Rebekah narrál, és azokról az időkről mesél, amikor Louisiana tartomány az ígéret földjének számított. 1751 táján sokan érkeztek ide Európából, hogy szerencsét próbáljanak, tiszta lappal induljanak – vagy francia hölgyek esetében: egy úriemberhez menjenek feleségül. Mint a legendás Koporsós Lányok. De már akkor sem volt kolbászból a kerítés… Egy postakocsit követünk nyomon, amiben három fiatal nő ül, egy egyenruhás férfi kísérővel, mögöttük egy másik kocsin három koporsó van. A lányokat részeges csőcselék várja, nyilvánvaló szándékkal – ám mielőtt azok támadhatnának, valaki közbelép és lassan elül a zaj. Már csak hullák maradnak mindenütt, még a kísérő fickónak sincs menekvés. A jótevő nem más, mint Rebekah, aki „mi lányok tartsunk össze!” felkiáltással szárnyai alá veszi a megrettent hölgyeket. A lányok némi kelengyét vesznek magukhoz a koporsókból, majd rohannak a mentőangyal után… Ugrunk a jelenbe egy színes, utcai (tipikus New Orleans-i) kavalkádba. Rebekah sztorija köré úgy fest, egy egész fesztivált teremtettek, ami egy jó emlékeztető is arra, hogyan nyomják el a nőket az önző férfiak, és a nők hogyan győzhetik le őket, ha elég bátrak kiállni magukért… Girl Power, rulez!

Az énekelgető és takarítgató Crane-nel kezdünk, milyen kis házias lett, de a szennyes között kezébe akadt egy női kombiné, miféle darab ez? Abbié, lakótársak lettek, Crane gondolta, meghálálja a befogadást, hát készített egy kis ennivalót, kitakarított és kimosná a szennyest, persze semmi hátsó szándék, nem nézegetni akarja a lány cuccait. Sajnos a finomság kútba esett, mert odaégett a töltött kifli, amit még Crane eredeti idejében is imádtak, de így nem marad más hátra, mint a kajarendelés. Ugrás Pandora rejtekére, a kis növénykéje már szépen terebélyesedik, még hajtást is hozott, mihelyt még több félelem fogja táplálni, még szebb lesz. A gonoszsággal teli ládikójából előhívja az újabb szolgát, majd közösen besétálnak a városba, Pandora meg felvette a szexi tanárnő külsőt.

Az egyik csaj épp a 25. szülinapját ünnepli. Rendesen meg is éneklik a Happy Birthdayt, aztán már megy is a sopánkodás biturbó a kamerába, hogy éhen és szomjan döglenek a vérbe. Ki vannak száradva, mint  Góbi sivatag, így páran elmennek, hogy legalább egy pocsolyából tudjanak inni. A múltkori felderítő túra után nettó három napig kolbászoltak körbe-körbe, szóval én nagyon drukkolok innen, teli hassal, a kólámból szürcsölészve a kanapén elterpeszkedve. A dzsungelben belebotlanak két kisdisznóba, de le már nem bökik őket... Mindegy, végül a part mentén sétálva, ájulásközeli állapotban találnak egy forrást. Egyből rá is pusztulnak, mint vidéki gyerek a közkútra. Ebből baj lesz, azt mondja Bear, mert a víz, bármilyen tisztának is tűnik, ha talajt ért, akkor az már tele van minden bacival, amitől könnyen kifoshatják a lelkület. Tapasztalatból mondom, láttam ilyet a Csupasz túlélőkben. Potom 3 óra forralás után már lehet is szittyózni. Sikerül tüzet csiholni, így már csak várni kell, de Lauren felnyitja a marmonkannát és ráfröccsen a forró víz. Ez a nő még nem főzőtt vasárnapi tyúkhús levest?

Csit-csetelnek a hölgyek Rose ruhapróbája közben, és a Londonban tartandó esküvőről ábrándoznak közösen. Sajnos egyelőre említés szinten van két bulifúró is, Rose anyja és leendő apósa személyében, akik nem igazán örvendeznek a gyerekeik boldogságának. Carson meg Hughes is az esküvőről értekezik, meg cidriznek, hogy csak Barrow meg Molesley lesz velük a londoni hajlongásban. A család a szalonban közösen jól érzi magát, a Lord társasozik Sibbyvel, mint egy átlagos nagypapa. Branson kuzenja levelét ecseteli Edith-nek, melyben felkérést kapott  autó és traktor szerelésre unokatestvére amerikai üzletében. Edith szerint ez kiváló, ha itt Angliában fog üzletet nyitni, de Branson kijavítja, hogy sajnamajna nem erről van szó, mert ő fog átköltözni a tengerentúlra. Carson értesíti a Bates házaspárt, hogy megint jöttek a Yardtól hozzájuk kérdezősködni. Szegényeknek már látszik az arcukon, hogy szívesebben szögeltetnék a nyelvüket az asztalhoz, mintsem hülye kérdésekre hülye válaszokat adjanak.

