A kórházban nyitunk, ahol a hat halottat követelő tűz számtalan sebesültjét ápolják. A köznépről persze csak néhány bekötözött végtag, pár bánatos tekintet meg Mary Alice felvezető szövege emlékezik meg, részleteket igazából a szépreményű, de - asszem ezt kimondhatjuk - hamvában holt Blue Odyssey öregfiúk zenekar tagjainak állapotáról tudunk meg.
A fejsérült Carlos CT-je például nagyon felizgatja a dokit, ugyanis felfedez rajta valami csontocskát, ami nyomja a látóideget. A doktor ezt a jelentőségteljes hírt azonnal közli is Solisékkal. Gaby koncentrál, értelmez, majd egy laza "nem mondja, hogy kevésbé fog látni, mint eddig"-gel körberöhögi a dokit. Az orvos döbbent arcát látva elkönyveli, hogy ez egy savanyújóska, de ezért összeszedi magát. Ismét koncentrál, értelmez, aztán a örömkönnyekben tör ki, miközben Carlos hálálkodva ráveti magát a meghatott dokira. A csontocskának ugyanis azért van hírértéke, mert a doki szerint, ha kiveszik, Mr. Solis valószínűleg újra látni fog.
De ó, jaj, mit fog látni? Omlik össze Gaby a tükörbe pillantva, ahonnan ugye egy szupermodellre nyomokban sem hasonlító loncsos háziasszony tekint vissza rá. Bár szerintem elég lennen megfésülködnie meg egy normális ruhát magára húznia végre, valamiért a barátnői nem ezt mondják. Susan empatikusan áll a kérdéshez, és a Fogadd El Magad mozgalomra hívja fel a figyelmét, Edie viszont a szokásos keresetlen stílusában közli, hogy ne rinyáljon, inkább edzéssel meg diétával tegyen végre valamit az eldisznósodása ellen. Gaby az Edie-féle őszintének tartom magam, de valójában paraszt vagyok mentalitást értékeli, és elhatározza, hogy a műtétig hátralévő egy hónapban formábalendül, ha a fene fenét eszik is.
Ő meg halat és brokkolit, amit az életmódváltás jegyében szeretne lenyomni az elkényeztetett makaróni- és csipszfüggő Juanita és Celia dagimodell páros torkán is. A kisebbik Celia passzív ellenállásba vonul, az undok béka Juanita viszont kerek-perec nemet mond a nem rudacskaalakú, viszont hínárszagot árasztó halas cuccra. Gaby miután a jóízű előevés módszer nem válik be fut még egy kört a lécci az én kedvemért vonalon, aztán hangnemet váltva a két kiscsaj arcába mondja a vádiratot: mivel ők vágták tönkre a testét a benne töltött összesen 18 hónappal (te, Celia a nagy fejeddel plusz még ott is elrontottál!) az a minimum, hogy szolidarizálnak vele. A lányok végül megszeppenten enni kezdenek, mi meg írjuk Gaby javára, hogy legalább nem ezzel a bunkó szöveggel kezdte.
Az egy hónapra kidolgozott edzés-és diétatervével a hóna alatt Gabyt sokkolja a hír, hogy Carlos műtétjét korábban, egész pontosan egy hét múlva csinálják meg. Persze ahelyett, hogy az alakjával kapcsolatos paráit megosztaná végre a régóta űberjófej férjével inkább hülyét csinál magából, és mindenféle idióta indokokkal próbálja szabotálni a műtét előrehozását. De ez az a ritka eset Solisék életében, amikor Carlos mondja ki az utolsó szót. Este Gabrielle végre kiböki, hogy az egész mizéria azért volt, mert a teste nem olyan, mint régen - amit Carlos nyilván amúgy is tud, ha a vakon töltött 5 évben egyszer is hozzányúlt asszonyához, de mindegy. A lényeg, hogy Gaby vallomását Carlos minden idők legszebb oldalasos szerelmi vallomásával honorálja, így végre legalább reggelig harmónia szálla Solis házra.
Bree megkönnyebülten hallja, hogy Orsonnak nincs agyrázkódása, viheti haza. De jó, olyan csendes a ház nélküle - lágyul el Bree. Ami egészen új értelmet nyer, amikor kiderül, hogy Orson az orrsérülésének köszönhetően immár nem csak diszkrét horkantgatásokat produkál alvás közben, hanem tökéletesen imitálja egy csordáját kereső megtermett elefánt tárgyakat remegtető üvöltését. Bree nem is bírja sokáig idegekkel: az első kanapén töltött éjszaka után közli, hogy a bűnös orrot alá kell vetni egy rutinműtétnek.
