Gabrielle cefet rossz hangulatban indul hátbaszúrt Bradley temetésére. A fekete sápasztja, a gyászoló rokonság idegesíti, a liliomok meg egyfolytában csavarják az orrát, és nincs ember, akinek ez jól állna. Ráadásul a halott ugye utolsó találkozásukkor kirúgta Carlost, ami miatt jó szaftos bosszút érdemelne, nem könnyeket. Mrs. Solis hangulata egycsapásra megváltozik azonban, amikor kiderül, hogy a jó Bradlynek már nem jutott ideje kommunikálni a döntését a cég főfejese felé, aki így még a gyászbeszédek előtt felajánlja Mr. Solisnak az elhunyt állását. Juppié! - ujjong Gaby, és csak Carlos harmadik figyelmeztetésére sikerül legalább kicsit moderálni a széles vigyort a fején.

Hat interjú, nulla válasz - ez már Lynette álláskereső maratonjának a mérlege. Az előterekben várakozással töltött idő azért nem teljesen haszontalan, mert az életre készíti fel az embert. A huszonéves - szintén az állásra jelentkező - csajszik csivi-csevegéseiből ugyanis tökéletesen kihámozható például, hogy 4 gyerek és 7 kihagyott év után mekkora az esélye egy 40-es nőnek a pr-szakmába való visszaevickélésre. Igen, pont nulla. Lynette azért elszántan jár az elbeszélgetésekre, mellékesen meg megkéri Gabyt protezsálja már be Carlos vezérigazgató úrnál, ha már úgyis marketingest keres az ő cégük is. Gaby azonban "jajj kedveském, én sajnos nem tudok mit tenni" típusú vállrándítás-sorozat kíséretében nemet mond a küldetésre. Nem is titkolva, hogy esze ágában sincs kockára tenni egy Jó Barát De Ki Tudja Milyen Szakember kedvéért a család friss vez.ig. posztját. De aztán felbukkan Lucy Blackburn.

Fekete nap a Scavo's pizzéria életében amikor árcímkékkel kell ellátni a berendezést. Tom ki is van bukva rendesen. Lelkiállapotán nem sokat segít, hogy a nulla empátiával bíró zsugori környékbeliek ráadásul bagóért akarnak hozzájutni kedves ökölnyom-horpadásokkal díszített sütőjéhez és társaihoz. Tüskésdisznó állapotban tesz-vesz, és szokatlanul undokul reagál a felbukkanó Orson mély együttérzésére is - ami részben azért érthető. A szintén önsajnálatban tobzódó egykori fogorvos ugyanis úgy érzi, hogy Tommal bizony rútul kibabrált a sors - pont mint vele. Mi van? Milyen párhuzamos-életút elmélet? Engem a válság meg egy durva rágalmazás tett tönkre, téged meg lecsuktak, mert ...mért is...mért is? Ja, csak nem elütöttél egy embert? Érzed a különbséget, ember?

Orson nem érzi, de azért elnézést kér. Közben pedig azon agyal, hogy mit érdemel az a bűnös, aki ahelyett, hogy az együttérző gesztust értékelné, ilyen gorombán bánik a kedves kis Orsonnal. Annyit minimum, hogy a nagypapájától örökölt cuki sótartója az önérzetében sértett zakózsebében landoljon. Így ni. Otthon Bree véletlenül megtalálja a Scavo's-ból származó immár kultikus tárgyat. Orson megértésre vágyva elmeséli hogy került hozzá. Bree elképedve hallgatja, és szigorú anyukaként megparancsolja  Orsonnak, hogy azonnal vigye vissza.

MJ egy hányós vírussal köszönti Susan első munkanapját. A dolgozó nő fölmarkolja a beteget és egy plüssmajom kíséretében apára testálja. Csakhogy apa épp randira készül egy csőtöréssel, melynek kapcsán plüssállat-adogató koreográfiával színesített vita bontakozik ki a nemi egyenjogúságról és a különböző szakmák értékéről. A szülők végül nem tudnak rendesen kiteljesedni ebben a kétségkívül érdekes témában, MJ ugyanis dönt: anya mehet dolgozni, ő és a majomt apunál maradnak. Este Susan MJ-t mégsem Mike-nál, hanem Katherine-nél tudja átvenni, apu ugyanis szintén elment dolgozik. Ez már eleve nem nagyon tetszik Susannek, az meg végképp kiborítja, hogy kedves gondoskodásával Katherine teljesen levette a lábáról MJ-t. Nem elég a pasim, a fiamat is akarod, te luvnya!? - fogalmazza meg az érzéseit Susie. Egyelőre persze csak magában. Mike-on azért számonkéri a dolgot. Kockásinges munkásemberünk nem egészen érti, hogy mért baj, ha a csaja vigyáz a fiára, de a Susan által belebegtetett láthatás-visszavonást nem akarja megkockáztatni, így rábólint exe feltételeire.

