Az előző rész ott ért véget, hogy Claudia és Stuart esküvőjén Tedre rámosolygott a szerencse egy koszorúslány képében. Bár ezen a csajon mintha nem a nyoszolyólányok egyenöltözete díszelgett volna, de az esküvői ruhaköltemények nem a szakterületem, ugye, szóval bármi előfordulhat. Most indításképpen Ted narrációjával kapunk egy fényképes montázst randompárok megkapó esküvői pillanatairól, amelyeken a boldogság felhőtlen mámorában és az öröm édes könnyeiben úszik mindenki. De csak azért, mert ők éppen nem hallják Ted óvó intelmeit, miszerint nem szabad bedőlni az esküvő napjának fennköltségéből adódó délibábnak. Hisz ez csak a látszat, a valóság a hajnal közeledtével máris ott liheg másnapos lehelletével és a hétköznapok fanyar borotválatlanságával minden pár nyakán. Hát, ezt az életbölcsességet most köszönjük a friss és leendő házasok nevében, ezek után mindenki számára megszívlelendő tanács a lagzira dupla adagot rendelni a vidéki rokon évek óta erre az alkalomra tartogatott húbazmegböffentő pálinkájából, csak hogy tovább tartson a csalóka illúzió.   

Ted számára most éppen az jelenti a valóságot kijózanító ébresztését, hogy arra számított, hogy ma végre eljön Robin és az ő nagy pillanata, ehelyett ott búslakodik a partyn kísérő nélkül, mert Robin inkább elment tudósítani a nemet váltott bohócok szakszervezetének demonstrációjára, vagy valami hasonlóra. Súlyosbító körülményként kénytelen hallgatni, amint Barney befűz egy koszorúslányt: holnap indulok Indiába a Békehadtesttel, mondd csak, Tanya, te tettél ma már valami nemes cselekedetet embertársaidért? Nem kell az enyémhez hasonló nagy hőstett, a lényeg az önzetlen szolgálat. Értjük, a világbéke avítt célja helyett Barney ma a "Make Love Not Peace" jelszót tűzi a zászlajára. Ezt hallva Ted számára tényleg felmentő seregként érkezik az a bizonyos mosoly.

Ugrunk a másnapra, reggel az apartmanban Marshall és Lily a torta, Ted pedig az este tökéletességéről áradozik túlhevülten. Utóbbi részletezést igényel, mert Lily-ék csak annyit észleltek két sütemény-falás között, hogy Ted egy koszorúslánynak látszó csajjal bazsalygott, majd eltűnt. Halljuk a beszámolót, a történetvezetésben várhatóan megint ugrálunk, mint 2-es villamos Schönherz-kupa idején. Szóval a mosolyt tett követte és Ted máris flörtben találta magát a szomszédos asztalnál. Már amennyire flörtnek tekinthető, ha a csaj azzal kezdi, hogy egyébként nem szokott esküvőn ismerkedni, merthogy ezek a romantikusnak hitt pillanatok nem valódiak, minden csak az esküvői atmoszféra mellékhatása, bezzeg másnap gyorsan elillan a varázs, satöbbi, részletesen lásd a bevezetőben. Ted teljes meggyőződésből helyesel, kösz, én sem kérek az esküvői kalandok romantikafelhős bódulatából. Asszem, ezt tekinthetjük bejelentkezésnek a Famous last words before sex gyűjtemény nyitómondatára.

Ha már Tedék megbeszélték, hogy semmi értelme komolyan venni ezt az estét, a szőkésbarna csaj előjön a megoldási javaslatával. Szabályok: csak a ma este számít, táncoljunk, érezzük jól magunkat, majd soha többé nem látjuk egymást. Mivel a következő nap ront el mindent, pusztán azt kell kihagyni. Nincs holnap, nincs probléma. Megvan a tökéletes éjszaka receptje, az ajánlat visszautasíthatatlan. Ja, és bármennyire jól érezzük magunkat együtt, lefeküdni, na, azt nem fogunk. (Famous last words before sex kötet második mondata.) Megvan a majdnem tökéletes éjszaka receptje. Ted kábé egy másodpercnyi gondolkodás után belemegy. Hogy ne lehessen lenyomozni egymást, álnevekre lesz szükség.  Helló, a nevem Süti, Vajas Süti. Helló, én pedig Lando Calrissian vagyok. Ez persze Ted részéről kissé teszt is, de Vajas Süti ismeri a Star Wars mellékszereplőket, ami nagy előny Tednél.