A probléma az, hogy az orr gazdája retteg a műtétektől, a rutinosaktól különösen valami zavaros kartörésből szervdonorrá váló nagybácsi vagy családi barát esete miatt. Bree könyörög, végső kétségbeesésében beveti a "ha horkolsz öreg külön alszunk és akkor nincs szex se" érvet - persze az ennél lényegesen ködösebb, viszont elegánsabb sérülni fog a házasságunk intimitása formulát használva. Mire Orson rávilágít, hogy ez bizony a halála esetén se lenne másként. Erre Bree száműzi Orsont a hálószobából.
Orson pár napig próbálja visszakönyörögni magát, aztán elég aljas cselhez folyamodik: altatót csempészik Bree teájába, amit fel is szolgál neki elalvás előtt. Aztán végül nem veti be, mert kiderül, hogy Bree már bevett valami álmosító cuccot. Oké, ez eddig rendben takargatja be gondosan kis feleségét Orson, a tea meg az éjjeliszekrényre állítva éjszakázik. Hogy reggel aztán beteljesítse végzetét. Nem elég ugyanis, hogy Bree elalszik, és eleve elkésik egy nagyon fontos könyvpromóciós palacsintasütésről, de miután Andrew kétségbeesett riasztásának hatására Orson felébreszi még félálomban magába dönti az esti kamillateát.
Nem igazán derül ki, hogy mi a cucc, amit Orson beletett, mindenesetre mire kicsi férje a híres írónőt leszállítja a könyvbemutatóra, a régimódi Mrs. Van De Kamp olyan állapotban van, mint egy kétnapos hallu-alkoholic parti utolsó túlélője. Orson nagyon nagy kínban van, talán már sejtheti, hogy Bree mennyire keményen fogja leverni rajta a dolgot. Rutinos nézők már nyilván kitalálták: szerencsétlen Orson 57 igenédesemmel és egy orrsövényműtéttel hozhatja helyre a hibáját. A műtéttől szűkölő Orson és a bosszúittas Bree párosa valóban elég rémísztő, nem csoda, hogy a frissszerelmes doktor Hodge-ék távozása után azonnal felhívja a párját, arra kérve, hogy ők aztán sose legyenek ilyenek. Én mindenképp azon leszek, drágám - búgja vissza neki helyeselve a telefonba egy hirtelen fordulattal Andrew.
A betegeken és a látogatókon kívül két klasszikus fekete-fehér felállásban nyomuló nyomozó is felbukkan a kórházban. Collins kicsit Fester bácsira emlékeztet, Lyons meg majdnem olyan jó laposnézésben, mint Forest Whitaker, legjellemzőbb közös tulajdonságuknak első blikkre mégis a totálisan fantáziátlanság tűnik. Talán nem tévedek nagyot azzal, hogy Dave-et nem ezek ketten fogják lebuktatni. Azért az összes szemtanúval együtt akkurátusan kihallgatják őt is, majd távozáskor eléneklik neki az Igazi hőst, és felszólítják, hogy legyen büszke magára. Á, azt azért talán mégse kéne, mégiscsak 6:1 a mérlegem - fut át valami lelkiismeretfurdalás-féle Dave-en, de ezt nyilván nem veri nagydobra. Sőt, bosszúterve következő lépéseként az életmentés miatt baromi hálás Mike-tól a barátságát kéri inkább a felajánlott örök életre szóló ingyenes vízvezeték-szerelés helyett.
Az 1 db megmentett füstmérgezéses Mike egyébként igencsak jól érzi magát. Makadámdiós kekszet fal, amit Katherine sütött neki, és elolvadva dícsér a sütitől a fenekéig mindent, amihez a csajnak köze van. Katherine mindezt mosolygós-pirulós-mórikálós kamaszlánystílusban konstatálja boldogan. Azért, hogy ne legyen nekik se olyan jó van egy kis bibi: Katherine egyelőre nem bírta összeszedni a bátorságát, és odaállni Susan elé azzal, hogy te, összejöttünk a volt férjeddel. Félelme tökéletesen érthető, mert a Mike betegágya mellett hamarosan őt váltó Susant a makadámdiós cucc mellett az is kiakasztja, hogy exe össze-vissza hadovál az eredetéről. Ráadásul a Blue Odyssey frontemberének sikerül elkottyintania, hogy Susie ismeri is az illetőt. Susan a szájával azt mondja, hogy nem ideges, de nekünk azért valamiért beugrik Hulk.
Persze, ha a hegy nem megy Mohamedhez, blablabla, így nem meglepő, hogy délután Susan állít be Katherine-hez, és feldúltan közli, hogy azonnal meg kell beszélnie vele valami Mike-kal kapcsolatosat. Puff neki - mondja az épp az újabb adag makadámdiós sütivel foglalatoskodó Katherine és a hirtelen elengedett sütőajtó. Aztán nagy levegőt véve belefog, hogy Susan én annyira..., amit Susan bizonyára észrevenne, ha nem szidná máris fortyogva egy Lisa nevű szomszédjukat, maiért a rohadt kurva kikezdett Mike-kal anélkül, hogy vele megbeszélte volna. Katherine kétségbeesetten védelmében veszi ezt a Lisát, ami alapvetően elhibázott húzás, helyette inkább a makadámdiós sütiket kéne eldugnia Susan elől, aki egy ponton - beleharapva a kórházban meggyűlölt olajos magvacskás kekszbe - megvilágosodik.
