Az ügyészi hivatal leforrázottan álldogálló dógozói élére Chuck penderül, hogy abszolválja az elmaradhatatlan motiváló(?), megnyugtató(?) beszédét. (Tényleg ennyire imádnak az amerikaiak kiselőadást tartani?) Na szóval, kedveskéim, hát tudjátok az úgy vót, hogy egyszerűen elfelejtettem nyerésre játszani ebben a rohadt Axelrod-ügyben, eluralkodott rajtam a kérlelhetetlen harag és teljes megfélemlítés démona, pont mint suhanc kiskölök koromban a sakkversenyeken. És most ugyanúgy, még dühösebb vagyok a vereség miatt. Mondjuk ez sem volt elég ahhoz, hogy egyáltalán megközelítsem Axe érzéketlenségét, aki a haldokló kollégáját használta fel a megtévesztésünkre, Donnie már tuti biztos nem fog tudni tanúskodni a bíróságon, meg így az összes bizonyíték mehet egyenest a kukába. Chuck továbbá a következőkről szónokol: mivel az ügyet úgyis elveszi az igazságügy úgy egy órán belül, mostantól visszavonul,tökéletes stratégiát állít fel, hogy a legjobb időpontban támadhassanak és az ő szabályaik legyenek érvényesek. Erre a végszóra sétál be Adam: az ügy cakk-pakk megy a keleti ügyészséghez, ugrálni felesleges, nehogy még a miniszter másik államügyészt javasoljon az elnöknek Chuck helyett. Ügyészünk egyetért, ő is így cselekedne fordított helyzetben.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.