A harmadik évadnak ezen szakaszában olyan színvonalat hoz a sorozat, amiről most már érdemes beszélni, mert zsinórban jönnek az élvezetesebbnél élvezetesebb epizódok. Most pl. akik élvezik a House és Cuddy között folyó rendszeres verbális előjátékot, azok ezt a részt imádni fogják, mert olyan jelenettel ajándékoznak meg minket, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaljuk utána, sőt kapunk némi izgalmas infót is arról, hogy miért ilyenek. Közben egy másik páros túl elfoglalt a diagnosztikához, mert inkább végigpróbálják a Káma-Szútra összes pozícióját a kórház összes helyiségében, de ez csak egy kis előzetes volt. Vissza az elejére. A hetibeteget ezúttal rendhagyó módon House álmából ismerjük meg, ami egy háború kellős közepén játszódik. House arra ébred, hogy Cuddy meghozta neki a legújabb beteg aktáját, amiben fotó is van, nem más a beteg, mint az álombeli katona! De ez hogy lehetséges, ha még az életben nem találkozott vele? Ez a rejtély most minimum 3 napig le fogja kötni Greg House-t, úgyhogy akkor már akár a diagnosztizálást is bevállalhatja. Ezért van neki csapata vagy mi.

A beteg saját bevallása szerint öböl-szindrómában szenved, ami viszont nem létezik a diagnosztikai team szerint, lehet is továbblépni. Mialatt a csapat szorgalmasan tesztel, House attól szenved, hogy nem képes vizelni, tuti, hogy Jimmynek erre is lesz valami okos analízise. Naná, hogy van, nem is ő lenne, ha nem lenne. Persze megint a vikodinnal jön, meg néhány Village People-metaforával, ami minimum ijesztő, Greg ki is tér a téma elől amilyen gyorsan csak lehet. House-t főleg az izgatja, hogy álmodhatott olyasvalakiről, akinek a létezéséről sem tudott. Nyilván ismeri valahonnan, és ennek a kiderítése is a csapat feladata lesz, tehát nyomozzák csak le a páciens családtörténetét 4 generációra visszamenőleg, esetleges médiaszerepléseit, hogy járt-e a kórház 200 méteres körzetében valaha, és beszéljenek mindenkivel, akihez a betegnek életében köze volt. Nem fognak unatkozni most sem.

Ej, nem kicsit felejtettük el, hogy visszatértek a kínosan sírós orvosok, de sebaj, hátha van, aki még ilyenkos is képes hogyvótot olvasni. Az előző részben Alex smárolt Addisonnal, Meredih beszélt az apjával, Geroge faterja meg meghalt, amit tényleg sajnálunk, mert ez a család legalább vicces volt, és így már nincs ok visszahozni őket. Cristina és Burke továbbra sem beszélnek egymással, ez egy közös vacsora alatt tovább fajul, mert  Burke meghívta  a Meredith/Shep párost magukhoz (tiszta mazochizmusból, gondolom), de csak három főre főzött, mert gyökér. Cristina a pultnál zabál.

A rész első fő sztorija a főnök nyugdíjba menetele, ami azért érdekes, mert csak egy hajszállal idegesítőbb a másik főszálnál, "a Náci ingyenklinikát épít, de nincs pénze, a többi orvos meg leszarja" címűnél, amit mindjárt megnézünk. Szóval a főnök nyugdíjba akar menni, visszamenni az asszonyhoz, és kertészkedni, ehhez kell egy utód, és ugye az egyértelmű jelölt Burke, aki már régóta a kórházban, meg jó orvos, de hát ott az a kis malőr a remegő kézzel ugye.

Esküvői előkészülettel kezdünk, a vőlegény (Eliot) anyja (Grace) állandóan beleszól a dologba. A fiatal pár elég boldognak látszik, de hirtelen feltűnik valaki a múltból. Az anya múltjából, pedig ránézésre van köztük vagy 20 év. A frissen felbukkant szöszi meg természetesen bele akar rondítani a fiatalok románcába. Mondván, hogy Grace neki igérte a fiát, majd ha abba a korba lép. Ő meg jött, hogy behajtsa az ígéretet, és az sem érdekli, hogy a kedves mama hogyan tűnteti el a jelenlegi menyasszonyt. Eliot kap még egy kis agymosást a szőkeségtől, így már nem is emlékszik a menyasszonyára.

