Vészesen közelít az évad vége, összefoglalni is lehetetlen, mennyi minden történt eddig. Az utolsó előtti részt azzal kezdjük, hogy Emily egy (sír?)gödröt ás éppen a tengerparti homokba, közben sír, és a gyász feldolgozásának öt szakaszáról beszél a narrációban. Most még nem derül ki, hogy miről van itt szó, mert 36 órával előrébbről kezdjük a történetet. Emily a házikójában ismételgeti az apja interjúit, és készülődik a bosszúra a rejtélyes ősz hajú férfi ellen. Közben rejtett kamerán leskelődik Conrad és Daniel után, akik a cég jövőjéről egyezkednek. Apa és fia nagyon egymásra találtak a sunnyogásban.

Nolan is bekapcsolódik az adásba a Grayson irodából, eredetileg Jack miatt aggódik (Daniel azt mondja, majd ő gondoskodik róla), de hirtelen nagyobb problémájuk akad: a rejtélyes ősz hajú férfi látogatja meg Conradot, aki nagyon nem elégedett a dolgok alakulásával, és meg is fenyegeti Conradot. Emily tervet kovácsol: újra összehozza Conradot a fickóval, utána követi őt a rejtekhelyére, ott pedig történik majd, aminek történnie kell. Másnap reggel Emily veszekszik egy kicsit Daniellel, amiért a vőlegénye meg Ashley nagy felhajtást akarnak az esküvőből csinálni – ami hátha jót tenne a cég hírnevének is.

Szőke nő ér haza, szólongatja Tesst, de mi már tudjuk, hogy tök hiába szólongatja, a hullák nem tudnak válaszolni. A fehér szőnyegen vérfolt, a nő arcára vérpötty csöppen, muszáj lesz felnézni, de én sem akarnék a helyében. Durva, Tesst felszögesdrótozták a plafonra, hát ezt meg hogy?! Castle vívókarddal védené az otthonát, de egyrészt nem kell védeni, mert csak Alexis jött haza mosni, másrészt már meg is vágta vele az ujját, ennyit erről. Megitta a narancslevet, megette a jégkrémet, most lelép a barátaival, szomorú, de nem apuhoz jött haza játszani. Castle viszont jól halad az új regénnyel, Brady rendőrfőnök remélem benne lesz tényleg. Tessát megfojtották, megkötözték, aztán szögesdróttal fel a plafonra, de még ráadásnak karcoltak egy szimbólumot a homlokára. Kész horror. A gyilkos jól felkészült, tudta, hogy a lakótárs nem lesz otthon, és az összes ujjlenyomatot eltüntette maga után, nem sajnálta az időt. Mivel semmi jele dulakodásnak, valószínűleg Tessa ismerte az emberünket. Tessa visszahúzódó, munkamániás biztosítási ügynök volt, de hat hete mégis elkezdett találkozgatni valakivel, akiről nem árult el semmit. Ékszereket kapott tőle, vacsorázni vitte, királynőként kezelte, aztán felszögelte a plafonra.

Lanie kiderítette közben, hogy a lány azért nem védekezett a fojtogatás ellen, mert kloroformmal elkábították, de legalább csak azután szegelték a tetőre miután meghalt, ez is valami. A gyilkos speciális kesztyűt viselt, az egészből az jön le, hogy már máskor is csinált ilyet, és az élvezet kedvéért tette meg újra. A szimbólumot az FBI sem látta még soha, Tessa híváslistáján meg szerepel egy titkos szám, azzal sem megyünk semmire, mert eldobható telefon, lopott SIM kártyával. A pasas nem véletlenül őt választotta, a visszahúzódó, magányos lányt, akit könnyen meg lehet vezetni. A mailjeiben semmi, a merevlemezről viszont mindent töröltek, ami érdekes lehetett volna. Profi, nagyon profi. Espo hívja félre Kate-et, a helyszínelők ugyanis valaki ismerős ujjlenyomatát találták meg az ajtón, na vajon kiét, ha nem lehetett Castle előtt elmondani? Talált, a nyereménycsoki nálam átvehető. Kérdőre vonják, főleg Espo nagyon szigorú, de végül abban maradnak, hogy csak béna volt és véletlenül nyúlt az ajtóhoz amikor odamentek, a helyszínelők pedig tévednek abban, hogy még előtte került oda az ujjnyoma. Na ja. Ők már csak ilyen tévedősek szoktak lenni.

