Nekem még mindig a múltkori epizód borzas főszereplője jár az eszemben, és Regina is a feltörő múltbeli emlékek ellen eszik aranygyűrűt. Gold erre utal legalább is. Gold egyrészt hajat mosott, másrészt szívességet szeretne kérni Reginától, a kis virágárus-péppé verős problémáját szeretné elháríttatni. És hogy cserébe majd a Feleséggel történik valami, Mary Margaret lesz elkapva, és be kéne tenni egy kulcsot a cellájába… ez most nem megy nekem, lehet hogy vírusos torrentet töltöttem le, de ezt a részletet nem hamarabb kellett volna lássuk egy-két epizóddal? Már érzem, hogy Horovitz bácsi nagyon meg fog büntetni ma, amiért annyi mocskos gondolat járt a fejemben a Kalaposról.

Na jó, átlovagolunk Meseország örökzöld mezőire, ahol egy hunci-cunci fonott hajú Regina száll le a lováról boldogan, és totál nem tűnik gonosznak. Ha valaki komolyan hiányolta volna a gonoszságot a keretből, az Anyakirálynő is belép, Henry bácsi jóságoskodását ellensúlyozandó. Szerinte a lánya lassan vénkisasszony lesz, mert úgy lovagol, mint egy férfi és senki nem akar egy ilyen vadócot majd feleségül venni. Lovászfiú jelmezben jelen van David Bowie is, aki láthatóan járatlan az anya-lánya viták természetében, ezért megpróbálja elsimítani a lovaglós felszíni problémát.  Persze Regina lekussoltatja. Henry bácsi láthatóan sokkal járatosabb az ilyen női harcokban, ezért jól idomítottan háttérben marad, míg az Anyakirálynő a nőies jellegű agresszióból ad leckét Reginának, csak úgy dártvéderesen. Mi sem nőiesebb annál, mint valakit fojtogatni vagy a levegőbe repíteni, én is így gondolom. A megjegyzendő lecke, hogy „sose legyél önmagad, ha lehetsz több is annál” Gondolom, mondjuk, ha lehetsz betmen is, akkor legyél inkább betmen, szerintem is. Még jó, hogy anya csak egy van.

David Bowie a lovát keféli. De csak mint istállófiú. Regina felindultan rátör, de további harag-levezetés helyett lesmárolja… Oh..milyen bájos páros, pedig nem is herceg… vagy épp azért?

Na, jön nekünk a mi Hereceghünk, ráadásul az evilági verzió, amelyik legyilkosozta a szeretőjét és most Emmánál puncsol, hogy mégiscsak jó lenne látni, mert nem is úgy volt, meg hát a helyzet. Én Emma helyében lehánynám, de hát egy seriffnek munkaköri kötelessége a város söpredékével is foglalkozni, diplomatikusan nem mond semmit.

A szóban forgó hölgyike a rács mögött szunyókál, amit Regina rögtön ki is gúnyol. Azért jött, hogy felajánlja neki hogy beismerő vallomást tegyen, és ne csináljon felesleges nyűgöt a városnak. Ezen a ponton Füles teljes joggal kérdezi, hogy mit vétett valaha is, amiért ennyire gyűlöli.

Tádám… a választ Meseországban kereshetjük ahol Regina, egy ló és Davidbowie egy fa alatt romantikázik. Nagy tervek, szokásos szerelmes remények, de hát Cora nem az a nő, akitől könnyedén el lehet iszkolni. Megtudjuk pletykaszinten, hogy Cora is csak egy molnár lánya volt, mielőtt üzletlánc lett, ez tuti fontos lesz még, mihelyst lesz egy molnáros mese. De mielőtt ezen gondolkodnék, istentelen borzadmányos vérnyákolás zavarja meg a domboldalt, és egy rendkívül rosszul takart kaszkadőr száguld be a képbe lovon. Regina nem rest, a lovászfiú előtt lóra kap (voltak itt valaha tűzrőlpattant férfiak?) és megmenti a kisleányt… Hófehérkét….

Vissza a börtönbe, ahol egy esélytelen MM és egy aggódó seriff próbálja elhinni a Zálogosnak, hogy pusztán az ártatlan tanító nénis külső megvédi az ügyüket az esküdtszék előtt. Ekkor, hogy minden ész egy térben csoportosuljon, betoppan FirkászFeka egy csésze rikító tulipánnal. Pedig azt hittem őt már leírtuk… Emma félrevonul vele, kiderül, hogy azért jött, hogy elmondja: semmit nem talált. Köszönjük Emese.

