Donar éjszaka az erdőben próbál könnyíteni magán, a mellette elsuhanó római ruhás alakoknak ez nem tetszik és leütik. Nasir és Lugo is hasonlóan jár, ők a falon gubbasztva őrködtek. A három katona könnyedén hatol be a szökevények táborába, egyedül Naevia nem alszik, ő kezd eszeveszett károgásba, amikor meglátja a hívatlan vendégeket. Hopsz, felkelni, szétrúgni pár valagat, de nem addig van ám, ez a három római gyanúsan jól bánik az öklével, még Oenomaust is úgy vágják a földhöz, mintha tollból lenne. A nők sikítva összefutnak, Saxa fáklyával menne a bestéknek, erre az egyik támadó lekapja a sisakját, hát nem Spartacus az, dehogynem. Na elmész ám a tudod hova, korholják a többiek, ez meg most mi volt?
Egy gyakorlat, ti bénák, örülhettek neki, máskülönben már olyan halottak lennétek, mint az öreganyám, mondja Spartacus dühösen. A rémület fokozatosan alábbhagy, de sokan nagyon csúnyán sandítanak a trákra meg a két álrómaira, Gannicusra és Crixusra. Ezután már így lesz, felbőszítették Glabert, bármelyik pillanatban lecsaphatnak rájuk az emberei, készülniük kell a harcra.
Seppia a medence mellett üldögél, Glaber megy boldogítani, a lány undorodik az érintésétől, de ez egy cseppet sem zavarja a praetor urat. Kell valami ürügy, hogy ne kelljen lefeküdnie a férfival, feldobja, hogy hát Ilithyát nem is sirattad el rendesen, meghagyom neked a gyászidőt. Glaber érzése szerint már elég időt pocsékolt asszonya siratására, inkább gyorsan megfarkalná a kéznél lévő leányzót. Elő is villan a csöcs, Ilithya meg mint egy rab oroszlán, ki most szabadult láncaitól, feltépi a villa kapuit. Úristen, ez él??? Glaber egyből lelohad, Seppia kis híján elájul, Ilithya meg pofával előre belezuhan a medencébe.
Lassie-nek gyorsan megvetnek egy ágyat a villa közepén, egyedül a még életben lévő szolgálóleánya örül Ilithya hazatértének, vagy annak, hogy még nem feszítették keresztre. Jön a medicus, a baba jól van, meg a kedves kismama is, Glaber alig rejtett agresszióval faggatja nejét az elmúlt napokról. Hogyvolt, mintvolt, hogyan vitt el Gannicus, mért engedett el Spartacus, de ami a legfontosabb, hol a búvóhelyük, kérdezi izzadó tenyérrel a praetor. Ilithya a szörnyűségekről mesélne inkább, amit át kellett élnie, ja de az le van ám szarva, azt mondjad, hogy hol az a bunker, fából van vagy kőből?? A szöszi elsírja magát, nemhogy örülnél, hogy haza találtam az erdőből, Glabert nem hatja meg a melodráma, látott ő már ennél rosszabbat is. Mostantól itt alszol kint, a hálónkat már Seppiával osztom meg, a fene essen beléd, hogy haza másztál, mondja Glaber, rezzenéstelenül persze, mert egy szívtelen szörnyeget, ő mondta, nem én.
A táboron belül soha nem látott fejetlenség lesz úrrá, mindenki a másikat okolja az éjjeli gyakorlat csúfos eredményéért. A germánok nehezményezik, hogy nekik nem jutott kard, botokkal meg aligha tudnak majd védekezni az igazi hadsereg ellen. Sokaknak az sem tetszik, hogy Spartacus megkegyelmezett Ilithyának, jobb lett volna megskalpolni a praetor asszonyát. Némi veszekedés után Spartacusnak sikerült rendet tennie, mostantól Oenomaus feladata az őrség kiállítása és felügyelése, Gannicusszal pedig készítsék fel a harcra az embereket. A kelta örül, hogy közös feladatot kapott régi barátjával, Oenomaus viszont jól elküldi a francba, nem kell segítség, mikor fognak már végre kibékülni nem tudom.
