Kis késéssel most megint le lehet borulni az X-Faktor-oltár elé, de csak a mosakodás végett, így is jobb később mint soha. Pláne, hogy az előselejtező végére csak betódultak a kretének, így lesz mitől örömre húzni a szánkat. A szokásos drámai zenei aláfestéssel körítve halljuk a mentorokat, akik most arról regélnek, hogy még így a negyedik X-Faktor szériában is igen erős a felhozatal, jó és rossz énekesekből egyaránt persze. A felesleges szócséplés helyett inkább gyorsan tessék rápislogni Alföldi tehetséget fürkésző arckifejezésére, aztán meg had jöjjön már végre a Fekete Pákó Trió.

Az EVS zenekar három fekete fickóból áll, akik még annyira sem ugatják a magyart, mint Pákó, de őket még nem szippantotta be a falunapi mulatós biznisz, így kicsit kedvesebbnek tűnnek. Magnós kazin bejátsszák nekik a Pálinka dalt – amit speciel rühellek, a számot is, meg az italt is. Az első passzus alapján, bármit is jelentsen, simán megvettem a produkciót, de a versében sikerül módszeresen szénné gyalázni, minden tiszta hangot és ékezetes magánhangzót. Ettől még persze tiszta cukrok voltak, csokival leöntve, a nép is táncolt, még szép, hogy mehetnek tovább a négy igenükkel.

Somogyi Józsefről annyit kell tudni, hogy 52 éves, a foglalkozása élelmiszertartósító – lesz róla majd tényfeltáró Fókusz riport rohadjak meg – és a Havanna lakótelep paneldzsungelének egyik erkélyén kifelé pillázva, a tájban gyönyörködve esztétikusan tud rúdkolbászt enni. Amúgy a haverok noszogatására nevezett most be. Szól is tőle Joe Cocker Unchain My Heartja. Repülhetnek felém a kések, tényleg jó volt, de a számban több a szaxi szóló, mint az ének, túl sok kihívás azért nincs benne, de őt persze nem lehetett lógó orral hazaküldeni, mert akkor a kétmillió néző egyből kitépte volna a falból a tévét. Egy kegyelem továbbjutásra még jó az öreg. Őt követték a sok tehetséges énekesek, akiknek a neveit nem akaródzott kiírni az RTL klubnak, így én se töröm magam. Jöttek, jók voltak, négy igent kaptak, örültek, oszt annyi.

Péterffy Lilinek is sokat jelent ez az egész, hogy itt lehet, mert már kis pöcsköszörű kora óta, arról álmodik, hogy ezeken a jól összetákolt világot jelentő OSB lapokon tipródjon. A produkciója teljesen mellékes, nem hagyott bennem annyira mély nyomot, de persze a négy igen neki is kijár. A Sunset Strip zenekar azért jött el idáig Gyuláról, hogy nyerjenek, aztán soha többet ne kelljen dolgozniuk. Fluor Mizuját játsszák tiszta magyar rock színvonalon, ami sepciel nekem nem bejövős, de aki bírja a matekos, minden ütemet takkra kiszámoló metált, az ezt zabálni fogja. Gabika szerint ez egyedi, különleges volt. - itt borultam le a székről. A többi hozzáértő zsűritag is belemagyarázza a metálos kaliforniai punkot a produkcióba, de én ezt nem kajálom be, köszönöm. Számomra érthetetlen négy igenes továbbjutók lesznek, persze.

Szabó Milán sem azért jött, hogy kidolgozza a belét. Annyira vidékről jött szegényem, hogy amikor szóra nyitja a száját, rendre kiesik belőle egy rota kapa, de amikor elkezdi énekli a Jézus Krisztus Szupersztárból valamit, akkor egyből elveszik a tájszólás. Simán jó, szerintem. A zsűri meg csak szemöldököt ráncol. Tény, hogy nem volt tiszta, meg isten tudja még miken szoktak ilyenkor kukacoskodni, de a végén, amikor a fejhangon vernyákolós rész jött, akkor a nép is megbolondult. Túl volt díszítve, meg nyáladzva az egész, de nem volt rossz. – mondja Alföldi.  Annyira nem, hogy négy igent kap.

A beszédes kép címe: Menjen már anyuka!

