Ezúttal rögtön valaminek a kellős közepébe csöppenünk, azt nem tudni, miről van szó pontosan, de a helyzet elég szorult lehet, mert Angel és Wesley menekülési útvonalakat dolgoznak ki. Sajna a csapdából nincs mód kikerülni, és vállalniuk kell a következményeket, ami esetünkben azt jelenti, hogy kénytelenek végignézni Cordeliát, amint éppen Ibsen Nórájának címszerepét „alakítja”. Így már érthető a pánik.

Az előadás után Cordy szeretné bezsebelni a dicséreteket, Angelnek és Wesleynek viszont még kell egy kis idő, hogy feldolgozzák az őket ért traumát. Cordy hirtelen sikítozni kezd, az utcán Oliver Simont, a neves producert pillantja meg (ő adott a pilotban Angelnek névjegykártyát a partin), a kíséretében pedig Rebecca Lowell-t, a híres színésznő-t. Angelnek fogalma sincs, ki az a Rebecca Lowell, de arra nagyon is felfigyel, hogy egy autó el akarja gázolni a nőt. Angel a kocsi elé ugrik, a színésznő pedig teljesen le van nyűgözve. Cordelia nem kevésbé, persze nem hagyja ki a lehetőséget, hogy saját magát fényezze, még egy baglyos névjegykártyát is átad Rebeccának.

Másnap reggel Cordy boldogan újságolja Wesleynek, hogy a Times címlapjára került. Igaz, nem a darab, hanem Rebecca Lowell gázolási kísérlete kapcsán, és igaz, csak a könyöke látszik, de akkor is. Angel szerint nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a felszínes dolgoknak, de amikor kiderül, hogy őt meg sem említik a cikkben, egy hangyányit mintha csalódott lenne. Végszóra, Rebecca és a testőrei állítanak be, és rövid csevegés után a színésznő egyből a lényegre is tér: valaki rendszeresen zaklatja telefonon, és vérrel írt fenyegető leveleket küldözget neki. Angel leszögezi, hogy a leveleket nem vérrel írták, és átadja az előző esti gázoló autójának adatait, aminek már önszorgalomból utánanézett. Az ügyet viszont sajnos nem vállalhatja (a hallgatózó Cordelia felsikít a háttérben: „Te megőrültél?!”).

Miután Rebecca távozott, Cordelia szabadon tombol, és kérdőre vonja Angelt, hogy miért tette ezt vele. Wesley válaszolja meg a kérdést: Angel azért nem vállalja az ügyet, mert megkedvelte a nőt, és nem akar közel kerülni hozzá az átok miatt. Angel beleegyezően hallgat. Cordelia „váratlanul” iszonyú erejű látomást kap, amely szerint mindenképpen meg kell védeni a színésznőt, de Wesley és Angel közönyös arcát látva feladja a próbálkozást. Pedig most jobb volt, mint Nóraként.

Cordelia mindent megadna, hogy cserélhessen Rebeccával, pedig, ahogy azt a következő jelenetből láthatjuk, a sztáréletmódnak is vannak árnyoldalai. Először is: szemöldökgyanta. Borzalmas, ugye? Másodszor: kötelező szépítészeti beavatkozások. Harmadszor: hosszú és fárasztó partik adása egy óriási luxuslakásban. Nem élet az ilyen. A parti végén szegény Rebeccára újabb megpróbáltatás vár: a zaklató ezúttal már nem elégszik meg leselkedéssel, ezúttal a házba is betör, és ki tudja, mi történne, ha Angel nem tűnne elő a semmiből és nem vetné rá magát a maszkos férfira. Az már apró részletkérdés, hogy csak azért lehetett a megfelelő időben és a megfelelő helyen, mert valószínűleg ő is leselkedett. A cél szentesíti az eszközt. A férfi elmenekül, Rebecca pedig észreveszi, hogy Angelnek nincs tükörképe, kellemetlen.

Miután a rendőrség és Oliver meggyőződtek róla, hogy a színésznőnek nem esett baja, Rebecca úgy gondolja, hogy ideje elbeszélgetnie Angellel erről a tükörkép-dologról. Hamar összerakja a képet: vámpír! Angel meg sem próbálja tagadni. Miután túlestek a „nagymama, miért olyan hideg a bőröd?” jellegű kérdéseken, kiderül, hogy Rebeccának meglepően imponál a dolog, főleg, mikor azt is megtudja, hogy Angel már több, mint 200 éves, pedig csak…izé, szóval nem néz ki annyinak. Rebecca valamilyen rejtélyes oknál fogva úgy gondolja, hogy biztonságosabban érezné magát egy vámpír társaságában, ezért megkéri Angelt, hogy töltse vele az éjszakát.

Miután a hírek eljutottak Cordeliához, a lány másnap beállít Rebecca lakásába, biztos, ami biztos alapon egy kb. félméteres kereszttel a nyakában. Aggodalomra semmi ok, Angel a régi, másrészt meg „Angelus soha nem venne fel ilyen nadrágot”. Rebecca ezalatt talpig feketébe öltözve (ez Angel hatása lehet) Oliverrel ebédel, aki rossz hírt közöl vele: nem kapkodnak utána a tévétársaságoknál. Ha meg akarja kapni a nagy visszatérésnek szánt szerepet, neki is meghallgatásokra kell járnia.

