Na végre! Egy kis öröm az ürömben, hogy végre nem kell a gagyi, szar, magukat tehetségesnek képzelő, pedig aztán a hangképzéshez kurvára nem konyító embereket hallgatni, ahogy sorba égetik magukat. Ez itt már a tábor, ahol az eddig prónak tűnt amatőrök fognak természetes kiválasztódás, jelen esetben a mentorok fintorai (ezt levédetem és eladom Gesztinek) által továbbjutni, vagy az élő showba, vagy a feledés homályába burkolózó kis otthonukba. A kemény meló, a szolmizlás, és a mentorok lágyékának heves nyelvcsapkodással illetése előtt azért még megengedett a bulika. Mindenki le van ülve, mint az iszap, de jön a pánikrohamot kapott Valakinek a Valakije Ákos és mikrofonnal a kezében nyomatja a szarhadék, idegesítő hangulatfelelős szerepét, hogy gyerünk fiatalok, táncoljunk, bulizzunk. Valahol itt parancsolhattak rá a versenyzőkre a balta arcú RTL-es szekusok, hogy: Háromig számolok, kettőnél tartok! Tessék szépen táncolni, basszátok meg! Ebből a kényszeredett jó kis bulizásból volt egy 20 másodperces snitt, aztán máris a mentorokra fókuszálunk, akik bevonultak a hirtelen halál előcsarnokába és elfoglalták tisztes helyüket a pulpitoson.

Az igénytelenül – valójában pedig, lezser eleganciával – asztalra szórt továbbjutók fotói közül mazsolázik a zsűri és nézi meg újra kaziról mind a 150 továbbjutó nyertes produkcióját, majd dönt, hogy jól döntöttek-e, amikor 4, illetve 3 igennel továbbjuttatták a sehonnan jött szerencséseket. Azért felvételről nézik vissza, mert ez a műsor a képernyőn zajlik, ugye. Az már tök mindegy, hogy a műsort követő háromnegyed évben a győztessel fogják végig hakniztatni az összes várost meg RTL-es műsort.

Tettenérés! A múltszázadi ember és a Gangnam Style.

Visszakapcsolunk a buliba, ahol 2013 nyarán még egyszer utoljára betették a Gangnam Style-t, amire még mindig lovacskázik valaki. De azért látom, hogy a fenyítő emberek képzeletbeli pisztolya oda van szorítva a halántékukhoz, a jó bulizás színlelése érdekében. Milán bemutatkozik a Csabinak(?), meg a Lajosnak(?), miközben egy srác meg egy lány a teszkós műanyag kerti széken ülve pózolnak egy közös instagram fotó erejéig, majd a kamera rásvenkel két csajszikára, akik jó asztaltársaság-szendvicsbe vágtak egy bajszos középkorú úriembert, akit speciel le se szarva koccintgatnak és simogatják vodkaszódával egymás lelkivilágát, az ilyen jellegű dumákkal, hogy: Tudod mi van? Továbbjutsz, de nem is, mert tudod mi van? Már továbbjutottál gecci! És koccintás és masszív ivás.

Lelki rátermettséget is nézik már a mentorok ám. Fú de kemény lesz ez. Névsorolvasás és három csoportba szerveződés zajlik a tábor udvarán. Erre egy okoska azt mondja: „úgy gondolom valahogy kategorizálták az embereket…” Hát te az elmúlt három évben nem kapcsoltad be a tévét, eddig minden X-Faktor szezonban négy kaszt volt, azokat basztatta egy-egy mentor, hát mi az anyámért lenne ez most másként, he? A névsorolvasástól mindenki összecsokizta magát. Azt mondja Szikora, hogy ismeretlen embereknek nemet mondani, az hú de rossz. Bazmeg, te eddig itt végig igenezted a selejtezőt?  No, Alföldi kinyögi a végítéletet, hogy a középső csoport nem volt túl meggyőző másodszori megnézésre, úgyhogy lehet menni, elfelé. 70 embert küldtek haza ezzel a lendülettel. Ami nettó faszság és benzin pazarlás volt, hogy ezért a bő másfél mondatos „kösz, hogy itt voltatok” bejelentésért kellett a susnyásba leutazni.

Amikor Szikora kimondja, hogy ti vagytok a 100 legjobb, bennetek hiszünk. Akkor abban a pillanatban Valakinek a Valakije, illetve Ki a Faszom Ákos ujjong és örül, de kábé, csak én nem szarom ezt le, mert a többiek mind maguknak örülnek, nem a túlbuzgó hülyegyereknek. Na, az örömködésre, jön a fejtágítás és a kemény feladat kiosztása: a szólisták trióba állnak és úgy kell egy előre kiválasztott dalt előadniuk, a zenekarok pedig saját szájuk ízére formálnak majd, szintén egy előre megadott számot.

A beszédes kép címe: Szar az élet, ugye?

Nagy Richárd, Nádas Barbara, Bencsik Adrienn triója előad valami számot és így a felsorolási sorrendjük meg is egyezik az énekes produkciójuk lépcsőzetesen csökkenő minőségi szintjével. Még mielőtt Alföldi ajtót mutatna Adriennek, összesutyorognak a mentorok, ami kábé a leggusztustalanabb dolog, hogy előttük pusmognak, én kajakra rájuk borítottam volna az asztalt, miközben félhangosan szapulnak és mondják, hogy szar vagyok. Adrienn nem is sejti, hogy a teljes megsemmisülésén majd még Lilu fog taszajtani egyet, mert a halál torkából kilépve, nem anyu, de nem is a megértő haverok várják, hanem a pizsama gatyás Lilu, aki együtt érzően csak annyit kérdez, hogy: De, te – téééényleg? – úgy érezted, hogy sikerült? Ühü, hát ő se érezte tökéletesnek, csak amolyan közepesen szarnak. Na, anyám, az ide pont nem elég.

