Angel 1x20 - Háborús övezet

Facebook Tweet

Az utóbbi részekben mintha kicsit kevesebb éjszaka-sikátor-magányos lány jelenet lett volna, úgyhogy most az írók kárpótolnak bennünket. A bajba jutott hölgyet ez alkalommal vámpírok támadják meg, de érkezik is a fekete ruhás, fekete kabátos, hős megmentő, aki persze, hogy nem Angel. Hanem egy fekete utcakölyök. Valószínűleg sejti, hogy konkurenciája van a Dark Defender-piacon, mert ez az első kérdése a vámpírhoz: „Másra számítottál?” Hát öhm.. nem, de biztosan csakis azért, mert én tudtam, hogy Gunn ebben a részben fog szerepelni először.

Az Angel-team eközben az új ügyfelével találkozik. Egyszerű zsarolási ügynek tűnik: valakinek kompromittáló felvételei vannak arról, ahogy az ügyfél, David, démon-prostituáltakkal üzekedik (ez van, a fiatalember erre indul be, a Dungeons&Dragons-os múlt mellékhatása). Wesley meglepően tájékozott a hellyel (Madame Dorion kuplerája) kapcsolatban. Ejnye, Wesley.

Vissza az utcára, ahol vámpírok és vadászok live folyik. Az utcakölykökből toborzott önjelölt vámpírvadász-csapat (a bajba jutott hölgyet is beleértve, ezek szerint ő töltötte be a csali szerepét ebben a felállásban) szembe száll a vérszívókkal, több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebb, mint, több. A csapat életben maradt tagjai visszatérnek a szállásukra, ahol végleg megbizonyosodhatunk arról, hogy ők nem profi harcosok, csak egy rakás otthontalan és éhes gyerek. Gunn, a bandavezér látszólag nem sokat bánkódik a társuk halála miatt, az ő szeme előtt csak a vámpírirtás lebeg, szinte megszállottan. A húga, Alonna (aki nem más, mint a „bajba jutott hölgy”), egy teljesen érdektelen és közhelyes beszélgetést folytat le vele, aminek konklúziója a „ne ölesd meg magad” lenne, ha nem húznák el percekig a jelenetet.

Angel vállalja a kellemetlen és lealacsonyító feladatot, és ő maga látogat el Madame Dorionhoz. Fülledt démonerotika helyett Angel egy konzervatív külsejű idősebb üzletvezetőnőt és pár furára maszkírozott démonhölgyikét talál, ráadásul, ahogy azt Madame Dorien nem habozik közölni vele, vámpírokat nem szolgálnak ki. Angel szerint egy zsarolási-ügy igencsak ártana a diszkréción alapuló üzletnek, ezzel egyből sikerül is jobb belátásra bírnia a madámot. Hajlandó kölcsönadni neki egy kis időre az ügyfél állandó partnerét, Linát, persze szigorúan csak információszerzés céljából. Kis időbeli ugrás után Angel már a zsarolót faggatja, aki persze „nem tud semmit”. Angel megfenyegeti, hogy akkor holnap is eljön. Hű, ez tényleg ijesztő. Holnap is?! Ennél azért a pajkos démonleányzó vallatása sokkal, de sokkal érdekesebbnek ígérkezett volna. Gunn és a társai figyelik Angel-t titokban, az új célpont kiszemelve.

Ígéretéhez híven Angel másnap visszatér, és míg a zsaroló démonokkal, Gunn a bandájával és fegyverekkel felszerelkezve várja. Utóbbiak bizonyulnak a nehezebb falatnak. Becsalják a vámpírt egy elhagyatott raktárépületbe (a 100 dolog, amit tanulhatsz az Angel-ből lista 100. helyén egészen biztosan az áll, hogy a raktárépületek és a sikátorok mindig elhagyatottak), ahol mindenféle hegyes és szúrós tárgyakból álló csapdák várják. Vámpírunk viszonylag épségben megússza, épp csak egy óriási facölöp áll ki a vállából, és még arra is van ideje és kedve, hogy Gunn húgát megmentse egy eltévedt nyílvesszőtől. Gunn szótárában ugyan nem szerepel a „jó vámpír” kifejezés, de emiatt életben hagyja, és a „kemény vagyok, mert az utca nevelt” stílusában közli vele, hogy ha legközelebb újra találkoznak, már nem lesz ilyen kedves vele.

