Az előző részben Barney egy testcsellel beküldte Tedet a pofonfa alá, aki kitartóan megrázta vagy háromszor-négyszer, úgyhogy literally meg átvitt értelemben is hullott a pofonfa csattanós termése, az aktuális szőke randomlány meg elviharzott a levesbe. Ha egyszer kiborul az a csajkondér, ahová ezek a lányok kerülnek, azt az alkalmat kár lenne kihagyni, és ez még így hét évvel később is érvényes. A fő sodorvonalon, mármint, hogy hogyan lesz Tednek felesége, és kicsoda Kids szülőanyja, egy evezőcsapásnyit nem haladtunk, sebaj, majd talán most. Kezdésként Lily és Marshall rohannak keresztül a városon, paki hotdog-árusok, rémüldözve félreugró babakocsis kismamák és szeméttől duzzadó kukák sorfala között vezet az útjuk, csak hogy a figyelmes néző ízelítőt kapjon New York kulturális sokszínűségéből. Köszönjük.

A pár fékevesztett rohanásának oka, hogy üresedés van álmaik esküvői színhelyén, ami egy palota a Hudson folyó partján. Ideális az egybekelésre, főleg, ha valaki úszni vágyó részeg vendégek kihalászásával és újraélesztésével akarja feldobni a ceremóniát, ennek megfelelően jellemzően évekre előre be van táblázva. A felszabadult időpont két hónap múlva esedékes, ami elég szűkös, viszont van egy másik aspiráns pár is, akik szintén rohanófélben vannak lefoglalni a helyszínt. Úgyhogy nincs sok idő a lamentálásra, így Lily azzal a lendülettel ott is hagyta a kölköket rajzolni az oviban. Nem véletlen a mondás, hogy a magyarok unortodox nyilaitól és egy esküvőszervezésben nyakig ülő óvónőtől mentsen meg az Isten.

Marshallék a rohanás végén a liftben futnak össze a másik párral, a feszültség tapintható, mindenki magának akarja az esküvői ceremóniák Buckingham Palotáját, végül a klasszikus benyomjuk-az-összes-gombot-a-liftben-és-lépcsőn-felrohanunk trükkel megelőzik a Todd és Valerie névre hallgató riválispárt. Egy telefon és napközbeni átutalás variáció egyszerűbb megoldás lett volna, bár sitcom szempontból nehezebben kiaknázható, az biztos. Megvan a kívánt helyszín, újságolják a bárban, a többiek pedig jófej módon nem rontják el azzal a kedvüket, hogy tökmindegy, mert ha van elég pia, a vendégek negyven százaléka azt sem fogja tudni, melyik városban keltek egybe. 

Az események nyomán újonnan felmerült nehézség, hogy két hónap alatt kell megszervezni mindent, a youtube-ra felkerülő nyitótánctól a koszorúslányok díszcsokrának árnyalatáig. Lily gyorsan befogja az egész bandát a munkamegosztásba: Robin-Ted páros, irány a virágoshoz. Robin viszont még mindig haragszik Tedre a korábbi „Már szakítottam a barátnőmmel” csúsztatás miatt. Fene a szőrös szívét ennek a csajnak, Ted csupán nem bontotta ki teljesen az igazság minden részletét, szóvivőként az ilyenért kiemelt jutalmat kapna. A szituáció kínos volta miatt gyors átszervezés, Ted és Robin nem kerülhet egy munkacsapatba. Barney feladata egyszerűségében hordozza magában a lehetetlent: ne feküdjön le senkivel a rokonságból. Hát ez annyira valószínű, mint hogy a BKV-t egyszer felkészülten érjen egy januári hóesés.