Bartok közt trió szépen muzsikál, annak ellenére, hogy a rap szekciót tologató Ronnie nem volt túl meggyőző. De elegendő volt a megye kettes továbbjutáshoz. A zenekarok előadásaiba is belenyalunk, és minden meglepetéstől mentesen a Maddogx, a Rovers, a Speak Up! és az MDC zenekar is maradhat a hétvégére.

Molnár „Ennyi” Attilával fémjelzett trió érkezik, aminek nagyjából annyi is. Jó, a formáció kétharmados többségben továbbjut, csak Attilának kell haza mennie, mert emberünk másfél sorig tudta jól a Pál Utcai Fiúk szöveget, aztán kurvaanyázott, majd imitt amott némi beleröhögéssel színesítette a produkciót. Megy is kifelé, összefut a síró Adriennel, akit így vígasztal: Hát minek sírsz? Legalább alszol végre egy jót. Trú, és ennyi. Meg is hívja egy sörre. Jó sztori: vége.

Pál Benjáminnak, a Nagy Reménynek szövegproblémái vannak ezért hozta be magával a lyricset. Miért csinálod ezt? – hangzik el a kérdés. Mert a zene az életem, mondja ő, hát akkor elég szar egy életed lehet, ha csak így muzsikálsz, cimbora. Tóth Marcell is papírozik, de ami még rosszabb, hogy tisztán hallani, ahogy helyszínen kikozmetikázzák a hangját. (Van hozzá fülem, maradjunk annyiban.) De aztán a montázsba vágott lebaszásözön után a két mázlista továbbjut, nem is továbbjut, tovább csusszan, tovább lökdösik és tovább rugdalják őket a kegyes mentorok.

S.J. szett

Zoli, Adrienn ÉS SÁRKÖZI JÓZSEF triója érkezik. Talán nem kell részleteznem, hogy ki a leggyengébb láncszem a csapatban, mégis a két jó hangú énekes hagyta, hogy Józsi kibontakozzon és egy vicces, de nem feltétlenül nevetséges produkció kerekedjen ki végül. Sárközi „Ádzseszkó” József a kezdeti mélyen szántó szartengerből lett felrántva és ezért nem lett ő a 2013-as Bikicsunáj. Plusz még egy fergetes R-Go koncerten előadhatja a dalt, mert annak a zenekarnak, már úgyis mindegy, így meg azért lesz némi haknis bevétel. De! Nézzük csak a képet. Nem volt szívem megmanipulálni, mert Józsi úgy diktálja a 21. századi second hand divatot, mint az álom. Arra az enyhén fakó Skorpiókirályos, Dwayne „the Rock” Johnson arcképével pompázó, narancssárga, ujjában bő, könyékig érő póló, plusz a szürke horgászgatya együttesére nincs az a dizájner ruha tervező, aki ne fordulna meg.

Szabó Milán és kis csapata érkezik, amiben Kata jött felkészületlenül. Nyolc sort megtanulni tényleg nem a világ, úgyhogy lehet nézni buszjáratot hazafelé. A kihullott barátnő után jön a Fat Phoenix, akiknek a zenekari kellékek között szerepel egy laptop is, aminek a képernyőjén némi varázslattal a szöveget is meg lehet jeleníteni. A frontember nem kicsit feltűnően tapogatja le szemmel a szöveget. A produkció erőtlen, meg ugye csaltak is a fiúk, de mivel kell egy igazi, tini picsákat, és férjükben csalódott, de még nem klimaxoló anyukákat tévé elé berántó sunamágnes a műsorba, ezért egy karika erejéig még marad a Fat Phoenix.

Jönnek a szerelmes tubicák. Van is róluk kép. Már Kezdetben is egymás mellett ültek, és sokat beszélgettek és somolyogtak. Ebből még bármi lehet, talán még 16+-os tartalmat is kisajtol ebből a szériából a kertévé. De a lényeg, hogy a montázsba szedett jó énekesek, lenyomják a rosszakat, mint Orbán a Rezsi Démonokat és mindenki örül, mindenki boldog, és mint egy tündérmesében: újra meleg napfény járja be az X-Faktor táborát. Még úgy is, hogy Hegyi „Ki a Faszom” Ákos – mostantól KF Ákos – is bent marad, mondjuk indokoltan, mert ez a Maroon 5 szám legalább tényleg jól állt neki és nem vitte el a produkciót a hülyeség és önimádat útvesztőjébe.

Képrejtvény: A fotón látható emberek közül hányan akarják megfúrni Lilut?

(válasz: még a díszletmunkások is)

A ByTheWay fiúcsapat is ott van az 50-ben, ahogy a Folkfunk Superstars is, meg a Wild Rhytm Smokers is. Utolsónak érkezik a Sunset Strip. Annyira későn jutottak sorra, hogy muszáj volt odatenniük magukat, mivel akkor már rohadtul nem ment járat Gyulára. Fel is ébresztik a zsűrit és bent is maradnak, mint a szél. Kár erre karakterszámot pazarolni, ami jó, az jó. No, folytatása következik, mert túlszámolták magukat a zsűrik, 50 helyett 60 versenyző maradt, vagyis Szigor Igor lesz az ítész, aki nem teszi oda magát, azt Alföldi egyből kibaszarintja, mert ez itt már nem a non-stop lelkisegély szolgálat. A tét komoly: bekerülés a világot, a mindent, a mennyet és a poklot jelentő mentor házba. Jáj, édes anyukám, minő öröm, pompa és szórakozás lesz akkor hétvégente a tévé előtt pusztulni.