Szokás szerint egy félidőre visszaugrunk a kihívás előtti időszakra, azon belül a közösségi média hetének harmadik napjára, amikor Roli szembenéz minden nem teljesen pszichopata közszereplő rémálmával: kommenteket kell olvasnia magáról. A virtuális világra csupán az anonimitás emlékeztet, a fal és a szöveg is szigorúan offline, sőt, házon belüli. Sajnos nicknevek sincsenek, pedig egy „csokysbanan”, „CrazySuzy” vagy „csalfAra18” sokat dobna a játékon. A véleménycetliket a villa különböző pontjaira ragasztották fel, most pedig már az egész társaság felvételről nézi, hogyan ismerteti őket az érintett/sértett.

Az első máris Törpapát alakító Hókuszpóknak titulálja a villa eszét, aki szerint azért előfordult, hogy nevezett főgonosz jól keverte a kártyákat, hiába volt róla maradandóbb az a mondás, hogy  „mindig melléfog”. Egy másik sorstárs a szeretet képességét hiányolja az érzelemmentes döntésekre szakosodott Roliból, akiről valószínűleg azt képzeli, hogy farkasok nevelték, akik még verték is. Talán egyszer valaki felmelegíti a szívét, mint morcos filmfőhős bácsiét elárvult unokaöccse, azon a felejthetetlen nyáron. ( Persze ha skandináv film, akkor a bácsi meghal a végén.)

A laborban közben elszabadulnak az indulatok, és a demogorgonok kirajzanak a labor alján keletkezett lyukon. Dr. Sunyi egy kicsit megpróbálja hitegetni magukat a biztonság látszatával, és bízik a polikarbonát üvegben még egy pár másodpercig. A doki benyomja a vészcsengőt, és mindenki esztelen rohanásba kezd, legalább olyan összeszedetten, mint Lord Helmeték az Űrgolyhók végén.  Közben Mike-ék el akarják altatni Willt, hogy ne tudjon kémkedni. Joyce nem tudja eldönteni, hogy ez jó ötlet-e, ezért megkérdezi a fiától tudja-e, hogy ki ő. A válasz késve érkezik, úgyhogy Willbe a saját anyja döfi bele a nyugtatót, majd megérkezik Hopper és Dr. Suyni, és megpróbálnak elmenekülni, de elég kevés az esélyük a túlélésre, mert a demogorgonok már javában lakomázzák a biztonságiakat és a többi laborost.   

Végre szabadnapot kap az agyunk, Győzike mást boldogít, helyette kaptunk ma estére egy bögyös Baukót! Imádom, hogy az asztalon hasaló szocreál telefonhoz öltözött, valószínűleg pont annyira süket is lehet. Tényleg, kedves szerkesztők, miközben beszél, ne beszéljetek már a fülén keresztül hozzá, mert az még egy átlag embert is zavar, nemhogy az Évát. Majd a bejátszás alatt lebasszátok utólag. A felvezetőben megpróbálja előadni az apple-pen mára már aktualitását vesztett kishumorosát, de annyira szánalmasra sikerül, hogy inkább le is keverik az apokalipszis utolsó lovasának érkezte előtt.

Szerintem sixxnek szerettek volna kedveskedni a sztájlisztok, akik ma Anikót öltöztették, Led Zeppelines póló van rajta, mondjuk valószínűleg nem hivatalos zenekari póló, csak egy háundemes változat. Kedves gesztus, mindenesetre nem akarok sixx - azaz az öltözzünk változatosan csoport adminisztrátora - nevében semmilyen végérvényes kijelentést tenni, de legközelebb próbáljátok Motörheaddel, és tuti a siker. Megfogadtam, hogy ma nem használok annyi gifet, hogy ne basszak ki azokkal sem, akik még betárcsázós neten vagy 2G-n nyomják, de ezek a képsorok ordítanak azért, hogy gifesítsék őket - ébredés lakossági tüctücre valóvilág módra, szívesen. 

