Indításképpen Ted elképedve bámul egy általam meghatározhatatlan színű és mintázatú inget, de ahelyett, hogy örökre megszabadulna még az emlékétől is, egy sokatmondó Wáááóóóó szóvirággal fejezi ki lelkesedését, nagyjából egy időben a belőlünk kiszakadó, ehhez képest barokkos húbazmeg sóhajjal. Ted nem is vesztegeti az időt, rögtön a következő jelenetben a bárban már a címszereplő ingben sokkolja barátait és az éppen arra járó gyanútlan vendégeket. Hmm, zöld-barna együtt, ez aztán a design, WAMP-on vetted? Oltják a többiek pár kétes értékű bókkal. Ted agyában viszont ekkor már más program fut: 6 évig nem tetszett ez az ing, most mégis, eddig prüszköltem a whiskey-től, most pedig jól csúszik ez a scotch, mi van, ha megváltozott az ízlésem. Át kell értékelnem a véleményemet, főleg a régi csajaimról. Aha, főzőlap bekapcsol, ebből újramelegítés lesz, minden elkeseredett párkereső utolsó mentvára.

Erről a részről régi középiskolás tornatanárom szavai derengenek fel, miszerint: a mai alkalommal a társaság csoportokra oszlik, az egyik fele megy focizni, a másik fele bádibildingezik, a harmadik fele a kötélre mászást gyakorolja az óra végéig, amikor is az osztály három fele egyesül egy rövid kidobandós játék elejéig. Amint az sejthető, az említett tornatanár nem volt tagja az iskola egyébként létező matematikai nehéztüzérségének, s a magyar nyelvtani elitalakulatban is inkább csak tartalékosnak volt tekinthető. Mindenesetre, ha valaki esetleg fel próbálta hívni a figyelmét a számtani vagy fogalmazásbeli pontatlanságokra, az baromi könnyen és gyorsan a kötélmászó csapatban találhatta magát, így mondjuk egész kevés kritikával is végig tudta csinálni a tanévet. Szóval, az epizódban is eltérő helyszíneken és szálakon zajlanak az események, így francba a kronológiával - ahogy az időutazó felesége mondaná -, csapatonként nézzük a fejleményeket. A változatosság kedvéért egy közös ivós kép a főszereplőkről kezdésnek, csak, hogy el ne felejtsük őket.

Ezúttal mindenféle teketória, előjáték és rekeszizom-petting nélkül rögtön indításképpen az arcunkba kapjuk a főcímet. A bulizós fényképeken a kellékek – azaz piával félig vagy jobban teli poharak, értelemmel félig vagy kevésbe teli homályos tekintetek – változatlanok maradtak, a szétcsúszás különböző fázisaiban szereplők viszont Ted, Lily, Marshall, Barney… éééés Robin, ezek szerint valóban nem randomlányról van szó, hanem ő is a főszereplők között lesz. Ez elég in medias res kezdés, ha az alkotók továbbra is az eposzi kellékek mentén haladnak, részemről jelezném igényemet egy deus ex machina-ra, mondjuk olyan formában, hogy földre száll pár istennő és a „Ki Ted legjobb barátja” versengésben síkra szállnak Marshall illetve Barney oldalán iszapbirkózásban vagy ilyesmi… 

Az előző heti kóstoló után folytatjuk, ezúttal hagyományosan, a hogyvoltozás misszionárius pózában: az első résszel, az elejéről. Vagyunk vagy hét évnyi késésben a hogyvolttal, cserébe nem ígérhetek mást, csak verítékes erőfeszítések között kiizzadt ingadozó színvonalat, rendszertelen megjelenést, esetleg újabb késést. Végülis a történelemben egyszer már bejött hasonlóan csábító ajánlat, mondjuk egy nálam sokkal faszább fickónak, ráadásul ő komolyabb műfajban utazott, nekem meg még csak a vér ígérgetése sem adatik meg ennek a sorozatnak a kapcsán. Mondjuk legalább süti csajok lesznek a múltkori rész alapján, lehet értékelni. Na, kezdjünk. 2030-ban járunk, egy kiscsajjal és egy kiscsávóval nyitunk, egy kanapén ülve nagyon figyelnek. Most, még az elején szólok, hogy nem tudom, hogy a nemakarommegtippelnihányéves kiscsaj milyen minőségben jelenik meg a sorozatban, de ha Tedhez köze lesz és emiatt értékelnem kell (ezt megfogadtam), nagyon kényelmetlenül fogom érezni magamat. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tenném meg. Az élet egyik nagy tanulsága, hogy csajokat pontozni még kényelmetlen érzésekkel teli lélekkel, sőt, a legmostohább körülmények közepette is lehet és érdemes.

Hát akkor csapjuk az „Így jártam anyátokkal” – továbbiakban HIMYM – sorozat leírásának közepébe. Mármint szó szerint a közepébe, merthogy konkrétan a 4. évad 8. részével kezdjük a hogyvoltot. A rendhagyó indítást részben, de csak részben indokolja, hogy jelenleg hazánkban az unorthodox gazdaságpolitika szele viharzik végig, ilyen időkhöz pedig unorthodox hogyvolt dukál. Fontosabb indokom, hogy a hogyvoltozás során az első élményt fogom megpróbálni visszaadni, és ez volt az a rész, amibe teljesen véletlenül először belefutottam, anélkül, hogy túl sokat tudtam vagy hallottam volna a sorozatról. (Leszámítva egy Budapest-Tatabánya vonatúton történt piázást, amin több barátom sörrel és laposüveggel felfegyverkezve szegezte nekem a vádnak felérő kérdést: „Bazzeg, te nem ismered a HIMYM-t?!?! Pont te?! Nézned kéne, neked való!”