Nemhiába bámulta Angel az előző részben olyan sejtelmesen azt az üresen álló szállodát, mert ezt az épületet szemelte ki az új nyomozóirodának. Cordelia lakása túl… Cordeliás; így hiába a gondos vendéglátás (English Breakfast tea Wesleynek, fahéjas vér Angelnek), költözni fognak. Persze nem lesz zökkenőmentes az ügy, a Szépkilátás Hyperion szálló akár Stephen King agyszüleménye is lehetne.
1950-es évek eleje, Los Angeles, Hyperion Szálló. Javában zajlanak a McCarthy-perek, még lehet dohányzni, Rosa Parks esténként elalvás előtt arról álmodozik, hogy egyszer majd jól az első felébe ül annak a rohadt busznak. Ja, és egy vámpír lakik a Hyperion egyik emeleti lakosztályában.
Angelt láthatjuk, korhű trikó-kigombolt ing-kopogós cipő szerelésben, a szokásosnál is több hajzselével, amint éppen magányosan és rosszkedvűen vacsorához készül a szobájában. A fürdőszobából azonban egy ismeretlen, fiatal és ideges nő jön elő, és könyörögni kezd neki, hogy hadd maradhasson itt egy ideig. A „barátja” elől bújkál, aki már az ajtó előtt ólálkodik, és a pisztolyát megvillantva arra utasítja Angelt, hogy adja ki neki a nőt. Szerintem nem is a barátja! Angel némi habozás után fejbevágja az ajtóval, aztán szó szerint a fülénél fogva vezeti ki a lifthez. A fiatal nő, Judy, nagyon hálás, Angel részéről viszont az ismeretségük lezártnak is tekinthető.
Wesley és Cordelia a Hyperion történetét tanulmányozzák az adatbázisokban. A szálló a 20-as években épült, csak az építése alatt hárman haltak meg. Utána folyamatosan történtek megmagyarázhatatlan halálesetek Red Rose-ban az épületben, egészen addig, amíg 79-ben végleg be nem zárták. Wesley gyanítja, hogy Angel titkol valamit előle előlük, és ez be is bizonyosodik, amikor a szállóban készült régi fényképek egyikén Angelt pillantják meg. Ezek szerint a vámpíroknak is lehet fényképük, csak nem ajánlatos, állapítja meg Cordelia Angel fotogenitását csúnyán megkérdőjelezve.
Vissza 1952-be. Angel rágyújt egy cigarettára (rossz, gonosz 50-es évek, fúj), a szomszéd szobában pedig valaki éppen bekattan. Valamilyen rejtélyes, susogó hangoknak engedelmeskedve fejbe lövi magát. Angel meg sem rezzen a zajra nyugodtan kortyolgatja tovább a napi véradagját. Ebből a nagy érdektelenségből ítélve, felmerül bennem a gyanú, hogy nem ez volt az első ilyen eset mostanában. Nem is az, a szállodaigazgató bosszúsan panaszkodik a boynak, hogy három hónap alatt ez már a harmadik „öngyilkosság”. A susogó hangok az igazgatót is megtalálják, és azt csicsergik a fülébe, hogy szar az egész, be lehet zárni a hotelt, kellögem. Az igazgató emiatt úgy dönt, legjobb lesz, ha a hullát a fagyasztóba viteti a boyjal. A boy engedelmeskedik, mi pedig a a jelenben, Wesley kutatásaiból megtudjuk, hogy ez rossz, naagyon rossz döntés volt, mert pár év múlva pont ezt használták fel bizonyítéknak ellene, hogy elítéljék és kivégezzék szerencsétlent.
A hotel vendégei a szapora hullás miatt aggódnak, Judy pedig amiatt, hogy jön a rendőrség és kérdezősködni fog. Angelt igazából a legkevésbé sem érdekli mindez, de udvariasságból kénytelen velünk együtt végighallgatni a nő háttérsztoriját. Szóval, Judy egy ideig tök normális életet élt, volt vőlegénye, munkája egy bankban, aztán hirtelen úgy döntött, hogy ellop onnan egy bőröndnyi pénzt és meglép vele. Így került a Bates Motelbe a Hyperion Szállóba, de szerencséjére most majd segít neki ez a jóképű, de kicsit fura fiatalember, aki valójában pszichopata ez a jóképű, de kicsit fura fiatalember, aki valójában vámpír. Főleg, mert mindketten hasonló problémákkal küzdenek. Judy elárulja, hogy ő félig színesbőrű, se a fehérek, se a feketék nem fogadják be. Angel most már megértően bólogat, így már mindjárt más a helyzet, csak meg kellett találni vele a sorsközösséget.
