Nyolc óráig lehet ráhangolódni az X-re, (Ezt írtam szombaton.) aztán meg már úgyis mindegy lesz, mert szépen élőben lekövetem a műsormenetet és ahogy az lenni szokott, némi fáziskésés és buffering után megírom a sallangmentes mivótot, meg a velős kommentárt. Addig a következő Blikkből szedett húsba vágó hírmorzsával lehet agyilag lealjasodni az esti az egyszerű eszközökkel operáló, sztárcsináló X-faktorhoz, hogy Csordás "Gumimaci" Ákost szexajánlatokkal bombázzák. Hát nem pompás? Az egyikük biztos, hogy Tóth Gábriel. *gonosz kacaj*

Úh, a nagyon fasza pickwick-reklám már lement, Isten Bence már bemondta, hogy senki ne menjen sehova, csak azok, akik bebaszni igyekeznek szombat este. A TOVÁBB után van az impozáns tartalom. Hajrá!

Az előző rész hogyvoltjából: Alföldi végig mufurckodta az adást, kivéve amikor saját lányait kellett heveny nyelvcsapásokkal az egekig magasztalnia – meg néhány kivétel esetében - , Bozsek Márkra ráhúztak a bevált csapaton ne változtass egy szál gitáros kiállást, A Fat Phoenix rezsicsökkentő zenekar frontemberére kihívták a divat-kommandót, amiért zebra csíkos gatyát és rózsával díszített makkos cipőt mert húzni 2013-ban, Szabó Ádám Skyfallosította az Álomarcú lányt és Csordás Gumimaci Ákossal lenyomták a kiscicás cukizmust egy fél ország torkán. De Krasznai Tünde is remekelt, csak a kisfilmje kapott enyhén pornós felütést. Aztán a By The Way-nek enyhén cirkuszi, de piszok nehéz produkcióval sikerült előre menetelnie, míg a többiek olyan kis semmilyenek voltak. És most! Jöjjön a közös dal, ami se nem jó, se nem rossz, csak nagyon művi. A versenyzők magukkal hozott piros gömbje egy nagy „kalapba” kerülő motívuma ritka ócska egy koreográfia. Engem speciel nem zavarna, ha ezzel a szegmenssel is rövidebb lenne az adás, és helyette valami vicces videókon mutatnák be, hogy: így bandáznak a hétköznapokban a Corvin-negyedben a srácok, mindezt rengeteg DRÁMÁVAL, ugye.

Újra itt az X-Faktor a hideg hétvégék kicsit műanyag szagú lélekmelegítője. Szokás szerint lemegy, hogy mi volt a múltkor. Itt le is van írva szépen, okosan. És végre Lilu is belibben Isten Bencével egyetemben. Lilu ruhája színben megy a díszlethez, de Bencére, mintha egy vak stylist aggatta volna a fellépő gúnyát, mert ez a kék szvetter + fényes zakó kombó nagyon ósdi már. Akkor se volt jó, amikor divatba volt. Kis csipkelődés után,a „Milyen zenét hallgatsz?” és a „Gyakran jársz ide?” csajozós szövegeket letudva, kiderül, hogy Lilu rockot hallgat, meg Halász Juditot, de a kettő tök ugyanaz, lásd Almaszósz és annak Sickratman átdolgozása a Halál Fetyó. Az adok-kapok végül a bátran kekeckedő Bence arcán csattan végül, amikor Lilu elkéri azt a DJ Bobo CD-t, amit a kocsijában látott. És itt már nem is csak a DJ Bobo a gáz, hanem a CD is. De nem leszek ennyire újvilági gyerek, hogy leszóljam azokat, akik még 2013-ban is korongoznak. Szeretlek ám anya, hiába pörög még otthon a magnóban a zumba kazettád. Jönnek a mentorok, erőpózba beállnak a vakító ledfal elé, aztán elfoglalják tisztes helyüket. Eddig 10 perc az ÉNEKES MŰSORBÓL és csak a „Hogy vagytok, mint vagytok?”-ig jutottunk el.

Na, újra egy szép X-Faktor-hogyvolttól bearanyozódott reggelre virradtunk. Hózentróglit felkötni, mert a dráma már élőben ömlik a képünkbe, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a mentorok és mentoráltjaik – de szép magyar szó ez – archív felvételeire ráhúztak valami delay effektet, meg a képre rátolták a fekete-fehér szűrőt, hogy a hátunk mögött hagyott 9 rész komor lelki teherként jöjjön át, és hogy érezzük a mentorok szelleme a fingszagnál is keményebben lengibe az étert. A legjobb ahogy a látens meleg affektálásra rányomó Szikora hipnózza a bárgyú tévénéző tömeget, hogy „jók ezek a zenekaros srácok.” De ez már mindegy is, kárpótolva vagyunk mindenért, mert agyon reflektorozott fejő Simon Cowell mondja dicső angol nyelven, hogy Péter mellé három új zsűritag érkezik, csak nekünk, csak az RTL klubon. Na, ne basszá már fel! Tééényleg? Ó anyám, már zuhan is az égből az X-jel, bele Budapest szívébe.

