Jess rohan, mint a meszes, hogy utolérje a menekülő párost, de nem jár sikerrel. Akad ugyan egy kamera amelyik lefilmezte őket, de egy szombaton zárva tartó boltból néz rá. Közben az okostelefonja is ronggyá ázik, ami elég kellemetlen, aki átélte tudja. Utóbbira végül talál megoldást, amolyan csináld magad mozgalom keretében egy zacskó rizs segítségével próbálja kiszárítani, miközben rátéved a szeme az újságok címlapjára, ahol Trish és Griffin szakítását tárgyalják. A rizs ugyan nem szuperhős, de a telefon rendbe jön, és Karl ujjain is meglátjuk a főhősünkkel együtt a jegygyűrűt. Látva azt, hogy még nekik is jut társaság, ráadásul benyakalt egy üveg whiskeyt, levonul a latin csődörhöz, hátha egyedül találja. És így is történik, sőt végre sor kerül a szexre kettejük között, amire a fogadóirodák elképzelhetetlenül alacsony oddsot adtak volna, cserébe viszont mindezt a kiborított festéken teszik meg.

Még mindig meleg van, de Jessica ezúttal egy vécényi cellában rója a köröket, és ver lyukat idegesen a falba. Ezalatt a csupa vér elkövető egy kültéri tűzrakóhelyen módszeresen pusztítja el Jess összegyűjtött adatait, no meg a vértől pirosló gönceit is. Hogarth ezek után nem kecsegteti túl sok jóval Jessicát, aki azt hitte, hogy huszonnégy óra, és tiplizhet a cellából, hiszen Trish mellette tett vallomást. Igen ám, de próbaidőn vagy, meg ilyen apróságok, jelzi Hogarth, szóval semmi megnyugtató hír, kihozni nem tudja, mire Jess bekattan és összeveszik a saját ügyvédjével, pedig az ritkán számít jó ómennek. Hogarth kimérten visszautasítja és távozik.

Hőség köszönt New Yorkra, Jessica pedig valami terápiás csoportban vesz részt, körülbelül olyan lelkesen, mintha egy beöntésre várna. Itt többnyire agresszív emberek gyűltek össze, halljuk is az összes történetet, de mikor Jessica sorolja el a saját problémáit egy labdát a falhoz csapkodva, többen kiakadnak. Végül a labda a falon porlad szét, a csoportvezető pedig úgy dönt, inkább aláírja Jessnek a részvételt igazoló papírt.

Jessica és Trish egy elhagyatott tengerparton filozofálnak a régi dolgokról, leginkább arról, hogy Jessnek vajon menő volt-e itt nyaralnia a családjával, meg arról, hogy itt akart öngyilkos lenni, de nem tette meg. Simpson hullájától, no meg az összes hozzá tartozó dologtól viszont meg kell szabadulniuk, úgyhogy ez az elhagyatott helyszín pont jókor jön. A kocsija szerencsére lopottnak bizonyul, viszont a brutális mennyiségű fegyverzetet Trish megtartja.

Jessicát egy bárban látjuk viszont, mert még mindig azt hiszi, hogy a tiszta whiskey a legjobb gyógyír minden bajára. Időnként felvillannak előtte képek, úgyhogy a kemény csajt adva oda is vágja a poharat a bárpulthoz, de egy szuperhősnél ez azt jelenti, hogy ripityára töri az üveget. A tulajdonos be is szól neki, de végül abban maradnak, hogy Jessica butára issza magát és nem veri szét a helyiséget. Próbálja hívni Trisht is hajnali négykor, ám csak a pasija veszi fel a telefont, vele pedig szuperhősünk nem szándékozik diskurálni.

Megjött a Marvels Jessica Jones második évada, és persze, hogy születik róla hogyvolt, mert hogyvolt nélkül egy sorozat félkarú óriás, hogy egy aktuális idézetet parafrazeáljak. A nyitóképeken egy bőrdzsekis fiatalembert követhetünk, aki akkora táskát cipel magával, hogy az embernek az a benyomása támad, csak azért festették pirosra, hogy ellopják. Nem így történik, a fiatalember egy pizzafutár, aki azonban nem kézbesítési szándékkal érkezik a címre, hanem azért, hogy az ott ajtót nyitó telt keblű hölggyel egy örömteli pásztorórát töltsön. Közben hallhatjuk Jessica narrálását, és hopp, már vált is a kép a jelenbe, ahol egy síró arcú, szintén telt keblű, egy pizzériatulajdonos meséli könnyes szemekkel, hogy a derék fiúból ezt nem igazán nézte ki. Jessicát ez nagyjából annyira érdekli, mint az adóhatóságot egy elszúrt adóbevallás feletti magyarázkodás, és csöppet sem lelkesen arra noszogatja az ügyfelét, hogy tessék aláírni a csekket. Sajnos ekkor állít be a futárunk, úgyhogy első felháborodásában a tulajdonosnő rögtön meg is rendeli a megölését. Jessica tiltakozik, hogy ő nem gyilkos, de a pizzériás mást hallott a rádióban, szóval tegye csak meg, megfizeti. Szuperhősnőnk végül úgy dönt, hogy közli ezt az értetlenkedő alkalmazottal a tulajdonos füle hallatára, majd a miheztartás végett palacsintává lapít egy széket. A megfélemlített munkaerő úgy szelel el, mint random magyar orvosrezidens egy németországi állás hallatán, a tulajdonosnő pedig némi rábeszélés után elhiszi, hogy Jessica valóban nem öl embereket. Ha már nem fizették ki, búcsúzóul lenyúl egy pizzát, mert miért ne.

