John Krasinski újra reflektorfénybe került azzal, hogy eljátssza az unalmas CIA-s aktakukacot, akiről aztán kiderül, mennyivel jobban érzi magát a bőrében, ha lövöldözésre és egy kis csihipuhira kerül sor, és ezzel egyidőben érthető okokból újra előkerült egy kicsit az Office is. Ezt a hullámot meglovagolva készült egy igazán egyedülálló válogatás mindenkinek, akinek nincs kedve vagy ideje újra végignézni a teljes Office-t; egy videó, mely minden Office rész legjobb 1 másodpercét felhasználva prezentálja nekünk a sorozat kvintesszenciáját. Ha esetleg valaki pedig nem látta volna a sorozatot eddig, remek alkalom, hogy egy kicsit átérezze az office hangulatot, ettől tutira kedvet kap majd, hogy belenézzen.

Emlékszem, amikor először láttam egy részletet az Office-ból valamelyik magyar csatornán (természetesen gyalázatos szinkronnal), az első gondolat, amely azonnal felötlött bennem, hogy mégis mi a jó büdös szar ez? Valaki erre tényleg azt mondta, hogy oké gyerekek, ez kurva jó lett, mehet adásba? Eltelt egy kis idő, mire úgy alakult, hogy mégis megpróbálkoztam vele (nyilván nem szinkronnal), és láss csodát, azonnal beszippantott. Azóta szerintem legalább ötször végignéztem mind a 9 évadot, és még mindig ugyanúgy befosok a röhögéstől, amikor Dwight magára robbant valami vegyszert az irodában, vagy amikor Michaelnek megég a talpa. Ezek után nem csoda, ha maguk a színészek is szeretettel gondolnak vissza a forgatási napokra. 

Újra itt vagyunk a világ legizgalmasabb papírforgalmazó cégének, a Dunder Mifflinnek scrantoni részlegénél. Második évad végén ott hagytuk abba, hogy A Világ Legjobb Főnöke díj állandó birtokosa, Michael Scott két királynővel érkezett a Kaszinó estre, Jim pedig végre bevallotta Pamnek azt, amit az első epizód első percei óta minden néző tud, majd egy emlékezetes csókjelenettel gördült le a függöny. Innen indul a harmadik felvonás, welcome back to Scranton, de valami már nem ugyanaz. Jim asztalánál Ryan ül, aki nem gyakornok többé, ugyanis állandósították, ami nagyszerű, mert most már nyugodt szívvel készülhet az érettségi találkozójára. Kérdés, hogy hova lett Jim? Jim elfogadta Főkökasszony Jan ajánlatát, és átigazolt Stamfordba, eggyel magasabb pozícióba, mert ha Pamnek az ősember kell, és az, hogy minden este fejbevágja a bunkósbottal és a hajánál fogva behúzza a barlangjába, akkor neki valóban nincs keresnivalója ebben a történetben. Így Jim ment, és azóta Dwight telesírja a párnáját minden éjjel, és nem hagyja nyugodni az öngyilkosság gondolata, azóta a világ üres és értelmetlen számára. FRÁSZT. Na így kezdtünk bele az amerikai Office harmadik évadába.

Konfliktusforrás máris van, nem is kicsi, Michael mérhetetlen tapintatosságából –aminek csodájára járnak mindenhonnan- kifolyólag rendszeresen lebuzizta Oscart, persze ő ezt csak szeretetből teszi, ezt igazán megszokhattuk már. A ciki az, hogy Oscar tényleg homoszexuális, így valószínűleg nem röhögött annyira jókat Michael elmés megjegyzésein, és Toby finoman próbál jelezni Michaelnek, hogy nem kéne ezt így folytatni. Mindenki szerencsétlenségére Toby pont az az emberi lény, akinél Michael Scott senkit nem rühell jobban ezen a világon, így Toby kemény erőfeszítéseibe kerül, hogy Michael egyáltalán felfogja a szituációt. Röviden és tömören: komoly peralap lehet a buzizás, úgyhogy Michael vegyen erőt magán és próbáljon ezegyszer ráülni arra az oltári nagy szájára, ha nem akarja rövid úton csődbe juttatni a céget, vagyis hazudtolja meg önmagát. Vajon miért látok erre kevesebb esélyt, mint a világbéke azonnali megteremtésére?

