Míg a zombi Harry Potter éledezik, addig valaki sunyi módon patkánnyal eteti a kerítésnél tolongó járkálókat. Ugyan nem látszik, hogy ki az, de aki nem spoilerfób az nézze meg a zseblámpát tartó kezet, aztán kommentekben kezdjünk el anyázva találgatni, hogy ki lehet az. Tyreese szerelmet vall a nőjének, Karennek, majd egyik jobbra, másik balra elhúznak aludni. A csaj még megmossa az arcát és valami apró neszre felfigyelve irgalmatlan zajt csap. Na erre ébred fel a halálból a kis Potter. A nő se nem lát, se nem hall, pedig a jellegzetes krákogó zombiszörtyögés egyáltalán nem téveszthető össze némi horkolással, basszameg. A zombigyerek nem is őt találja meg, de az elkövetkező gebaszt nézve ez teljesen tök mindegy. Legyen elég annyi, hogy pont egy horkoló ember gigáját sikerült kiaharapnia elsőként, így sikolyra, jajveszékelésre nem kelhetett volna fel az egész kibaszott cellablokk, de hajnalig tartó belezésre, trancsírozásra és hangos nyammogásra azért csak-csak kirázta volna a csipát valaki szeméből, NEM? De ez nem a valóság, ugye, fasznak háborgok itten.

Onnan indulva, hogy a Kormányzó az útszéli rögtön ítélő bíróság azonnali döntése szerint halomra ölte a megmaradt valamire való Woodbury katonákat; hogy Rickék befogadták az elapátlanodott lakosokat és Carl bedurcázott, hogy nincs több gyilok, most ott tartunk, hogy Rick országos földművessé lett Tehát amíg a kemény tökű férfiak portyázni járnak, addig ő palántázik meg állatokat etet és ha úgy adódik atyai jogánál fogva lebassza Carlt, hogy ő se akarjon olyan hú de nagyon lőni menni, inkább olvasson meg olyan gyerekes dolgokat csináljon, beszélgessen a börtön újdonsült Harry Potterével, Patrickkel. Hát így. Rick arcszőrzetéből és Carl bolondgomba mód történő növekedéséből, no meg a leírásból ítélve 30 eseménytelen napon vagyunk túl. És bár – Fókusz portrésan szólva –  ez is ugyanolyan napnak ígérkezett, mint a többi, az azér’ nem mindegy, hogy már egy ideje egyre nagyobb zombicsoportok célozzák be a börtön hármas őrtörnyának kerítését. Szarban van a haza, no, elég az hozzá.

 

A Kormányzó dühtől tágra nyílt pupillájából kizoomoló képpel nyitunk. Hangos és heves szuszogások közepette ecseteli, hogy mennyire büszke. Ennél fogva szétüti annak a fejét, akihez e szép szavakat intézi. Ja, mert országos faszaság volt Milton, hogy felgyújtottad a zombikat, de ezért nyolc becsületes woodbury ember vesztette életét, cseszed! – Mondta a Kormányzó, majd bemosott egyet Miltonnak. Az meg hiába kérdezett vissza, hogy mit szólna ehhez a kis Penny, ha látná, hogy az apja ilyen bosszúszomjas vadállat. Nyilván be lenne szarva – érkezik az egyszerű válasz –, de ha már akkor ilyen kemény lett volna, akkor még most is élne, és nem kellett volna a zombivá vált gyerektestét ölelgetnie, meg a csomókban kihulló haját kefélnie neki, az ördögűzős kislány és Körből ismert Samara ikertestvérének. Hát ez nem jött be, de pusztán megszokásból, meg valami elfajzott plátói szerelemből aggódik még egy sort Andreáért. Erre a Kormányzó odaveti a fogorvosi székhez kötözött nő elé, és mint minden atom zseni James Bond főgonosz gyorsan felvázolja a szupertitkos haditervet, hogy bedózeroltatja és szitává lövi az egész börtönt a picsába, aztán nagy sebességű pakolásra inti Miltont, mire az direkt a földre ejti a kínzószerszámokat, de egy fogót azért a földön hagy, amit a félszemű nem vesz észre. Milton még kap egy utolsó küldetést, hogy ölje meg Andreát. A kezébe adott rambó késsel persze inkább a Kormányzóra támad, aki egy röpke mozdulattal ártalmatlanítja őt és a hasába fordítja kést. A biztonság kedvéért vagy 4-5 alkalommal, majd izomból kitépi azt, hogy garantáltan egy belső szerve se maradjon ép gyomor tájékon. Milton, ebben a mai világban csak egy szabály van: ölsz, vagy megölnek. Vagy megölnek (átváltozol) és úgy ölsz. – ezzel a tanáccsal hagyja magára a dögrováson lévő Miltont és Andreát.