Susan igazán drámai alakítást vezet elő a mélyen csalódott barátnő szerepében. Feltartott orral, sietős léptekkel távozik, szóra se méltatva a kétségbeesetten magyarázkodó Katherine-t. Egészen addig, míg az meg nem jegyzi futtában, hogy igaza volt Breenek és már hetekkel korábban vallania kellett volna. Áhá! Szóval még egy áruló!!!! Kanyarodik Susan egyből Bree háza felé. Bree épp az éjszaki nemalvását próbálja pótolni, így az átlagnál nagyságrendekkel kevésbé udvarias, így amikor Susan cirádás szólamokban rajta is az őszinteséget kéri számon őszintén a képébe mondja: neked anyuskám nem az a bajod, hogy nem szóltunk, hanem, hogy hagytad tönkremenni a házasságodat, pedig még mindig szereted Mike-ot, úgyhogy döntsd elmit akarsz, és vagy sírd vissza magad a férjednél, vagy engedd őt tovább lépni, de engem mindenképp hagyjál most aludni, viszlát. Susan áll bambán, aztán később felhívja Katherine-t, hogy végiggondolta a dolgot, és megbocsát. Kösz- könnyebül meg Katherine - akkor kávézol velem? A gyertyát ne tartsam? - mondaná szíve szerint Susan, de végül megembereli magát és udavariasan a sok dolgára hivatkozva mond nemet.
Tom sérülése egyáltalán nem vészes, néhány öltéssel összevarják és kész. Az ő problémája nem egészségügyi, hanem családi és etikai. Megtudja ugyanis, hogy Porter a tűz előtt életveszélyesen megfenyegette Mr. Schillinget, amit ráadásul Lynette közepesen hitelesen ugyan, de határozottan letagad a rendőröknek. Tom szerint marhaság, hogy Porter gyújtotta fel a bárt, Lynette viszont emlékezteti arra mi történt egykor Rick éttermével. A családi kupaktanács főnökasszonya végül eltökélten bejelenti, hogy igenis meg fogják védeni a fiukat. Bármit is jelentsen ez. (Igazából nem tudom eldönteni, hogy mi a félelmetesebb, hogy Lynette képes feltételezni, hogy Porter tette, vagy, hogy a 6 áldozat ellenére is simán képes megtenni bármit, hogy elkenje a dolgot.)
Lynette, a takarító első lépése, hoy felkeresi Anne Schillinget a kórházban, és egy vaskos borítékkal közli, hogy az mind az övé, ha hagyja magát feltenni egy buszra, ami olyan helyre megy, ahol nincs térerő és a posta is csak havonta jár. Hogy megkönnyítse a nő döntését még hozzáteszi: ha nem hagyja, akkor viszont feljelenti kiskorú megrontásáért. Az ajánlat visszautasíthatatlannak tűnik. Anne bele is megy. A buszpályaudvari búcsú nem túl érzékeny, viszont hasznos. Kiderül ugyanis, hogy Anne nem terhes, Sőt nem is volt. Lynette meglepő módon mindenfajta tettlegesség vagy verbális inzultus nélkül nyugtázza ezt.
Második lépésben Porter következik, Lynette tudni akarja, hogy tényleg ő gyújtotta-e fel a klubot. A válasz előtt azonban hosszú, igazán szívhezszóló, az őszinteség fontosságára kihegyezett monológot ad elő a nemváltozó anyai szeretetről, az egymásba vetett hitről és a családi összetartásról. Felemelő pillanat. Hat is Porterre, aki párás szemmel, láthatóan tiszta szívvel közli, hogy nem tudja ki a tettes, egy biztos: nem ő. Aztán, hogy ennyire belejött az igazmondásba még gyorsan bevallja, hogy az anyja érkezésekor épp Anne-t hívta, akit képtelen elérni, pedig már kijött a kórházból. Lynette sajnálkozva néz, aztán az új, őszinte alapokra helyezett kapcsolat jegyében letagadja, hogy bármit is tudna Anne Schilling hollétéről.
Estére a halálos áldozatok száma hétre nő, Dave pedig - akiről végig nehéz eldönteni, hogy önmarcangol vagy a következményektől szűköl, mindenestre igen intenzív belső életet él - meglátva a Porter Scavo tette pletykában a lehetőséget felkeresi Forestet és Festert, és azt vallja, hogy látta Portert a raktár közelében nem sokkal a tűz előtt.
Facebook kommentek