Lássuk, hol is hagytuk abba. Sikerült tisztázni az altisztet, Jenny jó mélyen benyalt Gibbsnek, aki erre úgy döntött, hogy egy elcseszett bajusz formájában újra munkába áll, megszabadítva ezzel DiNozzot csapatvezetői tisztségétől. Minden a régi kerékvágásban, gondolhatnánk, de majd meglátjátok, mennyire nem így van.

Két nagymellű csaj autózik, érkezik melléjük egy SUV, amiben egy pasas ül és rögtön flörtölni kezd velük. A csajok gyors telefonszámcserét kezdeményeznek, amikor a hátsó szélvédőn egy véres kéz, és a hozzá tartozó női fej jelenik meg, és sikítozni kezd. Most már mégse tűnik olyan jófejnek a kölök, mi? Megújult főcím következik, frissített Gibbs képsorokkal és új betűtípussal. Valami kifejezhetetlenül ronda, de majdcsak megszokjuk ezt is…

Központ. DiNozzo a főnökasszony irodájában várakozik, közben a Jennynek küldött csokor virág feladóját próbálja kideríteni. Főnöknéni rajtakapja, Tony egy gyenge virágmániás vagyok szöveggel próbál kibújni, szerintem ez a duma a földkerekségen még senkinek se sikerült, de azért adjunk neki most is egy esélyt. Egy-két keresztkérdés, kiderül, hogy DiNozzo még egy orchideát se ismer fel, szóval Jenny visszakéri a kártyát, és közli Tonyval, hogy ki van rúgva. Mármint a washingtoni alakulattól, helyette kap egy saját csapatot Spanyolországban, mert gondolom ott olyan sok bűnügy történik amerikai haditengerészek ellen. Ez valószínűleg DiNozzo agyán is átsuhanhatott, mert nem nagyon tetszik az ötlet, és egy bizonyos La Grenouille-ra hivatkozva nem akarja elfogadni az előléptetést, merthogy marha nehéz volt beépülni. Mivan? Na, erről az akcióról se hallottunk még, de úgy tűnik egyelőre a szereplők nem akarnak velünk további információkat közölni. Jenny helyette rákérdez, hogy biztosan csak ennyi van-e a háttérben, mire DiNozzo kiböki, hogy aggódik Gibbs elmeállapotáért, mert egy olyan izével a szája felett senki se lehet normális. Szóval pár hónap gondolkodási időt kér, Jenny ad neki 72 órát. Ultimátum? Már az írók is a magyar politikából veszik az ötleteiket? Tony beleegyezik, majd megkéri a főnökasszonyt, hogy ez a beszélgetés is maradjon kettejük között, úgy mint a Grenouille küldetés. Egyre gyanúsabb ez az ügy, mibe keveredtél, drága jó DiNozzo? Többet senki se mond, szóval inkább ne találgassunk.

Elöljáróban csak annyit, hogy én személy szerint továbbra sem értem a khmm, mondjuk úgy, különleges címadási formulákat Az elnöknő esetében. Mert ha eddig többé-kevésbé következetesen adták az „elsőzős címeket, akkor miért épp most kellett váltani? Az aktuális epizód az eddigiek nyomán ugyanis simán kaphatta volna Az első bosszú címet is akár. Nem így lett, mindegy, nézzük inkább miből állnak jelenleg Mackenzie Allen családjának és adminisztrációjának mindennapjai.

Apu a hálóban is dolgozik késő este, bár a különböző puncsos tálak méretei és formái helyett ezúttal a legutóbbi elnöki sajtótájékoztató médiavisszhangjait jegyzeteli bőszen. Becsatlakozik anyu is, és rögtön ki is kéri valamiről hites ura véleményét, aki most épp azon problémázik, hogy mindez hivatalos-é, avagy sem. Mert hát ugye a First Laddy egyre jobban kivan, hogy őt le se szarják, miközben ő még a baseball szövetséget is lemondta, hogy ráérjen. S mivel a tapéták kiválasztása továbbra sem emészti fel minden energiáját, egyre hevesebben ragaszkodik ahhoz, hogy a felesége mellett végre maga is az adminisztráció részévé válhasson. Pedzegeti is finoman az asszonynak, hogy e nélkül bizony a házaséletük se nagyon fog működni. Nem mondom, ügyes. Reggel már azt látjuk, amint az elnöknő a szokásos díszkísérettel (motorcsónakok, helikopterek, stb…) végzi korai evezős edzését, majd útnak indítja a gyerekeket az iskolába, s végül közli apuval, hogy nem kell izgulnia, nem marad ő sem munka nélkül. Közben a nyugati szárnyban is beindult az élet, Jim jelzi Vince-nek, hogy a drogteszt szerint tiszta, úgyhogy nem kell aggódni, ráadásul a kabinetfőnök nagyon megértő a betegség kapcsán, nem akar nagy ügyet csinálni belőle.

Metropolisban vagyunk, Lionel Luthor egyik partiján, ahol Lionel a potenciális leendő támogatóinak kívánja bemutatni Marthát. A nő kissé ideges, no nem a bálozástól, hanem a nyakában lógó fél kilónyi drágakőtől, amit Lionel aggatott rá, mert le kellett olvasztani a páncélszekrényt. A buli egész jól alakul, még Lois is csak egy egészen kicsit csinál hülyét Oliverből, mígnem megjelenik egy zöld ruhába bújt „idegen”, levágja a biztosítékot, és ellopja Martha Kent nyakláncát. Lois persze nem hagyja annyiban, a bandita után ered, és megpróbálja leütni egy tálcával, de az gyorsabb. Mielőtt azonban eltűnik, Lois az utolsó pillanatban kitép a nyakából egy láncra függesztett gyűrűt.

