A sorozat jubileumi 100. része, de nem vesztett sokat, aki nem látta. Flashbackekre épülő epizódot rittyentettek ugyanis a készítők az évad történéseitől teljesen független sztorival, mindössze két igazán vicces jelenetettel, viszont elképesztő mennyiségű sziruppal. A rész egyetlen értékes eleme Beau Bridges kvázi-főszerepe. Ő játssza ugyanis Eli Scruggst, az utca aranykezű ezermesterét, aki a csöpögő csapok és elromlott zárak mellett remek érzékkel javítja a válságba került női lelkeket is. Aztán ez a jóember a Hawaira tervezett nyugdíjas évek előtti utolsó munkanapján szép csendben elhalálozik Susan tetőjén - persze csak miután beveri az utolsó szöget is a helyére. Halála kapcsán a csajok egymás után felidézik, kit, mikor, mivel mentett meg az évek során az idegösszemlástól.

Gabrielle-t például akkor, amikor frissen leszerelt szupermodellként az ótvaros külvárosban találta magát. Carlos folyton dolgozott, Gaby egyetlen barátját meg Jimmy Choonak hívták, de jött Eli, és beprotezsálta a Susan-Lynette-Bree-Mary Alice felállású pókercsapathoz. A lányok örültek a jövevénynek - nagyjából az első 10 percig. Szupermodell Gabrielle ugyanis valamiért azt gondolta, hogy a barátkozás legjobb módja, ha a nyomorul, a szánalmas és dögunalmas szavakat is használva alaposan lefikázza a környéket az ott lakókkal egyetemben. A fancsali képpel előadott "viszlát vodkázás Kate Mossal, helló kávézás veletek" mondat már tényleg csak a hab volt a tortán. (Jó poén 1: Mary Alice oldalbabökésével kísérve: "Legszívesebben főbe lőném magam! Tudod, hogy értem.") A délután alapján a társaság elkönyvelte Gabyt egy sznob hülye picsának - persze teljes joggal -, akivel kapcsolatban a legfontosabb szabály, hogy soha többet nem szabad meghívni. Erről értesülve Eli megint jött, alaposan beolvasott Gabynak, majd a "tanulja meg szeretni a szomszédait" jótanáccsal faképnél hagyta. Gabrielle belátta, hogy a külváros szopó, de még nagyobb szopó lesz magányosan, és végül egy muffinos kosárral meg a saját kis őszödi beszédével felszerelkezve bekopogott a többiekhez. A többit már tudjuk.

Hálája jeléül Gaby koszorút vesz Eli sírjára.

Bree egy vendégséget idéz fel abból az időből, amikor még Mrs. Van De kamp volt. Mennyei villásreggeli mellett Tom arról győzködi Rexet, hogy egy Bree típusú háziasszony a legnagyobb istenkirályság - ami ismerve Lynette viszonyát a háztartási munkához, teljesen érthető álláspont. Mr. Van De Kamp szerint viszont az ő neje is jobban tenné, ha a házitündérség helyett valami pénzkereső foglalatosságban élné ki magát. Breenek szöget üt a fejében a dolog, és ekkor jön a szakácskönyv ötlete. Rex szerint azonban 1. Bree nem tud írni, 2. ő csak viccből mondta, amit mondott 3. ahelyett, hogy hülyeségeken töri fejét, induljon inkább a konyhába és üssön össze valami jó ksi vacsorát, de izibe. Bree elszontyolodik, de engedelmes háziasszonyként a kukába dobja a jegyzeteti, majd kibattyog a konyhába. Évekkel később, Rex halálakor kiderül, hogy jó Eli anno megmentette a füzetet, amivel aztán Bree végül nekifogott a Van De Kamp Kajabirodalom megteremtésének.

Hálából a torra Eli kedvencével készül.

