Izomból rágyúrva a múltkor sérelmezett lagymatag fos hogyvoltra, most keményen belerántok a tutiba és megmutatom. (Amúgy nem kimondottan a műsorral van bajom, hanem azzal, hogy minek van ennyi tehetségkutató, amikor érdemben egyik sem különbözik a másiktól. Na meg az, hogy szerencsétlen idióták hiszik azt magukról, hogy egy énekműsorba trágya hanggal elmehetnek és lehet belőlük valaki.) A múltkori részek szebb pillanatait 1 perc 40 másodperces visszatekintőben letudjuk, és jön az ízelítő a mai adásból, melyben papírforma szerint jönnek majd a kínos és szívszorító pillanatok is. Az agresszívan alávarázsolt heroikus zene persze kissé búcsússá teszi, az amúgy is ósdi beharangozót, de hát, ez van. A mentorok elmondják, hogy mitől szép is ez a zsűrizős szakma, és nem, nem a pénztől, hanem mert váratlan pillanatokban ránthat érzelmileg a mennybe, majd taszíthat le onnan az ocsmány valóságba.
Nagy Zsuzsanna Anna (54) érkezik erős kezdésnek, aki még mielőtt belekezdhetne a Flashdance-be a sasszem kameramanok kapcsiból ráközelítettek közszemle elé tárt tevepatájára. Tóth Gabi egyből egy gúnyos felhangú kérdezz-felelekkel kezdi az odaszúrogatást, ami során kiderül, hogy a jelentkező kenyérkereső foglalkozása: énekes, előadóművész. Nos, a flitteres felső, a rikító zöld passzentos gatya és a zsírtól csillogó bongyor haj nem arról tanúskodik, hogy annyira a toppon lenne a szakmában. Na, de mindegy, mert már szól is kaziról a Flashdance, és bár az ének nem is annyira botrányos, de a hozzá párosuló mozgáskultúra már annál inkább. Tevepaták és kőműves dekoltázsok premier plánban, ez a performance lényege. Tóth Gabi túlzásba vitt megbotránkozását Alföldi kimért visszafogottsága kompenzálja, az alábbi megjegyzésével: „mindenki maga dönti el, hogy eljön-e és hülyét csinál magából."
A következő passzust egy szóban le tudom írni: NEM. A Dementorok, amikor nem alszanak be a böszme szar produkciókon, akkor ők is ezt ismételgették végig, mivel csakis és kizárólag katasztrofális jelentkezők adogatják egymásnak a mikrofont. Az egyik úgy vernyákol, ahogy a macskák bagzanak, a másik meg szimplán nem találkozott még tiszta hanggal és így tovább vonulnak szépen sorban a zsűri elé a botfülüek és az énekesnek sem nevezhető kis dalos pacsirták díszes társasága. Nem is részletezem őket, mert náluk sokkal vészesebb figurák is érkeznek, akik színpad plusz 20 cm-es magaslati levegőjétől rettegve, a zsűri arcába és/vagy az asztalra mászva énekeltek totál hamisan.
Székely Martin jött egy Pápa melletti kis faluból, aki magával hozta a kis pajtásait, így legalább Istenes Bence se fog unatkozni egymaga a színfalak mögött. Martin csak az X-Faktor miatt költözött Budapestre. Elöljáróba elmondhatom, hogy szerintem nem élete legjobb és legkövetkezetesebb döntése volt ez. Tóth Gabi fejben egyből falatnyi fecskealsóra vetkőzteti a kis fiúkát, pláne, hogy csak neki fog szólni a Take That zenekar Shine című dala. Égbemutató ujjakkal és szexi ajakharapással jelzi Martin, hogy kezdődik a szám és már jön is le a színpadról, lepacsizik a zsűrivel, mínusz Alföldivel, (az ő kezét ne illesse ilyen egy senki alak) inzultálja Gabit, aki egyből felveszi az agresszív pitbull mimikát. De nem csak ennyi volt, mert a srác máris dob egy seggest a zsűri asztalára és onnan folytatja a szerenádot. Alföldi feje is átmegy brutálba és végre valaki leinti az asztalon vonaglós produkciót. A kritika egyértelmű: nem kéne addig arcoskodni, amíg nem tettél le semmit az asztalra, a seggeden kívül, persze. Három nem bezsákolása után az elpityeredő fiún megkegyelmez Gabi és ad egy mit sem érő Igent. A whitefülű barátok, a mellben serdülőkorba lépett lányok persze keblükre ölelik és vigasztalják Martint, mert nekik ő a legjobb. Jó sztori, vége.