A süteménykóstolásba belefáradt Lily félig elmajszolt tortaszeletek mellett szundít, amikor felriadva rádöbben, hogy még hiányzik minden lakodalom lüktető központja, az elszórt résztvevőkbe dobogó szívként vért pumpáló zenekar.  Marshall már intézkedett is, felhívta a The 88 nevű bandát, akik a jogi záróvizsgáját követő bulin játszottak, és nagyon királyok. Már amennyiben egy minden valószínűség szerint emlékezetkiesésbe torkolló buli emlékfoszlányai megfelelő referenciát jelenthetnek egy menyasszonynak. Ted megerősíti, hogy ász a csapat, de Lily meghallgatás nélkül nem fogja áldását adni, sőt, még az is kell, hogy a kedvenc számukat el tudják játszani, és ráadásul jól. A kis telhetetlen. Lily eléggé be van feszülve a szoros menetrend miatt, Ted jelzi is neki. hogy kicsit túlstresszeli ezt a szervezés témát. Lily egy fenékből előbukkanó dinoszaurusz képével jelzi, hogy ebben a helyzetben, két hónappal az esküvő előtt szerinte nincs olyan, hogy túlzás.  Hát, az vesse rá az első követ, aki esküvőszervezés közben egy olyan részleten sem agyalt napokig, amiről utólag kiderült, hogy rajta kívül a kutya nem figyelt fel rá.

Mindenesetre az a probléma, hogy a The 88 nem jár meghallgatásra, ők az esküvői bandák Mozartjai. vagy PSY-jai, modernebb példával élve. Ők a hegy, amihez még egy esküvőszervezésben lévő Mohamednek is el kell zarándokolni. Mivel hétfőig választ kell adni, a hétvégi fellépésük az egyetlen reális opció: a The 88 éppen New Jersey-ben lép fel, egy végzős bálon. Ahová frankón nem engedik be a csapatot, elvégre a legkevésbé sem gimisek. Barney szerint simán be kell lógni, amivel még Lily is egyetért, úgy látszik, elég elkeseredett állapotba hajszolja a tény, hogy mennyire kevés ideje maradt. Robin is szívesen csatlakozik, főleg, hogy a saját végzős bálján nem tudott részt venni, mert éppen a gyephokibajnokság döntőjében hajkurászta a labdát, meg gyepálta ütővel az ellenfél quebec-i szeparatista játékosait. Ted és Marshall terve, hogy kirúgnak a hámból, és megtartják az esküvő előttre tervezett kanbulijukat. Nahát, csak aztán nehogy Thelma és Louis leugrasson egy szikláról az események sodrásában.

Lily és Robin klasszikusan elegánsan öltözik, ami a kétezres években, borzasztó álca egy végzős bálra Barney ki is osztja őket rendesen. Ahhoz, hogy nem lógjatok ki, Paris Hilton klónoknak kell öltöznötök, ki kell rakni mindent, köldökig érő dekoltázs felülről, alulról meg köldökig felvágott szoknya, mintha sztriptíztáncosok lennétek, és a Cradle of Love második versszakának derekán vonaglanátok. Lily befeszül, Robin nyugtatja, csak nézz ki kurvásan, ennyi a dolgod. Barney a rész szóviccével tromfol rá: Slut up, lányok.

Lily a szekrényben megtalálja a saját végzős bálján, még 1996-ban viselt ruháját. Ennek kapcsán flashbackelünk a bálra, ahol a darkosra fazonírozott Lily, fekete hajkoronával és körmökkel ékesítve táncol a Kurt Cobain hasonmásverseny járási pótselejtezőjének vigaszágas második helyezettjével. Ő lenne Scooter, Dark-Lily gimis pasija, aki éppen veszettül örül neki, hogy felvették egy játékvezető-iskolába. Örömkönnyektől csillogó szemekkel már valószínűleg azt vizionálja, hogy a vasárnapi húsleves-rántotthús ebéd után hogyan fogja levezényelni a területi ifi kettő rangadóit, miközben Lily partjelzőként asszisztálva rohangál zászlóval a pályaszélén (vagy mi a szerepük az amerikai fociban). Lily arcából ítélte, ő nem éppen így képzeli a jövőt. Bár persze, lehet, hogy csak a Kurt Cobain-verseny ezüstérmével elégedetlen, nehéz a szurokfekete szempillák mögötti gondolatokba belelátni.

