Semmi visszaemlékezés, semmi "Ez vót eddig", egyből azzal indul az évad, hogy megsíratjuk és eltemetjük Parker Schnabel nagyapját. Közben ugyan megy a körbekapcsolás, hogy mi megy Hoffmanék és Tonyék portáján, de maradjunk a jól bevált módszernél, nézzük, hogy Parker mit izzadt össze ebben a nettó 40 perc játékidőben.

Egyelőre Hainnesben veri rojtosra a búbánat. Kavicsokat dobál a vízba, lógatja az órrát, sír a tesójával, meg ilyenek. Az én figyelmemet mondjuk teljesen elvonják a csudálatos drónfelvételek, amik miatt kedvem lenne Alaszkába benzinkutasként dolgozni. A gyászról meg még az is leveszi a vízkeresztet, hogy kiderül, azért nem telt olyan szarul a tél, mivel Parkernek sikerült felszednie egy ausztrál csajt, aki jelen is van a szezont beröffentő megbeszélésen. Itt prezentálja a fiú azt a szerényen is csak tökéletesnek nevezett mosót, amit maga tervezett. Na, hogy a régi területen, a tavalyi csapat felével, de egy tök új aranymosó szerkezettel mennyit akar keresni? 3000 unciát, pont annyit, mint tavaly. A jómunkásemberek sokkot kaptak. Nem ehhez vannak hozzászokva. Na nem mintha büdös lenne nekik a munka és derogálna lehajolni a milliókért, de azt hitték, hogy rendes pénzt fognak keresni. Parker elmagyarázza a matekot: ha 3000 unciánál többet termelnek ki, akkor több sápot kell fizetniük Tonynak, azaz ha több aranyat mosnak ki a földből, akkor kevesebb (vagy arányaiban nem sokkal több) pénzt vihetnek haza. Mondjuk, ha 5000 unciát, azaz cirka 6 millió dollárnyi aranyat ásnának ki, akkor abból 1,5 millió Tonynál landolna. Megéri? Nem. Erről ennyit. 

Oké, az a helyzet, hogy a Special hogyvoltjával elcsúsztam, de már készül, utána pedig jön a 4. évad is. Addig is nosztalgiázzunk egy kicsit. A BBC még 2013 karácsonyán mutatott be egy hétperces, mini Sherlock epizódot, amely a várva várt 3. évadot vezette föl. Ennek a hét percnek a hogyvoltja következik most. De előtte, egyedül álló módon, lássuk magát az epizódot!

Hogyvolt a tovább mögött!

Valami pincében vagy barlangfélében kezdünk, de nemcsak a nézőknek nincs fogalma arról, mi ez a hely, hanem hőseinknek sem: Eve, Ezekiel és Jake úgy néznek egymásra, mint komoly piálás utáni másnapos kollégisták. Ruhájuk csurom víz, Ezekielnek homályosan rémlik valami szardellás pizza, amit nem is szeret, Jake viszont foghajmás kenyérre emlékszik, amit szeret. A zavart csak fokozza, amikor az egyik beugró mögül spanyolajkú takarítónéni lép elő, kezében az obligát felmosórúddal és némileg zavart „hola!” köszöntéssel üdvözli őket. Mi a frász történt itt, és egyáltalán, hol van Cassie?

Marco éppen a trebuchet prototípusát teszteli, és az eredménnyel nem is lehetne elégedetlenebb. A célzás pontos, dicséri meg a saját munkáját az alá beosztott erős akcentussal beszélő damaszkuszi hadmérnök, de a talján felvilágosítja arról, hogy ekkora távolságból nagyobb célpont lesznek a védők nyilainak, mint évszázadokkal későbbi szíriai leszármazottjainak Németország.

Hurrikán tört rá a hegyekre és az erdőkre, ami nem kíméli a 10/B táborhelyét sem. Szössz áll az űrhajó bejáratánál, minden lelki erejét összeszedi, hogy érdemben tudjon segíteni a sérült Finnek. Révön mindeközben próbálja rádión elérni a Bárkát, de viharban nem olyan egyszerű a művelet. Szössz kitisztítja Finn sebét, amiben ott figyel egy kés – úgy a miheztartás végett –, és jó lenne Muter irányításával szakszerűen eltávolítani. A bárkán Dzsaaha összehívta a tanácsot, ahová nem engedik vissza Mutert a kihágásai miatt. Muter szajkózza a rakétajelenségeket, amit ő helyes következtetések eredményeként a kölkök életjelének tanúsít. A tanácstagok nem igazán hisznek Muternek egészen addig, amíg nagy zúgás közepette Révön hívása be nem fut rádión a Bárkeszre.

