Izgalmas résznek nézünk elébe, olyan komoly kérdésekre keressük a választ, minthogy hol lehet az emberi agy teljesítőképességének határa? Mi történik, ha egy perc alatt megsokkolod öt felesnyi töménnyel? Miért felejthetetlen egy olyan buli, amiből egy képkockára sem emlékszel? És hogy kerül egy ananász az éjjeliszekrényre? Lesz nyomozás, emléktöredékes puzzle-kirakó, brilliánsan megoldott és örökre megoldatlanul maradt rejtélyek. És nem utolsó sorban említendő, hogy mindezt egy irgalmatlan nagy bebaszás történetébe ágyazva kapjuk.

A bárban indítunk, ott van a teljes ötfős baráti társaság, ennek örömére promócióként érkezik egy kör Vörös Sárkány névre hallgató alkoholmix, Carltól, a csapostól, saját recept alapján. Színe vörös, mint a vér, állaga sűrű, mint a vér, íze… hát azt inkább nem akarja tudni senki, nofákinvéj, hogy megkóstolják. Marshall főleg bizalmatlan, szerinte Carl vámpír, elvégre feketében jár, éjjel aktív, bezzeg napkelte után nem mutatkozik. Ezen az alapon egy programozó matematikusokkal tele kolesz komoly vérszívó-kolónia lehet. A nagy vámpír-elmélet cáfolása után és a Vörös Sárkány elfogyasztása elől Robin inkább gyorsan lelép, randija lesz, méghozzá egy übergazdag faszival. Valami adománygyűjtő fogadásra mennek, pezsgő, kaviár, csokiszökőkút, dőzsöljenek csak, amíg nem kapnak a nyakukba egyfajta jó kis luxusprofit-adót a Szent Jobbtól.

A többiek Tedet zrikálják, minden oké, jól vagy? Álmaid nője faszizik, Te meg bánatos kutya szemekkel nézed a hűlt helyét. Ted hárítani próbál, de Barney gyorsan egy lekontrázós mentőakcióba lendül: szomszéd asztalnál négy csaj, megcélozzuk és „Itt van apuci” felkiáltással ostrom alá vesszük őket. Ted végiggondolja az oddsokat: Ezzel a szöveggel? Rosszabbak az esélyeink, mint deka tiszta hang nélkül egy zenei tehetségkutatóban. Barney egy perc múlva visszatér egy telefonszámmal, ennyit a valószínűségekről, na meg a tehetségek véletlen felfedezéséről. És van egy kézenfekvő megoldása Ted számára is: Ted, az a te bajod, hogy túl sokat gondolkodsz, járatod az agyad feleslegesen. Kapcsold ki, tompítsd le, állítsd félre, itt ez a remek Vörös Sárkány koktél, rögtön öt adag, az majd felszabadít téged a folyamatos agyalás rabszolgaságából. NEM, nem engedünk a józan ész követeléseinek! Igyál!

Mikor már mindenki kórusban kántálja, hogy igyál, igyál, igyál, Ted nekiveselkedik, és lenyomja egymás után mind az öt felest, azzal a felkiáltással, hogy az ő szuperextranagy agyát úgysem képes megállítani semmi, még holmi egyetfizetsz-kettőtlátsz típúsú alkohol sem. Mondjuk, nekem mintha biológiából az rémlene, hogy az agynál nem a méret, hanem a barázdáltság számít. De mindegy is, mert az egy perc alatt lenyomott alkoholmennyiség akkor is pusztító lenne, ha Ted agya olyan barázdált lenne, mint Danny Trejo bőre, pedig ő szerintem 40 éve kebracsofa-gyökeret reggelizik ezért az arcbőrért.

Az öt feles után Ted diadalittasan próbálja kimondani: Látjátok, nincs rám semmi hat… a következő kép sötétség, meg a következő, és nagyjából az azt követő is, telefonszámok permutációival meg egy ananásszal színesítve. Ted másnap ébred a szobájában, gyors leltár: egy ananász az éjjeliszekrényen, egy alvó barnahajú csaj arccal lefelé fordítva az ágy jobboldalán, egy sérült boka és vadul boxoló mókusok azon a helyen, ahol egykor, a boldog békeidőkben még az agysejtek tanyáztak életvitelszerűen.