A kegyvesztett Mira bánatosan a nyílvesszőit szorongatja, pont most kellett Luciusnak is meghalnia, amikor Spartacus ellökte magától, úgy érzi, nem maradt senkije. A trák megy utasítani, hogy tanítsa a többieket az íj használatára. Mira pityeregni kezd, meddig büntetsz még, amiért meg akartam ölni a szöszidet? Spartacus megmagyarázza neki, hogy ez a kifordult énje nem szimpatikus neki, ezért nincs több szex. Mira azért lopva szájon tudja csókolni Spartacust, de a béke kedvéért gyorsan távozik utána a színről.
Ilithya hófehér ruhában áll az erkélyen amikor Lucretia megpillantja. Úgy tűnik neki senki nem szólt, hogy barátnőjét hazahozták az istenek, mert igencsak meglepődik, de örül is biza, mert nagyon szar volt egyedül közutálat tárgyának lenni a villában. Ilithya megvallja a dominának, hogy gyermeke Spartacustól fogant, Lucretia röstelli magát, mivel ő fektette össze őket anno. Ilithya viszont már túllépett a sérelmeket, sőt az is kicsúszik a száján, hogy kezdi megszeretni a szíve alatt hordott babát, amikor azt hitte, hogy meg fog halni, nem is magát, hanem az ártatlan magzatot féltette. Könnyekig meghatódtunk, már értem mért adtak patyolatfehér ruhát Ilithyára. A felbukkanó Seppia rondít bele az idillbe, de gyorsan tovább is áll, Lucretia elújságolja Ilithyának, hogy Seppiust nem a szolgái, hanem a férje ölte meg, és ezt már Seppia is tudja. Akkor meg minek fekszik vele össze, érdeklődik a szöszi, ó ne aggódj, a lány már forralja azt a bosszút, mosolyog a domina.
Ashur és Glaber tanácskozik, az Ilithyától kapott információk alapján próbálják kideríteni a szökevények táborhelyét. Az Egyiptomi elhozza nekik Lucius fejét, akiről kiderítették, hogy a Vesuvius lábánál lakott egy templomban, amit görögök építettek, ja Ilithya említette, hogy a lyukban, ahol fogva tartották, görög írás volt a falon, válaszolja Glaber. Bingó, a kilencedik epizódra csak megfejtették, hogy hol rejtőznek a rabszolgák. Holnap napkeltekor indulnak a hegy lábához a hadsereggel.
Spartacus elküldi Agront pár germánnal, hogy a közeli úton fosztogassanak kicsit, szerezzenek húst meg bort. A küldetés sikerrel jár, délután mulatozhatnak a szökevények. Spartacus ezúttal magától sem sajnálja a bort, nagyon jó, pont ma kell leinniuk magukat, így Glabernek talán még esélye is lesz rajtuk ütni. Kellő bormennyiség után Spartacus játékokat szervez, cél, hogy megkedveltesse egymással az ellenségeket is, így majd talán összeáll a csapategység. A felállás kettő a kettő ellen, ököllel harcolnak, és mindenesetben olyanok alkossanak párt, akik gyűlölik egymást, hogy megtanuljanak együttműködni.
Ashur Lucretiát kábítja megint, ezúttal a szír szabadság utáni vágyakozását kell hallgatnia a nőnek. Glaber megígérte, ha legyőzzük Spartacust, enyém a ludus, veled együtt, mosolyog a férfi. Lucretia gyomra kicsit felfordul emiatt, bár úgy tűnik, kezdi megszokni, hogy az írók szopóágra tették.
Glaber az udvaron osztja a parancsot, kinek mi a dolga még reggelig, valaki belepofázik a szavába, megfordul a praetor, hát nem Variniust vetették már megint Capuába az istenek? De, ez nem Glaber napja, már ő is belátja. A férfi azt mondja, hogy a szenátus utasítására tért vissza, Glaber takarodjon haza Rómába, hagyja a nagyokra Spartacus leverését. Varinius tovább húzza Glabert, hallom a csőcseléknél van Ilithya, mekkora balfácán vagy, még asszonyodra sem tudtál vigyázni. Erre besétál a szöszi, itt vagyok, ragyogok, nem is raboltak el engem, hihihi, mondja zavartan, merne mást mondani. Varinius nagyon néz, engem akkor félreinformáltak, de a lényeg ugyanaz, ti menjetek szépen haza, Spartacus már az én dolgom.