Ez a nap a Dunder Mifflinnél címszavakban? Fényképezkedés az új irodai belépőkhöz, sértődés, duzzogás, hajtűdobálós veszekedés és konfliktuskezelés Michael Scott módra. Ez így elsőre nem hangzik, túl bíztatóan, ha Michael beleártja magát valamibe, ott kő kövön nem marad. A dolog onnan indul, hogy fültanúja Oscar kiborulásának, aminek a témája Angela ízléstelen posztere, ami olyannyira gusztustalan, hogy jobban taszítja, mint a hard pornó. Mármint Oscar szemszögéből, Angela szerint a poszter csodálatos és megindító, Isten ezzel fejezi ki a humorérzékét, és végtelen nyugalmat érez, amikor csak ránéz, ha tehetne valamit a világbéke érdekében, ezt a képet egész biztosan felhasználná. Kellőképpen szélsőséges nézőpontok, mindenki döntse el magának, melyikkel ért egyet, csak szemléltetésképpen megmutatom, hogy erről a poszterről van szó:

A poszter karácsony óta kint van, és Oscar most jutott el arra a pontra, hogy már nézni sem bírja tovább, mert ez a művészet szemenköpése, undorító és vérlázító egyben, és válogatott kínzásoknak vetné alá azokat a szülőket, akik a gyereküket ilyen fotókhoz való pózolásra kényszerítik. Ahogy elnézem, az esély a kompromisszumra nullához közeli. Ilyesmi egyébként viszonylag gyakran fordul elő az irodában, az a rendszer ugyanis, hogy ha valakinek bármi baja van valamelyik munkatársával, akkor az megy Tobyhoz sírni, Toby megértően bólogat, miközben feltehetőleg egy trópusi nyaralásról fantáziál, jegyzetel egy kicsit a rend kedvéért, majd elsüllyeszti az aktát legjobb tudása szerint. Na de ennek most vége, mert Michael aktívan részt akar venni az irodai konfliktuskezelésben, ő bizony az összes belső viszályt el fogja simítani a nap végére, hát lássuk.

Michaelnek születésnapja van. Egyébként egy napon ünnepli Eva Longoriával, úgyhogy meg is van a tökéletes nyitómondat, ha valaha találkozik Teri Hatcherrel. Lényeg, hogy ebből az alkalomból az egész irodának készenlétben kéne állnia, lesnie a főnök minden kívánságát, és ajándékokkal, jókívánságokkal, apró figyelmességekkel elhalmozni őt minden percben legalább háromszor, ehhez képest nagy ívben tesznek az egészre. Ennek nem csak Michael nem túl kedvező népszerűségi indexe az oka, hanem az is, hogy ez az a nap, amikor Kevin várja a visszahívást a kórházból, hogy bőrrákja van-e vagy sem. Érthetően ez valahogy jobban érdekli a társaságot, éppen csak Michaelnek nincs fogalma sem arról, mi folyik körülötte, bár ebben az égvilágon semmi újdonság nincs.

Michael nagy szerencséjére azért van még egy ember, akit érdekel a születésnapja. Dwight természetesen, aki pontosan úgy viselkedik, ahogy azt Michael elvárná MINDENKITŐL, csak ha összesen egy ember lelkesedik és sürög-forog körülötte az inkább ciki. Sőt, Dwight még azt a mondatot is bedobja, hogy ő jobban szereti Michaelt, mint a saját anyja, ezzel végképp ráhozva a frászt Michaelre, aki inkább a parti szervező bizottsághoz fordul leadni az igényeit.