Vissza a jelenbe, Lily-ék kellőképpen kurvásan felöltöztek, pont, ahogy egy végzős bálhoz dukál. Barney gavallér módon két virágcsokrot ad a lányoknak, meg kéne mérni a lázát, mert valami nem stimmel az egészségével. Robin teljesen elérzékenyül, mert még soha nem volt ilyen bálon. A hármas lelép a bálra, ahol megalazán viselkedve megpróbálnak átsétálni az ellenőrző ponton, ami megalazán nem sikerül. Pedig az elgondolás jó volt, 5 évvel fiatalabban még működött is volna. Csak diákok és a kísérőik mehetnek be, őket felnőttek lévén lekapcsolják. Jöhetne a B-terv, mint belógás, Robin ehelyett lecsap két kint ácsorgó kocka srácra, hogy vigyék be őket kísérőként. A két kockának nem kell ennél több, életükben nem gondolták, hogy normális csajhoz két méternél közelebb kerülnek, úgyhogy a csajok a kockasrácok nyomában bejutnak. Barney kint marad, de a láthatóan tovább töri a fejét a belógáson, ez nála elvi kérdés lesz. (Tapasztalataim szerint nem elég a trükkös belógás, a fürge kijutás is legalább olyan fontos, mert ha második leszel a kidobókkal folytatott futóversenyben, az elvi kérdésből könnyen gyakorlati probléma lesz egy kétajtós szekrénnyel a hátadon.)

Lily és Robin beérnek a buliba, a zenekar pont akkor tart szünetet, persze. Közben a kockasrácok köhögés elleni sziruppal kínálják Robint, merthogy rossz évjárattal vettek hamis személyiket, így nem tudtak alkoholhoz jutni. Kockák, akik rosszak matekból, ők lehetnek azok, akik sort gyűjtenek kanasztában. Lily a szünetben próbálja rávenni a zenekar vezetőjét, hogy játsszák le a kedvenc számukat, közben zavarában elmondja a fél élettörténetét. Teljesen feleslegesen, mert a csávó ázott mokaszinként néz ki a fejéből, pocsolyarészegen abszolút nem vágja, hogy mi van. Mindegy, hozzatok egy kottát, rakjatok fel a színpadra, aztán lejátsszuk, ha nem hányok bele a trombitába.

Ted indulna az apartmanból a kanbulis vad éjszakába Marshallal, de a haverja megígérte Lily-nek, hogy előtte még becsomagolnak 200 meghívót. Na, ennyit a közös züllésről, a romkocsmák füstös félhomályáról, a civilizáltság szisztematikus levedléséről, a talponállókban üdvözlésképpen belépéskor feléd repülő széklábról. Pedig Ted szerint egy bunyóban kajakra tudná védeni Marshall hátát. Ehelyett Ted és Marshall otthon borítékolnak, mint kisangyal, Tóték sem csinálták különbül a dobozolást az őrnagy úr vezérletével. Csak nehogy Ted is négy darabba vágja az értelmi szerzőt, Lilynek nem állna jól. Marshall hívást kap Robintól, kéne a kedvenc számotok kottája, szerezd meg, nyomtasd ki, hozd ide. Marshall intézi a kottát és még azt is kiszedi Robinból, hogy viheti Tedet is a buliba. Robin mögött, a háttérben közben Barney az ablakon bemászva sikeresen belóg, de még földetérés előtt levadásszák a biztonságiak, és ki is viszik rögtön.

Lily egyre feszültebben viselkedik, majd szétveti az ideg az esküvő miatt, zavarja, hogy túl gyorsan történnek a dolgok. Úgy is mondhatnám, hogy itten valami konfliktusnak való megágyazás zajlik villámsebességgel. Ismét flashback Lily báljára, ahol a fiatal, kátránnyal sminkelő Lily éppen Scootert építi le, és hát pontosan a dolgok túl gyors történése végett. Meg valószínűleg azért, mert a Kurt Cobain hasonlóság is kimerült a külcsínben, sehol semmi drogfüggőség, kiábrándultság, nihilizmus, kevés volt ez így. Ráadásul Lily még sok mindent szeretne kipróbálni az életben, művészként élni Európában, utazni, és még talán egy leszbikus kapcsolatot is.  Szóval szakítanak, ez a gimis kapcsolatok életciklusa.

