Tom Hardy újra sorozatban? Nekem a The Take zakkant rosszfiúja után szinte bármit eladhatnak a nevével, még akkor is, ha látom, hogy a Legend mozifilmben, és itt a Taboo-ban is hasonló karaktert hoz. Számomra Tom Hardy zseniális színész, így már akkor tudtam, hogy legújabb sorozatából hogyvolt lesz, mikor csak a főszereplő személye és a szinopszis volt ismert. Nem csalódtam: a kiváló szereplők izgalmas történetet elevenítenek meg – nézzük.
1814-ben járunk, főszereplőnk James Delaney messzi útról hazafelé tart, ám mielőtt Londonba érne, a semmi közepén gödröt ás, ahova erszényt rejt – tippre benne némi pénzmaggal. Ezután halottasházba vezet az útja, ahol édesapja fekszik kiterítve, aki nemrég hunyt el (ezért jött haza a fia). A halott szemét lezáró pénzérméket zsebre teszi, elrebeg néhány szót, majd távozik.
A templomi szertartás előtt a halott lánya, Mrs. Geary fura látogatót kap, ismeretlen férfi kérdezi tőle, elég pénzt adott-e a sírásóknak, hogy olyan mélyre temessék az apját, ahol a sírrablók már nem férhetnek hozzá? Férje rázza le a kérdezőt, ők ugyan nem fizetnek senkinek semmi extrát, rühellték az öreget. Végszóra toppan be hősünk, látványára mindenki álla leesik, mert évek óta halottnak hitték. Nem szól senkihez, húgára sem néz, csupán bedobja a perselybe az apja szeméről levett érméket és némán leül egy padba.
A temetésen fura, ismeretlen nyelven motyog maga elé, piros port szór a koporsóra, melyből a saját arcára is csíkot húz. A temetőből távozván sógora szólítja meg, akit még nem ismer, így inkább a húgához szól pár szót: nehezményezi, amiért nem ásták az öreget elég mélyre. Az asszony azzal vág vissza, hogy ennél többet nem érdemelt, lévén szégyenbe hozta őt. James erre nem reagál, szó nélkül továbbáll.
A virrasztásra a kocsmában összegyűlt söpredéken hősünk utálkozó arccal néz át, szó nélkül kifordul a helyiségből. A templomban a húgával már látott öreg trappol utána, hogy szót válthassanak. Robert Thoytként mutatkozik be, mint az elhunyt ügyvédje, és elmondja, hogy az apa úgy vélte fia él, ezért mindent rá hagyott. Na persze nem vagyont, csupán egy darab földet ámerikában, amivel csak a gond lesz; apja a nootka indiánoktól vásárolta, nincsenek ott mások, csak sziklák és indiánok. Thoyt azonnal megszabadítja tőle, ha kívánja, de hősünknek esze ágában sincs megválni örökségétől.
Visszatér a kocsmába, útját állja távozóban lévő húgának, és odaveti: egy valamitől nem szabadult, míg távol volt, az iránta érzett szerelemtől. Na b+! Többet nem tud szólni, mert sógora hozzájuk lép, így enyhe zavarban hadovál valamit, mire Mr. Geary úgy méri végig, mint Szily Laci macskája a lakásban talált egeret; majd a húgával együtt faképnél hagyja.
A Kelet-indiai Társaság tanácskozást tart az idősebb Delaney halála okán, elnökük Sir Stuart Strange – hosszú megbeszélésre készülvén – egyszerre három teát tölt magának. Tájékoztatja a többieket, hogy az eseményről jegyzőkönyv készül, kivéve ha valaki felteszi a kezét, mert akkor az írnok nem jegyzetel. Oké. Erre az eszmecserére már úgy kerül sor, hogy kicsit utánanéztek a család, főleg hősünk viselt dolgainak, melyről tájékoztatják egymást, s így minket is.
Először Mr. Thoyt elmondja, hogy az elhunyt ügyvédjeként jelen volt a temetésen, aholis megjelent a halottnak hitt fiú. Mr. Wilton, az egyik tag ismerteti amit az örökösről kiderített: az anyja őrült volt, elmegyogyóban végezte, fia pedig a temperamentumát örökölte. 11 éves korában (1798-ban) apja és mostohaanyja beíratta a Kelet-indiai Társaság woolwich-i kadétiskolájába, a sors fintoraként még Sir Strange ezredében is szolgált. Átlagos jelentések szóltak róla egészen 1800-ig, amikoris a parancsnokai ellen fordult, lázadást szított, részegen hajót gyújtogatott, kurvázott, stb, míg végül 1802-ben lelépett Afrikába.
A kompániát az aggasztja, hogy apja rá hagyta a Nootka-öblöt. A szerződés, mellyel az öreg anno megvette a területet az indiánoktól, nem sikerült előkeríteni (állítólag amúgy is csak egy példányban létezik), így esélyük sincs rá, hogy megtámadják. Ekkor egy másik tag, Mr. Appleby felteszi a tappancsát, a jegyzetelés abbamarad. A férfi azt kérdi, hogy miután a végrendeletet nem hirdették ki, nekik meg olyan fontos Nootka, mi lenne, ha szimplán csak elégetnék? Nos, ez az ügyvéd szerint elkésett ötlet, jog szerint az örökség akkor is Jamest illeti. További szolgálataira nem tartanak igényt, így ő távozik, a tagság pedig folytatja a megbeszélést.