Dwight-nak nagy napja van. Ő lett az év üzletkötője a Dunder Mifflinnél, ami –ahogy Jim fogalmaz- szó szerint a lehető legnagyobb elismerés, amit ezen a szinten ennél a vállalatnál lehet kapni, és hogy pont Dwight kapta, az csak egy újabb undorító szemenköpés az élettől Jim szemében. A dolog mondjuk nem csak ennyiből áll, a győztesnek beszédet is kell mondania a cég teljes üzletkötői állománya előtt, ami megközelítőleg ezer embert jelent, mi az Dwightnak? Annak a Dwightnak, akit Michael Scott, -aki már kétszer is tartott hasonló beszédet- segít és támogat? Ami azt illeti, Dwight emberesen be van rezelve.

Jim pedig most ott tart, hogy a lehető leggyorsabban el akar húzni innen a vérbe, a konkrét úticél másodlagos. Nem csak az a baja, hogy Dwight jelenleg a cég büszkesége, az ilyeneken már rég túl van, viszont az, hogy Pam munkaidőben szervezi az esküvőjét, és a csapból is ez folyik, az már kissé megfeküdte a gyomrát. Hívja is az első utazási irodát, amit talál.

Jan átvette a hatalmat az irodában. „Nők a munkahelyen” napot tart, és Michaelt bármelyik pillanatban megütheti a laposguta, mert ki van tiltva a szemináriumról. Pedig mennyi izgi dolog hangzik el, férfiak és nők közötti kereseti különbségek, és hasonlók, Michael szerint viszont egész biztos, hogy harisnyákról és főleg RÓLA beszélnek. Ez az állapot pedig tarthatatlan, úgyhogy Michael máris beindítja az ellen-szemináriumot, a „pasik a munkahelyen” napot, és mivel a nők elfoglalták a tárgyalót, ő pont a tárgyaló előtti részt választja egész véletlenül. Jan persze rövid úton kihajítja őket, és Dwight remek ötlete nyomán a raktárházba teszik át a kurzust.

Ez persze teljesen átértelmezi majd a raktárosok napját, akik egész remekül elvoltak Michael Scott és a lusta, nagyseggű irodai bagázs nélkül, de sok beleszólásuk nincs a dologba, indul a Pasik Nagy Napja a Dunder Mifflinnél. Dwight a találkozás drámaiságát azzal akarja szemléltetni, hogy ez teljesen olyan, mint a Lostban amikor először találkoztak a Többiekkel. Valóban, és azt hiszem, a raktárosok sem bánnák, ha meg lehetne most húzni azt a bizonyos vonalat, amit az irodai csapat csak fejvesztés terhe mellett léphet át.

Tény: a Rum-túra óta Michael tudja, hogy Jim szerelmes Pambe. Tény: Jim ezzel az erővel akár az irodai hírlevélre is feltehette volna a dolgot. (apropó Rum-túra: mennyire snassz az, hogy a fordítás nem képes magát konzekvensen tartani egy kifejezéshez 2 epizód leforgása alatt? NAGYON.) Jim próbálná menteni a menthetőt, de ez Michael Scottnál, a tapintat és a diszkréció koronázatlan királyánál soha nem ilyen egyszerű. Michael nem szégyell mindenféle félhangos megjegyzéseket odadobni Jimnek, hogy lehetőleg minél hamarabb nyilvánvalóvá váljon minden dolgozó számára, mi a helyzet.