Igazat kell adnom sportkommentátor ismerősömnek, Bazskának, aki azzal kötött bele az előző heti hogyvoltba, hogy Sherlock Holmes a 2009-es Robert Downey Jr-mozinál sokkal régebb óta menő. Ez vitathatatlan, de az is tény, hogy az 1984-es, Jeremy Brett főszereplésével készült — és sokak szerint túlszárnyalhatatlan — tv-sorozatot követően, Guy Ritchie filmjéig nem forgattak jelentősebb Holmes-feldolgozást. Sherlock huszonöt évig háttérbe húzódott, miközben Mulder, Scully és a helyszínelők hetente nyomoztak a képernyőn. Azért így sem kell szégyenkeznie: a karakter 1887-es első megjelenése óta több, mint kétszázötven mozifilm és sorozat készült főszereplésével. Ezzel az eredménnyel a legtöbbször feldolgozott regényhősök versenyében egyedül Drakula tudta leszorítani a dobogó tetejéről, a bronzérmet pedig Tarzan zsebelte be.

Donar éjszaka az erdőben próbál könnyíteni magán, a mellette elsuhanó római ruhás alakoknak ez nem tetszik és leütik. Nasir és Lugo is hasonlóan jár, ők a falon gubbasztva őrködtek. A három katona könnyedén hatol be a szökevények táborába, egyedül Naevia nem alszik, ő kezd eszeveszett károgásba, amikor meglátja a hívatlan vendégeket. Hopsz, felkelni, szétrúgni pár valagat, de nem addig van ám, ez a három római gyanúsan jól bánik az öklével, még Oenomaust is úgy vágják a földhöz, mintha tollból lenne. A nők sikítva összefutnak, Saxa fáklyával menne a bestéknek, erre az egyik támadó lekapja a sisakját, hát nem Spartacus az, dehogynem. Na elmész ám a tudod hova, korholják a többiek, ez meg most mi volt?

Egy étkezdében nyitunk, tányérokkal megpakolt fiatal pincérnő épp a rendeléseket viszi ki, mikor az egyik asztaltól csettintgetni kezdenek neki, hogy menjen oda is. A lány, miután megszabadul terhétől, angyali mosollyal a bunkó vendég asztalához sétál: Mivel szolgálhatok? A srác épp elkezdene rendelni, de két szót nem tud kimondani, már kapja is a csettintést a pincérnőtől (akinek a névtáblájáról kiderül, hogy becses neve Max) milliméterekre az arcától. Na, milyen érzés? - érdeklődik Max vérfagyasztó nyugalommal, majd ezek után rommá oltja a Csettintgetőst és haverját, akik a legújabb amerikai divathóbort szerint hipsterként funkcionálnak. Egy szolid másfél perces alázás után Csettintgetős végre remegve szóhoz jut és elmondja, hogy ő csak tormát szeretne kérni, de az orosz pincérnő egy ideje felszívódott. Max a konyhába megy, hogy megkeresse Paulinát, aki épp a szintén valamilyen szláv országból származó szakáccsal, Oleggel ápol roppant bensőséges viszonyt a konzervek és a szenvedélyek viharában, a raktárban.

Az előző részben Barney egy testcsellel beküldte Tedet a pofonfa alá, aki kitartóan megrázta vagy háromszor-négyszer, úgyhogy literally meg átvitt értelemben is hullott a pofonfa csattanós termése, az aktuális szőke randomlány meg elviharzott a levesbe. Ha egyszer kiborul az a csajkondér, ahová ezek a lányok kerülnek, azt az alkalmat kár lenne kihagyni, és ez még így hét évvel később is érvényes. A fő sodorvonalon, mármint, hogy hogyan lesz Tednek felesége, és kicsoda Kids szülőanyja, egy evezőcsapásnyit nem haladtunk, sebaj, majd talán most. Kezdésként Lily és Marshall rohannak keresztül a városon, paki hotdog-árusok, rémüldözve félreugró babakocsis kismamák és szeméttől duzzadó kukák sorfala között vezet az útjuk, csak hogy a figyelmes néző ízelítőt kapjon New York kulturális sokszínűségéből. Köszönjük.

Nekem még mindig a múltkori epizód borzas főszereplője jár az eszemben, és Regina is a feltörő múltbeli emlékek ellen eszik aranygyűrűt. Gold erre utal legalább is. Gold egyrészt hajat mosott, másrészt szívességet szeretne kérni Reginától, a kis virágárus-péppé verős problémáját szeretné elháríttatni. És hogy cserébe majd a Feleséggel történik valami, Mary Margaret lesz elkapva, és be kéne tenni egy kulcsot a cellájába… ez most nem megy nekem, lehet hogy vírusos torrentet töltöttem le, de ezt a részletet nem hamarabb kellett volna lássuk egy-két epizóddal? Már érzem, hogy Horovitz bácsi nagyon meg fog büntetni ma, amiért annyi mocskos gondolat járt a fejemben a Kalaposról.

Előre szólok, hogy a mai részben - ahogy errefelé mondják - olyan magas lesz a cukiságfaktor, sok jó poénnal együtt és rengeteg érzelemmel, hogyha tehetném minden mondat után fényképet raknék be. Hogy miért? Mindjárt kiderül.