A szokásos reggel a Halliwell házban. Mindig valaki vár a fürdőszobára, most éppen Piper okoz torlódást egy terhességi gyors teszttel. Aminek a dobozát csak a kukába dobja ki, Phoebe meg persze észreveszi, megtapogatja, látomása is lesz. Egy démon gyerek születéséről. Séfboszinak most ez lenne a legkisebb gondja, azon parázik inkább, hogy neki kell kajáltatni a korábban említett esküvő résztvevőit, mivel a főnöke lelépett. Kishugi később csatlakozik be a beszélgetésbe, és ő Piper gondjáról a terhességre asszociál. De még mindig nem árulja el a látomását a tesójának. Egyelőre elég egy dolog miatt aggódnia Séfboszinak. Így inkább csak Prueval osztja meg a látomását.

Kovac lakás, Abby telefonál, keresi Eddie-t, (ő az a fickó, akivel a bárban találkozott, még sok résszel ezelőtt) a laboreredménye miatt. Luka durcázik, hogy miért is olyan fontos ez az Eddie, ha emlékszünk még, már akkoriban sem csípte a búráját. Tony otthon, pakol, összecsomagolja a kis batyuját meg a hamuba sült pogácsáját, költözni készül. A kórházban, Tony és Ray unatkoznak a tábla előtt, semmi izgi eset, semmi halálos, semmi kihívás. Sam szól közbe, hogy épp érkezik két hómotoros balesetes gyerek, ne verjék már itt a nyálukat. Rá is cuppannak, az első kölök a kisebbik tesó, akin összevesznek, Luka közbelép, hogy nem az oviban vannak, ő viszi a gyereket. Ugrunk a néger kisöreg temetésére, aki a előző részben halt meg. Pratt lelkizik egy sort itt is az asszonnyal, aki továbbra sem haragszik. Hurrá.

Pratt a templom előtt vitázik a pappal, akit felkeresett a kamara, hogy függesszék fel a gyógyszerprogramot, ő meg elküldte őket a fenébe. Pratt kiszáll ebből inkább, félti a seggét. Kórházban: Kovac és Abby a kisebbik balesetes fiúval, megint belvillonganak a beteg feje felett, Kovac nem hallgat Abby-re, az meg besértődik. A nagyobbik balesetes fiúval (ő Dennis) Tony és Ray van, a fiú aggódik, hogy a mostohaapja ki fogja nyírni, mert hagyta a kisöcsit vezetni. Tony szerint sebész kell a fiúnak, Ray szerint nem, mivel itt most Ray Tony felettese, Tony-nak kushadnia kéne és laposkúsznia, de ő nyilván nem ezt fogja tenni.

Mai műsorunkból megtudhatja, mit tegyen semmirekellő, elkényeztetett gyermekével, hogyan reagáljon, ha egy kollégájáról kiderül, hogy meleg, illetve kapcsoljuk Párizst. Tartsanak ma is velünk!

Hehe, AJ-t kirúgták a videokölcsönzőből, de már vagy három hete, Carmela épp ordibál vele, mikor Tony hazaér. Ő csak azt nem érti, hogy sikerült ezt elérnie a gyereknek, oda egy majom is pont megfelelő aggyal rendelkezik. AJ azzal védekezik, hogy azért adta el a promóciós anyagokat a bolt tiltása ellenére, mert 1. környezetet véd, 2. kellett a pénz az 1000 dolláros számla kiegyenlítésére, amit naponta elpezsgőzgetnek a haverokkal. Okos húzás, fiam, ettől aztán nem kapnak majd agyvérzést az ősök, mi? Hát de. Még felemlegeti a barátját, akit Tonyék amúgy is rühellnek, erre aztán Carm elviharzik, a teljesen ostoba kölök meg rögtön az anyja ellen fordul, és panaszkodik rá Tonynak. Egy szerencséje van a gyereknek, hogy az apja valamiért mégis szereti, és nem veri agyon ott helyben. Szegény Carm még az ágyban is csak agyal, na persze Tony ennél egyszerűbb lény, és békésen horkolgat mellette, amíg az asszony fel nem kelti, hogy beszéljék át a gyerek ügyét. Tony épp hogy magához tér, már jön is be a szobába a lánygyermek, és közli, akkor ő most megyek a pasijával Californiába. Igen, azzal a fickóval, akire az előző részben teljesen kiakadt. Hát, valamit jól elrontottak itt a szülők, az biztos.

