Az idézet a Pinokkióból származik, ami nem Grimm, de elég közismert. Diákvetélkedőn kezdünk, öt fiatal közül Pierce szinte mindent tud, de azért nem mindent. Nick öltöny-nyakkendőben várja a kis fekete felöltésén fáradozó Juliette-et, és persze segít neki a cipzárt is felhúzni. A szemén látszik, hogy inkább lefelé húzgálná, sőt, a parfüm illata is bejön neki, elvégre ő vette, de Juliska nincs hangulatban. Főrendőr valami kitüntetést kap, oda igyekeznek, és a százados is beszélni fog.
Vége a vetélkedőnek, mindenki nagyon ügyes volt. A gyerekek beülnének valahová kajálni, Pierce-t az anyukája, akit Dr. Higginsnek szólítanak, nem nagyon akarja elengedni, de aztán mégis, este tízig engedélyt ad a kimenőre. A többiek vacsi közben azzal húzzák Pierce-t, hogy mivel az anyja Nobel-díjas, így a válaszok már születésekor az agyában voltak, persze, hogy jól megy neki a vetélkedő. A fiú rögtön javít, anyuci nem Nobel, hanem Nobiczky-díjat kapott a genetikai társaságtól, nem mindegy. Kicsit még ugratják egymást, hogy ki fogja megnyerni a döntőt, de aztán végre hazafelé indulnak, mindenki szétspriccel, egyedül indul haza. Brandon gyönyörű fasorban battyog, zajt hall, és neki is ugrik valami, ami leginkább a Disney-féle Szépség és a Szörny címszereplőjére hajaz. A fiú hiába könyörög irgalomért.