Az álnév-használatot Barney szinte azonnal elrontja, amikor konstans Ted szólongatás közben jelzi, hogy ő tényleg összejött egy koszorúslánnyal és most lelép Tanyaval, ettől biztosan jobban megy majd másnap a harmadik világ éhezőinek megmentése. Tehát akkor Ted vagyok, én meg Victoria, de nincs vezetéknév, nincs emailcím, nincs telefonszám, nincs semmi kontaktinfo. Ha más nem is, legalább az alapszabály le lett fektetve, Ted végre bemutathatja, hogy milyen is az ő híres rámozdulása. Fog egy üveg pezsgőt két pohárral, és átviharzik Vajas Victoria Sütivel egy nyugalmasabb terembe. Menetközben Victoria még szabotálja a menyasszonyi csokordobást azzal, hogy ellopja minden egyedülálló lány esküvői rémálmát, míg Ted elvonja a násznép figyelmét a "Csókot-csókot" rigmus Zámbó Krisztiánhoz méltó kántálásával.

Lily és Marshall helyenként megszakítja a történetmesélést. Egyrészt szerintük nettó marhaság ez a szuperrandevú-után-nem-látjuk-egymást koncepció, de az érvelésükben nem tudnak leszakadni a torta-témáról, így nem vehetők komolyan. Másrészt Lily nagyon hálás csokordobás bojkottjáért, mert egészen addig utálja ezt a szokást, amíg majd nem ő bombázhatja vele a szingliket a saját esküvőjén. Vissza Ted mesélésébe, mi történt még. A következő jelenet kissé Két pasi meg egy kicsi jellegű: Ted zongorázik, az aktuális szőke tehetséges jócsaj pedig sztepptáncot mímelve ugrándozik, nem lepődtem volna meg, ha Charlie Sheen beszteppelve cameozik egyet. Ehelyett Ted és Victoria között egekbe emelkedik a romantikafaktor, a Geiger Müller boldogságmérő verziója szétverné a kijelzőt… viszont Vajassüti nem akar csókolózni. Hiába, az alapszabály kötelez, sarkalatos törvényt pedig csak kétharmaddal lehet módosítani. Na, az nincs most Tednek.

Victoria viszont azt javasolja, hogy csinálják végig a első csókig vezető utolsó pillanatokat, majd álljanak meg ott. Mint a dobpergés a drámai csúcspontnál. Úgyis az a legizgalmasabb rész, legalább a végét biztosan nem rontja el a rossz nyelvtechnika. És lőn, így is tesznek, közelegnek az ajkak, pereg a dob… és ennyi, nincs csók, nincs tus a dobpergés végén. Nem semmi a csaj, bár a vidéki diszkók szlengjében van erre egy másik kifejezés is. Marshallék érthető módon felhördülnek a lezáratlan befejezésen. Ted, a csaj fantasztikus, teljesen egymásra kattantatok, ki kell deríteni, mi lehet ebben a kapcsolatban, ne maradjon bizonytalan állapotban, mint Schrödinger macskája élet és halál szuperpozíciójában. Nem is kérdés, Victoria cseszett jó arc, 4/5, 6/7, vagy akár 9/10, vagy milyen skálák vannak még. Ted egy másodperc alatt meggyőzve, ki kell deríteni Victoria kilétét és elérhetőségét.

Első próbálkozásként Ted felhívja a nászútra induló Claudiát, aki a megszokott és már-már megszeretett befeszülős hangulatában várakozik a reptéren. Business as usual, Stuartnak kemény napjai lesznek, és ez még a legboldogabb időszak. Claudia nem hisz a fülének, hogy Ted máris más nő iránt érdeklődik. És mi történt az előző csajjal, akinek az elhozásáért annyit könyörögtél. Ted válasza priceless: Hát, továbbléptem. Viszont nem volt Victoria nevű lány a vendéglistán, ez pech.   

Újabb próbálkozásként jöjjenek a koszorúslányok, elvégre velük ült egy asztalnál Victoria, hátha ők tudnak róla valamit. Hozzájuk Barney a kontaktember, aki viszont ódzkodik tőle, hogy felhívjon bárkit, aki egyszer már megvolt neki. Ted bartert ajánl: ha Barney telefonál, ő elmegy Barney-val a Bokszolós Bukszákra. Erre még Barney is meginog, Bokszolós Bukszák egy tesóval? Már hívja is Tanyat, de hiába tudja Ted még azt is, hogy Victorián barna, hópelyhes cipő volt, a telefonhívás csak annyi eredményt hozott, hogy Barney-nak újabb menete lesz a fiktív Békehadtest kötelékbe lépése előtt, ezért passzolja a Bokszolós Bukszákat Teddel. Nincs telefonszám, nincs név, ez a sors keze, Ted belenyugszik, hogy ennek így kellett történnie.