WTF történt itt? Finomabban fogalmazva, akad néhány megválaszolandó kérdés. A nappaliban Marshall és Lily segítségével megkezdődik az emlék-kirakó. Halljuk az első tanúkat. Hát, Ted, rövid időn belül elérted a részegség „Én vagyok a legviccesebb” fázisát, amit a „10 év óta nem volt róka” strófa ismételgetésével demonstráltál. Ezután megállás vagy lassítás nélkül továbbhajtottál a telefonálós fázisba. Igen, Robint hívtad. És igen, vicceskedtél neki is, mérsékelt sikerrel, bár a rókamentes időszak rekordhosszát azért értékelte. Majd az asztal tetején állva kareokeztál. Mármint a telefonba, Robinnak. Addig, amíg le nem zuhantál az asztalról az első refrénnél, így ebből speciel nem lett rekord. De szép bázisugrás imitáció volt, még jó, hogy nem hagytál elég időt, hogy kinyíljon a nemlétező ejtőernyőd. Ezután inkább felkísértünk és beraktunk az ágyba.

Sérült boka rejtélye kipipálva… Azért Ted rátér a következő kérdésre: És biztosan egyedül voltam az ágyban, amikor beletettetek? Ez még nem minden, előkerül a zakója, illetve annak maradványa, designelemként egy őrült nagy kiégetett lyukkal a háta közepén. Vagy inkább a háta helyén. Az újabb fejlemények, az ismeretlen alvó lány és a hamuvá transzformálódott zakó Marshallt és Lily-t is ledöbbenti, úgyhogy meg kell keresni a következő tanút, Barney talán több tud az eseményekről. Barney telefonja a fürdőszobából szól, merthogy a tulajdonosával együtt a kádban töltötte az éjszakát, hiszen porcelánkeretben kevésbé gyűrődik az öltöny. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy egy úr a kádban is úr. Barney mindent látott, mindent hallott, halljuk akkor az igazat, csakis az igazat.

Hát először is, Lily, hogy te milyen hosszan pisiltél az éjjel… Helló, hagyjuk már a folyó ügyeket, mi történt a zakóval? Barney vallomása következik. Ted, először is összetrombitáltad az előző csatában szétszóródott agysejtjeidet egy újabb támadás erejéig, a hadrendbe szedett tartalékos állománnyal sikerrel megvívtad a küzdelmet a lépcsővel és a gravitációval, majd lebotorkáltál a bárba. Az „I’m back” belépőd mellesleg rendkívül hatásos volt, Schwarzenegger sem mondhatta volna szebben, legfeljebb nem annyira galuskásan, és kevesebb tántorgással színesítve.

Természetesen szárnyaim alá vettelek, hogy az estét egy közös csajozással koronázzuk meg. Már éppen az „Ismered Tedet?” játék első körében mutattalak volna be egy szőkének, amikor súlyosbodtak a telefonálási tüneteid, és ismét Robint kezdted el hívogatni. Hát válaszút elé állítottak, vagy leteszed a telefont, vagy felgyújtom a kabátodat. Nem hittél nekem, blöffnek nevezted a helyzetet, mások ezt úgy hívják, hogy a kockázatok nem megfelelő felmérése. Mindenesetre miután lelocsoltalak, beraktalak az ágyba aludni.

Oké, tisztáztuk a hamuvá sült kabát esetét, de ki a barna csaj a szobában? (És az ananász hogy mászott oda?!) Barney-nak fogalma sincs, de mielőtt megakadna a nyomozás, Ted talál egy filccel írt üzenetet az alkarján. „Ted vagyok, ha elvesznék, hívd ezt a számot!” Kezd izgalmassá válni a történet, mi lesz itt még, tigris a fürdőszobában?! A telefon másik oldalán Carl (pultos, potenciális vámpír és alkohol termékmenedzser) jelentkezik, és meséli is tovább a történetet. Hát Ted, záróra környékén poraidból főnixmadár módjára másodszor is feltámadtál, és ismét visszatértél a bárba. Legalábbis a tested, a zakódnak nem volt meg ez a regenerálódó képessége, a megmaradt agysejtjeid meg valószínűleg egyetlen túlélési lehetőségként biztonságos menedéket kerestek egy másik dimenzióban. Jól tették, mert tovább ittál, pingvinekről és vámpírokról hablatyoltál, majd elindultál hányni. Mivel a fedélzeti komputer láthatóan elvesztette a központi vezérlőelemet, nem bíztam benne, hogy az autópilóta hazavisz. Így vállaltam a mentőangyal szerepét, ha esetleg az állatkertben a pingvinek helyett a bengáli tigrishez nyitnál be.

Francba, akkor hányásnélküliség rekord bukta, még valami info? Hát, felspanoltad magad Robin miatt, majd ismét telefonhoz nyúltál. A hangkészlet, amiből dolgoztál, csak nyomokban emlékeztetett az angolra, de nagyjából annyi volt a lényege a mondandódnak, hogy „Kedveljük egymást, fiatalok vagyunk, részegek, miért nem jössz át, és szexelünk egy nagyot.” Nem a legszofisztikáltabb érvrendszer, de működött, még Te magad is meglepődtél. Hoppácska, mindenki ledöbben, Robin van a szobában? És volt valami? Hát, vagy vele, vagy az ananásszal, de valószínűleg inkább vele volt.