Este Rebecca egy premieren jelenik meg, és Angelt is magával viszi. Az estélyi és a csillogás azonban csak a fotósoknak szól, Rebecca szokásához híven nem szándékozik a filmet is megnézni, inkább kioson a hátsó bejáraton. Egy férfi követi őt a tömegből, és célba veszi egy pisztollyal. Micsoda szerencse, hogy Angel is vele van, pikk-pakk hatástalanítja a támadót. Rebecca felismeri a fickót, egy kaszkadőr, akit az ügynöke, Oliver szokott alkalmazni. Oliver bűnbánóan bevallja, hogy valóban ő áll az ügy hátterében, de csak azért találta ki mindezt, hogy Rebecca újra a középpontba kerüljön. Rebecca rájön, hogy a helyzete elég súlyos, ha ilyen beavatkozásokra van szükség. Oliver elmondja neki, hogy a tévétársaság szerint túlságosan „érett” ehhez a szerephez. Talán nem ártana más perspektívában gondolkodni, végül is ez a világ rendje, nem maradhat mindenki örökké fiatal. Rebecca Angelre sandít, hm, talán mégis akad kivétel.

Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy minél több információt megtudjon Angelről, Rebecca shoppingolni hívja Cordeliát. Cordy ujjong örömében, nemcsak hogy a bálványával töltheti a napját, de még kedvére pletykálkodhat is, ezt már nem lehet fokozni. Este az alaposan kiképzett Rebecca beállít Angelhez, hogy pezsgővel mondjon köszönetet. „Véletlenül” leönti Angel ruháját, és amíg a vámpír lecseréli a fekete ingét (egy másik fekete ingre), Rebecca fehér port szór a poharába. Így a nap végére azért Cordynak is leesett, hogy valami nagyon nem stimmelt Rebeccával és a kérdéseivel. Miután Wesleyvel is megtanácskozza a történteket, mindketten arra jutnak, hogy igen, valóban lehetséges, hogy a színésznő ráveszi Angelt, hogy testnedveket cseréljen vele (legyen az vér… vagy egyéb) azért, hogy így élessze újra a romokban levő karrierjét. Angel közben eljutott a részegség azon stádiumába, amikor már olyan dolgokat sugdos a partnernője fülébe, hogy „olyan meleg vagy” „jó a szagod” (belgafanok folytathatják a szöveget), és hogy „már annyira hiányzik”. Van egy sanda gyanúm, hogy nem csak a vérivásról beszél.

Rebecca csak erre várt, gyorsan hátra is tűri az egyébként állig érő haját, hogy Angel szabadon hozzáférhessen a nyakához. Angel rögtön kijózanodik, és elküldi az önző, narcisztikus Rebeccát a fenébe. Aztán az arcába vág egy zacskós vért, a nyomaték kedvéért. Rebecca sírva fakad, Angel pedig kezdi magát furán érezni, valami nincs rendben. Rebecca a könnyeivel küszködve bevallja neki, hogy belekevert egy kis „boldogság-pirulát” az italába, hogy kellemesen ellazuljon. A pirula működött, Angel boldog, méghozzá tökéletesen boldog, és tudjuk, mit jelent ez. Angelus iz back, végre!

Angelus visszatért, és innen gratula David Boreanaznak, mert amikor Angelust alakítja, a mozgásában és a gesztusaiban is át tud alakulni. El lehet felejteni egy időre a lassú, mackószerű, depressziós Angelt, mert most egy kiszámíthatatlan elmebeteg állat vette át a helyét. Akinek sokkal jobb a szövege is. Miközben azt ecsetelgeti Rebeccának, hogyan fogja megölni és megkínozni, csak úgy mellékesen elejti neki, hogy igazán leadhatna pár kilót (Rebecca úgy 40 és 40,5 kiló között mozoghat, maximum). Gondolom, ez a megjegyzés inspirálta leginkább Rebeccát arra, hogy kiüsse Angelust egy gyertyatartóval. A pillanatnyi előnyt kihasználva a nő menekülni próbál. A lift nem működik, viszont megérkezik Wesley és Cordelia.

Cordy egy kicsit más színben látja már a kedvencét, simán lekurvázza. Wesley higgadtan próbálja áttekinteni a helyzetet. Ha csak drog váltotta ki a boldogságélményt, akkor a hatás is ideiglenes, nincs ok a pánikra. Rebecca elpanaszolja neki, hogy Angel megharapta, oké, akkor talán mindenki fusson, amerre lát. Már éppen indulnának is, amikor a fények hirtelen kialszanak a lakásban, és egy árnyék bontakozik ki a sötétben. „Valaki nem fizette ki a villanyszámlát. Cordelia…?” Wesley megpróbálja nyugodtan elmagyarázni Angelnek a szituációt. Ez csak arra jó persze, hogy Angelus most Wesleyt is megalázhassa kicsit. „Van egy jó hírem, öregfiú. Nincs semmiféle kisebbségi komplexusod. Egyszerűen csak…alsóbbrendű vagy!” Kettő kilőve, maradt Cordelia. Ezt már ki sem írom, csak jelzem, hogy Angelus Cordelia Nóra-alakítását parodizálja ki. Cordy előkap egy vizespalackot a táskájából, és azt állítja, hogy ez bizony szenteltvíz. Angel szerint ez nem szenteltvíz, hanem blöff, de Cordy erősködik, hogy régóta számított már erre a pillanatra. Angel arcába borítja az üveg tartalmát, ami egyébként tényleg csak sima víz, de annyira hitelesen alakított, hogy Angelust sikerült összezavarnia, így Wesley belökheti a liftaknába. Cordy színészi képességei renoválva.

Másnap Angel az ágyában ébred. Másnaposan. Bokától fülig láncra verve. Cordelia és Wesley egy széken ülve vártak idáig, hogy magához térjen. Angel szégyenkezve mentegetőzni kezdene, de Wesley nagylelkűen feloldja a bocsánatkérés alól. A drog hatásának könyveli el Angel viselkedését és az elhangzottakat. Cordelia szintén megbocsát Angelnek, de annyira azért nem, hogy rögtön ki is oldozza, arra még egy darabig várnia kell.