Glaber ellenáll, de amilyen kis butus, kikotyogja a rabok búvóhelyét. Varinius távozna a villából, Seppia tartóztatja fel, a férfi jól beolvas neki, hiszen hiába írta neki a lány a levélben, hogy Ilithya a szökevényeknél van, ez már tárgytalan, akkor meg mi a fenét kezdjen ő ezzel a Glaberrel. A lány arra kéri Variniust, hogy bosszulja meg Seppius halálát, bizonyíték is van, van hát, az a rohadt kígyós karperec. Variniusnak sírhatnéka van a lány ostobaságától, ez még nem bizonyíték te bolond, menjél szépen babázni, engem pedig hagyj békén.
A Spartacus által rendezett verekedéseknek meglesz az eredménye, a nagy összeborulások nem maradnak el, Saxa örömében még le is kapja Mirát, pedig eddig rühellte. A nagy összecsapást Spartacus a végére tartogatta, Agront és Crixust teszi egy csapatba, Gannicus és Oenomaus ellen. A négy férfinak szikrát szór a tekintete, jó kis meccs lesz ez. A küzdelem igen mulatságos a nézők számára, fájdalmas a részvevőknek. Jól elgyepálják egymást a gladiátorok. Oenomaus és Gannicus csapatmunkával diadalmaskodik, még össze is mosolyognak a küzdelem után, na végre, újra egymásra talált a két barát. Sőt, bármilyen hihetetlen, némi káromkodás után még a vesztes duó tagjai, Crixus és Agron is kezet nyújtanak egymásnak.
Este Seppia Lucretiának bőgi ki magát, amiért Varinius nem hajlandó megbosszulni bátyja halálát. A domina felbújtja a lányt, ha bosszút akarsz, ontsd ki te magad Glaber vérét, mondja a lánynak és még tőrt is nyom a kezébe. Seppia kételkedik magában, de az elhatározása erős. Lucretia rohan is a hírrel Ilithyához, rábeszéltem, lesz vérontás még az éjjel, a szöszi elégedetten bólogat. Glaber és Seppia készülődik a fürdőzéshez, elbeszélnek egymás mellett, bár abban egyetértenek, hogy Varinius egy hülye köcsög. Glaber hátulról közelít a lányhoz, Seppia összeszedi minden bátorságát és lendületből széttör a praetor fején egy boroskancsót. A férfi rémülten zuhan a medence pereméhez, köpni-nyelni nem tud, nem is kell, csak dőljön hátra és élvezze a műsort.
Seppia az ölébe pattan, elő azzal a tőrrel, most meghalsz, te gyilkos, édes a bosszú, kiabálja a lány, keze lendül a magasba, de a tőr hegye nem Glaber nyakát, hanem a saját szívét találja meg. Ilithya áll Seppia mögött, az ő jóvoltából került a kés a lányba, aki mielőtt felfoghatná, hogy mi történik vele, már meg is hal, mert a szöszi elvágja a torkát.
Glabernek ömlik a vér az arcába, a holttest beledől a vízbe, pillanatok alatt vérrel telik fel a medence. Ilithya ezt így tervezte, most ő a hős megmentő, Glaber nem is érti, mivel érdemelte ki, hogy annyi geciség után, felesége megmentse az életét. Mindketten szörnyek vagyunk, ilyen egyszerű, mosolyog a szöszi, együtt pedig ultramega szemetek lehetnénk másokkal, mit szólsz? Glabernek tetszik az ötlet, úgy ahogy van, véresen, mocskosan falhoz lesz állítva, már az is undorító, hogy így csókolóznak, hát még az, hogy dugnak is, miközben Seppia hullája ott lebeg a medencében.
