Gabrielle cefet rossz hangulatban indul hátbaszúrt Bradley temetésére. A fekete sápasztja, a gyászoló rokonság idegesíti, a liliomok meg egyfolytában csavarják az orrát, és nincs ember, akinek ez jól állna. Ráadásul a halott ugye utolsó találkozásukkor kirúgta Carlost, ami miatt jó szaftos bosszút érdemelne, nem könnyeket. Mrs. Solis hangulata egycsapásra megváltozik azonban, amikor kiderül, hogy a jó Bradlynek már nem jutott ideje kommunikálni a döntését a cég főfejese felé, aki így még a gyászbeszédek előtt felajánlja Mr. Solisnak az elhunyt állását. Juppié! - ujjong Gaby, és csak Carlos harmadik figyelmeztetésére sikerül legalább kicsit moderálni a széles vigyort a fején.

Hat interjú, nulla válasz - ez már Lynette álláskereső maratonjának a mérlege. Az előterekben várakozással töltött idő azért nem teljesen haszontalan, mert az életre készíti fel az embert. A huszonéves - szintén az állásra jelentkező - csajszik csivi-csevegéseiből ugyanis tökéletesen kihámozható például, hogy 4 gyerek és 7 kihagyott év után mekkora az esélye egy 40-es nőnek a pr-szakmába való visszaevickélésre. Igen, pont nulla. Lynette azért elszántan jár az elbeszélgetésekre, mellékesen meg megkéri Gabyt protezsálja már be Carlos vezérigazgató úrnál, ha már úgyis marketingest keres az ő cégük is. Gaby azonban "jajj kedveském, én sajnos nem tudok mit tenni" típusú vállrándítás-sorozat kíséretében nemet mond a küldetésre. Nem is titkolva, hogy esze ágában sincs kockára tenni egy Jó Barát De Ki Tudja Milyen Szakember kedvéért a család friss vez.ig. posztját. De aztán felbukkan Lucy Blackburn.

Lucyt Carlos veszi fel maga mellé vez.ig. helyettesnek, majd a Solis-házban rendezett közös vacsora előtt egy perccel  bevallja Gabynak, hogy ez az épp leparkoló Lucy azonos az egyetemi sztorikban felbukkant "szobatársam volt, és jó, egyszer dugtunk is" Lucyval. Gaby őrjöng. Aztán a zöld szemű szörny kushad kicsit, Lucy ugyanis első ránézésre egy Playboy előtti L.Claudiába oltott Kathy Bates némi pankrátor és Kusturica-féle Fekete Obeliszk beütéssel. Csak aztán kiderül, hogy Lucy pont így nézett ki a szobatárs időszakban is. A volt nemzetközi szupermodell köpni-nyelni nem tud, pláne, hogy Carlos erős átéléssel kifejti a magabiztosság, a csillogó szellem és a brilliáns humor hatását a férfilibidóra. Ekkor jön el a pont, amikor Gaby belátja, hogy jobb lenne, ha egy Kit Érdekel Milyen Szakember De Jó Barát mégiscsak a párocska közelében dolgozna.

Csakhogy közben Lynette munkát talál. Egy ránctalanító krémben utazó ügynökség ugyanis épp egy a termék célcsoportjával azonosulni képes érettebb munkatársat keres, amire tökéletes az állás kedvéért magát azonnal 54-nek hazudó Lynette. 54! És a pasi simán bevette! Pedig még csak 43 vagyok! És 39-nek nézek ki - jajong később ezen Tomnak. Ebbe a búsongásba robban be Gaby azzal, hogy elintézte az állást Carlosnál, amit Lynette Gaby mea culpája és a krémesek pénzére Vez.Ig.-né hatáskörben azonnal ráígért fizetési ajánlatának köszönhetően mégis csak elfogad. Lynette persze az első munkanapon rájön, hogy minek köszönheti a hirtelen jött bizalmat. Ennek apropóján este kicsit anyázzák egymást Gabyval, különösen alaposan körüljárva a ki, kit használt ki kérdéskört. Végül arra jutnak, hogy egyik kutya, másik eb. A kutya megtarthatja a hazugsággal kialkudott fizetését, az ebnek meg továbbra is lesz beépített munkahelyi kéme.

Bree  véletlenül beleszalad a beszélgető Gaby - Susan párosba az utcán, és majd elájul, amikor kiderül, hogy Susan eltűnt cukorkatartójának az ügyét tárgyalják. Pláne, hogy egyértelműen Juanitát gyanúsítják a doboz meglovasításával. Az eset következményeként a munkából hazatérő Orsont vacsora helyett egy dugihelyekről előásott porcelánállatokból és üvegbiszbaszokból álló gyűjtemény meg egy alaposan kiakadt Bree várja este. Orson szánalmas magyarázatba kezd, amivel csak határozott állásfoglalásra készteti feleségét abban a kérdésben, hogy szükséges-e pszichológus annak, akit kellemesen bizserget, ha lenyúlja a haverja kerámiakacsáját.