Rick Hershel és Daryl a börtön előteraszán a rácsnál tanácskoznak, illetve Rick kijelenti, hogy nincs más opció, át kell adni Michone-t, és ehhez szükség lesz Merle-re. Hershel nem repes a boldogságtól, mert még mindig ott lakozik Isten a szívében, és az emberáldozat ideje még csak nem jött el. Rick beszél Merle-lel, ami a valóságban úgy néz ki, hogy a náci egy pillanat alatt kiolvassa Rick gondolatait, ennyire kétoldalas nyitott könyv számára a faszi. Tudja, hogy csak egy mészáros kell neki, mert Ricknek nincs gyomra ahhoz, hogy egy olyan vadállatnak, mint a kormányzó csak úgy odadobjon egy nőt, aki már annyi mindent megtett a közösségért. Ettől függetlenül persze benne van a buliban.

Múltidéző pillanattal nyitunk, amikor Michone és Andrea még az erdőt róva éltek napról napra a két láncra vert zombival. Ennek a kis flashbacknek csak annyi jelentősége van, hogy megértsük Michone és Andrea mennyire összetartoznak. Mondjuk a beszélgetésükből minden lejön csak az nem, hogy országos barinők lennének, de ez már lényegtelen, mert a kérdés megválaszolatlanul marad, hogy az afro szamuráj amúgy honnan szerválta a rabszolga zombikat. Nincs kimondva, de csak a hülye nem veszi a lapot, hogy minimum közeli barátai vagy valami rokon féleségei voltak. A láncok csörgéséből szépen átslisszanunk a jelenbe, ahol a kormányzó feszeget két csőhöz rögzített láncot, és már örömmámorban úszva látja lelki szeme(i) előtt, ahogy teátrálisan megnyúzza és kivégzi Michone-t.

Rick, Hershel és Daryl egy magtározónál kommandóznak. Gyorsan csekkolják a terepet, nehogy valami csapdába szaladjanak. Rick belép egy faviskóba, ahol már a Kormányzó várja. Nem csapda ez, csak egy mezei meeting. Megérkeznek az ő emberei is, kicsit szemeznek egymás fegyvereinek csövével, majd a hülyeséget elhagyva, inkább megvárják, hogy a két boss egymás között szópárbajban lemeccselje az ügyet. Andre nem érti, hogy mi a tosz, hogy hogy lehet, hogy a Kormányzó már itt van, neki erről nem szólt senki. Megy is kicsit hepciáskodva pampogni, hogy amúgy az ő ötlete volt, hogy üljenek össze. Na gratulálunk, ne haragudj, hogy a vastaps és az ováció az most elmarad, de ha tennél egy szívességet, és hagynád, hogy a férfiak beszélgessenek, akkor az igencsak kiváló lenne. – rendezte le Andreaát egy pillanat alatt a Kormányzó, ezzel is érzékeltetve, hogy asszonybeszéd = pipafüst.

A megtévesztő címmel ellentétben most nem az fog jönni, hogy Rick fogkefével tisztára sikálja börtönt. Nem, ennél sokkal jobb dolgok jönnek, egy igazi kis roadmovie-ba csomagolva. De a filmszakos kamuelemzős blablát hanyagolva inkább lássuk a hogyvoltot.

• 
• 
• 
• 

Az egész rész Andrea kiruccanásáról szól, ami nem egy hű de nagy izgalom-faktor így magában, ugye. A menjek vagy maradjak dilemma után sikerül kisurrannia, Milton segít neki, de úgy, hogy a Kormányzó erre engedélyt ad. Az erdőben bóklászva Milton és Andrea becserkésznek és ártalmatlanítanak egy zombit, majd összefutnak Tyresse-szel és csapatával, akit Milton visz be Woodbury-be. Eközben Andrea megérkezik a kóterba, de a szívéjes fogadtatás elmarad. Szembesül, hogy mennyien haltak már meg így is, és látva az embertelen életkörülményeket úgy dönt meggyőzi a Kormányzót, hogy ezért a 10 emberért igazán felesleges háborút indítani.

Közben a Tyresse gang leadta az infót és a hűbéri esküt a Kormányzónak, hogy hogy és miként lehetne leabálni a börtön brigádot, és ha kell, segítenek persze. Andrea is visszatér, jól maga alá gyűri a Kormányzót, és amikor az már békésen alszik odaáll fölé, tisztes távolságból bicskát szegez a torkának, úgy hogy csak az árnyákja súrolja az ádámcsutkáját, majd Andrea elfordul és pucér pőre testét megfürdőzteti a holdfényben a szoba ablakánál állva.

Sajnos nem ez a két legacélosabb rész az évad során, mert innentől, az évadzáró részig csak eszetlen háborúzás fog menni. És mivel ez nem egy háborús sorozat, itt nem is sikerült kiélezni a feszültséget Woodbury és a börtön között. De nézzük tematikus sorrendben, hogy mi történt.