Mr. Pettifer világosítja fel a többieket hősünk afrikai tartózkodásáról: több hajót is megjárt, volt közöttük rabszolgahajó, ennek az elsüllyedés után hitték halottnak. Ekkor különböző szörnyű pletykák keltek szárnyra vele kapcsolatban, amiről társait (kézfelemelés után) tájékoztatja, mi azonban egyelőre nem tudjuk meg, miket hadovál a nép Jamesről.
Emlegetett ezalatt a parton mélázik, közben egy kóbor agár szegődik mellé – az eb hazáig követi, és úgy startol be mellette a házba, mintha mindig együtt cimboráltak volna. Igen, ez édesapja háza, ami azonban koránt sem üres, az öreg szolgáló, Brace lébecol itt egymagában. Rettenetesen megörül a jövevénynek, úgy ugrik a nyakába, mintha nem férfiakat, hanem megilletődött iskolás lányokat látnánk. James hozat maguknak egy-egy pohár piát, majd beszélgetni kezdnek – úgy érzi Brace az egyetlen ember a körülötte lebzselőkből, akiben megbízik. Az öreg erre a szemére veti, hogy igazán írhatott volna az apjának, mert az az utolsó időkben már csak őt szólongatta – kiállt a partra, tüzet gyújtott, és beszélt hozzá.
James bólint: tudom. Azt is tudja, mit hagyott rá az apja: a Nootka-öblöt, mely anyja törzséé volt. A földdel együtt vette meg a feleségét, és puskaporral fizetett értük. Brace nem érti honnan tudja mindezt, mikor az apja sosem engedte őt erről beszélni? Hallottam, mikor a tüzeket gyújtotta a parton, és mindezt elmondta. A szolgáló kontráz: idehaza a kandallóban lévő tűzhöz beszélt, valami fura nyelven; a fiához és a feleségéhez, Annához szólt. Erre hősünk rávágja: Salish, így hívták anyámat eredetileg. Brace szeme fennakad – ezt csak én tudtam, meg az apja! Hát, úgy látszik, a tűz elég jól közvetít hangokat és információkat azoknak, akik tudják hogyan hallják meg.,,
Az esti beszélgetés után irány a tetőtér, ahol James (lényegében alvás nélkül) reggelig tanulmányozza apja megmaradt iratait. Az érkező szolgáló felvilágosítja, hogy azok között ugyan hiába kutat, az iratok nagy része tűzre került, kivéve ezek a tíz évvel ezelőtti számlák. Mr. Thoyt (az ügyvéd), három éve próbálja megvenni az apja cégét – a Delaney Companyt –, most is küldött írásbeli ajánlatot. Faterja erre lószart szokott visszaküldeni nemleges válaszként, és fiának sincs más elképzelése erről; bontatlanul tűzbe hajítja a levelet, a feladónak meg mehet egy adag pacikaki. Felröhögök!
Ennél jóval fontosabb, hogy talált egy 50 év hosszig tartó bérletről szóló iratot, ez a Nyugat-indiai Társaság egyik épületére szól, és hátravan még 32 év, ameddig a cégé. Apja ugyan évek óta nem járt ott, James azonban változtatni óhajt ezen, elkéri hát a kulcsot.
Elüget az épülethez, de az Brace információival ellentétben egyáltalán nem üres – mielőtt belépne Helga, egy vén, festett kurva állja útját. Hősünk felvilágosítja, hogy a) serdülőként ő is élvezte a bájait, b) ez magánterület, kulcsa is van, szóval most bemegy. Amit eddig sejtettünk odabent bizonyosság lesz: a ribik kisajátították a helyet, most kupleráj üzemel benne.
Nos, ennek vége, James kéri vissza ami az övé, kurváéknak két órájuk van eltakarodni. Helga megfenyegeti pár karos lajossal, mire válaszul hősünk olyan ijesztő nagymonológot lenyom, hogy én berosálok a képernyő előtt, nemhogy Helga arccal előre. Nincs apelláta, a legősibb mesterség képviselőinek távozniuk kell.
Mrs. Geary levelet ír bátyjának, de férje szeme elől nem tudja időben eltüntetni, így az elkéri, átolvassa, majd egyszerűen széttépi: ennél jóval keményebben kell fogalmazni, és ultimátumot adni Jamesnek, nem pedig kérlelni, hogy adja el az örökséget, és távozzon. Férje még azt is odaveti, ha nem húz el a francba megöli. Mégis miért? Ez jó kérdés – igaz, csak egyszer találkoztak, igaz a felesége testvére, mégis gyűlöli, leginkább a róla hallott pletykák miatt. Az asszonynak nincs más választása, új levelet skribál.