Drága X-Faktor-hogyvoltot olvasó emberek! Elnézést, hogy a múlt vasárnapi táboros részt nem hogyvoltoztam le időben, de ha az égető időhiány nem is, de legalább az szolgáljon mentségemre, hogy rohadtul érdektelen volt a legjobb 24-be jutásról szóló adás. Tudom, hogy ez nem az a hű de vicces műsor, de táborozás révén, egy utolsó napi tábortüzes kvantanamerázós vágóképre azért csak rábólintottam volna, ha én lennék a gyártásvezető, de ilyen még csak nyomokban sem volt. Helyette azonban csak úgy potyogtak a könnyek, és hömpölygött a dráma a képcsöveken át. Az alábbiakban két bő bekezdés lesz a táborról, amit majd a most hétvégi Mentor házas balhé fog követni. Nosza a továbbra!

Ilyen demotiváló képet még életemben nem pipálta.

Na végre! Egy kis öröm az ürömben, hogy végre nem kell a gagyi, szar, magukat tehetségesnek képzelő, pedig aztán a hangképzéshez kurvára nem konyító embereket hallgatni, ahogy sorba égetik magukat. Ez itt már a tábor, ahol az eddig prónak tűnt amatőrök fognak természetes kiválasztódás, jelen esetben a mentorok fintorai (ezt levédetem és eladom Gesztinek) által továbbjutni, vagy az élő showba, vagy a feledés homályába burkolózó kis otthonukba. A kemény meló, a szolmizlás, és a mentorok lágyékának heves nyelvcsapkodással illetése előtt azért még megengedett a bulika. Mindenki le van ülve, mint az iszap, de jön a pánikrohamot kapott Valakinek a Valakije Ákos és mikrofonnal a kezében nyomatja a szarhadék, idegesítő hangulatfelelős szerepét, hogy gyerünk fiatalok, táncoljunk, bulizzunk. Valahol itt parancsolhattak rá a versenyzőkre a balta arcú RTL-es szekusok, hogy: Háromig számolok, kettőnél tartok! Tessék szépen táncolni, basszátok meg! Ebből a kényszeredett jó kis bulizásból volt egy 20 másodperces snitt, aztán máris a mentorokra fókuszálunk, akik bevonultak a hirtelen halál előcsarnokába és elfoglalták tisztes helyüket a pulpitoson.

Kis késéssel most megint le lehet borulni az X-Faktor-oltár elé, de csak a mosakodás végett, így is jobb később mint soha. Pláne, hogy az előselejtező végére csak betódultak a kretének, így lesz mitől örömre húzni a szánkat. A szokásos drámai zenei aláfestéssel körítve halljuk a mentorokat, akik most arról regélnek, hogy még így a negyedik X-Faktor szériában is igen erős a felhozatal, jó és rossz énekesekből egyaránt persze. A felesleges szócséplés helyett inkább gyorsan tessék rápislogni Alföldi tehetséget fürkésző arckifejezésére, aztán meg had jöjjön már végre a Fekete Pákó Trió.

Izomból rágyúrva a múltkor sérelmezett lagymatag fos hogyvoltra, most keményen belerántok a tutiba és megmutatom. (Amúgy nem kimondottan a műsorral van bajom, hanem azzal, hogy minek van ennyi tehetségkutató, amikor érdemben egyik sem különbözik a másiktól. Na meg az, hogy szerencsétlen idióták hiszik azt magukról, hogy egy énekműsorba trágya hanggal elmehetnek és lehet belőlük valaki.) A múltkori részek szebb pillanatait 1 perc 40 másodperces visszatekintőben letudjuk, és jön az ízelítő a mai adásból, melyben papírforma szerint jönnek majd a kínos és szívszorító pillanatok is. Az agresszívan alávarázsolt heroikus zene persze kissé búcsússá teszi, az amúgy is ósdi beharangozót, de hát, ez van. A mentorok elmondják, hogy mitől szép is ez a zsűrizős szakma, és nem, nem a pénztől, hanem mert váratlan pillanatokban ránthat érzelmileg a mennybe, majd taszíthat le onnan az ocsmány valóságba.

Oláh Gergő vagy Antal Timi? Végül is oly mindegy, a lényeg, hogy jó hangú énekesek kerültek a döntőbe, akik tényleg megérdemlik, hogy nyerjenek egy szakajtónyi pénzt, lemezszerződést, lakást, kocsit, lakótelepet, szigetet, kisebb banánköztársaságot, vagy amit adnak nekik mostanában. Tessen élőben kommentelni, ennél viccesebbet momentán nem tudunk ajánlani (Liverpool meccs tegnap volt).

Ismét eltelt egy hét, ez alatt szerencsésen tisztázódott a Hányásgate, cowboy lelkületű versenyzőnk nem állította, hogy ő szerezte az ominózus romantikus balladát, de azt sem, hogy nem, megint volt miről beszélni. Ez meg már a 4. válogatás a 3. X-faktor szériában, aki ebben sem talál olyan figurát, akinek drukkolna, az már nem is fog, mert ez az utolsó adag, mostanra már láttuk ám az idei nyertest is. Nyitómontázs a szokásos, fülsértő racsításokból összeollózott dobhártyagyilkolás, Nórika arca fintorba torzul, mentorok okoskodnak, és mindenféle közlekedési eszközzel jelentkezők száguldanak a Campona felé, indokolatlan mennyiségben. Geszti szerint idén érdekesebb arcok gyűltek össze, mint tavaly, Keresztanyu meg azt mondja, hogy őt egy jobb produkció arra sarkallja, hogy mindenét odadobja, ez annyi síkon értelmezhető, hogy inkább bele sem megyek.