Megmondom az őszintét, ezt a sorozatot sokkal szórakoztatóbb nézni, mint írni róla. Egy kicsit mélázósabb részt kaptunk, én kifejezetten szerettem is, de minden két esemény közt öt perc olyan monológ, vagy dialóg volt, amit nincs értelme leírni. Nem mintha nem lenne jó, csak éppen fölösleges megismételni pl. Mason és Roxy eszmefuttatását egy szárnyasról, vagy George belső monológjait. Azért nem adom fel. :) George elmélkedésével kezdünk az emberi szívről, meg hogy az mennyit is üt egy élet alatt, de ez közel se olyan érdekes, mint az első helyszín. Egy benzinkúton vagyunk, ahol a tankolás mellett Dora medve a plusz látványosság, amint lekonyult fülekkel, búsan bambul ki a ketrecéből. Hogy ki a fene akarhat tankolás közben medvét nézegetni, azt nem tudom, de a sorozatot ismerve, ebből még adódhatnak problémák.

És persze adódnak is! George és Rube is ott bóklásznak, a kiválasztottak (helyi állatvédők) meg éppen a női budiban brunyálnak. Azért egyszerre, mert össze vannak bilincselve és éhségsztrájkolnak. Kijönnek és megrohanják az autósokat, hogy ne itt tankoljanak, mert itt kérem medvekínzás forog fenn. Persze leszarják őket, de mint tudjuk, a szivárványharcosoknak nehéz az életük.

A Duque-házban nem telik légkondira, úgyhogy rusztikus ventillátorok keverik a levegőt, míg a szerelmes asszonyka gratulál urának a vezérigazgatói poszthoz. Elektromos fogkefére és Armani-öltönyre viszont telik, úgyhogy Alex Vega már úton is van a rumgyárba, ahol dolgozóinak már megint van oka az ünneplésre: a főnök, naná. Frank persze nem örül, de úgy tesz, mintha, úgyhogy Alex is úgy tesz, mintha, és elhívja a szenátori meghallgatásra, ahol a százmilliós etanol-finomító lesz a téma.

A Duque-gyárnak csak 50-et kéne leperkálni, a másik felét az állam adja. Már ha nyernek. A kilátások tehát szépek, de Alex Miguel nevű végrehajtója belepiszkít az ünnepbe: ellovizta a pénzét, és nem átallja megzsarolni a Múltbéli Árnnyal, hogy aszongya kilapátolom a hullát, dude, ha nem adsz zsét. Alex nem az a fajta, akit zsarolgatni lehet, úgyhogy szigorú nézéssel és anyanyelvén, nunca, comprende?!, elküldi a francba. Aztán meglátogatja a lejmolós kubánót, aki megnyugtatja, hogy ő nem olyan, mint Miguel haverja, benne lehet bízni, és mi Alexszel együtt el is hisszük ezt neki.

Az előző rész tartalmából: ott tartottunk, hogy a lesértült Mahone kiesni látszik a BÜFI megtisztelő köreiből; a razziánál behozott Bodie cirka negyed óra alatt szabadlábra is helyezte magát. Kiderült, hogy Dee már embert is ölt (Avon ex-csaját) ezzel párhuzamosan pedig Bunk és Jimmy elkezdett nyomozni ugyanezen gyilokkal kapcsolatban. Omarék fejére Avonék vérdíjat tűztek ki a lenyúlt drog miatt, valamint új projektbe kezdett a csapat: személyhívó klónozás gyanánt. Avonéknál kezdünk, aki némileg paranoid módon kezd viselkedni, miután valaki felhívta a csaját, majd nem szólt bele a kagylóba. Már holmi telefon-kiköttetés is megfogalmazódik az agyában, de mégis hogy nézne már ki, ha a helyi drogfőnök egy telefonbetyárkodás miatt berezelne. Marad a jól bevált utcai készülékhasználat.