Vig Dánielt a kedves anyuka szopatta be, hogy őt kell elkísérni valamilyen válogatásra, oszt helyszínen derült csak ki, hogy akasszák a hóhért. A Snow Patroltól énekel valami iszonyatosan szenvedős, érpattintós számot, amit szerintem indokolatlan nyújtásokkal pakol tele, de igazból ez csak nekem cseszi fel az agyvize, mert zsűri úgy ahogy volt, menten maga alá csokizott a gyönyörtől. Alföldi szerint tapintani lehetett az éneklés esszenciáját, még úgy is, hogy Szikora fals hangokkal besegítve alá dudorászott alá a produkció közben. Istenes Bence is jópofizik egy sort, hogy elég lesz már a jóból, meg az örömből, húzzatok már, mert a muternak mennie kell a másik castingra, a szereposztó díványra. – jó, utóbbit már csak én tettem hozzá fejben.

És lejtmenetbe kapcsolunk. A gyatra énekesek neveit tételesen felsorolva, ők voltak azok: Neviczki Bettina, Gábori Péter, Kovalkovits István, Tóth Brigitta. Jó tanácsok zanzásítva: Felejtsétek el az éneklést. Ne higgyetek a barátaitoknak, akik azt mondják, ti vagytok a legjobbak, mert ahazudnak és a hazug barát, nem jó barát, ugye. A magatok örömére se énekeljetek. (A lógó orrú levonulás után persze a család és a barátok tovább tolják szarkavarást, hogy ez a zsűri, ez süket bazmeg.)

Tovább erősítve a minősíthetetlen produkciók díszes garmadáját Szente-Elliott Adrienn érkezik, aki nagyon vicces akar lenni, de nem az. Hiába ad ennek a műsornak is otthont az RTL klub, ez attól még nem a Showder klub, héló. A 27 éves elvált asszony most megmutatja, hogy mennyire keni vájsz, ha éneklésről van szó. Az ex férj meg amúgy bekaphassa. Ezt vagy négyszer el kellett mondani, csak a nyomatékosítás végett. Na, nézzük, mit tud kisajtolni Evanescence Bring Me To Life című számából. Az a baj, hogy annyira nazálisan énekel, hogy szerintem nem is a torkából jönnek hangok, hanem az orrában fészkelő polipokból, baszki. És akkor Alföldi és a haverok zseniális egymondatos tőrdöfései:

"Tudod mi a mázlid? Hogy nem nyírt ki a férjed." (Alföldi Róbert)

"Drágám, ez felért egy válóokkal." (Geszti Péter)

"Négy évig elviselte ezt. Ez a szegény férfi nagyon szerethette ezt a lányt." (Szikora Róbert)

Somorjai Ilona a boldog 2000-es évek Bestiák hőskor rutint kívánja most itt megugrani. És sikerül is neki, hiába volt benne anno a pénzcsináló gépezetben. Jót tett neki, hogy a megannyi playbeck koncertek alatt kímélve volt a hangja. Amúgy a tököm se tudja mit énekelt, de füllel letapogatva is megmondom, hogy nem volt egyszerű dal. Meg is kapja a négy igent ez a Bestia. Muhahaha.

Eckert Anikó az Lykke Litől az I Follow Rivers című dalt énekli a maga baltával elválasztott Jennifer Aniston frizurájával és arcszerkezetével. A visszafogottságával és a rossz angolságával sajnos nem jutna tovább. De csak jutna, mert Gabika dob egy csontot, egy második lehetőséget, mire Alica Keys Fallinja már üvöltve, négy igent érve tör ki a szende lányból. Remek.

Nádas Gábor Dávid (Nádas György fia) Robbie Williams Candy című dalát énekli, meglepő tisztasággal, de amikor majdnem odaszalad a zsűrihez, akkor gyorsan jeleznek neki, hogy megálló van, vissza hátra, takarodó! Színpadi jelenlét szempontjából kicsit erőtlen a produkció, ami egy színész végzettségű embertől elég gáz, de Geszti menti a menthetőt, ez egy ilyen szám, nem lehet r tűzijátékot építeni. Alföldi szerint mazsolát lehetne belőle csinálni, nem sztárt. Ez műanyag. De azért csak behúzza a 3:1-es továbbjutást.

ByTheWay a négytagú fiúcsapat tolja a Troublemackert és ide a rozsdás bökőt, hogy ez a csapat lesz a redizájnolt Picasso Branch. A koreográfia egyelőre nincs meg, mert csak totyogás, meg laza lelógatott, monyesztól távol tartott karlóbálás megy a színpadon. Gabika szemmel felfalja a fiúkákat, aztán gyorsan kiosztják a négy stabil igent.

Pál Benjámin érkezik, akit Szikora kóstolgat.