Az ezredfordulón kezdünk, és Klaus szívhez szóló szerelmeslevelét hallgathatjuk végig, miközben a régmúlt idillinek is mondható képeit látjuk. Az ősi arról ír Aurorának, hogy soha nem akarta őt közel engedni magához, mégis megtörtént; és mellette olyan férfinak érzi magát, amilyen mindigis lenni szeretett volna. A levél egyébként azért íródott, mert a lány rajtakapta őket: immár tudja, hogy Mikaelsonék (plusz Lucien) vadásznak és embereket gyilkolnak – és naná, hogy erre sikítva elrohan, végül pedig egy verbénamező közepén talál nyugalomra. A jelenben Aurora azt mondja, ez volt a leggyönyörűbb levél, amit valaha kapott – ő pedig viszontszerette az íróját… Csakhogy a szerelmük, a levélhez hasonlóan, porrá lett. A grófkisasszony egy bolti eladónak meséli mindezt, majd ezután „megkéri” a lányt, hogy a különleges utasításai szerint kézbesítse a küldeményt…

Üdvözlök mindenkit a második évadban, azt hiszem mindenki csak Anyura vár, ne is húzzuk az időt tovább! Ékszerrablással kezdjük az epizódot, egy álarcos banda vinné a szajrét a menő üzletből, ám lesz egy kis problémájuk. Vagyis két problémájuk, Lucifer és Amenadiel csapja le őket, mondván, hogy az ékszertolvajlás túl egyértelmű húzás a kedves Anyukától. Luci még a mire vágysz trükköt is beveti a tolvajok vezetőjén, aki szabad akar lenni, nem akar börtönbe kerülni többé. Igen, kedves Anya és ezért ki is szabadultál a Pokolbeli börtönödből! A tag csak néz nagy szemekkel, miről karattyol neki ez a fószer, mire Amenka megmagyarázza, hogy épp azt vallotta be, hogy szabad akar lenni. Igen, miután újraélesztették, rájött, hogy kezdenie kell valamit az életével, kezdetnek jó lesz, ha az adósságaitól megszabadul, erre kell az ékszerrablás. A tagnak elege van a két fickóból, Amenka lelassítja az időt, a tag lassított mozgással a pisztolyát emeli, közben ők megbeszélik, hogy az Anyu-keresés eddig balul sült el. Megnéztek minden frissen elhunyt és újraélesztett embert, akinek Anyu felvehette az alakját, a rabló volt az utolsó a listán, ám Anyu még sehol nincs. Lehet nem is L.A.-be jött… Dehogyisnem, Luci évezredekig tartotta börtönben, rá vadászik. Amenka lelép, Luci egy szép tiarával a kezében a még mindig belassult rablóhoz lép, akinek a büntetése az lett, hogy alsónadrágra vetkőzött, tiarát kapott a fejére, a pisztolya pedig eltűnt és hanyatt esik az összekötött cipőfűzőjében.

Kubiláj fejével búcsúztattuk az előző részt, és ugyanezzel a testrésszel rajtolunk a következőnél is, amikor a nagykán úgy ordít magán kívül, mintha egy eltéved elefánt lépett volna a lábára. Lent a börtönben Marco elmélkedik arról, hogy a karvalytőkések élete is múlandó. A főcím után Juszuf tesz jelentést Kubilájnak, a sereg negyedének kampec, a toborzásra valamiért nem jelentkeznek túl lelkesen az emberek, de amúgy felkészültünk arra, ha a kínaiak támadnának. A néma nagykán csak akkor szólal meg, amikor az alrégens lelécelne, és kissé sértődötten látja, hogy amaz nem kíváncsi az ellenvetésére. Jahm, és Polo ügyét tessék lezárni.

Alisonnal kezdünk, akinek ébredés után első dolga, hogy megnézze az ékszeres dobozkájába rejtett kamera felvételét. A hálószobát vette egész éjjel, és kiderült, hogy szende kis férje az éjszaka közepén kilopózott a szobából. Hogy mikor tért vissza, azt sajnos nem tudjuk meg, mert betelt a memória. Persze Alisont nem úgy ismertük meg, hogy elmegy a dolgok mellett, reggel kérdőre vonja hites urát, aki terel és hebeg-habog, de nem válaszol a kérdésére, így kénytelen leütni egy golfütővel.

Tom Hardy újra sorozatban? Nekem a The Take zakkant rosszfiúja után szinte bármit eladhatnak a nevével, még akkor is, ha látom, hogy a Legend mozifilmben, és itt a Taboo-ban is hasonló karaktert hoz. Számomra Tom Hardy zseniális színész, így már akkor tudtam, hogy legújabb sorozatából hogyvolt lesz, mikor csak a főszereplő személye és a szinopszis volt ismert. Nem csalódtam: a kiváló szereplők izgalmas történetet elevenítenek meg – nézzük.

1814-ben járunk, főszereplőnk James Delaney messzi útról hazafelé tart, ám mielőtt Londonba érne, a semmi közepén gödröt ás, ahova erszényt rejt – tippre benne némi pénzmaggal. Ezután halottasházba vezet az útja, ahol édesapja fekszik kiterítve, aki nemrég hunyt el (ezért jött haza a fia). A halott szemét lezáró pénzérméket zsebre teszi, elrebeg néhány szót, majd távozik.