Gunnék nagy hatással voltak Angel-re, ezért elhatározza, hogy szárnyai alá veszi őket. Segít nekik megtalálni és elpusztítani a vámpírfészket. Eközben a vámpírfészekben arra jutnak, hogy ők pedig Gunnékat szeretnék elpusztítani. Elég érdekes taktikát választanak, fényes nappal kifüstölik a kisvadászokat a búvóhelyükről, ez valamiféle fricska is akar lenni, gondolom. Alonnát elrabolják, és rögtön rágcsálni-csócsálni is kezdik, ez az utolsó kép, amit Gunn lát róla. Gunn azt teszi, amire a vámpírok számítanak: azonnal szabadító-akciót szervez. Mielőtt elindulnának, Angel „meghívatja” magát közéjük, és még egyszer ajánlatot tesz: fogjanak össze. Gunn-nak viszont nincs szüksége senki tanácsára, legfőképpen nem egy „halott középosztálybeli fehér férfiéra” (szójáték a bölcsészek kedvenc „csontjával”, a „Dead White European Male”-lel, ez ütött). Valahol mélyen azért szánalmas, hogy egy tizenéves srác osztja a több száz éves szupervámpírt, főleg, hogy Gunn a vitát lezárandó egyszerűen bezárja Angelt egy szobába.

Gunn először egyedül szeretne bemerészkedni a vámpírfészekbe (a szokásos elhagyatott raktárépület). Odabenn gyanús csend fogadja, majd a húga lép elő a sötétből. Egy apróság rontja csak el a viszontlátás örömét: Alonnából vámpír lett, és ezt egyáltalán nem is bánja. A szokásos ígéretekkel próbálja megkísérteni a bátyját: ha ezt az utat választaná ő is, örökre egy család lehetnének.

Amíg Gunn az ajánlaton gondolkodik, Angel kiszabadítja magát, vagyis inkább hagyja, hogy az odaérkező Cordy és Wesley kiszabadítsa. Mire a fészekbe ér, Gunn már meghozta a döntését. Amikor Alonna hozzáfogott, hogy átváltoztassa őt is, fájó szívvel, de leszúrta. Időközben megérkeztek Gunn társai és a vámpírok is. Angel végre bebizonyíthatja, hogy kinek az oldalán áll. Végez a vámpírvezérrel, utána pedig utasítja a többi vámpírt, hogy tűnjenek el a környékről. Nem akar harcot, mert akkor nyilvánvalóan Gunnék közül elhullanának páran. A kisvadászok értetlenül nézik végig a jelenetet: egy vámpírt sem ölhetnek meg?! Gunn komoran leszögezi, hogy ő már megölt egyet, aztán otthagyja a gyülekezetet.

Cordy és Wesley egy parkban kávéznak. Cordy meglehetősen karakteridegen módon még mindig az utcagyerekek miatt aggódik, aztán hirtelen eszébe jut, hogy ki is ő valójában, és azon kezd morfondírozni, hogy eladja magát az ügyfélnek, akinek milliárdjai vannak, de nem tud nőt szerezni magának. Csupán két aprócska gond van a tervvel: Cordelia nem elég démonikus David ízlésének (khm…), másrészt idáig talán még nem süllyedt.

Éjszaka. Gunn és Angel a magányos hős imidzsükhöz híven egy háztetőn társalognak, így mindketten gondterhelt pillantásokkal tudják közben figyelni az alattuk nyugvó várost. Angel-nek, nem tudni, miért, de még mindig az a fixa ideája, hogy csontig be kell nyalnia Gunn-nak. A szimpátia sajnos nem kölcsönös, Gunn világosan közli vele, hogy nincs szüksége sem apa-figurára, sem segítségre. „De nekem lehet”- búcsúzik tőle Angel, nem kell aggódni, az utóbbira értette.