Börtönnél járunk, kinn a városból, Carter ül a kocsijában az épület előtt, amikoris John lazán bevágódik mellé. Nem, nem az égből pottyant, csak eljött 80 km extrát, Carternek erősítésként. Most szabadul ugyanis Mr. Moretti, aki mint tudjuk a csúnya fő ellenség, Elias apja. Carter kiszáll, hogy az öreggel beszéljen, John a kocsiban marad. Közben hívást kap Főncsitől, van egy új szám. A neve Leila Smith. Érdekesség, hogy a számát csak 2 hónapja adták ki. De John most nem tud menni, ez Főncsire marad. Carter megállítja Moretti kocsiját, és védelmet ajánl neki, de az öreg lerázza és továbbhajt. Főncsi megérkezik a célszemély tartózkodási helyére, ami egy klinika. Épp látja, hogy az épület előtt egy furgonnál két tag ápoló ruhát vesz magára, de nem törődik vele. Ő az épület mögé megy, hatástalanítja a riasztót és beveszi magát egy irodába. Ott egy gépen látja, hogy Leila nem alkalmazott itt, hanem beteg. Közben Johnék követik Moretti kocsiját. Főncsi orvosnak öltözve besétál a klinikára, és Leilát akarja látni. Dr. Tillmanként mutatkozik be, ami vicces, ő volt ha emlékszünk a 4. részben a doktornő, akit Főncsiék megmentettek. Szóval beengedik Leilához, és itt szembesül vele, hogy ő bizony egy hat hónapos kisbaba.

Egy parkolóházban vagyunk, Ryan rohan, Era a hasba lőtt Georgie-t találja meg. Pár méterre tőlük Ryan felbukkan, céloz és rálő Erára. Ugorjunk inkább vissza 14 órával ezelőttre. A V-ellenes szövetség a parókián jött össze, Georgie régóta részese az ellenállásnak, sajnos a családját ezért is vesztette el. Ryan-t Era faggatja, ő mióta van a buliban, de a férfi nem ad egyenes választ. Georgie a tettek mezejére akar lépni. Visszavágót akar, az ellencsapáshoz nem kell sok résztvevő, elég ha egy V-t elfognak, megnyúzzák és közszemlére teszik. Ha ez megvalósul, akkor itt kő kövön nem marad a V-k dühe miatt, jósol Ryan. Era ismét faggatózik, honnan tud ennyit a Látogatókról, de nem kap választ. Georgie viszont rendületlenül hisz a társának, az ő pártjukon áll. A gyűlésnek vége, Georgie Ryan-t faggatja, hogy miért nem fedte fel a kilétét, de az emberbőrbe bújt gyík csak a nyúzás hanyagolását kéri a társtól.

Ha nem is ősszel, de elkezdte honi csatornánk a folytatást, sőt rákapcsolt és heti két adagot ad. Ha nem is ilyen tempóban, de én is elkezdem a hogyvolt-folytatást és ha rákapcsolok, majd magamat adom.:-)

*~*~*~*~*~*~*

Valami hiba lehet a Mátrixban, mert erős deja vu-érzés kerít hatalmunkba, úgy indul ez az évad, mint az előző: hazugságvizsgáló. De most Benre kötve (nos, máris ellőttem az izgalom forrását, ha bárki kételkedett volna Nagy Ő életben maradására), a kérdező pedig Annie, aki merő szeretetből – a nézők felé, hogy tudjuk, hogyan jutottunk el Ben hátba lövéséig az előző évadzáróban – előadja a sztorit a sri lankai akcióról, meg Benről, aki nem mondhatja válaszként a mi történt-re, hogy lövésem sincs, csak igent, vagy nemet, meg magáról, aki volt oly’ bátor és megmentette az életét. Igen, most ott romantikáznak Guamban, a haditengerészeti kórházban, miközben a férfi ugyan járni még nem nagyon tud, de válaszolni igen. Meg mást is, ahhoz viszont nem kell a nővér. Ja, hogy már nincs is az „őrhelyén”? Akkor bizony gáz van, Annie kimegy, körülnéz, majd a nagy semmiből rájön, hogy menekülniük kell. Később már a hangokat is hallják, de milyen jó, hogy nem várták meg, honnan jön, mert bizony szíjjel lőtték volna őket rendesen. Ketten is. Így viszont csak az ágynemű lett szita, ami viszont üldözésre készteti a két rosszfiút. Lépcsőházi hajsza, verekedés, menekülés, majd a megfelelő pillanatban segítség a katonáktól. Sikerült, menjünk haza. (kicsit újabb) főcím.

Otthon, már a Bethesdában, Jai fogadja őket, Bennel kicsit szájkaratéznak, máris vágyik vissza Guamba, pedig Jai olyan figyelmes, hogy még egy sudoku könyvet is hozott neki. Annie elbúcsúzik, majd a kocsiban Jai intelmeit hallgatja, miszerint Mercer magányos farkas, egyedül dolgozik és imád terepen lenni.