Mad Man: az ’50-es évek végén létrejött fogalom, a Madison Avenue reklámszakembereinek elnevezésére. Ők maguk találták ki... Itt van hát a sorozat, amelyben mindig mindenki cigarettázik, amelyben többet isznak, mint a Dallasban, és amelyből megismerhetjük, hogy is működik a reklámszakma. Illetve, hogy hogyan működött a hatvanas évek Amerikájában, akkor, amikor a jazz és a cigarettafüst mellett még a hímsovinizmus is mindent áthatott.

Öltönyösöktől hemzsegő bárban nyitunk, mindenki iszik és dohányzik, de míg a legtöbben társasággal vannak és jól érzik magukat, addig Don Draper egyedül üldögél az asztalánál. Meglehetősen gondterhelt arccal jegyzetel egy szalvétára, amikor színes bőrű pincér érkezik az asztalához. Don kezdeményezésére elcsevegnének néhány szót arról, ki milyen cigarettát szív, s miért, amikor újabb, de ezúttal már fehér pincér érkezik, s elnézést kér kollégája miatt. Látszik rajta, a vendégnek csak egy szavába kerül, és a fekete kolléga már kereshet is új munkát, de Don megvédi az öreg fekát, és inkább a másikat küldi piáért, míg ők beszélgetnek.

Don Draper a Sterling Cooper reklámügynökség kreatív igazgatója, és afelől érdeklődik az öregnél, mivel is vehetné rá, hogy jelenlegi márkája helyett a Lucky Strike-ot válassza. Ám nagyon úgy tűnik, a váltás csak akkor valósulhatna meg, ha mondjuk valami cigizabáló a világ összes Old Goldját felzabálná, Don tehát nem lett okosabb, úgyhogy inkább továbbáll. Nemsokára már egy bérház lépcsőházában látjuk, amint egy Midge nevű csinos fiatal nő ajtót nyit neki. Váltanak pár szót a munkáról, Don továbbra is gondterhelt, mert holnap kell prezentálnia a Lucky Strike embereinek, de végül persze közös vetkőzésbe torkollik az este. Ébredés után elmerengenek kicsit a házasság gondolatán, majd miután elvetik, mindenki megy a maga dolgára.

Hatalmas irodaház, vidám reklámos fiúk érkeznek a lifthez, irány a 23. emelet, vagyis a Sterling Cooper birodalma. A fiúk a világért sem hagynák ki a velük utazó fiatal csaj cukkolását, majd azon agyalnak, ki ez, és miért van itt. Miután felértek, még beugranak épp nősülni készülő kollégájuk, Pete Campbell irodájába, hogy még utoljára egyeztessék az esti legénybúcsút. Az új csajt, Peggyt eközben már egy igen dekoratív vörös kollegína vezeti körbe, és a munka részletezése mellett rögtön pasi-tanácsokat is osztogat. Az egyre kioktatóbb kiselőadásnak Draper kreatív igazgató és Sterling ügyvezető érkezése vethet csak véget. A két férfi előbb a Lucky Strike meetingről diskurál Don irodájában, majd (egy újabb potenciális ügyfél, a Menkel Üzletház kapcsán kialakuló) szolid zsidózást követően a kreatív rendbe hozza magát, hogy ötlet nélkül, de legalább elegánsan várja az elkerülhetetlen találkozást a dohánycég embereivel.

Közben megérkezik hozzá Salvatore, az ügynökség gyanúsan feminim művészeti vezetője, aki csak még gyanúsabbá válik, miután egyfolytában arra célozgat, mennyire imádja a nőket. Csatlakozik hozzájuk a kutatási részleg karót nyelt képviselője is, de őt gyorsan leépítik, mert a veszélyhez való vonzódás, amit ő erőltet, szerintük nem jó üzenet. A vaskos kutatási anyag tehát a kukában végzi. Ahogy Don egyedül marad az irodában, menten el is alszik, és csak nagy nehezen, új titkárnője, Peggy ébresztgetésére tér magához. Peggy jelzi, hogy itt van Pete Campbell kolléga. Elég nagyképű a srác. Donnak is beszól, majd rögtön ezután elkezdi alázni az új kislányt is, de négyszemközt Draper gyorsan helyrerakja, azzal hogy vázolja neki a jövőt: ha így folytatja, soha nem léphet Don helyébe, ráadásul világéletében a kis kuckójában fog nyomorogni szánalmas kishalként, akit mindenki utál. A bájcsevej végeztével belépnek a tárgyalóba, ahol már várja őket a Menkel Pláza képviselője. Don itt gyorsan beégeti magát, mert az üzletház vezetője helyett a saját, még sosem látott kollégájának nyújt kezet. Nem ismeri fel a zsidó srácot a postázóról, akit Sterling szerzett hirtelenjében, hogy az ügyfél otthonosabban érezze magát, és nem is sejti, hogy a csinos fiatal nő maga a megrendelő.

