Az egész rész Andrea kiruccanásáról szól, ami nem egy hű de nagy izgalom-faktor így magában, ugye. A menjek vagy maradjak dilemma után sikerül kisurrannia, Milton segít neki, de úgy, hogy a Kormányzó erre engedélyt ad. Az erdőben bóklászva Milton és Andrea becserkésznek és ártalmatlanítanak egy zombit, majd összefutnak Tyresse-szel és csapatával, akit Milton visz be Woodbury-be. Eközben Andrea megérkezik a kóterba, de a szívéjes fogadtatás elmarad. Szembesül, hogy mennyien haltak már meg így is, és látva az embertelen életkörülményeket úgy dönt meggyőzi a Kormányzót, hogy ezért a 10 emberért igazán felesleges háborút indítani.
Közben a Tyresse gang leadta az infót és a hűbéri esküt a Kormányzónak, hogy hogy és miként lehetne leabálni a börtön brigádot, és ha kell, segítenek persze. Andrea is visszatér, jól maga alá gyűri a Kormányzót, és amikor az már békésen alszik odaáll fölé, tisztes távolságból bicskát szegez a torkának, úgy hogy csak az árnyákja súrolja az ádámcsutkáját, majd Andrea elfordul és pucér pőre testét megfürdőzteti a holdfényben a szoba ablakánál állva.