Angel elrejti a bőröndöt az alagsorban, és végre ő is felfigyel a hangokra. Valami van a hotelben – állapítja meg bölcsen. Judy közben azon morfondírozik, hogy ha visszaküldené a táskát a bankhoz, lefújnák-e ellene a nyomozást. Nem bírná elviselni a bezártságot a börtönben, az olyan, mintha élve eltemetnék, mondja. Jelen. Wesleyék egy újságcikket találnak Judyról, miszerint a nő nyomtalanul eltűnt 1952-ben. Szintén a jelenben, Angel a Hyperion romjai között az alagsorban megtalálja a táskát, ugyanott, ahová évtizedekkel ezelőtt elrejtette. És a hangokat is, még mindig ott vannak. Egy Thesulac démonról van szó, ami egy paranoia-démon, az áldozatai félelmeiből táplálkozik. Hé, nem ezt csinálta az összes démon idáig? Angel a szállóhoz hívja a teamet (Gunn-t is beleértve), démonűzés lesz.
Flashback. Angel a múltban is megpróbálkozik a démonűzéssel, csak akkor még nem volt Wesley, így az akkori kis Renfieldje, egy Denver nevű, okkultizmus-szakértő könyvesbolti eladó segített neki a felkészülésben. A hotelben ezalatt már teljesen elharapóztak az indulatok, mindenki gyanús mindenkinek, felváltva buzizzák és komcsizzák egymást, még a magánnyomozó is visszajött, akinek Angel betörte az orrát az ajtóval, és Judyt keresi. Aki egy bűnöző. Hurrá, lehet lincselni, tök legálisan. A tömeg éppen Judy kollektív megvesszőzéséhez készülődik, amikor Angel megjelenik, egy kisbaltával a kezében, a la Ragyogás, csak ő éppenséggel a démonöléshez hozta. Judy, hálája jeléül Angelre ken mindent: „Ő tette! Nézzék meg, mit tart a szobájában! Embervért! Szörnyeteg!” Ennyi indok bőven elég.
A félig eszméletlenre vert Angelt a hall galériájához cipelik, és nagy örömujjongások közepette egy kötelet csavarnak a nyakába. Könyörgöm, akasszuk fel, üvöltözi lelkesen a boy. És így is lesz. Angel egy utolsó, miért? pillantást vet Judy-ra, mielőtt ledobják, aztán mű-mozdulatlanságba dermed. Miután a tömeg az úristen mit tettünk-megvilágosodás miatt szégyenkezve elkullog, Angel kinyitja a szemét, és kiszabadítja magát a hurokból. A testet öltött Thesulaccal találja szembe magát. A Thesulac nagyon hálás neki, amiért a segítségével telezabálhatta magát, különösen Judy nyerte el a tetszését, akinek a lelkiismeret-furdalásából és gyötrődéséből szerinte élete végéig táplálkozhat. Angel őt és az egész hotelt átadja a Thesulacnak, ajándékképpen, kicsit a szívére vette, hogy felakasztották.
Jelen. A Gunn-nal kiegészült team-nek sikerült megidéznie a démont, aki azt hiszi, Angel újabb kaját hozott neki. Wesley szerinte igazán ízletes, extra-paranoiás falatnak tűnik. Wesley ettől totál paranoiás lesz. Angel közli, hogy a konyha bezárt, és a démon egyik csápját a konnektorba vezeti. A démon, démoni üvöltéssel semmivé válik, Angel pedig felsiet az egyik emeleti szobába, ahol a sötétben a megöregedett Judy ül egy székben. A démon egészen idáig itt tartotta, bezárva, vagyis az történt vele, amitől a legjobban rettegett. Azzal a tudattal hal meg, hogy Angel megbocsátott neki.
Odalenn Wesley még mindig azon rágódik, hogy miért hívhatta őt paranoiásnak a démon. „Sokféle címkét ragaszottak már rám. De azt, hogy paranoiás, még sohasem. Hacsak nem a hátam mögött mondogatják!” Angel visszajön, elégedetten körbenéz, és közli velük, hogy most, hogy megtisztították a házat, be is fognak költözni.
Facebook kommentek