Idegen piramist találunk. Nagy piramist. Nagyon nagy piramist. Több mint 1000 méter magas. Teal’c szerint ekkora még a kukacoknak sincs. Mármint piramisuk. Ez maja - szól hozzá egy szemüveges fiatalúr, aki másodállásban egyetemi professzor. A piramis belsejében egy vékony út vezet egy emelvényhez, körülötte pedig szakadékból feltörő, hegyes kőoszlopok jeleskednek, rajtuk sárgán világító anyaggal. Carter szerint ezek leptonok, vagyis valami lassítja a neutrínókat a piramisban (ezek átrohangálnak a szilárd anyagon is), ami valamiért biztos jó. De a szemüveges archeológust más érdekli: az emelvényen egy kristálykoponya látható. Pontosan olyan, amilyet a nagyapja talált 1971-ben. A Földön.

A szemüveges fiatalúr, Dr. Daniel Jackson elmeséli, hogy a nagyapja, Nicholas Ballard szerint a kristálykoponya, amit talált, hatalommal bír. Ha valaki mélyen a szemébe néz, teleportálódik az idegenekhez. Ennél nem is kell több, elmegyünk piramist fosztogatni. Dr. Jackson azonnal elkezd szemezni a koponyával, ami erre elkezd izzani, majd sugárzást kibocsátó részecskék kezdik beborítani a doktort. Mivel nincs a közelben egy atombiztos hűtőszekrény sem, Teal’c egy zattal vet véget a mókának. A koponya pedig ledobja az emelvényről Dr. Jacksont. Biztos nem volt jegye.

Ráadásul láthatatlanná válik! Sőt Teal’c át is sétál rajta! De a sugárzás nő, Carter elájul, úgyhogy azonnal eltűnünk. Otthon azonnal összeesünk. Fraiser közli, hogy kisebb sugárfertőzést kaptunk, semmi komoly. Teal’c szerint Dr. Jackson már nincs a piramisban. Ha a nagyapjának igaza volt, és a koponya tényleg egy teleportáló cucc, akkor meg kell vizsgálni. Vissza is megy érte. Szellem Jackson most tápászkodik fel, és nyugtázza, hogy nem látja őt Teal’c, aki szemét módon újra átmegy a doktoron.

Átjön ő is a kapun, aztán jól belenyúlkál Hammond tüdejébe. Persze a gyakorlott sci-fi néző rögtön húzza a száját, hogy akkor miért nem esik keresztül a padlón. O’Neill a gyengélkedőn unja a lábadozást, de Fraiser szerint nem elég erős ahhoz, hogy felkeljen. Ezt megcáfolandó Jack határozott mozdulattal leesik az ágyról. Igen, Fraisernek általában igaza van. A kristálykoponyát egy Rothman nevű doki vizsgálja, aki felfedezi, hogy ez egy kristálykoponya, nem pedig teleport. A jó öreg Siler őrmester asszisztál neki. (Rothman: Teleportációs eszköz? Mit gondolsz? - Siler: Azt, hogy ki fognak rúgni.)

Teal’c meditálás közben megérzi Jacksont, Rothman meg végső elkeseredettségében belenéz a koponya szemébe. Carter jól ráordít, de nem történik semmi, a koponya nem csinál semmit. Rothman szerint nem ez felelős Daniel eltűnéséhez. Jó, innentől Sam átveszi. Daniel nem érti, hogyhogy nem éhes és szomjas: meghalt volna? Erre Carter is megremeg, ő is megérezte. Később előjön a gondolat, miszerint magához Ballardhoz kell menniük tanácsért. Ha ő tényleg teleportált valahova korábban, akkor csak ő tudhatja, merre van Daniel. Csakhogy az öreg kissé bekattant, és jelenleg egy elmegyógyintézetben van.

Szellem Jackson előremegy, megkéri Nicket, hogy bízzon meg a barátaiban, a koponyáról fognak kérdezni. Lássuk: a nagyfater először jól lehülyézi az unokáját, hogy mekkora baromság már az, hogy földönkívüliek építették az egyiptomi piramisokat. Ez még a koponyás dolognál is durvább. Apropó koponya, Jack megemlíti, hogy találtak még egyet. Nick látni akarja, különben nem mond semmit. Hammond nem örül a dolognak, de Jack szerint bármit is lát a bázison, úgyse hiszik el neki. Miután Jack elmegy, Hammondot felhívja az unokája, és elhívja az iskolai előadására. De Hammond lemondja, mert előbb meg kell találnia Jacksont. Az említett persze végig hallja a beszélgetést.

Nicknek megmutatjuk a koponyát. Elmeséli, hogy ugyanilyet talált egy templom romjai alatt, aztán valami energia járta körbe, és hirtelen egy barlangban találta magát. Aztán megjelentek az óriások. Óriási idegenek ködből. Azt mondták, hogy „Oo ya wolin wolin we tayil”, vagyis az ellenségem ellensége a barátom. Nick nem mert semmit sem válaszolni, csak becsukta a szemét, és újra a romok között volt. Aztán az egészet elnyelte a föld. Daniel szerint őt is el akarta küldeni valahova a koponya, de megszakadt a folyamat a zattól.

Nick szállásán Daniel jót beszélget magában, amikor kiderül, hogy a nagyapja végig látta őt. Csak azt hitte, hogy hallucinál. Nyomás a többiekhez. Nick közli, hogy Daniel ott áll mellette. Jack szerint kissé lefogyott, erre Nick közli, hogy „Jack, ne legyél barom!”. Aztán beszél a csillagkapuról, és hogy vissza kell menniük a bolygóra, hogy a koponya befejezhesse az átvitelt. Fraiser nem érti, hogy miért csak Nick látja Danielt. Nick szerint azért, mert mindketten átélték ugyanazt. Daniel elmondatja Nickkel, hogy ha még most elindulnak, akkor Hammond odaérhet az unokája előadására. Ez meggyőzi a kopaszt, mehetünk.

Útközben kiderül, hogy a koponya a barlangon belül működik a leptonok vagy mik miatt. Szóval mégsem Rothman volt hülye. Odaát Nick felismeri a helyet, itt laknak az óriások. Visszateszi az emelvényre a koponyát, Daniel újra belenéz, előjönnek a fénylő részecskék, és újra visszatér a láthatók közé. Pontosabban Teal’c-en kívül mindenki eltűnik. Őt visszahívja Hammond. Daniel miatt nagy az öröm, de hagyjuk a szentimentalizmust, mert füstöl a padló. A füstből pedig összeáll egy rohadt nagy szellem! Ez már valami.

A szellem Quetzelcoatl névre hallgat, és jön az „ellenségem ellensége a barátom” szöveg. Mivel Teal’c kimaradt a buliból, biztos a kukacok az ellenségeik, ezért Daniel azt válaszolja, hogy a goa’uldok ellenségei vagyunk. Aztán hogy megismerhetnénk egymás kultúráját és tudását. Quetzelcoatl elfogadja az ajánlatot. Nicket tartja itt, mivel már járt itt. Daniel is maradna, de végül engedi. Elbúcsúznak, és hepiend. Quetzelcoatl-ról pedig szintén nem hallunk többet soha, mert végül is nincs benne semmi potenciál, megértjük...