A parton sétálva hősünk újabb rosszarccal találja szembe magát: Mr. Ibottson pénzt akar, amiért a feleségével tíz éve neveli eltitkolt fiát – nélkülük a gyerek nyomortanyán tengődne ebek harmincadján. James ígéri, hogy juttat pénzt, majd szó nélkül továbbáll. Mehh, oké, hogy van egy félre csapott fia, de ki az anyja? Csak nem a féltestvére??
Késő este két alak kiássa apja holttestét, és a hullaházba viszik – ő rendelte az exhumálást és a sunyiban boncolást, nyilván arra gyanakszik, hogy az öreg nem természetes halállal halt. A boncoló kizavarja a teremből, míg a műveletet végzi (bezzeg nekünk végig kell néznünk), de nem odakint, hanem halottak közt ténferegve várakozik. Beszél hozzájuk, majd látomásában egyikük – benga nagy néger - életre kel, és felé közelít, miközben ő azt ismételgeti, hogy "nem vagy itt, nem félek tőled, nincs bűntudatom miattad". A benga távozik, és vele együtt a látomás is. Mivel közben hajótörés képei villantak fel, én ahhoz az esethez kötném a holtakat, aminek a végén Jamest is annak nyilvánították, de nyilván később megtudjuk.
Megvan a boncolás végeredménye, teljesen egyértelmű a bizonyíték, édesapját arzénnal megmérgezték. Nagy és sűrűn adagolt dózisokban, ami halála előtt az elmeállapotára is kihathatott. Szívből remélem, hogy nem egyetlen bizalmasa, Brace tette! James kifizeti, és kéri, hogy temessék el újra, mire a boncoló kiböki, hogy ezúttal nem ártana mélyebbre elkaparni. Hősünknek sem kell több, megragadja és megfenyegeti: ha ő vagy bármely kollégája újfent kiássa a testet, meg fogja tudni, és annak csúnya vége lesz. Szerintem átmegy az információ.
Másnap húga magában hímezget, mikor férje beállít a hírrel, mely szerint James találkozót beszélt meg a Kelet-indiai Társasággal. Úgy véli megállapodnak, s ezzel ők elesnek a pénztől, amit kaphattak volna a területért, ha az asszony az örökös. De ő majd közbeavatkozik, és bosszút áll sógorán. A nő nem hisz az üres fenyegetőzésnek, amúgy meg szerinte testvére hamarosan úgyis tovább áll, mert ez nem az ő világa.
James eldugott tanyára vágtat, itt lakik Mr. Ibottson, és nyilván a fia is. Hozott egy valag lóvét, a múltra és a jövőre is elegendőt – a nevelő majd hanyatt dől az erszényben lapuló összeg láttán. Megnézik a gyereket, de csak távolról, apjának esze ágában sincs szót váltani vele, sem most, sem soha többé.
Gyereknéző után irány a Társaság, tárgyalni az örökségéről. Bemutatkozás után még az udvariassági köröket sem engedi megfutni, nyíltan kijelenti, hogy gyűlöli a képmutatást – nem kér a tagok részvétnyilvánításából, sem az egyéb mellédumából.
Nem kertelnek hát tovább, terítékre kerül a Nootka-öböl. A hely – fekvése miatt – vita tárgyát képezi a brit korona és az államok között, a két ország pedig jelenleg hadban áll. Esetleges határvita miatt ez a magánterület simán átkerülhet az államokhoz, ami britéknek nyilván nem jó – ezért is akarják megvenni tőle.
Hősünk azonban nem most jött a falvédőről, és történetesen tudja, hogy a két kormány épp titkos béketárgyalást folytat Gentben, melynek végén kijelölésre kerül a kanadai-amcsi határvonal. Az öböl stratégiai helye miatt akié az emlegetett földdarab, azé lehet az egész Vancouver sziget, ami átjáró Kína felé (a hely amúgy valóban létezik, tessék ráguglizni). Ergo nagyon értékes mindkét – jelenleg még harcoló – félnek. A tagok döbbent arccal bámulnak, amire rá van írva, hogy ezzel tökéletesen tisztában vannak, és őszintén remélték, hogy James viszont nincs.
Sir Strange a hazafias érzelmeire próbál hatni, hogy meggyőzze, nekik kell eladnia örökségét, Mr. Wilton pedig a zsebére – borítékot lóbál, benne az ajánlatukkal. Nem, a terület nem eladó! Mikor erősködni próbálnak, James Strange-hez fordul: tökéletesen tisztában van a módszereivel, mert egykor neki szolgált, nem fog megrogyni tőlük. A góré ennek ellenére tovább próbálkozik, először szépen kéri, majd kiabálva fenyegetőzik, de csupán lekezelő vigyort kap válaszul.
James feláll és elköszön, a laza mozdulatsorban annyi fenyegetés van, hogy a tagok látványosan visszatartják a lélegzetüket. Távozása után Strange konstatálja, hogy a békés rendezésnek lőttek, jöhetnek Mr. Pettifer módszerei (bármik legyenek is azok).
Zárásként látjuk Jamest hazatérni, ahol levél várja húgától – ezt már férje felügyelete nélkül írta. Arra kéri, testvére őrizze meg a múlt titkait, mélyen eltemetve.
Sixx lelkes kritikája az évadnyitóról itt, a linken.
Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek