Ebben a részben Ted-apu azzal az alapigazsággal kezdi a történetmesélést a biodíszletként ismét előkerülő Kidsnek, hogy a szilveszter jellemzően vacak dolog. Úgy látszik, Kids teljesen el van foglalva a vegetatív életfunkciónak működtetésével, mert szótlanságba burkolózó sztoicizmussal veszi tudomásul, hogy hiába van még előttük az élet, Ted-apu a sztorijaival lassan minden bulizási lehetőségtől elveszi a kedvüket. No meg az idejüket, persze. Múltkor a klubok, most meg a szilveszter. Mondjuk a szilveszteri megállapítással mélységesen egyet lehet érteni, még azzal kiegészíthette volna, a szilveszteri partik legalább fele görcsös erőlködésbe torkollik, harmada meg olyan részegségbe, hogy óvintézkedésképpen már este kilenctől biztonsági himnuszéneklést meg éjféli koccintást kell tartani óránkénti gyakorisággal. És van ezeknek a metszete, amely bulikból senki nem emlékszik egy kockára sem, na, nem mintha ezzel olyan nagyon rosszul járnánk. Lássuk a sztorit.

A 2005-ös szilvesztert Ted azzal próbálta igazán emlékezetessé tenni, hogy kibérelt egy limót az egész csapat számára, bár ráment az év végi bónusza jelentős része. Hja, megtehette, akkor még jól ment az építőiparban, manapság az év végi jutalomból egy bringóhintóban fagyoskodva tekerhetnének át az újévbe. Mindenesetre a limuzin nagyon bejön mindenkinek, és akkor még előjön Ted a tervével: kiválasztotta az öt legígéretesebb szilveszteri partit, a csapat mindegyikre benéz még éjfél előtt, majd a sikeres terepszemle után a legjobb ítélt buliba visszatérve csapatnak át az újévbe. Barney rátesz egy lapáttal a hangulatra, előkapja a friss letöltésekből összerakott válogatáscd-jét, amin a ’lassú és pörgős számok váltakoznak’ klasszikus felállású mixből kidobta a kukába a lassúkat, azokra bulizzanak az Ezüst Alkony nyugdíjasotthonban, a Barney Stinson-féle adrenalin-robbantó cd-n csak pörgős csúcspontok van helye. Kezdetnek rögtön a You Give Love a Bad Name Bon Jovi klasszikus.

A limuzint mellesleg Ranjit vezeti, az indiai taxis még az első részekből, csak közben felvitte az Isten a dolgát, hogy limót vezet. Bár mondjuk ugyanazt az őrült bagázst kell most is furikáznia, csak most még vendégeket is tudnak hívni a kocsiba. Ted kiadja a parancsot, irány az egyes számú party. De még mielőtt nagyon elszaladnának a paripák, Robin már búcsúzkodik, lép lefele a pasijához, aki gazdag, sikeres, jóképű, úgyhogy Ted prüszköl is tőle rendesen, mint vegetáriánus a töpörtyűtől. Veszteség nélkül a szórakozásban sincs diadal, úgyhogy Robin nélkül is irány az éjszaka, van még három óra éjfélig.  Egyes számú party kipipálva, király buli volt, de nem maradhatnak, mert Ted ostorral csapkodja a társaságot, tartani kell a tervet, van még négy hely a listán, helló.

Mindenki vissza a limóba, időközben a buliban becsatlakozott heti randomlányunk, Mary Beth is, Ted munkatársa, aki az irodában folyton ölelgeti Tedet, úgyhogy kedvenc építészünk sokat vár a mai estétől. Legalábbis várt, egészen addig, amíg Mary Beth Lily-nek és Marshallnak is forró ölelés keretében mutatkozik be, úgy látszik, a nagy szívével bőkezűen osztogatja az ölelést. Barney az egyes számú buliban becserkészte Nataliat, így a társaság tovább bővül a szalonspiccesnek csak erős eufemizmussal nevezhető orosz vagy egyéb ex-szovjet csajjal, akinek a legfőbb jellemzői az arcának hihetetlenül nagy százalékát kitevő szétrúzsozott száj és a testének egészen kis százalékát borító leopárdmintás ruha. A Greenpeace kötelékébe tartozó nézők most biztosan levegőért kapkodnak. Én is, csak más miatt.

