Idegen piramist találunk. Nagy piramist. Nagyon nagy piramist. Több mint 1000 méter magas. Teal’c szerint ekkora még a kukacoknak sincs. Mármint piramisuk. Ez maja - szól hozzá egy szemüveges fiatalúr, aki másodállásban egyetemi professzor. A piramis belsejében egy vékony út vezet egy emelvényhez, körülötte pedig szakadékból feltörő, hegyes kőoszlopok jeleskednek, rajtuk sárgán világító anyaggal. Carter szerint ezek leptonok, vagyis valami lassítja a neutrínókat a piramisban (ezek átrohangálnak a szilárd anyagon is), ami valamiért biztos jó. De a szemüveges archeológust más érdekli: az emelvényen egy kristálykoponya látható. Pontosan olyan, amilyet a nagyapja talált 1971-ben. A Földön.

A szemüveges fiatalúr, Dr. Daniel Jackson elmeséli, hogy a nagyapja, Nicholas Ballard szerint a kristálykoponya, amit talált, hatalommal bír. Ha valaki mélyen a szemébe néz, teleportálódik az idegenekhez. Ennél nem is kell több, elmegyünk piramist fosztogatni. Dr. Jackson azonnal elkezd szemezni a koponyával, ami erre elkezd izzani, majd sugárzást kibocsátó részecskék kezdik beborítani a doktort. Mivel nincs a közelben egy atombiztos hűtőszekrény sem, Teal’c egy zattal vet véget a mókának. A koponya pedig ledobja az emelvényről Dr. Jacksont. Biztos nem volt jegye.

Nehéz idők járnak a lázadókra jaffákra. Bár a Halálcsillagot elpusztították azt hitték Apófisz halott, a Birodalmi erők kiűzték őket titkos bázisukról ő Sokar katonáit vezetve megtámadja a Chulakot. Bra’tac mester és sebesült tanítványa a Földön keres menedéket.

Jack káromkodik a visszatérés hallatán, Teal’c pedig rohanna harcolni. Ha még lenne miért, de nincs. Apófisz jött, látott, győzött. Dr. Frasier nem tudja megmenteni a sebesült jaffát. Az elhunyt mellett Bra’tac elmondja Teal’cnek, hogy öregnek érzi már magát ehhez az egész lázadás dologhoz, és szívesen ráhagyná az érdemi melót.

Egy Nyan nevű fickó és egy néni régészeti feltárásokat végez éppen, történetesen egy szép nagy kőgyűrűt tanulmányoznak, ami kiáll a hegyből. A néni szerint biztos asztronómiai számításokat végezhettek vele régen. Erre maga a kőgyűrű cáfol rá, amikor is elkezd világítani az egyik kis jel a hétből. Aztán a második. Aztán a harmadik. Aztán elkezd remegni. Aztán kigyullad a hetedik is, és bumm, egy rohadt nagy kék valami tör ki belőle, aztán esztétikus, wc-öblítő színű tóként hullámzik benne tovább. Természetesen mi tárcsáztuk ezt a világot otthonról, pontosabban Carter freeware vaktárcsázója, ami arra hivatott, hogy folyamatosan próbálkozzon azokon a címeken, amelyeken korábban nem jött létre kapcsolat.

Ez az első találat, nagy az öröm. Odaát az a Nyan nagyon bátor, rögtön belenyúlkál az eseményhorizontba, aztán rendesen összehugyozza magát ijedtében, amikor kiront belőle egy MALP. Daniel - a gimnáziumi éveiért megtorlásul - elkezd dumálni hozzájuk a MALP-on át, hogy kifacsarja belőlük a maradék adrenalint is. Végül bevallja, hogy egy másik bolygóról beszél hozzá, mert az biztos hihető. A néni szerint ez biztos valami trükk, persze nem valami Uri Geller féle, mert ezt még el is hisszük. Nyan persze meginvitál minket, erre a csaj elrohan jelenteni valakiknek. Nyan ordít, hogy ne tegye, mert meg fogják ölni azt, aki átjön. Ismét remek kilátások.

A CSK-1 diplomáciai tárgyalásokat folytat a tollanokkal, és tekintve, hogy a múltkor megmentették a seggüket, szeretnének egy ionágyút cserébe. Mivel az nem gyerekek kezébe való a kérésüket most is visszautasítják, így O’Neill úgy dönt, hogy kár tovább bohóckodni, induljanak haza. Kifelé menet azonban a folyosón gondol egyet és kikapja a falból a minden fegyvert kikapcsoló eszközt, Carter és Daniel tiltakozása ellenére. Teal’c is csúnyán néz.