Bree nem engedi, hogy Orson vallomással kísért bűnbánatot tartva visszaadja a cuccokat a gazdáiknak. Helyette egy malaclopó nagyságú kézitáskába rejti a szajrét, és az ő szájából elég hiteltelen "kéne két tojás kölcsön" szöveggel végiglátogatja az utcát, hogy visszalopja a porcelán-állatkert tagjait. Egy ideig jól megy, Gabyéknál azonban botrányba fullad az akció. Mint kiderül, a fikusz mögé dugott alvó mexikói mázas dísztárgy valójában McClauskey-é. Gaby ráadásul megint szerencsétlen Juanitát gyanúsítja a dologgal, aki váltig (Gaby szerint megátalkodottan) tagad, így bukja a szülinapi buliját. Bree mentegeti, de amikor a kis undok Juanita őt kezdi mószerolni nagy erőkkel, inkább mellékbüntetetésként javasol egy vacsoramegvonást, majd elegánsan távozik. Épp jókor ahhoz, hogy kiszúrja a Bob és Lee házából kisettenkedő Orsont. A zsákmány ezúttal egy elég undi bögre, a következmény pedig a beígért pszichológus. Orson nem is bánja: végre elmondhatja valakinek, mekkora élvezettel idegesíti mindig, mindent jobban tudó nejét.

Susan kreatívan próbál tanársegédkedni, ezért beveti a fantáziafejlesztő reggie-re zsírkrétázás feladatot. Az oldott hangulatnak közvetlen főnöke, a  besavanyodott Miss Jessie vet véget. A vénlány szerint egyértelmű, hogy a gyerekük oktatásába kisebb dombnyi pénzt feccölő szülők egy talán, de mindeképp láthatatlanul fejlődő fantázia helyett vázának nevezhető agyagizét várnak el, amit kitehetnek az asztalukra. Susan nem ért egyet. De csak míg az osztály tudálékos eminense el nem meséli neki, hogy bukkant már fel errefelé kreatív, Miss Jessie-vel egyet nem értő néni, aki Lilakardigános néven szerepel az osztály kollektív emlékezetébe - mivel eltűnt mielőtt megtanulhatták volna a nevét. Az agyagozás! parancsszó azonnali kiadásán túl Susan úgy ítéli meg, hogy MJ tandíjkedvezménye még egy főnöki vacsimeghívásos benyalást is megkíván.

Miss Jessie kissé meglepve, de eljön. Érkezésekor szokatlanul kedvesen mosolyog, de a legmeglepőbb mégsem ez, hanem a kifejezetten szexi ruci, amit Susan sietve észrevételez is egy hú, de dögös vagy dícsérettel. Pár órával és két üveg borral később Jessie az elcseszett szerelmi életét siratja, Susan meg biztató térdfogdosással körítve arról győzködi, hogy pedig igazán imádnivaló, és boldog lehet, aki megkaphatja. Jessi meghatottan pislog. Susan állása érezhetően megmetve. Csak hogyan értelmezzem azt a fura, számra nyomott búcsúcsókot? - töpreng másnap Susan a Lee, Gaby és Lynette felállású válságtanács segítségét kérve. A kis csapat tesztkérdéseire Susan emléknyomok hiányában nem tud válaszolni, így a gyakorlatias Gaby oldja meg a dolgot végül: Oké bébi, ilyen volt (cupp) vagy ilyen (csőőőőőőőőőőr). Áhá, csőr! Gratulálunk, ön egy leszbinek ígért újabb randit - szól az értékelés.

Másnap a suliban Jessie titokzatos mosollyal az arcán környékezi meg cuki segédtanítóját. Susan a hetero vagyok kijelentésbe menekül, Jessie nem hisz neki. Szerinte teljesen nyilvánvaló, hogy Susan leszbikus énje épp kitörni készül. Susan ezt kizártnak tartja, amit ki is fejt egy gazelláktól és orrszarvúaktól hemzsegő metafora keretében - ez nem a költői hajlamának, hanem annak köszönhető, hogy közben elkezdődik a tanóra. Jessie egyre hisztérikusabb. Nem érti, hogy hol van már az a leszbikus én. Susan végül minden mindegy alapon tökösen bevallja, hogy eredetileg csak az állás miatt volt az egész haverkodás. Miss Jessie szó nélkül távozik, mire az osztály tudálékos eminenese együttérző Örülök, hogy megismertem!-mel búcsúzik Susantől. A nap végén Susan bocsánatot kér Jessie-től, Jessi megbocsát, állás megmarad. Pluszban még kiokkumulálják a nagy igazságot: leszbi és hetero egyaránt lehet magányos - de csak, ha nincsenek barátai.

Edie a netes adatok alapján a helyi újságnál folytatja az anyaggyűjtést immár Dave és Lila Dashről. Első körben röhgtön sikerül megtudnia, hogy Lila egy autóbalesetben halt meg pár éve. Ugyanabban, amiben egy Paige Dash nevű 3 éves kislány is. Gyereked is volt? - döbben meg Edie. Finoman tapogatózó kérdésére gyerek ügyben Dave egy állítólagos barátjáról mesél, akinek meghalt a kislánya. Amit nem lehet kibírni, úgyhogy ő nem, nem akar gyereket. Aztán Dave kempingezni indul, Edie meg megpróbálja megemészteni amiket megtudott. Dave szépen kidolgozott bosszúterve egyébként majdnem dugába dől. Katherine ugyanis talán valami női megérzésnek, talán tényleg az adóbevallásnak köszönhetően inkább mégsem akar túrázni menni. Áldozat nélkül meg ugye nincs móka. Dave kétségbeesetten erölködik, végül a Katherine hiúságára alapozott "meg akarom ismerni a nőt, aki megváltoztatta a barátom életét" hízelgő szólam megteszi a hatását. A párocska elindul Dave-vel a hegyekbe.

Közben a helyi lap archívumából szorgos kezek előássák, a Nem büntették meg férfit, aki két ember halálát okozta a balesetben című Mike Delfino arcképével illusztrált cikket azzal, hogy ma már nem, de holnap el kell faxolni annak az izgága Edie Brittnek.