Vázoljuk fel a szituációt: a Föld első számú, idegen bolygókra utazó, idegen anyahajókat elpusztító, idegeneket könnyedén kinyíró katonai egysége elutazott a galaxis szélére, hogy hullócsillagot nézhessen az éj leple alatt. Hm. Mivel ilyen sok adót biztosan nem fizetnek az amerikai állampolgárok, valaminek kell lennie a háttérben. Na de nézzük a hullócsillagot. Illetve csillagokat, mert nem egy jön, ráadásul nem csak ma, hanem holnap is. A helyiek találóan tűzesőnek nevezik e becses eseményt, és minden évben ugyanakkor történik. Az egyik majdnem megpörköli a baseballsapkánkat, ez Jackből ámulatot, Carterből lidérces remegést vált ki.

Ugyanis ez túl közel volt. Az egyik helyi néni, Laira szerint ez normális az Edorán. És egyre látványosabb lesz. De mi csúnyán és rémülten nézünk rá: nem, nem lesz az. Carter majd megfigyeli a dolgokat, Daniel meg a földtörténetet, O’Neill meg kíván egyet. Másnapra Carter már ki is ismeri az Edora naprendszerét. A bolygó néhanapján érint egy aszteroidamezőt, és mivel az utóbbi állandóan változik, néha sűrűbb területen halad át. Laira meg is jegyzi, hogy eszméletlen régen állítólag egyszer már történt egy nagy bumm, de ez biztos csak mese. Hát persze, biztos az.

Beugrik Jack is, aki Daniel mellé keres valakit geológiázni. Laira fia, Garan segít neki. Annak ellenére, hogy az anyja szemét módon megjegyzi, hogy találkozgat egy lánnyal az ő pici fia, totálisan zavarba hozva ezzel a pubertáló ifjat. Hiába na, ilyenek ezek a szülők. Carter hazamegy elemezni, Laira és Jack meg megbeszélnek valami egyezményt.

Áhá, megvan, mit keresünk itt. A bolygó tele van naqahdah-val. Daniel egy barlangban meg is jegyzi, hogy a naqahdah rétegek lepusztulása között 150 év telt el, valószínűleg a becsapódások okozták. Garan szerint ez király. Ha a civilizációtok kipusztulása nem nagy dolog, akkor természetesen az, király. Garan kis barátnője megkérdi, hogy újra megtörténhet-e. Daniel optimista: csak annyit tudni, hogy már párszor megtörtént 150 éves időközökkel. Teal’c pesszimista: az utóbbi óta pont 150 év telt el. És nem tehetnek ellene semmit. Otthon azért Carter győzködi Hammondot, hogy hadd evakuálják már a bolygót ideiglenesen. Meglátjuk.

Laira és O’Neill már a folyónál sétálgatnak, ahol nem más halászik, mint Max Paynan. Ő az az ember, aki nem szereti az idegeneket, mert biztos a földjeikre fáj a foguk. Megértjük, de Jack közli, hogy csakis tisztességes üzletet keresünk. Szóval nem vesszük el a földeket, csak 20 méterrel tengerszint alá visszük, amíg kibányásszuk a naqahdah-t. Továbbmennek flörtölni egymással, aminek aztán véget vet pár újabb meteor. Nappal még sosem történt ilyen. Carter is látja, úgyhogy összegyűlünk a faluban. Daniel előbb még rájön, hogy régen az edoriaiak abban a barlangban bújtak el, amiben most vannak, így maradtak fent.

Jack közli a néppel, hogy a tűzeső átmegy szó szerinti értelmezésbe, úgyhogy cuccoljanak, megyünk a Földre. Persze itt van Paynan, aki játssza az agyát, hogy nem kell félni semmitől, ez is csak egy trükk, hogy kifosszuk őket. Hűha. Laira mellettünk kampányol, de a végső segítség fentről jön, amikor az egyik meteor ténylegesen becsapódik a közeli hegybe. Garan meg eltűnik így az evakuáció közepén, úgyhogy Jack és Laira elmennek megkeresni. A barlangban van az asszonnyal, mert Daniel elszólta magát a barlang védelméről. Persze amikor odaérünk, pont akkor megy neki egy kavics a barlangnak. Carter és Teal’c még vár rájuk, a falu egyharmada meg itt marad, ők az „aki hülye, haljon meg” kategóriát képviselik.

A várakozást egy újabb kavics szakítja meg, ami egyenesen a kapu felé igyekszik, szóval Carterék ugranak. A féregjárat instabillá válik, de átérnek. Teal’c már menne is vissza, mit neki egy kis lángoló kráter. Majd inkább holnap. Amúgy odaát már az eső esik Jackéknek semmi bajuk. Reggel el is mennek a faluba. Nem sok maradt belőle. Paynan persze túlélte, csak koppant, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet maradni. Jack is koppan: a kapu eltűnt, maradt helyette egy kezdetleges tómeder. Maradt három kenyér, meg Laira háza. Peynan akkora egy marha, hogy még most is képes lebaszni Jacket, amiért a többiek nem tudnak visszatérni. Vicces.

Otthonról MALP-ot próbálnak küldeni, de az azonnal megsemmisül, amint átér. Amikor a kavics becsapódott, a naqahdah megszilárdult az eseményhorizonton, és így egy alacsony költségvetésű íriszt varázsolt rá. Hammond nem tehet mást, eltűntnek nyilvánítja Jacket. Daniel szerint a tok’rák vagy a tollanok érte mehetnének. De ők csak egy év múlva érnének oda. Carter szerint alkalmazhatják még végső ötletként Sokar technikáját. Egy részecskesugárzóval megolvaszthatnánk a réteget, így az örvény egy üreget vájhatna a földbe. Aztán valaki kiáshatná magát. Mondjuk Teal’c. Kicsit se vagyunk rasszisták.

Viszont nincs részecskesugárzónk. Úgyhogy építeni kell egyet. O’Neill megpróbál ásni a kráterben, de hiába. Garan bocsánatot kér, mert miatta ragadt itt. Eltelik 3 teljes hónap, Jack és Laira természetesen összejöttek, sőt Laira annyira benne van a buliban, hogy rögtön gyereket is akar tőle. Még Paynannal is kibékül, illetve az említett nem cseszegeti, amióta Jack segített neki újjáépíteni a házát. Otthon ezalatt sikerrel jártak, kész az üreg. De a kapu eldőlt, így Teal’c-nak lógva kell majd ásnia. És ha nem sikerül neki, akkor ott ragad örökre. Laira ki akarja dobni Jack cuccait, az meg belemegy, mivel már letett a hazaútról.

Teal’c kibiztosította magát, elkezd fúrni. Lassan megy, ráadásul ha a kapu becsukódik, nem tudják újra kinyitni, mert ugye elporladna. 4 órányi levegője marad, aztán vége. Laira éppen dobná kifelé a cuccokat, amikor meghallja Carter hangját a rádión. Később Jack ebédnél a curlinget isteníti, amikor Laira becsületes lesz, és elmondja, hogy hangokat hallott abból a kis dobozból. És ezzel minden valószínűséggel feladja Jacket.

O’Neill beméri Teal’c rádióját, aztán vadul elkezd ásni, és ilyen boldognak még sose láthattuk. Még. A többi ember visszatér, O’Neill meg nagy nehezen elbúcsúzik Lairától. De megígéri, hogy visszatér. Az egyezmény, ugye, ne tessék rosszra gondolni, ő nem John Sheppard. Aztán hazamennek. Valószínűleg kézi tárcsázással, mert a tárcsázó törékeny dolog. Fin.