK-1 szkafanderben bevonszolja magát egy épületbe, ahonnan valami sugárzás jön. Honnan is ismerős ez a szituáció? Ja igen, így kezdődik minden második Atlantisz rész. Egy állványon találunk egy több ezer éves vasgömböt, amin finoman fogalamzva bolhafing méretű feliratok vannak. Amúgy meg alfa, gamma, delta, omega, iksz, ipszilon, zé sugárzást bocsát ki - by Carter. Daniel szerint ez egy időkapszula, amolyan üzenet a palackban, avagy mérhetetlenül nagy SPAM a világűrben. Teal’c szerint meg goa’uld búcsúbomba, mert a kukacok haláluk után is köcsögök. Nem baj, kosárba vele.

Otthon Carter és Daniel már játszik is vele. Egy Simmons nevű hadnagy asszisztál, mellesleg totál bele van zúgva Carterbe, kissé furcsa, hogy ő az első. A gömb külsején úgy ezer oldalnyi szöveg van, hát archeológus legyen a talpán, aki ezt mind lefordítja. Hammond egy napig engedi a játékot, utána nyomás új küldetésre. Hamar eltelik az idő, nagy nehezen elindulnak beöltözni, erre a gömb elkezd melegedni. Nőni kezd a sugárzása is, oké, ennyi volt, visszavisszük a bolygóra. Illetve vinnénk, mert a gömb kinyílik, és pofás kis lándzsákat lök ki magából. Legalább lesz hol megfogni, mivel úgyis egyre forróbb. Teal’c és O’Neill befut vele a kapuhoz, kapu kinyílik, de a gömb kedveli a földi klímát, úgyhogy elkezdi meghosszabbítani a lándzsáit. Belefúrja a betonba, ráadásul az egyik keresztülmegy Jacken, aki így felszegez a falra.

Carter bolygóközi megfigyelő állomásról tartott kiselőadását a kapu aktiválása szakítja meg. Azonosítatlan utazó közeledik, majd csattan nagyot az íriszen. Mint kiderül, valójában nem utazó volt, hanem egy tárgy jött, pontosabban az a radioaktív jelződoboz, amit hőseink Thornak címezve hagytak a Cimmerian. Na, erre mindenképp válaszolni kell, de azért jobb, ha egy szondát küldenek előre, hátha az asgardiak zabosak a goa’uld csapda elrontása miatt. A szonda képei nyoma sincs dühös kis E.T.-knek, vannak helyettük halott vikingek és jaffák, valamint Gairwyn, aki él és a segítségüket kéri.

A csapat nagyon lelkiismeretesen a saját hibájának tekinti a goa’uld megszállást és erről a tábornokot is sikerül meggyőzniük, szóval indulhat a felmentő akció. Négyen a jaffa seregek ellen. Megérkezve a Cimmeriára O’Neill rögtön ki is szúr három épülő piramist. A kukacosok nem vesztegetik az idejüket. A bokrok közül Gairwyn bújik elő, és barátságosan üdvözli a csapatot ahelyett, hogy meleg éghajlatra küldené őket, amiért ekkora szarba keverték őket. Ráadásul a halottak a férje és annak testvérei, akik a doboz átdobásakor haltak meg. Nincs idő tovább folytatni a csevegést, mert jaffák kezdenek rájuk lövöldözni.

Jaffák meg goa’uld papok tárcsáznak egy kaput éppen, amikor a CSK-1 jól meglesi őket. Naqahdah-t küldenek át, azt küldhetnének nekünk is. A közelben van egy piramis is, meg egy bánya. Gyerekek, megütöttük a főnyereményt... Daniel észrevesz egy csillogó esőkabátban mászkáló csajt, aki bemegy az erdőbe. Mi meg követjük, mert Daniel követi. A néni le akar ugrani egy szakadékba, de Jackson nem hagyhatja, hogy úgy meghaljon egy nő, hogy még nem is randizott vele. Úgyhogy visszarántja. Cserébe kap két botfegyvert az arcába, akár a többiek. Bevezetnek minket a piramisba, ahol a Pyrus nevű „istenölő” tanyázik. Mellesleg a lányát mentettük meg. Persze az nem hangzik el, csak az, hogy megtámadtuk. Szóval mehetünk a bányába.

Carternek azon elmés ötlete támad, hogy Pyrus nem goa’uld, és a jaffák nem jaffák. Mert ő ilyen élő goa’uld-detektor lett, amióta Jolinar benne járt, és itt bizony egy kukacot sem érez. Mindegy, attól még meg kell szökni. Műszakváltáskor elkapják az őröket, de kifelé menet Danielre rálövik a bánya falát. Ennyit a szökésről. Később Jackson már Pyrus privát szarkofágjából mászik elő királyi köntösben, mert a lánya, Shyla belerakta. Kösz. Aztán elmegyünk az erdőbe, és megmutatja Danielnek a helyi csodát: a fákat. Hát igen, ő ilyet aztán még sosem látott. Shyla közli, hogy Daniel felbukkanása meg volt jósolva, és hogy ők egymásnak vannak teremtve, meg ilyenek. A fiúk meg a bányában dolgoznak.

A csapat és a tábornok a vezérlőben a szonda képeit figyelik egy nagy kupoláról. Sok minden nem látszik belőle, ők mégis érdemesnek tartják a személyes felderítésre. Egy szépen gondozott, virágokkal teli parkba érkeznek. Hamarosan már a kupola belsejét vizsgálják, ami egy üvegház. A növényeken kívül azonban itt futurisztikus fotelekbe kötözött, csövekre csatlakoztatott, eszméletlen emberek is vannak. Találnak négy üres fotelt is, de mikor közelebb lépnek hozzájuk, azok lekötözik őket, és vezetékeket csatlakoztatnak a fejükre.

Jack és Teal’c katonai hacukában találják magukat egy farmon. Éppen azon tanakodnak, hogy hol is lehetnek, mikor egy teherautón megérkezik Kawalsky és egy John nevű ezredes. O’Neill nagyon furcsán néz rájuk, majd közli is velük, hogy ők nem lehetnek itt mert mindketten meghaltak. John ráadásul pont ebben az akcióban, amint az időközben O’Neillnek eszébe jut. Mindez ’82-ben történt az NDK-ban, egy orosz ügynök elfogására tett sikertelen akcióban.