Ugrunk Peggyre, aki most épp nőgyógyásznál van, de az egész maximum azért érdekes, mert a doki (aki amellett, hogy verbálisan bunkó, és még vizsgálat közben is dohányzik) nem rejti véka alá, hogy közelebbről is ismeri a dögös vörös Joant, Peggy kolléganőjét. Úgyhogy vissza a Menken-meetingre: a Sterling Cooper kuponokkal dobná fel a pláza forgalmát, de Miss Menken a kutatási adatok ellenére is hülyeségnek tartja ezt. Ő egyetlen dolgot szeretne: magasabbra pozícionálni a Menken-üzletházat, hogy a jövőben azért tóduljanak a vevők, mert ez drága. Don nem túl nyitott az ötletre, úgyhogy nemes egyszerűséggel közli, az egész egy faszság, és részéről lezártnak tekinti az ügyet. A folyosón az egyre tenyérbemászóbb Pete még haverkodna és nyalna egy kicsit, hogy milyen fasza volt ez, de Don jelzi, lassítsanak, nem akar terhesen ébredni. Peggy közben megkapta a hőn áhított fogamzásgátlót a dokitól, s ahogy visszaér, Joan viszi is bemutatni a telefonközpontos lányoknak, akikkel úgy tűnik célszerű jóban lenni.

Lucky Strike meeting: miközben a hatalmas cigarettafüst miatt az összes jelenlévő köhög, az ügyfél fanyalog az egyre jobban szigorodó egészségügyi előírások miatt. A fő probléma, hogy többé már nem reklámozhatják úgy a Lucky-t, mint egészséges cigarettát. Ezen a ponton jönne Don nagyjelenete, ő azonban csak a hebegésig jut, mire a kis tapló Pete előadja a kutató csaj ötletét. Az ügyfél érthető módon elveti az „Úgyis meghal, halljon velünk” koncepciót, és már mennének is a következő ügynökséghez, amikor az utolsó pillanatban a kreatív igazgató Gregory House-szerű jelenést lát, és kifejti legújabb ötletét: Ha ők nem, akkor mások sem használhatják az eü-szlogeneket. Ergo mindenki azt mond, amit akar. Megkérdi hogy készül a cigi, és mire az öreg tulaj eljut odáig, hogy a dohányt pörkölik, szárítják, stb…, már kész is az új szlogen: „It’s toasted”! Az pedig le van szarva, hogy minden cigi így készül, az ötlet megvéve.

A Lucky képviselői balra el, Don és Sterling pedig néhány pohár itallal már ünnepelnek is az irodában. Sterling már is nyomatná az új melót, lehetne csinálni elnöki kampányt, bizonyos Dick Nixonnak, de Donnak láthatóan nem igazán tetszik az ötlet. Ekkor toppannak be váratlanul a vidám fiúk, egy újabb üveg itallal, mert már kezdenék is a legénybúcsút, úgyhogy Sterling lelép, de távozóban még jelzi Donnak, jó lenne, ha a plázás csajt is kiengesztelné, hisz az is csak bevétel. A kreatív lehűti a fiúkat, nincs kedve Pete búcsúztatásához, ráadásul még le is cseszi az ünnepeltet, amiért előhozakodott a szar ötlettel a meetingen. Peggy jön elköszönni, nagyon jól érezte magát az első napján, meg minden, finoman még közeledni is próbál, gondolom azt hiszi, ez itt elvárás, de Draper őt is lerendezi gyorsan, és közli, ha még egyszer beengedi az üres irodába Campbellt, mehet majd szendvicset árulni.

Legénybúcsú. Megjönnek a lányok, én pedig egyre biztosabb vagyok, hogy Salvatore nem rájuk vágyik. Pete persze itt is köcsög a nőkkel, így majdnem véget is ér a buli idejekorán, de aztán megígéri, hogy jófiú lesz, és inkább bekussol. Don eközben egy ital mellett próbálja rendbe hozni a dolgot Miss Menkennel, s miközben munka helyett a szerelemről elmélkednek, szemmel láthatóan izzik a levegő kettejük között. Don szerint a szerelem nem más, mint egy férfiak által kreált fogalom, amit arra találtak ki, hogy még több harisnyát tudjanak eladni. Újabb ital ebből most nem következik, de úgy tűnik, a meló megmentve. A legénybúcsú eddigre véget is ért, de Pete ahelyett, hogy hazamenne leendő feleségéhez, Peggy ajtaján kopogtat, és úgy tűnik sikerrel is jár, mert az ambiciózus titkárnő behúzza a lakásba a picsarészeg vőlegényt. Miközben ők enyelegnek, Don végre hazaér, hogy csókot lehelhessen végre bájos szőke neje, és két szép gyermeke homlokára. Ezek szerint családos ember. Na, innen jövünk legközelebb.