Múltidéző pillanattal nyitunk, amikor Michone és Andrea még az erdőt róva éltek napról napra a két láncra vert zombival. Ennek a kis flashbacknek csak annyi jelentősége van, hogy megértsük Michone és Andrea mennyire összetartoznak. Mondjuk a beszélgetésükből minden lejön csak az nem, hogy országos barinők lennének, de ez már lényegtelen, mert a kérdés megválaszolatlanul marad, hogy az afro szamuráj amúgy honnan szerválta a rabszolga zombikat. Nincs kimondva, de csak a hülye nem veszi a lapot, hogy minimum közeli barátai vagy valami rokon féleségei voltak. A láncok csörgéséből szépen átslisszanunk a jelenbe, ahol a kormányzó feszeget két csőhöz rögzített láncot, és már örömmámorban úszva látja lelki szeme(i) előtt, ahogy teátrálisan megnyúzza és kivégzi Michone-t.

Milton látja, ahogy a Kormányzó alaposan kikészíti a személyre szabott kis kínzókamra műtőasztalára a szikét, a vaginatágító kacsát, meg minden mást, amivel fájdalmat lehet okozni. Odaszól, hogy amúgy minek ez a sok cucc? Barkácsolgatok – válaszol a Kormányzó, de tudjuk, hogy ez süket duma. Milton megpróbál a Kormányzó lelkére hatni, de mi tudjuk, hogy neki nincs olyan, ellenben most végérvényesen is kiderül, hogy ez az egész háborúsdi, csak egy gőgös faszság. Egyfelől Rick is bassza a csőrét, hogy simán elhoppolta a börtönt, no meg Michone magánakciója is olaj volt a tűzre, hogy kinyírta Penny-t, a Kormányzó szeme fényét. Shit happens, ahogy a francia mondja, de a Kormányzó ebbe csak nem tud belenyugodni, még akkor sem, ha a lánya agyatlan zombiként tengett lengett a kis kalodájában.

Milton gyorsan elköpi Andreának a Kormányzó faék egyszerű haditervét, hogy nincs semmilyen megegyezés, fegyverletétel és egyéb ilyen buziságok,  megy, oszt leöl mindenkit a vérbe. Andrea ezt nyilván nem hagyhatja, gyorsan megpattan Woodbury-ből. Igaz Tyresse kicsit arcoskodik, hogy nem kéne, de Andrea kezében megvillanó bicska láttán inkább lecsillapodik a gecibe, hiába a hegyomlás alkat, a háromszor akkora testsúlyfölény és a tény, hogy valszeg két pillanat alatt összecsomagolná a szöszit. Ez így van megírva, Tyresse alapból a légynek se tud ártani. Andrea már fut is a börtön felé, hogy szóljon Rickéknek: beütött a szar. Nem kell sok, hogy a Kormányzó tudomást szerezzen a szökésről és falhoz állítsa Miltont, aki hebegve, habogva bevallja, hogy mindent elmondott Andreának. Most már mindegy lófasz – gondolja magában a Kormányzó kocsiba vágódik és Andrea után megy.

Woodbery zsoldosai magukkal viszik Tyresse-t meg a nőjét meg azt a másik két embert is  –  akik annyira jelentéktelenek, hogy felesleges róluk, még egy kósza félmondatot is ejteni – és begyűjtenek pár foglyul esett zombit. Tyresse csak pislog, hogy ez meg mifasz itten? Ezzel zúzzuk le a börtönt – érkezik az egyértelmű válasz. Na abból én nem eszek. Az egyik statiszta alkatú faszi egyből pampog, hogy az ő nevében aztán kurvára ne beszéljen, mire Tyresse felkapja, és majdnem bevágja a zombik közé, akik már kapálóznak is a friss húsiért, de a jó ember csak nem veti oda felebarátját a dögevőknek.

Eközben Andrea fut a börtön felé, de leginkább a Kormányzó elől, aki épphogy nem hajtott a nyakára batár nagy terepjárójával. Kis mezőn driftelgetés után, Andrea elér egy nagyobb épülethez, ami látszatra ziher, hogy nem a börtön egy eddig nem ismert blokkja. És nem is. Gyorsan bekommandózik, mert már hallja is a Kormányzó benzinzabáló monstrumjának vészjósló, röfögő motorjának hangját. A Kormányzó Andrea után megy a sötét és ismeretlen helyre. Jellegzetes füttyszólamával a frászt hozza remegve menekülő nőre. Ezen az se segít, hogy amikor nem fütyörészik, akkor ablakokat basz ki izomból egy ásóval. Megy a terror keményen, közben zombik is feltűnnek. Az egyiket a Kormányzó többször megismételt monoton mozdulattal intézi el és vágja ketté a koponyáját, gusztustalan loccsanó hangok és fémes koppanások közepette. Valami kikezdte a kormányzó agyát, de még távol áll az önpusztítástól. Andrea zsákutcához ér. Benyit egy ajtón, ami egy ombikkal teli szobához vezet, gyorsan visszafordul, de onnan meg már a Kormányzó kacsintgat rá egyetlen megmaradt szemével, és búgó hangon mondja: „Haza viszlek szépen.” Majd hülye leszek, baszki – gondolta magában Andrea, rányitotta a félszemüre a zombikkal teli ajtót, míg ő maga biztonságba vonult és onnan nézte, ahogy a ellenfelére rászabadulnak a kóborlók. Az egyoldalú deathmatch végkimenetelét meg sem várva neki vágott az éjszakának, hogy minél hamarabb a börtönhöz érjen. Az éj leple alatt egy másik gazság is történik éppen, egy rejtélyes alak megy és felgyújtja a foglyul ejtett zombikat. A csodás dramaturgiai készségekkel megáldott készítők azt persze nem mutatják, hogy ki az, aki éjjel nagyban zombi pecsenyét sütöget.

Andrea már teljesen kifáradt, majdnem elesik, amikor az erdő széléről megpillantja a börtönt. Vigyorog és már integet is, de hirtelen lerántja valami. Nem, nem egy zombi, hanem a Kormányzó maga, aki a maga pszicho tekintetével csitítgatja Andreát. Eközben Rick nézeget távcsöves puskával az egyik őrtoronyból, nem lát semmi konkrétat, így azt hiszi, hogy megint csak a szeme káprázik és újfent halott embereket halucinál kénytelen kelletlen. A Kormányzó Woodbury falain belül faggatja az új lakókat, Tyresse-t és a többieket. A hegyomlás simán benyalja a bullshit dumát a zombikról, bocsánatot kér a kirohanásaiért, és további maradásért esedezik. Ok semmi para, de honnan szedte a benzint? – érkezik a kérdés a Kormányzótól. Hogy kérem micsoda? – néz Tyresse bután. Á semmi, semmi. A Kormányzó az utcán összefut Miltonnal, aki a maga robothangján érdeklődik a gyújtogató felől, mire a Kormányzó vészjóslóan a szemébe mondja, hogy ne kell fosni, már megtalálta a tettest. És ekkor bekúszik ez az istentelenül fasza szám, a kamera egy elhagyatott fészer felé közelít, ahol a Michone-nak szánt kínzókamrát és boncszéket Andrea bitorolja lebilincselve, tape-pel a száján.