Bunker: némi labirintusos kóválygás után a Bíró reálel az alagsorba száműzött BÜFIs bandára, hogy aláírja a csipogó-klónozáshoz szükséges papírokat. Mostantól hivatalosan is van jogosítványuk a ’lehallgatásra’ - tiszta James Bond. Nincs más hátra, mint előre: figyelni mikor, és kit csipogtatnak a gazok. Omarék újabb attakra készülnek, ezúttal az Eastsideon. Terv is van, homokba rajzolva, gondosan elmagyarázva; irány az újabb beszerzőkörút! Fényes nappal, csicseregnek a madarak, fütyörészve érkezik Omar, kedvenc shotgunjával felszerelkezve. Amint meglátják a helyiek, lesz is nagy fejvesztve menekülés: ’Jönnek Omaék!’ riadólánc indul, majd mindenki futkos, mint a mérgezett egér! Pont ez volt a terv: a sikátorba menekülő drogtulajok nem másokba, mint Brandonékba futnak bele. Jobbra néznek Omar, barla néznek Brandonék, újabb rablás kipipálva.

A Gilmore lányoknál teljes bezsongás van napirenden, love is in the air, és ez az alaphangulat a szokásos több liter kávéval kiegészítve az átlagosnál is nagyobb hiperaktivitást eredményez. Így indul a 11. rész (Paris Is Burning), melynek kezdetén Luke sikeresen lebeszéli a lányokat egy újabb kisállat beszerzéséről, az eddigieket ugyanis rejtélyesnek nem mondható módon mindet kiiktatták az életükből. Lorelai-nak szerencsére nem kell kisállat unaloműzésnek, van ugyanis pasija, aki nem csak okos és szép, de még főzni is tud, amit épp most bizonyított be, mi lehet a trükk benne? Máris kiderül, ugyanis az irodalomról folytatott eszmecsere okán Max nem mást tukmál Lorelai-ra, mint az Eltűnt idő nyomábant, amit ő rendkívül romantikus gesztusnak tart, de jobban belegondolva, lehet hogy mégis inkább büntetés. (ne is törődjetek velem, Max jófej és irodalomtanár, én meg rosszmájú)

És hogy értelmet nyerjen a cím is, máris kiderül, hogy a héten a suliban az aktuális pletykatéma Paris szüleinek zajos válása. Ezzel van tele a világsajtó, és minden diák ezt dumálja ki az órák közti szünetekben, vérbeli elitiskolás módon, tapintatot hírből sem ismerve. Ez a körülmény pedig nem teszi Parist türelmesebbé és emberbarátabbá, fogalmazzunk így. Ráadásul közeledik a chiltonos nyílt nap, ami nagyszerű alkalmat szolgáltat majd az időzített bombaként ketyegő Parisnek, hogy zajos detonációval a levegőbe repítsen mindent és mindenkit 200 méteres körzetben.

Reggel van, a fiatalok iskolában vannak, mindenki a szekrényénél készül éppen az aktuális óra könyveit kipakolni, amikor megdöbbenve veszik észre, hogy névreszóló borítékokat kaptak. Kiderül az új fiútól, Félixtől kapták, aki egy „Mersz est”re toborozza így össze új haverjait. A lényeg, hogy borítékban mindenféle feladatokat fog megadni, és a teljesítést mobiltelefonos fotón kell majd megörökíteniük. Tim eredetileg nem tagja a csapatnak, de Félix hajlandó őt is bevenni, azzal a feltétellel ha Brooke vagy Lucas is játszik. Persze végül mindketten belemennek.

Lucas feladata szerint ruhákat kell visszaváltania egy boltban, azzal a nehezítéssel, hogy ezeknek a ruhadaraboknak mind rajta kell lenniük. Többek között egy rózsaszín csipkés melltartónak is. Folyamatosan pakolja le a ruhadarabokat, furcsa mód az eladók szemrebbenés nélkül visszavesznek mindent. Egy rendőr kiszúrja őt, de egy idegen csaj segít Lucasnak elslisszolni azzal, hogy felborít egy ruhaállványt.