Oliver lakásán a biztonságiak főembere faggatja Loist, de az nem mond neki semmit. Elég átlátszóan hazudik, mert a közeg távozását követően Oliver rögtön rá is kérdez, hogy mit nem mondott el neki. Lois a jól megérdemelt Pulitzer-díját látja a titokzatos gyűrűben – megtudjuk tehát, hogy a válasz igenlő volt az Inkvizítor állásajánlatára. Végszóra beállít Clark is (csak azt tudnám, ő mi a fenét keres itt), akiről Oliver rögtön leveszi, hogy van valami közte és Lois között. Na nem úgy, csak amolyan plátói módon. Clark vissza akarja szerezni a nyakláncot, és ez attól sem tántorítja el, hogy hajnalok hajnalán érkezzen vadidegen emberekhez látogatóba. Oliver utalásokat tesz rá, hogy Lionelnek talán megvoltak az okai, hogy miért nem hívta a zsarukat, és hogy nem ez volt az első eset, hogy elloptak az üzlettársaitól valamit.

Mindenkitől bocs a késéért, de nagyon be voltam havazava. És még egy megjegyzés: a mai összefoglaló kicsit hosszabb a szokásosnál, a Susan-szálban ugyanis annyira zseniális jelentek voltak, hogy szerettem volna egy kicst jobban körülírni, hogy azok is élvezhessék, akik nem látták. Remélem sikerült.

Az áramszünet kellemetlen, pláne ha valaki a frigóban tartja hites urát. Mrs. McCluskeynak ráadásul az alapproblémát - vagyis, hogy mi lesz, ha a hűtőládában beköszönt a tavasz -  sikerül megfejelnie egy lépcsőről való lezúgással a sötétben. Az agyrázkódás és bordarepedés mellé pedig majdnem szívinfarktust kap, amikor a mentőbe szállítás közben kiderül, hogy az áramszünet akár napokig is tarthat. Kétségbeesett próbálja megértetni a mentősökkel, hogy neki előbb van szüksége egy kamionnyi jégre, mint egy röntgenre, de azokat egyáltalán nem hatja meg a fagyasztóban tárolt élelmiszerek eszmei értékéről szóló rögtönzött kiselőadás, és a verbálisnak induló (lemajmozás), de fizikai agresszióba torkolló (nyakleves) nyomósabb érvekkel sem ér el semmit. Az igazságra talán odafigyelnének, de azt érthető okokból mégsem mondhatja szegény, hogy "van néhány dolog, amit nem szeretnék mostanában felolvasztani, például a férjem". Nagy szerencséjére a dulakodás közben visszajön az áram, így végre megnyugodva indulhat a kórházba. Persze csak azért, mert fogalma sincs arról, hogy a frigó közben óriási szikrázások közepette megadta magát, így borítékolható, hogy a jégkrémekkel és borsókkal együtt Mr. McCluskeyt is hamarosan szottyadtra olvad majd benne.

”Mondja, mi nem tetszik önmagán!” – a kérdést Sean teszi fel, és címadó betegünk, Kurt Dempsey válaszol rá. Az úriember nősülni készül, és csak egy a probléma. A menyasszony japán, a szülei pedig idegengyűlölők. A pár nagyon fél, hogy az esküvőt szét fogja rombolni a família, így Kurt arra kényszerül, hogy átalakíttassa az arcát, még konkrétabban a szemeit. Bár plasztikai sebészeink próbálják meggyőzni, hogy inkább szökjenek meg, ők az operációt választanák. Szép a szerelem. Ezalatt Julia a fürdőszobában trónol, és ajjajj. Úgy tűnik, terhes. Főcím.

Christian két haverjával partizik éppen. A nők mellimplantátumáról és a monogámiáról folyik a társalgás ezerrel, a szépfiú pedig próbálja rávenni társaságuk egyetlen nős tagját arra, hogy higgye el, ez utóbbi (mármint a monogámia) nem is olyan jó. Csak a férjes asszonyok, na ők viszont a legjobbak az ágyban. Julia az orvosi előkészítő után új pajtását, Jude-ot próbálja lepattintani, aki el akarja csábítani ebédelni. A téma épp a szaporodás, és úgy néz ki, se ez, se pedig az orvosi egyetem nem fog működni Juliánál. Kopp.

A héten emlékeztetőül megnézhettük W. mama és Jessica pafonraszegezett-lángrakapós halálát. Szép kis összeállítás. Na mindegy, ami megtörtént, az megtörtént, nincs mit tenni. Vagy mégis?

A testvérek szökevényi minőségben is fáradhatatlanul dolgoznak, most épp egy dzsinn után nyomoznak. Sammy a hotelban bújja a lexikonokat, míg Dean a zsír új rendszámú Kocsival fésüli át a terepet. De mit is kell tudnunk a dzsinnekről? Nem igazán jótündérek, és bár elég nagy hatalmuk van, nem feltétlenül teljesítik a kívánságokat sem, viszont évszázadok óta embereket fogyasztanak és szeretnek romok közt bujkálni. Ja, és nem hasonlítanak Barbara Eden-re, a Jeannie a háziszellemből :)

Visszatérve a romokra, Dean a terepszemle közben látott valami ilyesmit, ezért odamegy körülszaglászni, Sammy hiába is tiltakozik, hogy előbb menjen vissza érte a hotelba.