Az előző részt ott hagytuk abba, hogy Ted kitartó kutakodását siker koronázta, és összejött Victoriaval. Ha szerencséje van, nem csak a magánélete pörög fel, de a nagy ölelkezésben a csaj cukrászkötényén lévő szódabikarbóna-maradványok még a lila foltokat is kiszedik a pulcsijából. Szurkolunk nagyon, mármint a párkapcsolati résznek. Most kezdjük pár gondolattal arról, hogy az új kapcsolatok kezdetén megsűrűsödnek „első alkalmak”. Első randi, első csók, első közös hétvége, mondja Ted. Első szakítás, első újrapróbálkozás, első csúnya válás, mondanák a sokat látott, megtámadott házassági szerződéseken és apasági teszteken edződött válóperes ügyvédek, de az ő vitriolos hozzáállásukkal most ne is foglalkozzunk. Mert az élet szép, Ted és Victoria az első nonstop együtt töltött hétvégén ki sem mozdultak a szobából. Így Marshall és Lily hétfő reggel riadtan hallgatózik az ajtajuknál életjelek reményében. Jogos az aggodalom, ha Victoria kifacsarta Tedből az összes életerőt, ki fogja ezután a rezsi harmadát fizetni? Tedék csak előássák magukat a szoba fülledt, de legalábbis háromnapos bepállott légköréből és amint Victoria lelép, jön a faggatózás. Namivolt, fröcsögött a kula? kérdezné az egyszeri magyar reality-hős. Namivolt, kétszámjegyű numera? kérdezi Marshall, mert azért ő mégiscsak joghallgató és tud disztingválni. Az élet ezen nagy kérdésére ezúttal zéró a felelet. Pedig a 42 ebben az esetben igazán ütős válasz lett volna.

Az előző rész ott ért véget, hogy Claudia és Stuart esküvőjén Tedre rámosolygott a szerencse egy koszorúslány képében. Bár ezen a csajon mintha nem a nyoszolyólányok egyenöltözete díszelgett volna, de az esküvői ruhaköltemények nem a szakterületem, ugye, szóval bármi előfordulhat. Most indításképpen Ted narrációjával kapunk egy fényképes montázst randompárok megkapó esküvői pillanatairól, amelyeken a boldogság felhőtlen mámorában és az öröm édes könnyeiben úszik mindenki. De csak azért, mert ők éppen nem hallják Ted óvó intelmeit, miszerint nem szabad bedőlni az esküvő napjának fennköltségéből adódó délibábnak. Hisz ez csak a látszat, a valóság a hajnal közeledtével máris ott liheg másnapos lehelletével és a hétköznapok fanyar borotválatlanságával minden pár nyakán. Hát, ezt az életbölcsességet most köszönjük a friss és leendő házasok nevében, ezek után mindenki számára megszívlelendő tanács a lagzira dupla adagot rendelni a vidéki rokon évek óta erre az alkalomra tartogatott húbazmegböffentő pálinkájából, csak hogy tovább tartson a csalóka illúzió.   

A cím alapján ebben az epizódban a potenciális Mrs. Mosby-hajtóvadászatra valakiknek a frigyével egybekötve kerül sor, szóval új epizódszereplőket ismerhetünk meg. Vagy kurvára nem figyeltem és lemaradtam valamely főszereplőpáros esküvői előkészületeiről. Hamar kiderül, hogy Claudia és Stuart esküvőjéről van szó, nem emlékszem, hogy eddig ők felbukkantak volna, mint közös barátok, de ez az agyamat ért Vörös Sárkány-szerű alkoholsokkok miatt is lehet. Mindenesetre az esküvő nagyon hálás téma, lássuk, hogy ezúttal mi megy tönkre a nagy napon, merthogy „a minden gond nélkül lezajlik” forgatókönyv egy esküvőn nem része az eseménytérnek. (Kidsről ezúttal semmi hír, az előző rész „A szilveszter kibaszott nagy szívás” tanulsága után valószínűleg poszttraumatikus sokkal kezelik őket egy másik csatorna diagnosztikai osztályán és egyedül a kanapé lesz Ted-apu hallgatóközönsége. Na, nem mintha ez visszafogná Ted-apu beszélőkéjét.)

Ebben a részben Ted-apu azzal az alapigazsággal kezdi a történetmesélést a biodíszletként ismét előkerülő Kidsnek, hogy a szilveszter jellemzően vacak dolog. Úgy látszik, Kids teljesen el van foglalva a vegetatív életfunkciónak működtetésével, mert szótlanságba burkolózó sztoicizmussal veszi tudomásul, hogy hiába van még előttük az élet, Ted-apu a sztorijaival lassan minden bulizási lehetőségtől elveszi a kedvüket. No meg az idejüket, persze. Múltkor a klubok, most meg a szilveszter. Mondjuk a szilveszteri megállapítással mélységesen egyet lehet érteni, még azzal kiegészíthette volna, a szilveszteri partik legalább fele görcsös erőlködésbe torkollik, harmada meg olyan részegségbe, hogy óvintézkedésképpen már este kilenctől biztonsági himnuszéneklést meg éjféli koccintást kell tartani óránkénti gyakorisággal. És van ezeknek a metszete, amely bulikból senki nem emlékszik egy kockára sem, na, nem mintha ezzel olyan nagyon rosszul járnánk. Lássuk a sztorit.