Edie emléke természetesen a szexhez kapcsolódik. Harmadik férje, Umberto, az óriáslibidójúnak tűnő macsó egy idő után az ágy helyett a konditeremben vezette le a feszültséget a teljes őrületbe kergetve ezzel a feleségét. A teljes önértékelési válságba zuhant Edie meg volt győződve róla, hogy azért van az egész, mert már nem kívánatos. Eli volt az első arra járó pasi, így ő lett a tesztalany: 10-es skálán a seggem? - szegezte neki a kérdést Edie. Ööööö, 10-es - nyögte rettenetesen zavarban a szaki. És a melleim? - folytatta Edie - Csintalan és kívánatos? Á, elnevezte őket! - tetszett meg az ötlet Elinak (2. jó poén). Végül  megegyeztek abban, hogy a szexszünetnek Edie kvalitásaihoz egészen biztos semmi köze. Nem is volt. Umbi egyszerűen a fiúkat szerette. A válás ettől még megviselte Edie-t, aki előbb egy üveg borral próbálta jobb kedvre deríteni magát, majd szabályosan ráugrott az épp arra járó Elira.

Aki valószínűleg magasszinten szolgáltatott az ágyban is, Edie ugyanis huncut mosollyal a szája sarkában egy dögös fekete rucit készít ki a temetésére.

Lynette-nek gyerekes sztorija van. Ó, ti édes mítingek, jaj, te drága túlóra, imádott kiskosztüm - Lynette már csak ezekre tudott gondolni mire Parker is ovissá cseperedett. Aztán kiderült, hogy megint terhes. Tom boldog volt, mert hátha lány. Lynette szerint viszont nyilván fiú, aki kezdetben az arcába pisil, később meg döglött dolgokat dug a cipőjébe, miközben ő szép csendben becsavarodik majd. Tom végül belement, hogy Lynette a szülés után visszamenjen dolgozni. Mondom a szülés után, nem közben! - nézett döbbenten pár hónappal később magzatvizet szivárogtató nejére, aki még ekkor is állásügyben telefonált. Aztán megszületett Penny, akit - a változatosság kedvéért munkaügyben telefonáló - Lynette egy alkalommal egyszerűen kintfelejtett az autóban. Még jó, hogy Eli észrevette, és még jobb, hogy nem tolta le, mint felelőtlen anyát, egyszerűen kedves mosollyal utánavitte a bömbölő csomagot. Lynette meg belátta végre, hogy a munka és a csecsemő is egész embert kíván.

Lynette a jelenben Eli emlékére a trécselés helyett segít Pennynek a matek háziban.

Susan Eli-emlékei természetesen a válásaihoz kötödnek. Amikor Karl elhagyta a titkárnője miatt, Susan bosszúból beborította az utcát a büdös disznó alsógyatyáival, könyveivel és szörfdeszkájával, letiltatta a bankkártyáját, kivágta a nadrágzsebeit, és persze zárat cseréltetett. Eli szerelés közben azzal vigasztalta a  fúria-üzemmódban lévő Susant, hogy a vörös nők úgyis mind őrültek, az új csaj nyilván pokollá teszi majd Karl életét. Oké, de hol vigasztal ez engem, amikor ez a Brandy nevű cafka szőke? - értetlenkedett Susan. Eli zavarodott arcát látva jött a nagy hoppá. Az ezek szerint még nagyobb büdös disznó sajnos nem volt kéznél, így Susan szerencsétlen Eli fejét ordított le. A női szívek ismerője azonban nem sértődött meg, sőt. A Mike-os válás idején esedékes zárcserénél együttérzően vígasztalta a hisztérikusan zokogó Susant, megtalálta az alkalomhoz illő szavakat, amikor kiderült, hogy a Jacksonnak szánt kulcscsomóra mégse lesz szükség, és befejezte Susan házának tetejét, mielőtt meghalt volna.

Halála miatt Susan egyedül kénytelen meginni a legmegbízhatóbb pasi nyugdíjba vonulásának tiszteletére beszerzett bort.

Aztán zárásul megtudjuk azt is, hogy Eli miért volt mindig ennyire extrán figyelmes. Mary Alice a kulcs. Vele találkozott Eli amikor munkát keresett magának a környéke, narrátorunk meg végül felkérte egy váza megragasztására csak azért, mert véletlenül kiszúrta a lyukas cipőjét. Két évvel később ez a váza Elinál landolt, Mary Alice ugyanis utolsó találkozásukkor neki adta emlékül - aztán főbe lőtte magát. Elit iszonyú lelkiismeretfurdalás gyötörte, mert úgy érezte, talán tehetett volna valamit a jótevőjéért. Végül egy ima kíséretében megfogadta, hogy ezentúl mindig segít az embereknek. Hát így.