A Kormányzó dühtől tágra nyílt pupillájából kizoomoló képpel nyitunk. Hangos és heves szuszogások közepette ecseteli, hogy mennyire büszke. Ennél fogva szétüti annak a fejét, akihez e szép szavakat intézi. Ja, mert országos faszaság volt Milton, hogy felgyújtottad a zombikat, de ezért nyolc becsületes woodbury ember vesztette életét, cseszed! – Mondta a Kormányzó, majd bemosott egyet Miltonnak. Az meg hiába kérdezett vissza, hogy mit szólna ehhez a kis Penny, ha látná, hogy az apja ilyen bosszúszomjas vadállat. Nyilván be lenne szarva – érkezik az egyszerű válasz –, de ha már akkor ilyen kemény lett volna, akkor még most is élne, és nem kellett volna a zombivá vált gyerektestét ölelgetnie, meg a csomókban kihulló haját kefélnie neki, az ördögűzős kislány és Körből ismert Samara ikertestvérének. Hát ez nem jött be, de pusztán megszokásból, meg valami elfajzott plátói szerelemből aggódik még egy sort Andreáért. Erre a Kormányzó odaveti a fogorvosi székhez kötözött nő elé, és mint minden atom zseni James Bond főgonosz gyorsan felvázolja a szupertitkos haditervet, hogy bedózeroltatja és szitává lövi az egész börtönt a picsába, aztán nagy sebességű pakolásra inti Miltont, mire az direkt a földre ejti a kínzószerszámokat, de egy fogót azért a földön hagy, amit a félszemű nem vesz észre. Milton még kap egy utolsó küldetést, hogy ölje meg Andreát. A kezébe adott rambó késsel persze inkább a Kormányzóra támad, aki egy röpke mozdulattal ártalmatlanítja őt és a hasába fordítja kést. A biztonság kedvéért vagy 4-5 alkalommal, majd izomból kitépi azt, hogy garantáltan egy belső szerve se maradjon ép gyomor tájékon. Milton, ebben a mai világban csak egy szabály van: ölsz, vagy megölnek. Vagy megölnek (átváltozol) és úgy ölsz. – ezzel a tanáccsal hagyja magára a dögrováson lévő Miltont és Andreát.

A börtönben igen nagy pakolásban van mindenki. Carl iszonyú durcásan vagdalja bele a holmijait a túrazsákba, amit a jó apa, Rick ugyan konstatál, de hát mit foglalkozzon vele különösebben, amikor még mindig a halott Lorit haluzza jobbra balra. Ezzel a brigád kocsiba pattan és elhúz a véres messzeségbe. A Kormányzó minden bő lére eresztett  hazafias lelkesítő beszéd nélkül indulásra inti Woodbury harcképes embereit, mire Tyreese előad egy színmű díjas kliséhalmazt, hogy ő csak zombik ellen háborúzik, nem fog heccből embereket ölni, szóval, ha lehet, akkor inkább marad a kisvárosban, hogy megvédje a nőket meg a gyerekeket. Kormányzó fa arccal elmar egy zsoldostól egy távcsöves puskát, átadja Tyreese-nek, majd elböfög egy öblös köszönömöt, és már zúznak is a börtönbe.

A kapukhoz érve menet közben lövik szitává a bázispontokat. Az egyik őrtorony után robban szét a másik. A lőállásokat ripityára lövik valami bazi nagy gépágyúval. Miután megtisztították a terepet, a félszemű kalóz érzékeli, hogy gyanús ez a csend, de nyilván nem hátrál meg. Embereivel gyorsan bekommandózik a C blokkba, ahol egy teremtett lélek sincs már, csak egy gondosan ott felejtett Biblia egy neon citromsárga szövegkiemelővel kijelölt idézet:

„És kijőnek, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.”