Otthon a tábornok örül a szerkezetnek, amíg ki nem derül, hogy nem igazán kapták, hanem Jack szavaival élve, kölcsönözték. Akkor aztán rögtön vissza is küldené. Az ezredes magából kikelve kezd vitázni vele, hogy meg kell tenniük a szükséges lépéseket, a goa’uldok elleni védekezés kapcsán. Az sem számít, ha ehhez a szövetségeseket kell meglopni. Rá se lehet ismerni, ezért Hammond tábornok felmenti a szolgálat alól és Teal’c kísérete mellett a gyengélkedőre küldi teljes kivizsgálásra.

Vázoljuk fel a szituációt: a Föld első számú, idegen bolygókra utazó, idegen anyahajókat elpusztító, idegeneket könnyedén kinyíró katonai egysége elutazott a galaxis szélére, hogy hullócsillagot nézhessen az éj leple alatt. Hm. Mivel ilyen sok adót biztosan nem fizetnek az amerikai állampolgárok, valaminek kell lennie a háttérben. Na de nézzük a hullócsillagot. Illetve csillagokat, mert nem egy jön, ráadásul nem csak ma, hanem holnap is. A helyiek találóan tűzesőnek nevezik e becses eseményt, és minden évben ugyanakkor történik. Az egyik majdnem megpörköli a baseballsapkánkat, ez Jackből ámulatot, Carterből lidérces remegést vált ki.

Ugyanis ez túl közel volt. Az egyik helyi néni, Laira szerint ez normális az Edorán. És egyre látványosabb lesz. De mi csúnyán és rémülten nézünk rá: nem, nem lesz az. Carter majd megfigyeli a dolgokat, Daniel meg a földtörténetet, O’Neill meg kíván egyet. Másnapra Carter már ki is ismeri az Edora naprendszerét. A bolygó néhanapján érint egy aszteroidamezőt, és mivel az utóbbi állandóan változik, néha sűrűbb területen halad át. Laira meg is jegyzi, hogy eszméletlen régen állítólag egyszer már történt egy nagy bumm, de ez biztos csak mese. Hát persze, biztos az.

Az egyik szonda gyönyörű képet küld vissza egy pálmafás, homokos tengerpartról. Carter rögtön menni akar. Na, nem azért, hogy napozzon, mint egy normális nő, hanem biológiai meg ásványi elemzéseket végezni. Ez utóbbi Jack kedvence, mint azt megjegyzi. Most különösen jó kedve van, mert indulás közben különböző idegen nyelvű köszönésekre tanítja Teal’cet. A mondatot akkor fejezi be, mikor kilépnek a kapun, és újra a bázison találják magukat. A tábornok szerint több mint 15 órája mentek el.

Az orvosi vizsgálat szerint rendben vannak, de nincs magyarázat a kiesett időre. Az utánuk küldött MALP felvétele teljesen megegyezik az elsőével. Ha azonban képkockánként nézik, akkor egy idegen létesítmény belseje látható rajta a hamis tengerpart kép mögött. A csapatot ettől azonban sokkal jobban érdekli, hogy a kávé, amit isznak milyen remek. Olyannyira, hogy Teal’c rögtön a kancsóból issza, hiába forró.

Ismeretlen bolygó felett goa’uld anyahajók tüzelnek egy halálsiklóra, de a mókának vége szakad, amikor az ismeretlen bolygóról pár kék lövedék atomjaira zúzza őket, és két vonalat csinál belőlük a kukacok veszteségszámoló noteszében. A sikló meg lezuhan. Helyiek odasietnek, és mindenki meglepetésére Skaara/Klorel próbál haldokolva kimászni a dobozból. Eh, déjá-vu? A Földön aktiválódik a kapu, írisz bekapcsolva, csak ma kissé hullámzik valamiért. Na meg egy macska sétál át rajta. Carter kapcsol rögtön: ez Schrödinger! Jaj de jó! Óriási cliffhangert zártunk le ezzel kérem szépen. Persze jön a tollan Narim is, aki elnézést kér, hogy csak így áthullámzott a kapun, de üzenetet hozott.