Izgalmas résznek nézünk elébe, olyan komoly kérdésekre keressük a választ, minthogy hol lehet az emberi agy teljesítőképességének határa? Mi történik, ha egy perc alatt megsokkolod öt felesnyi töménnyel? Miért felejthetetlen egy olyan buli, amiből egy képkockára sem emlékszel? És hogy kerül egy ananász az éjjeliszekrényre? Lesz nyomozás, emléktöredékes puzzle-kirakó, brilliánsan megoldott és örökre megoldatlanul maradt rejtélyek. És nem utolsó sorban említendő, hogy mindezt egy irgalmatlan nagy bebaszás történetébe ágyazva kapjuk.

A mostani rész Hálaadás napján játszódik, így megtudhatjuk, hogy milyen módon élik meg kedvenc sorozatszereplőink ezt a jeles eseményt. A Hálaadás központi, bár szomorú sorsú szereplője a pulyka, illetve a belőle készült vacsora. Nézzük hát szép sorban a tökéletes, vagy legalábbis remek szórakozást nyújtó ünnepi vacsora menetét.

Hálaadásnapi vacsora Lily módra: Az ünnep emelkedett hangulatának megfelelően kezdi a napot egy pátosszal és répával teli nagy rókázással és a nyuszi helyett fogd rá az előző este delíriumos végkimenetelére. Főleg akkor jó ürügy a macskajaj, ha már egy hete nem jött meg, és emiatt kezded belelovallni magad a gyerekparába.

A cím alapján ebben a részben bizony konfliktus generálódik. Na, vajon mi lesz itt, Robin és Lily hajhúzásig fajuló versengését láthatjuk a Louis Vuitton leárazás utolsó táskájáért? Vagy netán - csak hogy nemi fronton kiegyensúlyozattak maradjunk - Marshall és Barney megy ölre sörtől megrészegülve, mert más csapatnak szurkolnak az NFL döntőn? A lényeg, hogy legyen széthúzás, egyetnemértés és persze küzdelem áldozatokkal, lássuk. Kezdésként Ted-apu elborít minket egy nagy nosztalgiahullámmal, és régi lakásuk mindennapjainak emlékeit sorolja: Marshall videójátékokkal szórakozott, Lily festett a tűzlétrán, Ted pedig azzal járult hozzá a háromfős kommuna életéhez, hogy a Sokkolónak becézett kávéfőzővel rázatta meg magát reggelente. Épp csak annyi hiányzik a bemutatott idilli képből, hogy a szennyes meg kimosta, kiteregette és tisztán elpakolta magát. Meg a jó kávé, persze, mert nem elég, hogy Sokkoló kivénhedt, feszültséggel teli kotyogó volt, de még szar kávét is főzött. Ehhez képest a forgalomból kivont kiégett metrókocsik esete kész sikersztori.

A rész tanulságát már az elején megkapjuk Ted-aputól: A szerelem nem egy tudomány. Szóval, ha valaki eddig differenciálegyenletek segítségével próbálta megtalálni az igazit, akkor az most hagyja abba, legalább addig, amíg végighallgatja Tedet, szóval egy pár évig mindenképpen. A hibernált állapotból visszatért Kids köszöni szépen, neki a tanulság elég is volt a sztoriból, lépnének is lefele, biztosan valami ülőverseny-flashmob szerveződik a facebookon, és oda sietnek, mert ülni azt elég jól tudnak. (Esküszöm, most először lehetett őket látni járni a sorozatban!) Persze, nem ússzák meg ennyivel, végig kell hallgatniuk a történetet. Azt a nézést, amit Kidstől Ted-apu kap ezért, nem kívánom senkinek, még talán adóellenőröknek és trolloknak sem.     

Egy ideig nyaraltam, emiatt múlt héten a matolcsysta gazdaságpolitika nyomvonalán dübörögve nem haladtunk egy tapodtat sem a hogyvolttal, most viszont egy indukciós ugrással visszakerülünk az eredeti pályára és tartjuk a hét év lemaradást. Ebben az epizódban Kids szerepét a Madame Tussaudsból kikölcsönzött két viaszbábu vette át, egy tőmondat, egy fél gesztus vagy arcrándításnyi reakció nem jutott most nekik. A Kanapé a tőle megszokott egyenletesen stabil színészi játékot hozza. Ted-apu a Kidset pótló viaszfiguráknak Robin nénikéjük kezdeti Halloween-jelmezes szárnypróbálgatásairól szóló részt ígér. Hah, jó duma, az eddigiek alapján én inkább ismét egy olyan Ted-randi képén vizionálom, amiből nem lesz semmi komoly. A bárban indítunk, Lily különösen jól néz ki most, adunk is róla egy képet a sztori előtt. 

Ted ebben a részben azt a sztorit meséli el, amikor átmenetileg megsüketült. Lehet, hogy ő is ott volt a még kultikus Kálvin-téri Cha-cha-cha 2007-es zárópartiján, vagy kapott egy óriási fülest az egri Kazamata disco kidobójától, amikor középiskolásként akart beosonni, legalábbis nekem ezek okoztak 8 órán túl gyógyuló fülproblémákat. Kids (és a kanapé) teljesen rezignáltan veszik tudomásul, hogy megint egy újabb történet, amikor semmit nem tudnak meg apu-anyu találkozásáról. Egyébként az tűnt fel, hogy körülöttük egyre több lakásbéli cucc telepszik meg, ez olyan lehet, mint amikor a hajóroncsra ráépül a tenger élővilága. Ha sokáig kell még egy helyben ülniük, le kéne algagátlózni őket, mielőtt bezöldülnek.