Mary Beth a becsápolt Nataliat is keblére öleli, vagy inkább ő ölelődik a kirgiz csaj mellei közé, kezd egyértelmű lenni, hogy ölelésfüggő a randomlány, mindenesetre jó lehet vele közös irodában dolgozni, a reggeli kávé mellé üdítő ébresztő. Lily panaszkodik kicsit a cipője miatt, klasszul néz ki, de cseszettül kényelmetlen, pont mint egy legénybúcsús Superman jelmez. Ted pattogtat kettőt az ostorral, megállásról, cipőcseréről szó sem lehet, szigorú menetrend van, irány a kettes számú buli, Barney-tól kapunk egy adag Bon Jovit duplán, még egyötvenöt éjfélig.

Kettes számú party felejthető, bár magából az eseményből megint nem látunk semmit, úgy látszik, hogy most maximum vágóképként látunk külső New York-i helyszíneket, egyébként az egész rész a limuzin belsőterében fog játszódni az egyre ittasabb szereplőkkel, új értelmet adva a kamaradarab műfajnak. Mindenki visszaszáll a kocsiba, kivéve a párducfoltokat és a gigantikus rúzsfoltot, amik Natalia testét és arcát bújtatták. Ted feszes menetrendjébe nem fér bele, hogy megkeressék a köldökig kivágott dekoltázs elveszett tulajdonosát, ezt hívják járulékos veszteségnek. Vagy inkább pozitív externáliának, mert Barney kívül amúgy sem kedvelte senki a csajt. Szóval hajrá, hármas számú party. 

Ted kezd összemelegedni Mary Beth-tel, az ölelkezés helyett már lassan átkarolásig fajul a limo háromfős hátsó üléséből adódó összezártság. Azonban Ted kap egy telefont Robintól, a pasija bennragadt a dolgozóba, így lemondta a randit. Hát-hát, nagy dilemma ez, a mérleg egyik serpenyőjében a randevú az ölelések királynőjével és a szigorú menetrend (nem mellesleg egyharmincnyolc éjfélig), a másik oldalon Robin, aki egy órával korábban még a pasija miatt hagyta el a társaságot. A döntés: visszafordulunk. Ez bizony a minden szentnek maga felé billen a mérleg nyelve tipikus esete. Robint kicsit elkenődve szedik össze (Natalia rúzsfoltjával így sem versenyezhet), cserébe kap is egy ölelést rögvest, ami nem igazán pótolja a pasiját. Figyelembe véve a szolgáltatás Mary Beth-féle tömeggyártását, ez valahol érthető. Sebaj, az ilyen esetekre ott van csodaszernek a Barney-féle válogatás-cd, nem kéri senki, de megkapjuk Bon Jovit ismét, mint hörghurutos kisgyerek a kanalasorvosságot.

Robin lelombozottságával Ted vív elkeseredett harcot, kis híján kicsúszik a száján, hogy majd ő megcsókolja éjfélkor a pasija helyett. Figyelembe véve, hogy csendes szilveszteri éjjeleken a limuzinok belső tere milyen jól viszi a hangot a hátsó ülés közepétől a széléig, Mary Beth nem repeshet az örömtől. Főleg, hogy Ted még rátromfol az egészre azzal, hogy Robin gyomrának első korgására felrúgja az eddig görcsösen tartott menetrendet egy „Irány hot-dogot enni” felkiáltással. Szegény Natalia, őt hagyták veszendőbe menni, egy jó hot-dogozás bezzeg megéri a kitérőt, ha hallaná ezt… mondjuk akkor se fogná fel, úgyhogy mindegy is. Lily úgy dönt, hogy kihasználja a kajaszünetet és lelép kicserélni a cipőjét. Figyelembe véve a cipő épp ésszel nem értelmezhető mintáját, meg lehet érteni. Immel-ámmal Marshall is vele tartana, de a kiflibe tuszakolt mustáros virslik szirénénekének csábítása is erős. Végül Lily a friss menyasszonyok önfeláldozásával bevállalja, hogy egyedül megy, aztán majd találkoznak a következő partyban. Hot-dog kipipálva, egytizennyolc éjfélig, irány a hármas számú party…