A táborban Naevia és Crixus is hasonlóan üti el az időt, a lány végre képes élvezni a gall érintését. A hegy oldalán állomásozó őrök fáklyával jeleznek Spartacuséknak, a rómaiak úton vannak ide. A harcképes férfiak és asszonyok felkészülnek az összecsapásra, bátor szívvel indulnak a dicső halálba vagy a fényes győzelembe. Az erdőben elébe mennek a katonáknak, Mira vezetésével néhányan íjjal ritkítják a rómaiakat, a gladiátorok pedig karddal. Crixus felméri az egyre növekvő túlerőt és visszavonulót kiált.
A katonák Variniushoz tartoznak, aki csak nem bírt a hátsóján megmaradni, még Glaber előtt szeretné learatni a dicsőséget. Crixus vezetésével az emberek visszatérnek a templomba, ott vívnak közelharcot a katonákkal. Spartacus pedig Gannicusszal elkapja a parancsnokság tökét az erdőben. A trák meglepődik, hogy a praetori sisak alatt nem Glaber van, hát ez a szöszi csávó meg ki az isten, elhurcolja a táborba, ahol a kétségbeesett Varinius azonnal leteteti a fegyvert a maradék emberével.
Crixus egyből felismeri Variniust, ez a köcsög kínoztatta és ölette meg Acert és Rhaskos is miatta halt meg, vegyük vérét, dühöng a gall, Spartacus előtte viszont még szót váltana vele. Alig felteszi az első kérdést, hool vaaan Glaaaber??? egy tűzgolyó repül a falon keresztül, egyenesen az embertömeg közepébe. Sikítás, mindenki fejvesztve próbál menekülni, Crixus megragadja Variniust és egy feléjük szálló katapult golyó elé állítja. Egy praetorral kevesebb.
A katapultok már valóban Glaberhez tartoznak, kihasználva a templomba betömörült embertömeget, gyorsan végezne a rabszolgákkal. Az egyik becsapódó tűzgolyó Spartacust is elrepíti vagy 10 méterre. A kőfalon ütött lyukakon beszivárognak Glaber emberei, a még mozdulni bíró szökevények hősiesen harcolnak ellenük, bár egyértelmű a túlerő. Oenomaus az Egyiptomival kel birokra, előbbi egy tőrt akar Oenomaus fejébe állítani, az még a kezét az arca elé tudja kapni, de a hegyes tőr a tenyerén keresztül mégis kiszúrja az egyik szemét.
Spartacus az alagútba tereli az embereit, Gannicus felkarolja Oenomaust, úgy támogatja le. Agron csak nem akar visszavonulni, Spartacus magához inti a germánt, ekkor lép be a táborba a diadalittas Glaber, éljen a hódító hős. Céltudatos léptekkel közelít a még harcoló rabok felé, Spartacus, Crixus és Agron azonban jól tudja, hogy lejárt mára a műsoridő, majd legközelebb lejátsszuk ezt a nagy meccset, elő azzal a gyúlékony fekete löttyel, amivel az arénát is felégettük. A korsókat a lábuk előtt széttörik, felcsapnak a lángok, Glaber kénytelen végignézni, ahogy a rabok szépen eltűnnek a szeme elől.
Gannicus noszogatja a népeket, hogy mozogjunk kérem, mindenkinek le kell jutni abba az alagútba, aztán a másik felén meg ki is kell bújni, de hamar. A kijárat az erdőbe nyílik, fel is jutnak rajta, de a katonák már ott várják őket. Pár embert elveszítenek, mire Spartacus meghozza a döntést, irány fel a hegyre az ösvényen. Crixus figyelmezteti a trákot, hogy onnan aztán nincs másik út lefelé, csapdába fogják ejteni saját magukat, de nincs más lehetőség, fel arra a Vesuviusra.
Hőseink így hát nekifutnak a hegynek, nehéz rajta felkapaszkodni, de talán nyernek egy kis egérutat a nehéz katonai ruhát viselő rómaiakkal szemben. Ashur viszi a hírt a praetornak, csak az az egy ösvény vezet a hegycsúcsra, amin elindultak a rabok, nagyszerű, feleli Glaber, akkor csak had menjenek. Fönt majd rájönnek, hogy követ és földet nem ehetnek, akkor majd éhesen lemerészkednek, mi pedig levágjuk őket, mindegyszálig.
Facebook kommentek