Közben Gold valami sutyorgással meggyőzte a Naivitás földi helytartóját, hogy bele kell menni az ártatlanságra épülő védelembe. És ekkor pöccre megjelenik Apakirály, ezúttal főügyészként.  Nincs több kérdésem.

De neki van. Nem kevés, és egyre dühítőbbek. Olyannyira, hogy MM is bevadul, és besétál a csapdába: gúnyosan elmondja, hogy nyilván azt akarják tőle hallani , hogy persze hogy azt kívánta hogy eltűnjön a Feleség. Ennyi elég is, minden megy a szalagra.

Meseországban Reginácska egyetlen lovaglóruhácskáját igazgatja a tükörben, hamarosan lovaglólecke David Bowie bácsival, höhöhö, kacsintós-szmájli az éterben. A készülődést Cora mami szakítja félbe, egy laza füstfelhővel királylányruhát varázsol a hölgyre, mert bizony, mindjárt itt a Király, hogy hálálkodjon a kislánya megmentőjének. A világ legvaksibb királyát már jól ismerjük, most ismét hozza a formáját: szeretné megkérni a kezét annak a nőnek, aki nagyon törődik az ő kis Hófehérkéjével, mert olyant eddig nem talált…  Ezt a csillogó vaslogikát és szenvedélyes ostobaságot nem homályosíthatja el Regina rémült arca, a hátul fejét rázó Henry bátyó, és a tény sem, hogy az „igen” válasz Cora szájából szalad ki.

Szegény Regina, őszintén sajnálom. Kiszalad az istállóba elpanaszolni mi történt és megkéri David Bowie-t hogy vegye őt feleségül. De hát ilyenek ezek a pasik, a domboldalban még hőbörgött hogy miért nem lehetnek egymáséi, a nyílt felkéréstől meg összezuttyan, lekvár ez is. Jah, de nem, nem hiába egész este az Interjú a vámpírral zenéjét tolják alájuk, rohadt idegesítő, mert az egy klassz film volt, hagyjuk is. Ó aranygyűrű, ó, romantika, ó puszi, ó Hófehérke. Khm, a kislány kicsit megsértődik a látványtól, Regina pedig őrülten a nyomába ered. Ugyanerre a zenére elmagyarázza, hogy a szerelem, az egy nagy varázslat, de ez a kislány olyan arcot tud vágni, hogy bármelyik percben várom, hogy levonszolja a nőt a kútba ahol lakik. Nem tudom célozgattam-e már arra, hogy rosszul bírom a gyerekszínészeket. Főleg ebben a sorozatban.

Ha esetleg valaki hiányolná Mary Margaret gyermeki naiv báját, annak tudnám ajánlani Fülesünk eme gyermekkori önmagát: rögtön szeretne felugrani és apunak elújságolni ezt a jó hírt. Regina alig bírja visszalepkehálózni, és megpróbálja elmagyarázni neki a „titok” fogalmát… Szegény Regina, gyerekekkel még nincs tapasztalata, érthető, de végzetes tapasztalatlanság.

Emma meséskönyvet olvas a padon. Nem baj ha esik az eső, klassz a bőrdzsekije. Mindegyik bőrdzsekije klassz. Jön a hosszúnevű gádzsó, és az írói válságot hozva tejjjjjjesen irreleváns példának, arra vezeti rá, hogy a nyomozásban váltson perspektívát. Arra mindenképp jó, hogy együtt kimotoroznak a folyóhoz körülnézni. A körbekerített „nyomozási helyszín” állapotát inkább nem minősítem, vegyük úgy, hogy csak szimbolikus az egész. Mindenesetre benyúl a kis gödörbe és talál egy lapát-darabot, és tudják is kinél kell az eszközt keresni. Utoljára 10 évesen néztem ennyire primitív kalandfilm jelenetet. És nem is tévedek, Henri szobájára váltunk, ahol a srác a vókitóki segítségével kódszavakban beszél az édesanyjához. Szerencsére ebben már nem partner Emma, viszont a motoros cimbivel feltárják a polgármester asszony sufniját… benne a törött lapáttal…