… majdnem, mert Marshall meglát egy szemüveges-kopasz-melegítős hipstercsávót az utcán, aki szerinte Moby, meg is invitálják azonnal, celeb nélkül nem az igazi egy limós szilveszter. Az új vendég is megkapja a menetrendszerű ölelést, ennek nyomán Ted meg lassan olyan elkámpicsorodott lesz, mint egy álomkóros Apple-rajongó, aki átaludta az iPhone5 premiert. Moby kissé zavart, mintha a zseni-őrült elválasztó-vonal túloldalán lenne a srác, ettől függetlenül a csapat úgy dönt, hogy Moby bulijába mennek tovább a hármas számú helyett. Marshall nem akarja elveszteni Lily-t, úgyhogy inkább lelép megkeresni. Kezd egyre foghíjasabb lenni a társaság, az egyre furcsább fejeket vágó Moby meg legfeljebb a belidokainozott, kihúzásra váró hátsó őrlőfog szerepét töltheti be.

Ráadásul a celebvendég Barney válogatáscd-jének dicsérete közben – csak a pörgős számok kellenek, az a király! – mintegy megerősítésképpen előránt egy baszottnagy mordályt. Itt válik elég nyilvánvalóvá, hogy a kopaszcsávó nem éppen az a DJ, akinek hitték. Fegyverrel a kezében, ködös tekintettel a szemében, egy limó hátsó ülésén ezt nem is igazán tagadja a srác. Sőt, továbbra is szívesen látja a buliján a társaságot, kedves, udvarias fiatalember ez, amíg nem rám fogja a fegyverét. Lehet ilyen szívélyes invitálásnak ellent mondani? Nehezen, de lehet, így míg Moby a party felé állítja be a fegyvere irányzékát, a többiek magukban kellemes őrült lövöldözést kívánva maradnak a limuzin biztonságot nyújtó bőrülésein. A sokkra legfeljebb Bon Jovi nyújthatna gyógyírt, ha ál-Moby nem lopta volna el a cd-t. Visszavonom az udvarias fiatalember jelzőt, de azért köszönet érte, hogy nem kellett megint meghallgatni az említett nóta első akkordjait.   

Barney az ülésen megtalálja Marshall ottfelejtett mobilját, amin Lily jelentkezik be éppen: Itt vagyok a hármas számú party-ban, minden nagyon király, képzeljétek, még Moby is felbukkant. De hogy a francba került hozzá az a baszottnagy fegyver? Hát úgy, hogy ő nem Moby, úgyhogy húzz onnan, Lily, amilyen gyorsan csak bírsz. Egyébként meg Lily elnézte a listát, és a négyes számú buliba ment, ami egyben ál-Moby partyja is volt. Hú, basszus, ha ez bekerült a legvonzóbb öt partyba, milyen lehet az, ami kimaradt a listáról? Lily visszamászik a limóba, huszonnyolc perc éjfélig, ismét irány a hármas party… Shot through the heart…

… egészen az első kanyarig, ahol defektet kap a kocsi. Ted segítene Ranjitnak, de az elhajtja. Végülis kereket cserélni nem tud, úgyhogy legfeljebb káromkodhatna helyette, bár nem hiszem, hogy jobban menne neki. Barney-t megviselték az események, bár a válogatáslemez elvesztésénél vannak nagyobb traumák is az életben, még akkor is, ha Bon Jovié az indítószám. Robin próbálja feldobni a hangulatot: ugyan már szilveszter van, Ted leboltolt nekünk egy limuzint, pörögjünk fel, Shot through the heart, szól a karaoke, Robi és Ted egymásra hangolódva nyomja, egyes tehetségkutatókban ezzel a produkcióval egész sokáig el lehet szörfözni, főleg, hogy egyikőjük sem beszédhibás.