Ennek ellenére péntek este Susannek mégis megint Katherine-től kell begyűjtenie MJ-t. Ami nem nagy ügy sem az épp brownie-t készítő Katherine, sem a mellette kuktasapkában boldogan ügyködő MJ szerint. Susan viszont most már határozottan ki van akadva, és ezúttal az új nőnek is nyomatékosítja, hogy nem akarja az apa helyett a fia körül látni. MJ persze mit sem törődik a felnőttek hülyeségével, őt csak a Katherine szuperkonyhájában készülő mesés kaják izgatják, másnap tehát átszökik a szomszédba reggelizni. Susan majd megőrül, először az aggodalomtól, aztán meg attól, hogy a hisztérikusan előadott "úgyis tudom, hogy csak Mike-ot akarod magadhoz kötni a fián keresztül, de úgyse fog sikerülni, beeee" monológját alaposan agyoncsapja Katherine a hírrel: Mike és ő összeköltözik, úgyhogy MJ hamarosan nála reggelizhet akkor is, ha ezt az anyja nem akarja.

A környék által gyújtogatónak tartott gyerek perköltsége meg a gazdasági válság betesz Lynette-ék pizzabizniszének. Eljön a nap, amikor kénytelenek eladni Tom liblingjét, a Foxynak keresztelt piros Ford Mustangot. Sajnálatos módon ez ugyanaz a nap, amikor Bree egy vadiúj Lexusszal gratulál magának a bestsellerek közé emelkedett könyvéhez, és áthívja a barátnőit, hogy megcsodálhassák a kicsikét. Lynette kissé savanyú pofával ugyan, de bírja egy ideig. A hűtött pezsgőnek és két pohárnak kialakított dugihely azonban kiveri a biztosítékot, és valami teljesen béna ürüggyel lelép, mielőtt Bree bemutathatná a magától parkoló funkciót. A kocsitulajdonos értetlenkedik, Katherine felvilágosítja.

Bree, hogy segítsen barátánőjén kis borítékban nagy összegű csekket visz ajándékba neki. Lynette a barátságukat féltve nem akarja elfogadni se kölcsönbe, se szülinapra, végül abban egyeznek meg, hogy Bree cserében résztulajdont kap a pizzériában. Deal. Lynette az új partnernek rendezett kis bulival szeretné kifejezni hálájukat. A "kösz, de jó!" helyett azonban az elfoglalt Bree "Megtöltjük végre a helyet" felkiáltással azt javasolja, hogy inkább akkor már szervezzék oda a könyvbemutatóját. Aha, jó - döbben rá Lynette, hogy ez a partnerség nem lesz olyan egyszerű dolog.

A sorozat jubileumi 100. része, de nem vesztett sokat, aki nem látta. Flashbackekre épülő epizódot rittyentettek ugyanis a készítők az évad történéseitől teljesen független sztorival, mindössze két igazán vicces jelenetettel, viszont elképesztő mennyiségű sziruppal. A rész egyetlen értékes eleme Beau Bridges kvázi-főszerepe. Ő játssza ugyanis Eli Scruggst, az utca aranykezű ezermesterét, aki a csöpögő csapok és elromlott zárak mellett remek érzékkel javítja a válságba került női lelkeket is. Aztán ez a jóember a Hawaira tervezett nyugdíjas évek előtti utolsó munkanapján szép csendben elhalálozik Susan tetőjén - persze csak miután beveri az utolsó szöget is a helyére. Halála kapcsán a csajok egymás után felidézik, kit, mikor, mivel mentett meg az évek során az idegösszemlástól.