A Palotában Cora a kis Hófehérkével barátkozik. A „jaj de rossz elveszíteni egy anyát” témakör mindig rögtön hat, a kislány látható jóindulattal megkéri a nagyságos asszonyt hogy ne kényszerítse férjhez Reginát, mert nem szereti az ő apukáját. Most, hogy eltereljem a gyerek ortopéd arckifejezéséről a gondolataimat, összegeztem ezt a gyerekkori traumát: meghal az anyukád, aztán nézed, hogy a pótanyukád mással smárol, aztán bevallja neked, hogy nem szereti az apukádat, csak férjhez megy hozzá, és erről senkinek nem szabad beszélni, és ez így teljesen rendben is van. Hm. Ezek után nem csodálozok, hogy felnőttként képes David Nolannak esélyeket osztogatni marékszámra.

Fényes nappal Storybrooke-ban, röviden: Emma, Regina, házkutatási parancs, pofáraesés. Nyilván nincs már ott a bűnös szerszám. Emma tombolva megy a motoroshoz, árulással vádolja, hiszen ki is tudhatná mi igaz abból, amit rendszeresen összehord. Motoros azt mondja „én nem vagyok hazug” és nagyot rebben a szeme.

Regina valahogy már megint a fogdában flangál, roppant szexi és boldog és ez jól áll neki. Egyszerűen csak látni akarja, ahogy Mary Margaret szenved, hiszen nemsokára mindörökre eltünteti a városból.

Meseországban Regina csomaggal szalad az istállóba, menekülés David Bowie-val. Persze ez sajnos nem jön össze, Cora bezárja őket és szónokolni kezd a saját hősiességéről, szenvedéseiről és a sok alkuról, amibe került, hogy minden királyság legyen, szó szerint. Engem itt az alkuk izgattak fel, de Rumpinak nyoma sincs ebben a részben. Regina nagyon sarkára áll, és ragaszkodik a saját boldogságához.

Cora úgy tűnik, elfogadja a vereséget, és félrehívja David Bowiet, hogy anyai bölcsességét megossza: ha szülő vagy, mindig azt kell tenned, ami a gyerekednek a legjobb. És hogy egyértelmű legyen, hogy ez a kifejezés nem a gyermek boldogságát jelenti, hanem az anyai véleményt, kitépi a szívét a lovászfiúnak. Regina teljesen összeomlik, Cora pedig tovább szónokol arról, hogy a szerelem gyengeség, és csak a hatalom tart örökké, mert akkor nem kell függeni senkitől. Holnap pedig Regina Királynő lesz. A holnap mindig hamar eljön, ha nem várja az ember: Reginát 3 varrónő öltözteti, mikor a kis Hófehérke rajongva megjelenik, és áradozik, hogy milyen boldogok lesznek majd David Bowie-val. Hamar összeáll Reginának, hogy a kislány volt szíves elmondani a titkot Corának, még pedig naívan azért, hogy nehogy elveszítse az anyját, mint ő hajdan. Regina nem rendez jelenetet, lehazudja a lovászfiú-szerelmet, és megígéri, hogy majd nagy boldog család lesznek együtt. Az a hátborzongató, hogy Regina itt egyáltalán nem hasonlít magára, semelyik világbeli arcára. Cora rebbenti szét a mű-idillt, büszke a lányára. Regina ráébred, hogy a ló nem magától vadult meg és az egész királyos-találkozás előre ki volt tervelve. Sarkon fordul, és most először szólal meg Gonosz Királynő hangon: „hagynom kellett volna meghalni”

Storybrooke, fogda, MM, bilincs. Emma számon kéri a Zálogostól, hogy miért nem mentette meg őket, ahogyan megegyeztek. Gold nem izgul, a varázserejére utal és lelép, viszont Emma úgy bedühödik, hogy odavágja a színes tulipános cserepet… és előkerül egy poloska… Azonnal a motoroshoz megy, bocsánatot kérni, a srác pedig megnyugtatja, hogy néha nagyon nehéz meglátni azt, ami az orrunk előtt van. És sokatmondóan néz. Megint egetverő visítozás, melynek forrása Piroskurva, oka pedig az, hogy a sikátorból előkerült a Feleség.. benne a saját szívével.. tehát élve.