Mary Beth a produkció közben gyorsan összerakja a felállást, és a limo tetőablakában állva ezt jelzi is Tednek. Helló pajti, látom ám, hogy full odavagy Robinért, szerintem ő is érted, úgyhogy én most elpályázok egy házibuliba, nektek meg jó kocsikázást. Így is tesz, mindenesetre még kioszt Tednek egy grátisz búcsúölelést, a cég ajándéka az újévre, viszont oszd be, hátha több nem lesz. Így éjfél előtt nem sokkal a bauxit szintjére sikerült letornászni a hangulatot a kocsiban, a felszínre-hozatalt csak az indítja meg, hogy Robin jelzi Tednek, hogy éjfélkor megkapja tőle a csókot, ha már így egymásra maradtak. Mi ez a kényszeres éjféli csókolózás, fagyöngy-termést hozott a limuzin belsőtere, vagy mi?  

Lily-nek itt már elege lesz a Marshall-nélküli szilveszteri létből, telefonálni nem tud, szóval a tetőablakon kihajolva és obégatva kezdi hívogatni a vőlegényét. A tetőablakos partyhoz csatlakozik Ted és Barney is, Ted vészforgatókönyvet dolgoz ki a szilveszter megmentésére, és arra, hogy végre valahára odaérjenek abba az elcseszett hármas számú buliba. Barney azonban lenyugtatja, nyugi Ted, vedd lazán, a szilveszter így-is-úgy-is szívás, minek a szart cukrozni. A tökéletes szilveszter meg olyan, mint a tüntetésmentes nemzeti ünnep, nem létezik. Ted fejében gyökeret ver ez a gondolat, de még mielőtt kicsírázna, Lily hívására Marshall kiáltása válaszol az éjből. Majd hamarosan Mo Farah kissé illuminált megfelelőjeként Marshall odakocog a limuzinhoz két-három jól látható füstgép között, ami ezek szerint szilveszterkor szanaszét hever Manhattan utcáin.

Marshallnak melós egy másfél órája volt: mivel Lily-t nem találta, végigjárta sorban a bulikat, találkozott és még a pólóját is aláíratta az ál-Moby-val, aki a szignó szerint valójában Eric névre hallgat. Sőt, még a cd-t is visszaszerezte a hármas vagy hányas számú buliból. Marshall szerint az ötös számú buli volt a legkirályabb, oda kell visszatérni búcsúztatni az óévet. Minden adott is ehhez: kész a kerékcsere, a limuzin egy eldugott üléséről előkerül az ukrán Joker-hasonmás verseny második helyezettje is, bár Natalia állapota a pocsolyarészeg és a satuelázott között lehet valahol félúton, kicsit közelebb utóbbihoz. Irány az ötös számú party, van még 10 perc, egy indiai taxisnak az nem jelenthet problémát.

Persze egy fél háztömbnyit nem jutnak előre, mert akkora a dugó, sebaj, Ted fellő egy pezsgőt a limuzinban, indulhat a kocsibuli, mindenki együtt, ez a lényeg, koccintás, örömésboldogság, megvan a tökéletes szilveszter. Pontosan meglenne, ha a limo ablakán nem ekkor kopogtatna be Derek, Robin pasija. Mondjuk, hogy hogyan ért másfél óra alatt Connecticutból Manhattanbe, azt nem tudom, de amióta Columbonak 78 perc elég egy gyilkosság kinyomozásához, már semmin nem csodálkozom.

Ted nem akar asszisztálni a romantikához, így inkább szomorúan elvonul a kocsitól a visszaszámlálás közepette. Robin utána. Hahó, Ted, éjfél van, azt hittem megegyeztünk a csókban! Ted szabadkozik egy sort, de hát itt van Derek. A megállapodás az megállapodás, így Robin évindítóképpen megcsókolja Tedet. Jól kezdődik az újév, és Ted-apu ígérete szerint remek egy időszak lesz ez, úgyhogy ne legyenek kétségeink.

Ebből a részből megtanulhattuk, hogy egy válogatás-cd működhet lassú számok nélkül is, csupa pörgőssel. Hihetetlen, ezt nem gondoltam volna. Persze ehhez vagy Barney-nak kell lenni, vagy kissé kattantnak.