Gabrielle-t például akkor, amikor frissen leszerelt szupermodellként az ótvaros külvárosban találta magát. Carlos folyton dolgozott, Gaby egyetlen barátját meg Jimmy Choonak hívták, de jött Eli, és beprotezsálta a Susan-Lynette-Bree-Mary Alice felállású pókercsapathoz. A lányok örültek a jövevénynek - nagyjából az első 10 percig. Szupermodell Gabrielle ugyanis valamiért azt gondolta, hogy a barátkozás legjobb módja, ha a nyomorul, a szánalmas és dögunalmas szavakat is használva alaposan lefikázza a környéket az ott lakókkal egyetemben. A fancsali képpel előadott "viszlát vodkázás Kate Mossal, helló kávézás veletek" mondat már tényleg csak a hab volt a tortán. (Jó poén 1: Mary Alice oldalbabökésével kísérve: "Legszívesebben főbe lőném magam! Tudod, hogy értem.") A délután alapján a társaság elkönyvelte Gabyt egy sznob hülye picsának - persze teljes joggal -, akivel kapcsolatban a legfontosabb szabály, hogy soha többet nem szabad meghívni. Erről értesülve Eli megint jött, alaposan beolvasott Gabynak, majd a "tanulja meg szeretni a szomszédait" jótanáccsal faképnél hagyta. Gabrielle belátta, hogy a külváros szopó, de még nagyobb szopó lesz magányosan, és végül egy muffinos kosárral meg a saját kis őszödi beszédével felszerelkezve bekopogott a többiekhez. A többit már tudjuk.

Hálája jeléül Gaby koszorút vesz Eli sírjára.

Dave bánatosan kullog bele az éjszakába. Szomorúan konstatálja, hogy az Edie-vel való szakítás nemcsak a házasságának, de az alaposan kitervelt bosszújának a végét is jelenti. Mit ad isten, épp belefut a kukái körül sertepertélő Mike-ba. Delfino mély együttérzéssel hallgatja szomszédja sirámait, és egyből érzi, eljött a pillanat, és végre meghálálhatja, hogy a local hero kimentette a tűzből. Mire a szerencséjén elképedt Dave észbekap, Mike már be is cipelte a csúnya-rossz bácsi bőröndjét a házba.

Dylan szeretné, ha az anyja hozzájuk költözne, és a téma kapcsán Katherine finoman puhatolódzik kicsit Mike-nál közös jövő, közös tervek, közös bármi ügyben. A Kockásinges Embert váratlanul érinti az egész, és gyáván megfutamodik az egyenes válaszadás elől. Katherine megorrol, így a rész további eseményeitől fejfájásra hivatkozva távol marad. Mike-nak hiányzik, és bevallja Dave-nek, hogy beleszeretett, csak épp nem akarja elválasztani a lányától és az unokájától. Dave tesz a romantikus rizsára, de a lényeget fogja: ha Mike Delfinonak fájdalmat akar okozni, talán nem is Susant, hanem Katherine-t kell bántania. A párocska békülése után, meg már biztos benne.

Andrew és Alex nagy esküvői bejelentésének örömére a vőlegény jó messze élő anyja, Melinda Cominis érkezik látogatóba Hodge-ékhoz. Az első pillantásra is egyértelmű, hogy Melinda és Bree nem kompatibilisek. Alex anyuja középkorú pincérnőnek mondja magát, és mi tagadás, olyan is, annak összes sztereitíp jegyével együtt. Harsány, fesztelen, kicsit közönséges, giga fülbevalót hord meg neccharisnyát miniszoknyával, döbbenetpiros műbőrkabátját pedig állatmintás retiküllel egészíti ki, és magasról tojik arra, hogy az etikett szerint mi illik egy vendégségben. Bree azért igyekszik hozni a szokásos bűbájos formáját, amin azért Melindának már a harmadik percben sikerül némi rést üt azzal, hogy közli: stipi-stopi övé a fiúk karácsonya. Rövid szópárbaj végén a döbbent Bree kénytelen beérni a húsvéttal. 1:0 Melindának.

Bree bosszúból a nászasszony tiszteletére adott ünnepi vacsorán nem a nagyi csipketerítőjével akar megteríteni, de végül Orson meggyőzi a család fontosságáról. Bree megígéri, hogy jól begyakorolt műmosolya mögé rejti utálatát, amit hamarosan bemutathat a gyakorlatban is. Melinda ugyanis a hátsó kert adottságaira fittyethányva és a Hodge-ház kifinomult légkörére teljesen immunisan a bejárati lépcsőre bír kiülni sörözni. Szerencsére mielőtt Bree arca örökre belefeszülne a kínos mosolyba megérkeznek a fiúk, aki épp házat néztek a környéken.

Egy közönségesnek tűnő hétköznap reggel Lynette-be ébredéskor belehasít, hogy iszonyú régóta nem volt nagy közös beszélgetős reggeli a Scavo családban. Hogy ezen változtasson azt teszi, amit minden normális anya tenne: reggelit gyárt. Majd azt teszi, amit csak egy nem normális anya tesz: lábtöréssel fenyegit meg az összes gyerekét, ha reggeli nélkül meri elhagyni a házat. Nem csoda, hogy egy perc múlva az összes kis Scavo megszeppenten tömi magába a palacsintát. Aztán épp, mikor Lynette belekezdhetne a beszélgetős rész kivitelezésébe is két rendőr érkezik, és mielőtt a szülők felocsúdnának latartóztatják Portert a Fehér Ló felgyújtása miatt.