„17 éves, Kecskemét fő utca, fűha.” (Szikora Róbert)

És itt már nem is kimondottan az ének lesz a lényeg, mert Szikorának ettől az izéjétől, Geszti is nézett egyet, hogy mi van, de amikor a lagymatag szar produkciót Gabika leinti és a mentorasztalt csapkodva kel ki magából, hogy mélyen tisztelt Pál Benjámin, tessék már odatenni magunkat, ha egyszer ilyen hangunk van és jók vagyunk, nem fáradunk el, nem nyüszögünk, nem picsáskodunk. Tessék, szóljon a dal. Alföldi meg néz, hogy mi ez a második esélyt adogatunk téma itten, ki a faszom vagy te anyukám? Eh. Még a közönség is tapsol, ezerrel jön a bíztatás meg a pozitív energia. Gabikánál is elkélne egy pókhálózás, úgy kacérkodik a fiúval. Nem volt nehéz megjósolni, hogy csont nélkül továbbjut.

Németh Róbert érkezik egyenesen a kibaszott Egyesül Államokból, haver. Nem volt kint sokat, de már töri a magyart. De gyűlölöm az ilyet, aki a semmire veri a nyálát, mutogatja, hogy West Coast, lepacsizik mindenkivel, hulla laza, dobálja, pörgeti a mikrofont, mire a háttérmunkás rászól, hogy ez azért drága mikrofon ám, ne nagyon dobáld. Hol nem szarik ő bele. Felslattyog és Gabika már küldi is ki, mert rágózva nem lépünk az X-Faktor terembe. Innen nehéz lesz felállni, ezt még Németh Róbert is tudja, de szerencsére saját dallal készült, aminek pont itt van a veleje: „De ha ráérek, akkor majd odaadom a szívem neked.” Hát hogy ne érnél rá bazmeg? Most meg pláne, amikor úgy elküldenek haza a mentorok az anyádba, hogy öröm nézni.

A beszédes kép címe: Istenes Bence: Nincs az az Isten.

Érkeezik egy igazi csillag, egy gyöngyszem, a kereskedelmi tévézés unikumja. Bíró Andrea Mária szerénykedik, hogy az asszonykereső műsorból lehet ismerős. Sunyi módon nem akarja kimondani, hogy ez a zseniális Nagy Alekoszos műsor volt, de mi bemondjuk, csak azért is, hogy Mária bizony lement kutyába, hogy megízlelje Alekosz szájában, milyen is a Szerelem  a legfelsőbb szinten. (Nem a panel 10. emeleten.) Se ritmusérzék, se hang, se semmi. És persze, még ő van megsértődve azon, hogy a zsűri segített neki.  De mindegy lófasz, mert hiába a botfülű zsűri elutasítása, ő komolyan fog foglalkozni az énekléssel. Igen, komolyan el kéne felejteni. Őt váltja Varga Diána és a Turn my Swag On című szám. Kedves aranyos, mosolygós lány, de hiába még a plusz előny, a Rákospalotai Dózsa György gimnáziumi közös gyökerek a mentorokkal a továbbjutáshoz nem elég sajnos.

Ez járhat Alföldi fejében: Nem elég, hogy mellette kell ülnöm, de még ölelget is, a rohadt életbe.

Kiss Virág jön letaglóz mindenkit a Gwen Stefani What You Waiting for című számmal, de ki nem szarja le, amikor az igazi nagy durranás az anya-lánya kombó kisgyerek komponense. Virág lánya is feltotyog a színpadra és csinin, cukin elénekel valami kis dalocskát. (Hova lehet utalni a sztárgázsit, mert tuti visszatérő elem lesz a döntőben az évődő anyuka- és a kisgyerekkártya.

A beszédes kép címe: Dől a lé az RTL klub székházába

Danics Dóra jön tavalyról megint, akit Malek „Zseton A Zsákban” Miki a táborból baszott ki úgy, mint macskát szarni. Mára összekaparta ripityára zúzott lelkivilágát és előad faszán egy Rebeca Fergusson dalt. Íme, az én véleményem. Az ő rekedtes énekhangjához nem passzol ez a dal és szerintem nem is annyira egyedi, hogy kimagaslóan jó legyen, meg ma már amúgy sem ez a fajta tónus kell. Bár aztán a fene se tudja, mert a mentorok szavak nélkül áradoznak, hogy mennyire brutális faszaság volt ez. Négy igen, szevasz. következő adásban jön a hirtelen halál. Istenem, de várom már.