A Kormányzó em törődik a hit kérdésével és nem is áll neki a mondatelemzésnek, inkább a sarokba bassza a szent könyvet és tovább kommandózik a mini hadseregével a börtönben. Minden oké… egy darabig, aztán fura neszeket hallanak a folyosókon, aztán a riasztó is megszólal, lövések dördülnek, mindenki beszarik, azt se tudják kik meg honnan akarják leszedni őket, csak iszkolnak elfelé, mint a mérgezett egerek. A Kormányzó kullog leghátul, de nem azért mert lassú, csak mert ő egy icsit jobban szeret vaktában lövöldözni és eszetlenül muníciót pazarolni. Mire az egyik kocsijukhoz ér, addigra a nagy többség már rég elhúzta a gyáva belét. Erre mondjuk rohadtul pipa is. Kis országúti üldözés után leszorítja saját embereit az útról, kicsit ordibál velük, hogy mi a fasz, húzzanak vissza és fejezzék be szépen az agyatlan gyilkolászást, de mivel valami öntörvény némber egyre csak károgott, hogy ez nettó faszság, a Kormányzó fogta a kezében lévő kézi ágyút és egyesével leszedte a hülyéket. Nincs kegyelem, mindenkit kivégzett. Egyedül két katona társa maradt életben, de ők se jó kedvükben ültek vissza mellé a kocsiba. Vagy ez, vagy koponyánként egy golyó a fejbe.

Rickék örömtáncot lejtenek, hogy öten elijesztettek 20-30 állig felfegyverzett embert. Az öröm nem tart sokáig, mert egy gyors fejmosást is eszközölnie kell fián, hogy mi volt az, hogy az erdőben beléjük botló, és egyből fegyverletételre készülő kis fiatal sihedert gond nélkül agyonlőtte. Hershel is csak hányta magában a kereszteket, hogy mi lett szegény gyerekkel. Szent beszédnek most helye nincs, mert menni kell kifüstölni a Kormányzót meg a többieket Woodbury-ből. Az odafele úton megtalálják a hadi konvoj 2/3-át a kóborlókká változott tisztes polgárokkal. Kivéve egy valakit, akit pont nem tudott lelőni a Kormányzó. Rickék az éj leple alatt kommandóznak Woodbury kapuja előtt, kis tűzpárbajba keverednek, ami csak addig tart, amíg az oltári mázlival megmenekült nő fel nem kiállt, hogy: „Tyreese léci ne lőjél szét, köszi!” A benga állat leereszti a fegyvert, meghallgatja és egyből elképed a véres sztori hallatán. Ok, szóval a Kormányzó nem tért vissza a citibe, de Andreáról van hír? Hát nem a börtönbe igyekezett? Az lehet, de odáig sose jutott el. Biztos őt is kínzókamrában szállásolták el másodjára.

Andrea ez idő alatt a tipikus utolsó pillanatos feszültségkeltés poklát élte át. Sikerült maga elé varázsolnia Milton által elejtett fogód, de azt csakis úgy tudta felemelni, hogy lerúgta magáról a bakancsot. Kis mantrázás után sikerült ráfogni a szerszámra a zombiapokalipszis idején is gyönyörűre pedikűrözött lábujjaival. A szerszámot persze hogy kiejtette egyszer, hogy lehessen még izgulni, de itt nem volt olyan néző, aki ne suttogott volna el egy nabzmegot. Nagy nehezen sikerült kiszabadítania egyik kezét. Itt már simán leszúrhatta volna a felé csoszogó zombi Miltont, de neki a másik kezét is szabaddá kellett tennie valamiért, így azon kapta magát, hogy a büdös szájú Milton rothadó fogsorát csattogtatva célozza be a nyakát. Gyors vágás, csak az ajtót látjuk kívülről és halljuk, ahogy Andrea jajgat, majd egy test halk puffanását követve minden hang elhal. Pár órával később Rickék nyitnak rá, látják, hogy Milton halott, mármint HALOTT halott, Andrea pedig készül az lenni, hála nyakánál ejtett harapásnak. Mindenki meghatódik, szar, hogy Andrea nem lesz többé – de miért is? – kap is egy pisztolyt szépen elintézhesse magát.

A börtönbe visszatérve Rick és csapata egy komplett iskolabusznyi plusz emberrel érkezik. Carl néz, hogy ez meg mi? Befogadjuk őket, te tökfej. Új emberek és új remény költözik Rick szívébe kis szerelemszigetére.