Dave bánatosan kullog bele az éjszakába. Szomorúan konstatálja, hogy az Edie-vel való szakítás nemcsak a házasságának, de az alaposan kitervelt bosszújának a végét is jelenti. Mit ad isten, épp belefut a kukái körül sertepertélő Mike-ba. Delfino mély együttérzéssel hallgatja szomszédja sirámait, és egyből érzi, eljött a pillanat, és végre meghálálhatja, hogy a local hero kimentette a tűzből. Mire a szerencséjén elképedt Dave észbekap, Mike már be is cipelte a csúnya-rossz bácsi bőröndjét a házba.

Dylan szeretné, ha az anyja hozzájuk költözne, és a téma kapcsán Katherine finoman puhatolódzik kicsit Mike-nál közös jövő, közös tervek, közös bármi ügyben. A Kockásinges Embert váratlanul érinti az egész, és gyáván megfutamodik az egyenes válaszadás elől. Katherine megorrol, így a rész további eseményeitől fejfájásra hivatkozva távol marad. Mike-nak hiányzik, és bevallja Dave-nek, hogy beleszeretett, csak épp nem akarja elválasztani a lányától és az unokájától. Dave tesz a romantikus rizsára, de a lényeget fogja: ha Mike Delfinonak fájdalmat akar okozni, talán nem is Susant, hanem Katherine-t kell bántania. A párocska békülése után, meg már biztos benne.

Edie reggel 9-kor végighívja a csajokat, hogy elmesélje: Dave becsapta, ő kidobta, brühühü. A 4 fős különítmény természetesen két perc múlva a kanapéján összegyülve segédkezik a sokk feldolgozásában. Edie fürdőzik a drámai hősnő szerepében, egészen addig, míg Susan - szokása szerint csupán segítő szándékkal - bele nem rondít a dologba. Bedobja ugyanis, hogy a munkábamenekülés részeként adja már el a házát, mivel ő Jacksonhoz költözik a szomszéd városba. Mi? Te? El? Hova? Miért? - csap le az új hírre a horda, ügyet sem vetve többet Edie-re, aki megdöbbenve figyeli, hogy Mayernek már megint sikerült keresztbetennie neki.

Az ügy mélylélektani áskálódásokkal is megspékelt megbeszélésére aztán remek alkalom adódik pár órával később. Edie és Susan ugyanis egy véletlen folytán több órára beszorul egy pincébe. Némi kilátástalan dörömbölés után Edie analizálni kezdi Susant, és egy "Susan Mayer pasijai 14 éves korától, időrendben" összefoglaló táblázat segítségével bebizonyítja, hogy Susie egyszerűen nem képes pasi nélkül létezezni. És ez gyengeség, ami a dögös szőke szerint minimum szánalmas és nevetséges. Susan csípőből visszavág egy ribanccal, de azért elgondokoztatja a dolog.

Estére arra jut, hogy az ő naiv boldogságkeresése akkor is jobb út, mint Edie lelketlen férfifogyasztó módszere. Erre Edie - talán a pince, talán a bezártság, talán a romlott svanyú uborka hatására - elmesél egy tanmesét a férfiak taplóságáról, ami miatt nem is érdemelnek többet. A mese főszereplője Apa, aki elhagyta Anyát és Kisedie-t egy fiatalabb nőért, plusz a dög a lánya féltve őrzött lógyűjteményét is képes volt az új asszony gyerekének adni. Na, hát ezért dugok én mindekivel - jön a konklúzió. Susan megkönnyezi a sztorit, majd együttérzően ölelgetni kezdi Edie-t, aki egy hirtelen pofonnal egyengeti vissza kapcsolatukat a nyálból a normálisba. Reggel végre beesik a karbantartó, mindenki mehet a dolgára. A 24 órás terápia azonban nem múlik el nyomtalanul: Edie megbocsát Dave-nek, Susan viszont szakít Jacksonnal.

Orson beújít egy akciós Pretty Fire Turbo típusú grillsütőt (+ Csókold meg a szakácsot feliratú kuktasapka + hőmérős húsvilla). Jajj, te, kis butus! simogatja meg elnézően Bree a férje fejecskéjét a hírre, amire ugye az jönne, hogy Orson belátja, mekkora hülyeséget is csinált. Ezúttal azonban a jelent Alex előtt játszódik le. Aki gyerekkori rossz emlékekre hivatkozva határozottan megkéri Breet, hogy a jelenlétében többet ne beszéljen ilyen lekezelően a férjével. Bree köpni-nyelni nem tud, a zavarban lévő Orson és Andrew pedig elmélyült beszélgetésbe menekül a hátsó sütőrúd nagyszerűségéről. Breet alaposan megrázza a kritika. Lefekvéskor is szóbahozza, de "a szívem, te egy céget irányítasz, félelmetesnek kell lenned", és az "Andrew és én már megszoktuk" úgy tűnik nem nyugtatja meg.