Egyébként tavaszi nagytakarítást tart az iroda, (igen, még mindig január van, de Michael szerint az ilyesmit jobb minél hamarabb elintézni, hogy tavasszal már ne legyen bajuk vele, ki mondta, hogy rossz vezető?), és Oscar nincs, mert beteget jelentett. Botrány! Dwight szerint ez elfogadhatatlan, Angela szerint is elfogadhatatlan, és egy ilyen váltás köztük már felér egy vad előjátékkal, úgyhogy jó lesz vigyázni, a többiek előtt nem kéne ilyen veszélyes vizekre evezni. Kevin már szinte kiszúrta, mi a tényállás köztük, ez elég sokat elmond. Ami Oscart illeti, egy percig se higgye, hogy egy szaros influenzával csak úgy kihúzhatja magát a munka (pláne a tavaszi nagytakarítás) alól, Dwight majd kideríti, jogos-e a távolmaradása, ha ezalatt a privát szférát az elképzelhető összes módón megsérti majd, akkor is.

Michael Scott nem mindennapi meglepetést tartogat részlegének. Az éves motivációs-csapatépítő céllal megrendezett vállalati kirándulás jegyében egy Rum-túrára viszi őket, ami alatt egy bulihajót kell érteni, ahol tetszőleges piamennyiséggel tehetik az alkalmazottak maguknak elviselhetőbbé a főnök motivációs szónoklatait. Erről a tervről a csapat egyelőre még nem tud, Michael csak annyit volt, hajlandó elárulni neki, hogy életük legnagyobb élményében lesz részük és hozzanak magukkal fogkefét, fürdőruhát ÉS símaszkot. Ígéretes, ez Jim és Pam szerint egy dolgot jelenthet csak, nevezetesen azt, hogy testületileg kipakolnak egy nagyobb bankot, a csatornán át menekülnek, majd közösen megmossák a fogukat a csapatépítés jegyében.

Amikor Michael előáll a farbával, nem arat a dolog osztatlan lelkesedést, Ryannek pl. vizsgája van másnap, Kelly már vett egy vadonatúj fürdőruhát (a fürdőruhát amúgy csak félrevezetésnek szánta a főnökök gyöngye), Stanley felesége pedig szabadságot vett ki, mert hogy ottalvós buli lesz. Michael szerint az efféle apró-cseprő áldozatok a minimumok, amiket alkalmazottai meg kell, hogy hozzanak az év bulija oltárán, és nem is érti, hogy panaszkodhat bárki is, amikor egy piálós-bulizós-motiválós hajótúrára viszi őket január kellős közepén.

Az ’E-mail ellenőrzés’ című rész izgalmasan indul. Michael Scott bezárja az irodát, lekapcsolja a villanyt, és fülét-farkát behúzva imádkozik, hogy ne haljon meg fiatalon és nőtlenül. Terrorveszély? Á dehogy, csak az IT-s pasi jön a Dunder Mifflinhez, akit mellesleg Michael hívott, és a turbánja egy kicsit összezavarta, de megesik az ilyesmi. A technikus azért jött, mert Michael mostanában kicsit szabadon értelmezi a privát szféra fogalmát és bele akar olvasni az alkalmazottai e-mail-jeibe. De nem arra számít, hogy bármi kompromittálót talál, ezért kapásból a „Michael”, a „főnök” és „jó fej” szavak együttállására keres rá a levelezésükben. Michael alighanem keserű ébredés elé néz.

Hamarosan előkerül egy meghívó egy bulira, amit Jim mindenkinek elküldött az irodában, Michaelt kivéve. És mivel a mindenkibe olyanok is beletartoznak, mint Dwight vagy Creed, ez Michaelra nézve kicsit sem hízelgő, de majd utánajár, hogy is maradhatott ki ebből. Az, hogy Michael a személyes levelezést bújja, érthető módon eléggé felzaklatja a társaságot (mert naná, hogy kiderül), és Pam elkap egy gyors beszélgetést Dwight és Angela között, miszerint jó lesz kitörölni minden olyasmit a postafiókból, amit Michaelnek nem kéne látnia. Álljon meg a menet, mégis mi lehet ennek a két mintadolgozónak a levelezésében, ami nem Michael Scott szemeinek való?