„Ez inkább Ciki Martin volt, mint Ricky Martin”
Geszti Péter, Rím- és aranyköpő tanoda expert tagozat
Pál Klaudia is mélyen belemászott Geszti Arcába, ami kicsit sem javította fel a kurva szar énekét. De jött Nagy Irén, aki Szikora Robit akarta testközelből megigézni, de a csábos kacsintás és a jól kiválasztott, de szarul előadott Madonna dal csak a hazakullogáshoz volt elég. Buci és a Haverok biztos, hogy fogadásból jöttek, így nem is érdekli a kéttagú fiúcsapatot, hogy úgy pacsizgatnak a közönséggel, mint a sztárok, miközben jól meggyalázzák a Kispál és a Borz indokolatlanul agyon ajnározott Ha az életben című számát.
A beszédes kép címe: Gabi papírozik
Bánfi Csaba a Zeneakadémia hallgatója és a Boney M-től fogja mindjárt énekelni a Sunnyt, de a mentorok előtte írásos parancsba adják, hogy a padlóra ragasztott, finom jelzés értékű, kibaszott X-Faktoros matricán topogjon, mert ott hallja magát a legjobban, meg különben is, nem kell belemászni a szájukba. Ez a fontos infó nem jutott el emberünkhöz, aki egy szempillantás alatt máris a zsűri asztalán tenyerelve énekelt. Alföldi szemmel meglincselte a fiút, majd szóban is megalázta és adta ki útját a következő jókívánsággal, hogy sok sikert a zenei karrierjéhez, de nem ehhez.
Jön a takarítónő Marika, hogy menten dzsuvátlanítsa Gabika asztalát. Geszti erre ugrik, is, hogy talán a drága Gabika homlokát is polírozni kéne. Ezt a helikopter leszállópályát? Anyám azt mondta régen, hogy azért ilyen szép nagy, mert sok ész van mögötte, hát mondjuk, most itt ülök, vagy nem? Önégetésből hibátlan a mai felhozatal. Geszti is panaszra nyitja a száját és felteszi a vágószobának szánt költői kérdést, hogy mikor jön már végre egy jó hangú énekes? Épp sminkeli magát az archív felvételen. Fista Klaudia speciel a hajáról többet beszél, mint az énektudásáról, de azt azért megtudjuk, hogy a papája álmát akarja beteljesíteni azzal, hogy énekesnő lesz. Alicia Keystől énekli a Fallint, a nagypapa meg már az első hang hallatán bekönnyezik a háttérben a hamis hangok miatt a meghatódottságtól. Nem volt ez rossz amúgy, csak kicsit sok volt a szenvedés a hangok mögött, egy másik stílusban talán működött volna a dolog, de ez így kuka.
Sárközi József érkezik, aki tavaly már kibukott, de most visszatért Stevie Wonder I Just Call(ed) című dalával. Az RTL klub itt hagyta ki a legnagyobb ziccert, itt csinálhatta volna meg a maga Bikicsinájját, de semmi fonetikus feliratozás, csak a tiszta bénázás, mondjuk az is bőven elég, hogy mindenki pusztuljon a röhögéstől. A pláne az egészben, hogy a faszi annyira átszellemült Stevie Wonderbe, hogy teljesen megvakult és totál ignore-ra rakta, ahogy Aföldi és Gabi veszettül integet, hogy kussoljon már be. A produkció viszont annyira beütött végül, hogy mindenki tombolt, mint egy jó falunapon, a zsűri is lassúzott, és a saskabarés humorérzék is párosult az iróniával, Geszti, Szikora és Gabika továbbjuttatja a faszit, sőt, visszatapsoltatták, Alföldi meg levonult, nehogy maradandó károsodást szenvedjen.
Csordás Ákos volt a megvillanó reménysugár amikor nekikezdett Aerosmith Dream On című számának. Kezdetben a zsűri nagyon szúrósan nézett, aztán a végére meglágyultak, mert Ákos fejhangú üvöltése simán kivágta a rezet. Ja, hát a lagymatag énekeket le kell passzolni, ha eljut az elődöntőig. Szikora beszédének lényege: „Olyan voltál, mint egy gumimaci, aztán a gumimaci felrobbant.”
Gyors darában jönnek a tisztes továbbjutók, mint Berta Ágnes, Hegyi Balázs is bezsákolt négy igent, Feltóti Dániel szerintem szar volt, de nem is én imádkoztam tovább a táboros fordulóig, Jaksa Adrienn jobb volt, mint az eredeti, tovább is jutott, mint a szar, ahogy Bátky Zoltán szintén zenész kolléga is visszatérő lesz majd. Kissé érthetetlen, hogy Ősi Ronnie rap-produkciója miért érdemelt továbbjutást, ahogy a Skafunderz zenekar táborig rugdosását se értem, annak ellenére, hogy jók voltak, csakhogy a saját köreikben ők azért ismertek baszki.