Végre megismerhetjük a diri családját, Bence és Liza lekvárt reggeliznek párizsival, miközben a diri egy óvodás színfelismerő képességével próbálja meg eltalálni az öltönyének és nyakkendőjének árnyalatát - Te Petra, megy ehhez a zöld öltönyhöz ez a lila nyakkendő? - Persze, hogy megy, mert mind a kettő barna - válaszolja türelmetlenül Petra, akiről messziről lerí, hogy inkább ugrana a menstruációja első napján egy cápákkal teli medencébe, minthogy a dirivel kelljen társalognia. Eközben ő maga is készülődik, Enrique kedvéért még szoknyát is hajlandó felvenni, szegény diri meg is dicséri, hogy milyen csinos, de csak annyit ér el vele, hogy Petra jobb szeme alatti izom ütemes rángatózásba kezd. 

Az előző rész végétől folytatjuk, a vérző szemű Rochefort Vajákos Biri nénit faggatja, meg fog-e gyógyulni a szeme, az öreglány nem mond semmit, abból nagy baj nem lehet, viszont szerez egy csinos tapaszt a sérülésre. Rochefort parancsot ad a palota lezárására, lélek se ki, se be, mert neki nagyon fáj a sebe (bocs) és a királyhoz sem mehet senki, csak ő. Majd titkos dobozából elővesz néhány értékesnek tűnő iratot és tanulmányozni kezdi őket.

Kezdésként maga az udvariasan bemutatkozó Fox Mulder tart gyorstalpalót az X-akták mibenlétéről és az idegenekről, akik már a kőkorszakban is köztünk voltak, hát még most. Illusztrációul a dicső múlt egymásra halmozódó fotói szolgálnak - hopp, egy Gumiember! - aztán már lángol is a szimbolikus kupac, mert az ügyosztályt bezárták, és mindenki továbblépett. Kivéve Muldert, aki fáradhatatlanul okít Roswellről és társairól, majd levonja a következtetést, hogy semmiről sincs fogalmunk, pláne az igazságról. Mindeközben becsapódó ufóban és kecses űrlénykacsóban gyönyörködhetünk.

Nándi nem bízik meg Katában. Katán kívül ezt már mindenki tudja. Terhesség forever, vagyis aki eddig nem kedvelte Katát, most az is meg akarja menteni szorult helyzetéből. Alíz és Konrád Nándi háza előtt dekkolva próbálják kitalálni, hogy mentsék meg a lányt. Alíz hirtelen felindulásból bombariadót jelent és a polgármestert követeli, az ötlet beválni látszik, Nándi hamarosan távozik a szerelmi fészekből. Mindeközben a Macsekban zajlik a ki kit szed fel ma este elnevezésű társasjáték, orvosok és rezidensek között. Viszonylag gyorsan kiderül, hogy Laci inkább Veránál marad, így az új lány, Patrícia enged a külső irányításnak, ha Laci nincs, jó lesz Kardos doki is.

Eugenia sajnálatos halála miatt a vadászatot is elhalasztják. Alicia figyelmezteti Juliót, hogy a nyomozó urak le fogják tartóztatni. Így egy jó tervet kieszelve kénytelen a hotelben bujkálni. A tábornok halott lányát siratja, mindezért Javiert okolja. „Egyik lányom halott, a másik eszméletlen” A nyomozó úr is megmondta sajnos nem bűn gazemberként bánni a nőkkel. A tábornok mérgében párbajra hívja Javiert, aki eléggé meglepődött.

Miki felkíséri a Laci által szervezett halotti tortól zaklatott Nórát. Próbálja meggyőzni az özvegyet, hogy a többiek csak az iránta való szeretetből vettek részt a dologban, de Nóra most semmiből nem kér, ő jól megvan egyedül. Miki teljesen kétségbe van esve, hogy tudna segíteni, mert szerinte bármit mond Nóra, minden támogatásra szüksége van, és most az egyszer ne legyen kemény, és fogadja el a segítséget, mert a barátok erre valók. Nem sokkal később már Nóra lakásán vannak, baráti hangnemben beszélgetve. Nóra megnyílik, úgy érzi, mindenki csak sajnálja, s semmi hasznossal nem tudnak neki segíteni, mert nem tudják, mit érez. Miki tudja. Miki mindent tud, hisz ugyanezt érezte akkor, amikor elvesztették Tónit. Ide ütötte be a könyökét, ez a kedvenc bögréje, s mikor odanézel az ágyba magad mellé ő már nincs ott, csak a végtelen szomorúság, amit hagyott. Miki átöleli Nórát, s emlékezteti, ha Tóni halálát túlélték, bármit túl fognak élni együtt. Nóra ekkor húzódik el, hisz az együttről azért nincs szó, úgyhogy haza is küldi Mikit amúgy barátian.