San Franciscoban vagyunk, és egy vidám csajos estén kezdünk. A hölgyek már jó pár koktélon túl vannak, de egyiküket egy nagyon átlátszó ürüggyel a főnöke elhívja, hogy iktassanak még pár doksit az irodában. Nate, a főnök tudja, hogy ez bizony nem fog beválni, a csaj, a titkárnő, Maddie is jókat mosolyog rajta, nem bizony, így megegyeznek, hogy Nate hazamegy, Maddie már rég hívott neki taxit, szépen lerázta őt. A csajok is vigyorognak, igen, egész nap ugyanígy nyomul rá. Maddie vidám hangulatának hamar vége lesz, ugyanis egy rosszarcú pasas figyeli őt az egyik asztalnál, de mire Maddie visszanéz, már ott sincs. A lánynak "semmi baja" de inkább haza megy. Maddie olyan gyorsan szedi a lábait a parkolóban, ahogy csak tudja, igaz sikerült ráijeszteni egy kukák közt járkáló kóbor kutyával, de épségben eljutott a kocsijáig és elhajtott, ám a rosszarcú pasas a parkolóig követte őt. Másnap reggel az irodában Maddie a napindító kávét készíti a főnökének, de Nate irodája túl csendes és egy jókora véres kéznyom virít az ajtón. Maddie belép az irodába, és ott még több vért és Nate csúnyán szétmarcangolt holttestét találja.

Győzike dementor fogad minket, azonnal túl is terjeszkedik a műsor keretein, amikor kijelenti, 3,5kg-t fogyott a héten. Valószínűleg az agya távozott a seggén át, mivel úgysem használta. Meril Kriszmesz - kényszerít engem egy újabb sör felbontására. Ezek után megkérdezi, hogy tudjuk e milyen idő lesz A MÚLTHÉTEN? A legkeményebb, hogy ehhez puskáznia kellett a sajtpapírról, valószínűleg komoly erőforrásokat vett igénybe ez a kifinomult poén.

Összeállítást láthatunk arról, ahogy Zsuzsu és Greg időjárást jelent. Az értelmi szerzője a fenti poénnak Zsuzsu volt. Azért gondolkodjunk most el azon, hogy az a vicc, ami tőle még a maga együgyü módján aranyos is, a dementornak rákészüléssel is éppen csak sikerült. Greg ismét ízléstelenül affektálva futtatja magát, ha kivennénk a buzis áthallásos utalásokat, gyakorlatilag csendben mutogatna. Végén megkér minket, hogy szavazzunk VV Adrira, még jó hogy nem rajta állt, mert akkor még mindig a pocokpofa koptatná a vellaflasztert. 

Egy nappal vagyunk a VV9 „this is the end of the world as we know it” – kaliberű párbaja után, és a villalakók nagy része nem tudja megemészteni, hogy születhetett ez a végeredmény, és különösen ekkora különbséggel. Annyit azért el kell mondanom, hogy a határtalan prosztóságával önmagát kiejtő Krisztiánusznak a párbajeredmény utáni viselkedése az egyik legszimpatikusabb vesztes reakció volt, amit én a VV-k történetében valaha láttam, pedig azelőtt egy szerethető megnyilvánulása nem volt a srácnak. Szóval Krisz, innen is üzenem, hogy van remény, önkritikát gyakorolni nagy dolog, és ezt minden szarkazmus nélkül mondom. Adri más kategória, őt még nem sikerült igazán megfejtenem. Alapvetően egy közepesen unalmas, óvatos kígyónak tartom, akinek a legnagyobb komplexusa abból van, hogy ő maga is tudja, hogy nem igazán érdekes, és meg kell küzdenie azért, hogy figyeljenek rá, de az időnkénti váratlan hisztérikus visításai, ugrálva toporzékolásai azzal az elmebeteg fénnyel a szemében, nagyon ijesztő oldalát villantják fel a személyiségének.