Nagy Nóra és az én defektes ízlésvilágom.
Nagy Nóra (Emeli Sandé: Read All About It) nem szép és nem is énekel annyira jól, de az Attraction Árnyszínházból ismert könnyfakasztó dal meghozza mindent jelentő továbbjutást. Felesleges is a szájtépés. Miskovics Róbert (Madách Színházban énekel minden nap, mondja Alföldi) Deák Bill Gyula Felszarvazottak balladáját hallhatjuk tőle. A kezdeti lelkesedés, siker, pompa csillogás egyből mélyrepülésbe vált, amikor bevillan a fejében, hogy milyen jó ötlet megénekeltetni a közönséget. A zsűri fogja a fejét, te atyafasz mi ez itt, egyikük már integet is, Róbert lányos zavarában meg kiejti a kezéből a mikrofont. Hiába szabadkozik a cizellált szitkozódás közben, hogy izzadt a keze, hogy hülye voltam bocs, mert aki 10 éve a háttérben kullog, az nem véletlenül van ott. Búcsús színvonallal nem lehet a rivaldafénybe kerülni. Szevasz.
A kép címe: Tudok ám szépen is nézni, csak nem szeretek
A fogadásból érkezett Kockaéder geek zenekar is előad egy hiánypótló dalszerzeményt a deriválásról, de mivel a szar az nagyon bejövős téma a mai adásban, ezért a közönség ezt a produkciót is állva tapsolja és értetlenkedve hőzöng, amikor Geszti ítélete egy nagy NEM. Alföldi igennel szavaz, mert ahogy Pataki „Fénylény” Attila a rollerező nagyikban látja a nagybetűs Jövendőt, úgy ő a fizikusokban, akik a matekról énekelnek.
A beszédes kép címe: Ki élvez éppen?
Ráduly Botond Manó, Romániai X-Faktor harmadik élő adásáig jutott és Erdélyből jött idáig, hóna alatt némi rutinnal, mert tetszik tudni éneklésből él, szóval csak félig csokizott be a zsűri láttán. Konkrétan alig tud egy értelmes mondaton kimakogni, annyira dolgozik benne a rutin meg az évek. Robbie Villiams Let Me Entertain You számát, kicsit Axel Rose-os áthallással, némi brit akcentussal sikrül előadni, amit a bőrgatyában tekergő Elvises csípőmozgással tud még kenterbe vágni. Igazából se köpni se nyelni nem tud senki se, annyira kurva jó volt a produkció. Vissza kellene foglalni azt az Erdély, na. Gondolhatják magukban a vérmagyarok, némi fájdalommal a szívükben, hogy a Manó miért nem a Honfoglalást énekelte.
Jön egy figura tavalyról, aki csak a táborig jutott, ahonnan Geszti hazaküldte a vérbe, mondván a legnagyobb fingfestős indokkal, hogy nincs benne az a plusz. A színpadon a Speak Up! , akik egy Moves like Jagger-feldolgozást tolnak, de most hadd büfögjem fel magamból a megosztó énektanár gőgösségét, szerintem szarok voltak, de nem maguk miatt, hanem a hangosítás miatt, amiatt volt erőtlen az egész. De ettől még Gabika veszettül pumpált az égbe felfelé.
Molnár „Ennyi” Attila két sittet is megjárt Amerikában, ennyi. Kicsit nagy az arca, ennyi, még a légdobot is rossz ütemben veri, de amikor megszólal a zene, kiderül, hogy kicsit karcosan, de jól énekel. A folyamatos vicceskedés miatt Alföldi agyát sikerül is pillanatok alatt felbaszni, de azért továbbjut, amikor leslattyog a lépcsőn már úgy köszön el félhangosan, hogy hú de be fog ő most baszni pár sört, te jó ég, ennyike.
Végszóra Bozsek Márk is beesik nem gyenge Barátok köztös hátszéllel. Na jó, ő is szabadkozik, hogy ezt a fajta protekciót nem akarja kijátszani, ugyanúgy végig akarja mászni a szamárlétrát, mint mások. Annyi előnye persze azért van, hogy amikor fellép a színpadra a közönség máris tapsol, pedig nem csinál semmit, csak áll és jól néz ki, csakúgy, mint a Rózsa bisztró pultja mögül. Erre tesz rá még egy szívlapáttal, hogy saját dallal jött. Az már kicsit poén-faktor, hogy hiába a nyakában az akusztikus gitár, amikor többsávos alap van bekeverve neki. Az ének is jó, a dal is jó, minden jót! Találka a táborban. (Én még holnap visszatérek a vasárnapi válogatással.)
Facebook kommentek