Vissza a jelenbe, a kockasrácok szeretnék behajtani a lányoktól a bejutásért cserébe ígért táncot. Ami komoly rombolással jár együtt: Robint lerókázza a táncpartnere. Nahát, megártott a köhögés elleni szirup, a srác biztosan nem kérdezte meg a kezelőorvosát a mellékhatásokról és a kockázatokról. Lily ezzel szemben a saját külön bejáratú kockájára önti rá saját csalódottságát és világfájdalmát: nem fogsz te semmit megvalósítani abból, amit most eltervezel. Lesz egy barátnőd, akivel még az egyetem elején ismerkedsz össze, leragadsz mellette végleg, és ennyi. Mondom én, kölyköknek kemény dolguk lesz az oviban, ha Lily ilyen eszmefuttatásokat zúdít a környezetére nap mint nap.

Megérkezik Marshall és Ted, akik simán besurrantak, mellettük Barney jelenik meg egy gigantikus teknősjelmezben. Bonyolultabb, de kétségtelenül elegánsabb módja ez a belógásnak.  Marshall hamar összetűzésbe kerül a Lily-nek leosztott kockasráccal, aki egész estére követeli Lily társaságát. Ha már ekkora isteni szerencse érte, érthető, hogy nem ereszti a csajt. Kis tülekedés-lökdösődés közepette a kocka előránt egy nundzsakut, de még mielőtt kárt tehetne vele magában, Ted óvintézkedésképpen ráugrik és leteperi.

A mosdóban Robin próbál megszabadulni a kockasráccal való lassúzás maradványaitól és emlékétől, a cipőtisztítás közben Lily lelkének ápolására is jut energiája: gyanús ez a nagy stressz, nincsenek kétségeid, Lily? Dehogynem. Lily nem érti, hogy hová tűnt a 10 évvel ezelőtti önmaga, aki annyi mindent meg akart valósítani. Flashback az első koleszos napjára: Lily lelkesen tervezgeti a bohém művészélet utazással, leszbikus kapcsolatokkal és esetenként nélkülözéssel teli napjait, amiben semmiképpen nem fog egy pasi mellett leragadni. A beszélgetőpartnere pedig nem más, mint Marshall a szomszéd koleszszobából. Akkor itt bukott el a dédelgetett terv, nem sok minden jött be belőle. A jelenben Robin önt lelket belé, szerinte ami Lilynek jutott, az simán kárpótolja az elszalasztott kalandokat. Egyébként még feleségként is festhet, utazhat, végül pedig lesmárolja, egy kis ízelítő a leszbikus kapcsolatokból.  

A randalírozó sráchármast a biztonsági őrök vezetik ki, nem kéne itt lepofozni a 18 éves, köptetősziruptól felbátorodott tizenéveseket, sem lopott teknősjelmezben parádézni.  Próbálják visszakönyörögni magukat, de előbb fogja az egységes LMP letarolni a vidéki nyugdíjasok szavazatait, minthogy őket visszaengedjék. Barney, a megmentő, hogy elvonja az őrök figyelmét, kikapja a kezükből a teknősjelmezt és elrohan vele. Ted és Marshall így szabadon besétál, a zenekar éppen a kért számot játssza. Ha már így alakult, Robin és Ted is összebújik egy lassú erejéig. A csaj kicsit megbékélt Teddel: Hiányoztál, de ebbe ne lásd bele, hogy már nem haragszom, vagy, hogy újra össze akarok jönni veled. Csak a miheztartás végett. A zenekar pompásan játszik, úgyhogy ez kipipálva, konstatálja Marshall, két hónap az esküvőig. Közben Lily feje egy, a kétségbeesés egyre súlyosabb fokozatáról szóló tanulmány. Hát, az e-útdíj biztosabb lábakon áll mostanság, mint Lily házasság iránti eltökéltsége, mi lesz ebből…