Barney büszke magára, hogy az ő módszerével Ted egy este alatt többet elért, mint ameddig a hülye agyalásával valaha jutott volna. Marshall óvatosságra int, Ted elkezdi túlgondolkodni a jövőt, Lily pedig megmondja a frankót: Talán előbb Robint kellene átfordítani a másik oldalára és őt megkérdezni az egészről. Kissé konzervatív megoldás, de legyen, Ted úton van a szobába, hogy felébressze Robint, amikor kap egy telefont… Robintól. Aki egy taxiban ül, és úton van Tedhez, hogy megbeszélje vele az előző esti furcsa telefonokat. Ez a helyzet nem sok jót ígér. De ha Robin egy taxiból telefonál, akkor ki aludt az ágyamban?

Ismerjük meg tehát Trudy-t, az e heti randomlányt, akinek eddig csak a haját-hátát láttuk, s most tűnik fel teljes életnagyságban a szobaajtóban. És ismerjük meg a történet hiányzó elemeit. Huh, még néhány flashback és kezdjük magunkat úgy érezni, mint Ted agya a harmadik Vörös Sárkány után. Első körben arra az időpontra ugrunk vissza, amikor Barney telefonszámot szerzett a csajasztalnál. Megtudjuk, hogy Trudy épp szakított, és ráugrana az első pasira, aki az útjába kerül. Pontosabban az elsőre, aki nem az ittvanapuci szöveggel indít. Második ugrás: Trudy-nak már akkor tetszett Ted, amikor eltompulva kareokezott és lezúgott az asztalról.

Következő ugrás a női vécébe: Ted ugyanis oda támolygott be véletlenül, új értelmet adva a nem piszkítunk a saját fészkünkbe mondásnak. De mint kiderült, hányni legalább nem hányt, szóval a tízévótanincsenróka még mindig áll. Ha Robinnal nem is jött össze a dolog, legalább ez a rekord megmaradt, örüljünk a kis eredményeknek is. A női vécében némi ismerkedés és flörtölés után Trudy megadja a telefonszámát Tednek. Valami őrültséget szeretett volna csinálni, első körben ennyire tellett, na. Kis lépésekkel is el lehet jutni az örökkévalóságba, csak némileg hosszabb idő alatt.

Ezután Ted a „Van valami köztünk-fiatalság-részegség-szex” telefonos teljes indukciós levezetést valójában Trudynak mondta el. Aki végül is gyorsan meggyőzhető volt. Úgy látszik, ő nem csak a levegőbe ígérget, szimpatikus tulajdonság, az egyszer biztos. Itt tartunk, az ananászról bezzeg semmi új info, a sok flashback-and-forth miatt meg kissé úgy érezzük magunkat, mint Desmond a Lostban, de az agyunk már biztosan elérte a negyedik kör Vörös Sárkány szintet.

Közben érkezik Robin, heti randomlányt Ted gyorsan elbújtatja a szobájában, jolly jokerként a helyzet bonyolult indokot használva. Robin számon kéri Tedet, hogy miért is kellett öt percet vonyítania a hangpostájára. Hát, erre valóban nehéz jó okot mondani, azért azt megpróbálhatta volna, hogy pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Bár szerintem Ted éneklő kutya imitációját csak nagyon tágan értelmezve lehet szerelmi vallomásként értékelni, azért Robinnak lehet némi igaza abban, hogy Ted nem pont úgy viselkedik, mint aki tényleg túltette magát rajta.

Ted védekezésképpen előrántaná a nyulat a kalapból, azaz Trudy a hálószobából. A szobába visszatérve viszont csak az üres ágy és az ananász búsul magában, Trudy-t meg elnyelte a tűzlépcsők balesetveszélyes világa. Pedig aztán tényleg itt volt, de cserkészbecsszóra, nem csak hallucináltam, bár arra nem emlékszem, hogy ki nyitott neki ajtót. Nem baj, Ted aludd ki magad. És hogy hogyan került az ananász az éjjeliszekrényre? Ezt a titkot Trudy magával vitte a tűzlépcsőn, de gyanús, hogy a néma bolgár kertész lehetett a tettes.

Értékelés: Erre az estére én minden szereplőnek max pontot adnék, akármennyi is legyen az.

A rész tanulsága szerint a Vörös Sárkány koktél nemcsak hogy többszörösen feltámaszt poraidból, de öt kör után még egy őrült egyéjszakás kaland is szériatartozéknak számít. Kár, hogy nem fogsz emlékezni belőle semmire.