A zaklatott Lynette és az egyelőre higgadt Tom hamarosan Bobbal felszerelkezve keresik fel a börtönben Portertm aki azzal a meglepő vallomással fogadja őket, hogy van alibije, csak kicsit kínos. Normális vagy, te gyerek?? Mi lehet annál kínosabb, hogy emberöléssel vádolnak? - ordítja le Lynette magzatát. Tom csitítja, Porter meg kiböki a világhíres alibit: Edie-nél volt. Nem mondod, hogy vele is lefeküdtél?! - képed el Tom. Hát mé' nem korodbeli csajokra buksz te! Tudod mit adnék én egy 17 évesért? kesereg aztán. De kiderül, hogy Porter nem Edie kelyhét, hanem a pisztolyát akarta, hogy aztán jól megfenyegesse vele Mr. Schillinget. De mivel mire visszaért a klubhoz, már tűz volt, hazabattyogott és a pisztolyt elrejtette - az anyja lisztes dobozába. De ügyes voltam, nem látott meg senki - fűzi még hozzá. Ühüm, szívem virága, akkor ez nem alibi, hanem még egy bűntett - mondja Lynette és látszik, hogy maga sem hiszi, hogy ennyire güggyent lehet valaki a családból.

A kórházban nyitunk, ahol a hat halottat követelő tűz számtalan sebesültjét ápolják. A köznépről persze csak néhány bekötözött végtag, pár bánatos tekintet meg Mary Alice felvezető szövege emlékezik meg, részleteket igazából a szépreményű, de - asszem ezt kimondhatjuk - hamvában holt Blue Odyssey öregfiúk zenekar tagjainak állapotáról tudunk meg.

A fejsérült Carlos CT-je például nagyon felizgatja a dokit, ugyanis felfedez rajta valami csontocskát, ami nyomja a látóideget. A doktor ezt a jelentőségteljes hírt azonnal közli is Solisékkal. Gaby koncentrál, értelmez, majd egy laza "nem mondja, hogy kevésbé fog látni, mint eddig"-gel körberöhögi a dokit. Az orvos döbbent arcát látva elkönyveli, hogy ez egy savanyújóska, de ezért összeszedi magát. Ismét koncentrál, értelmez, aztán a örömkönnyekben tör ki, miközben Carlos hálálkodva ráveti magát a meghatott dokira. A csontocskának ugyanis azért van hírértéke, mert a doki szerint, ha kiveszik, Mr. Solis valószínűleg újra látni fog.

A Fehér Ló bárban évek óta sikerrel lépnek fel sikitozó lánykák előtt a város szépreményű rockerei a híres Bandák háborúja versenyen, amire ezúttal benevezett egy őszes halántékkal és lassan, de biztosan épülő pocakkal bíró társaság is, melynek tagjai képességei és korlátaik tudatában azzal a minimálprogrammal futnak neki a dolognak, hogy ne égjenek nagyot. A kívánságuk csak bizonyos szempontból teljesül. De lássuk milyen előzmények után zendít rá az öregfiúk-csapat frontembere, Mike a Mustang Sallyre - nem sejtve, hogy nem fog tudni kibontakozni a "pont velem nem akar dugni a cafka, pedig még egy Mustangot is vettem neki" részben, mert addigra Edie rémült "Tűz van!" rikkantása menekülésre ösztönzi majd a jól induló buli közönségét.

Susanékhez Julie érkezik látogatóba az egyetemen összeszedett pasijával. Susan halál izgatott, aztán megnyugszik, mert az ablakban leskelődve Julie-hoz méltónak találja a mellette áldogáló jóképű és intelligens arcú fiatalembert. Akiről sajnálatos módon egy perc múlva kiderül, hogy a taxis. Julie új barátja valójában az a görbelábú középkorú csávó, abban a lehetetlen lemberdzsekben, akit eddig a sofőrnek nézett. Mint később a beszélgetős szakaszban kiderül, a görbelábú nemcsak 40 éves, de undorítóan rágja a mogyorót, és ráadásul elvált. Nem is egyszer, mint általában. És nem kétszer, mint Susan. Hanem háromszor. És már megint gyűrű van nála, mert egy alkalmas pillanatban lánykérést tervez! Ááááááá - néz elborzadva Susan a kis dobozra. Ettől még a családi összetartás jegyében együtt mennek este a Fehér Lóba a koncertre.