Lily később elmeséli az egész történetet Robinnak, aki az előző napi áttörés után lassan közelíti a csehszlovák kísérleti tv-adás tartalékbemondójának Mancika-féle státuszát, viszont megdöbbenve vallja be, hogy tudja, ki romantikázott előző nap Teddel. Miafákk? Hát az, hogy valójában Robin a felvétel után esküvőre sietett, hogy meglepje Tedet. De inkább ő lepődött meg, látván Ted és Victoria közös dobpergetését, el is rohant egy isteneset bőgni a mosdóba. Hiába, dráma nélkül nem az igazi a lakodalom. A mosdóban Victoria belefutott a magát összekaparni próbáló Robinnal, a vécéajtón keresztüli beszélgetésükből a cipő emléke is megmaradt.    

Lily arra a témára veti rá magát, hogy mégis mi ríkatta meg Robint, ha nem az, hogy azért mégiscsak érez valamit Ted iránt. Lily százforintos kérdése: miért is nem vagytok együtt, ha ennyire kedvelitek egymást? Robin nem tudja, mit is akar valójában. Lily kissé kiakad, szerinte ez ennél egyszerűbb, el kell mondania Tednek az érzéseit. Robin szerint a lényegen ez nem változtat: ő továbbra sem akar megházasodni, Ted meg továbbra is Ted. Hát, ezzel a formális logika szigorúan definiált világából merítő, okok és következmények struktúrája mentén építkező, precíz érveléssel nehéz is lenne vitatkozni. Robin el akarja mondani Tednek, hogy kit fed a Vajas Süti álnév.  

Lily-ék célba veszik a bárt, ahol Robin nekiveselkedik, hogy elmondja Tednek a sztoriját, azonban pont ekkor telefonál Stuart és átadja a telefont kedves nejének. Ő használta ezt a kifejezést, nem én, úgyhogy vagy nagyon érti az ifjú férj a szarkazmust, vagy még mindig nem józanodott ki. Claudia hiábavaló küzdelemmel megpróbálja elkerülni, hogy a férje őrültnek tartsa, így pár dinnyésvodka áldásos közreműködése nyomán kiderül, hogy Victoria készítette a tortát. A Vajassüti pékségből. Tehát ezért nem volt rajta a vendéglistán. A tortatémába egyre végérvényesebben belesüppedő Marshall szerint ez már több mint elég, hogy ő legyen Tednek az igazi. Na, hol lehet megfogni legjobban a férfiakat.

Lily Robin érdekében megpróbálja lebeszélni Tedet a találkozásról, aki viszont a vallomás helyett arra bíztatja Tedet, hogy szerezze meg Victoriát. Ted lelkesen elindul a cukrászdába, útközben a taxiban még végigszaladnak az agyán az emlékek, így kapunk egy újabb visszatekintést az előző esté végéről. Amikor a vendégsereg már szétszéledt, és csak ők ketten maradtak, Ted még fényeztette kicsit a szmokingos megjelenését, és jelezte, hogy az átlagos Ted kopott pólóban és farmerban űzi a nőket a mindennapokban. Victoria leoltja, na, ez az, amit nem fogok soha látni. Egy utolsó tánc során az érzelmek újabb csúcsokra hágtak, de a csók megint elmaradt, akár a Lionel Ritchie koncert.

Ezzel még csak-csak megbirkózik Ted, de az már nagyon zavarja, hogy az este számtalan szép emlékét felülírja az az egy borzalmas, hogy látja álmai nőjének mai esti megtestesítőjét kisétálni az ajtón. Victoria praktikusan oldja meg a nehézséget: hunyd le a szemed, Ted, majd számolj ötig. És eközben lelép búcsú nélkül, basszus. Így Ted agyában máris nem tud gyökeret verni az az emlékkép, ahogy látja távozni Victoriát, bár valószínűleg nem pont erre a megoldásra vágyott. A jelenben a visszaemlékezés pont elég egy kiadós kis dilemmázáshoz a taxiban. Talán a legjobb lenne ennyiben hagyni, talán nem kellene elrontani, maradjon meg az emlék tökéletessége. Szokásos tedezés, de mielőtt teljesen eltedezné, Barney a hátsó ülésről megadja neki a kezdőlökést a cukrászda előtt.

Victoria éppen süteményt készít, végülis mi mást csinálna, rendes munkaerő… amíg Ted be nem toppan, le nem rohanja, és lehengerlően le nem csókolja a vajkrémet is az ujjairól. Ezúttal nem is kellett sokat várni erre és a túlzott nyelvhasználat miatti aggodalom is fölöslegesnek bizonyult. Tökéletes a végkifejlet a szódabikarbóna áztatta kötényben és a kopott kapusnis pulcsiban. Merthogy Ted az előbb még egy normális ingben volt, de mostanra egy olyan felsőre váltott, amit kábé rozsdamarón nevelkedett egerek vetettek a hipós áztatás előtt. Hát, Ted nem ígérget a levegőbe, ezt már jól tudjuk.