Felkérnek minket a tollanok, hogy vegyünk részt egy triádon, ami tárgyalást takar. A vádlott pedig nem más Skaara. Vagy Klorel. A triád a Tollanán lesz, az új világukon. Csak kár, hogy mi Noxékhoz küldtük őket, ott meg nincs kapu. A megoldás egyszerűbb, mint gondolnánk: közösen építettek egy új kaput. Csak úgy. Persze alig látunk belőle valamit. De Jack szerint legalább a miénk nagyobb. Megyünk tárgyalni. Útközben egy helyes kis hologram hatástalanítja a fegyvereinket. Szólhattak volna.

O’Neillék a Khebet, meg Sha’re harsessis gyerekét keresik. Most épp egy esős bolygón, de hiába. Odahaza Hammond várja őket, majd egy katona kíséri őket a gyengélkedőre, mert a bázison kémiai szivárgás van. Rutinszerűen kapnak is egy injekciót a hátsójukba, amitől szépen elájulnak, majd a gyengélkedő személyzete valamit gyanús ügyködésbe kezd.

Teal’c magához tér. A függöny mögött Fraiser doktornő a szimbiótáról és Carter módosult állapotáról beszél Hammond tábornoknak, aki valami inváziót emleget, ami már önmagában is furcsa, ráadásul ezt két idegen társaságában teszi. Teal’cet raktárba viszik, mert azt hiszik, le van nyugtatózva. Ő közben terminátor üzemmódba kapcsol és leüti az őrt, és már megy is a fegyvertárba. Kiszabadítja Cartert és beszámol neki a helyzetről.

Ott hagytuk abba, hogy Apófisz lett az új góré a pokolban, de persze majd az ördögnek is lesz ehhez pár hozzáfűznivalója. Szóval kedvenc halhatatlan kukacunk azt tervezi, hogy általunk fog újra hatalomra törni. Daniel gyorsan közbevág, hogy Amaunetnek annyi, ráadásul Teal’c a ludas. Apropó Teal’c. Elkobozzák Danieltől a csudajó walkie-talkie-t, aztán Apófisz átszól a chulakinak, hogy hű de meg fogja majd jól kínozni, irgum-burgum. Azt a nagyon ronda, izomfejű valakit teszi meg első harcosának. Visszakerülünk a cellába. A tehénarcú Martouf nagyra van vele, hogy ő előre megmondta, hogy Sokar feléleszti majd Apófiszt. Hűha, hogy oda ne rohanjunk...

Apófisz alapsereget toboroz, mindenki jól otthagyja a francba, csak pár hülye marad (300, persze nem spártai egyik sem). Sokarral közlik, hogy az idegen hajó meglógott. Sokar szerint kémek voltak, úgyhogy két nap múlva már támadni is akarja a rendszerurakat. Hm. Apófisz szert tesz arra az emlékeztető-tollra, és ki is próbálja Carteren. Kap egy hallucinogén szert, ami Sokar vére néven fut. A jó öreg koccintós. Sam ismét az anyja halálának emlékébe csöppen. Jacob vigasztalja. Megtudjuk, hogy Carter bátyja Jacobot okolta, de Cartertől azt akarja apuci, hogy bocsásson meg neki. Csakhogy már rég megtette. Meg aztán olyanokat is mond, hogy haldoklik. Meghal, ha Sam nem adja meg az írisz kódját. Persze Carter rájön, hogy Apófisz szórakozik vele. Nem jött be.

Nyílik a kapu, de nem várunk senkit. Az azonosító szerint a tok’ra, tájékoztat a technikus. Talán apu, jegyzi meg Jack Samnek. Nem, ez nem ő, hanem Martouf meg két névtelen. Ráadásul rossz hírt hoznak. Jacobot/Selmakot elfogta Sokar, az ördögi kukac és nem másutt tartja fogva, mint a Pokolban.

Vagyis a Netu nevű holdon, ami Sokar központi bolygólya körül kering, és börtönként funkcionál. Soha senki nem szökött meg még onnan. Kivéve Jolinart, de ő meg nem mondta el, hogyan. Kit érdekelhet az ilyesmi? Mivel azonban Sam anno egyesült vele, így ismeri a kiutat, a tok’ranak pedig megvan az eszköze, amivel az emlék előhívható. Selmak megmentése azért is rendkívül fontos, mert ismeri Sokar támadási tervét a Rendszerurak ellen. Az, pedig rossz lenne, mert jobb a több egymással is marakodó kukac, mint egy erős. Szóval az univerzum sorsa forog kockán, bár ez Jack szerint kicsit drámai megfogalmazás.