Antiflex Lukácsot Jessica kétségbeesetten vonszolja be a közeli kórházba, mialatt a narrálását hallgatjuk arról, hogy a fájdalom akkor a legdurvább, ha beüt, hiába akarta elkerülni ennek a lehetőségét. A férfit azonnal egy kisebb egészségügyis csapat veszi körül, tompa tárggyal okozott fejsérülés, szóval csak a szokásos rutinmunka, gondolják, és elkezdik ellátni. Igen ám, de az injekciós tűk olyan kétségbeesetten hajolnak meg Lukács bőrén, mint egyiptomi fáraók előtt a késést magyarázó piramisépítő munkások. Három tű után az ideges orvos lecseréli a szurkálást intéző ápolót, és hívat egy másikat, aki ismerős lehet egyeseknek egy másik sorozatból. Ő sem tudja megszúrni Lukácsot, sőt, a gyémántfejes fúró is sikoltva adja meg magát, ráterhelve a társadalombiztosításra a milliós károkat. Az orvos fel is adja, miután rájön, hogy Lukács egy „olyan”. Mondván, hogy kell ide a főnöke meg a kórházigazgató, adjanak szakvéleményt, lelécel.

Antiflex Lukács és Jessica egy épület mögött megbújva lesik, hogy a sebezhetetlen bőrű emeletes feka kocsmáját hogyan oltja a sok lelkes tűzoltó. A férfi nagyra nőtt szemekkel magyarázza, hogy mindent megtett, amit Kilgrave kért tőle, hiába, neki is új még ez a szituáció, és csak az téríti magához, hogy Jessica indulatosan követeli tőle azt, hogy mondja vissza azt, amit Kilgrave mondott neki. Lukács megteszi, és egy visszaemlékezésben látjuk, hogy miként ment lépre az agymachinátornak, azaz követte Jessicát, majd a Hope öngyilkossága után az apjával menekülő Kilgrave-nek ment volna neki, de ez ritkán szokott eredményes lenni, és neki sem sikerült. A kocsiban aztán Kilgrave mindent kiszed belőle, ti. szeretők voltak, Jessica elárulta Reva halálának körülményeit, etc. Kilgrave-t leginkább az előbbi momentum érdekli, hiszen ez azt jelenti, hogy a kissé ványadt testével kellene versenyeznie ezzel a nagydarab fazonnal, de egyelőre ennek a gondolatnak nem lesz komolyabb következménye Lukácsra nézve.

Visszatekintéssel kezdünk az epizódot, Jessica családjának autóbalesete villan fel néhány pillanatra, majd az szuperhősünk pislog néhányat a kórházi ágyán, miközben felette ketten suttognak. A szövegből hamar kiderül, hogy Trish és az anyja az, és utóbbi arról dumál a lányának, hogy amit tesznek, az feltűnően szükséges ahhoz, hogy megőrizzék Patsy imidzsét. A lány tiltakozik, hogy baromira nem ismeri ám Jessicát, de az anyja letromfolja, hogy inkább erről írjanak a lapok, mint arról, hogy beájult valami rendezvényen. Felcsendül az „It’s Patsy”, ami valljuk be, tényleg kibaszott idegesítő, de a tinédzser Trish pontosan tudja ezt, és kinyomja a tévét. A vita tovább folyik, immár kissé lanyhább intenzitással, Patsy elmondja, hogy Jessica bizonyára boldog lesz, ha megtudja, hogy az egész családja halott, majd egy ajándék játékmacit lebaszva közli az anyjával, hogy utálja a parókát, mert viszket tőle a feje. A félkómás Jessica persze meghallja a párbeszédet, és elkezd könnyezni. Trish-anyu gyorsan fölé is hajol, és őszintének mérsékelten nevezhető mosollyal elkezdi nyugtatni, hogy minden rendben lesz.

A vérző karú és mezítlábas Kilgrave menekülésével kezdünk, amint egy lépcsőházban rohan lefelé és kifelé sanyarú fogságának helyszínéről. Szerencséje van, mert odakint meglátja Hogarthot, aki éppen a luxuskocsijával lépne olajra, de antagonistánknak elég megszólalnia, hogy ne menjen tovább. Az ügyvédcápa biztos ami biztos, pisztolyt ránt, teljesen feleslegesen, mert Kilgrave-nek csak ki kell nyitnia a száját, és már a kocsiban van, Hogarth pedig sofőrködik neki. Jessica későn rohan utánuk. Az ügyvédcápának a pihenő után esik le, hogy nagyon elbaszta a dolgokat, és elkezd moralizálni, hogy Kilgrave a saját anyját ölte meg, de a férfinak már ismerjük a kész válaszát a dolgokra: vele kísérleteztek, szóval ne sajnálja olyan nagyon a szüleit. Erkölcsi szentenciákra neki amúgy sincs ideje, szóval irány egy doki, akiben megbízik.