Orson Pretty Fire Turbo-szentelő partiján aztán nyílt anyázásban kulminál a feszültség. A vérig sértett Bree közli, hogy több tiszteletet és hálát, no meg ennek megfelelő kushadást vár el a leendő vőjétől is, ha már vett egy bazi drága házat nekik. Amire a karakán Alex egy udvarias formában elővezetett "ez esetben inkább tudod mit csinálj a házzal, kedves mamá"-val reagál. Másnap Bree Andrewt próbálja rávenni, hogy utasítsa rendre Alexet, a mostanában egélsz jófej fia viszont rávilágít a lényegre: Breenek az a baja, hogy van valaki, aki nem fogad szót neki. Ráadásul nem tud vele mit kezdeni, hiszen ez a valaki se nem a fia, se nem a férje, se nem az alkalmazottja, szóval talán el kéne kezdenie megbarátkoznia a helyzettel. Bree ettől végre magábanéz, és végül egy egészen megható jelenetben felkéri Alexet, hogy legyen a felettes énje, és kritizálja, ha hülye, mert tényleg ráfér. Szép munka Bree.

Lynette egy morgós öreg szomszédtól megtudja, hogy Porter az öregek otthonában bújkál a nagyanyjánál, ahol ordíttatja a tévét és például ellopta a morgós bácsi nővérének a narancslevét. Persze rohan, hogy előparancsoltassa Portert. Stella - akiről a legutolsó infók azt hiszem az volt, hogy odaköltözött Richard Chamberlainhez - elég rossz bőrben van. Iszik, cigizik, rühelli az otthont, és nem tudja megbocsátani Lynette-nek, hogy pár éve, nem tudni miért, betette oda. Portert viszont esze ágában sincs előadni - részben mert számítva a lánya megjelenésére már máshová menekítette. Lynette a tehetetlenségtől zokogva vezet hazafelé, és épp telefonon számol be Tomnak a történtekről, amikor rémült arccal fékezni kezd, majd egy nagy csattanást hallunk a telefonban.

Kórház. Stella érkezik futva Porterrel. De nem, Lynette-nek semmi baja. Csak épp ötletet kapott a hazafelé látott balasettől, amihez Stellával együtt csak gratulálni tudunk. De a lényeg, hogy megvan Porter, irány a bíróság. A bíró bizonyíték hiányában ejti az ügyet, ami nagy hurrá. Lynette-nek végre van ideje törödni az anyjával való kapcsolatával is. Kiderül, hogy Stella Chamberlain halála után összeomlott. Ivott, kártyázott, kezelhetetlenné vált, Lynette attól való félelmében tette az otthonba, hogy valami baja lesz. Ja, kösz - mondja Stella, de azért belátja, hogy ő is hibás. Végül abban maradnak, hogy Lynette ezentúl minden héten eljön, Stella cserében megígéri, hogy nem dobálja meg többet pudinggal.

Carlos "Cápa" Solis nehéz szívvel indul első kétnapos üzleti útjára. A két kiscsaj bőg, Gaby szemét viszont inkább az előtte lebegő dollárok homályosítják el. Juanitáék persze simán levették, hogy anyunak köze van apu távollétéhez, így bosszúból bevetik ellene a 6 év alattiak összes fegyverét (undokság, süketfül-szindróma, grimaszolás, szájalás stb.). Gabrielle a nemviccelek-háromigszámolok duóval próbálkozik, majd dühében felhívja Carlost. Apu egy tárgyaláson ül éppen vagy 10 ügyfél társaságában, így az is szép teljesítmény tőle, hogy egyáltalán felveszi a telefont, nem csoda, hogy kerek-perec közli: nincs ideje a távnevelésre. Gaby megroggyan, később Juanita kíméletlen "aput jobban szeretem"-je teljesen kiüti.

A háza előtti sirdogálás közben nevelési tanácsokat kap egy nagyjából idegen csávótól, aki a félelemalapú nevelés elkötelezett híve, és úgy képes az ember arcába ordítani, hogy megeszed azt a brokkolit!, hogy még Jack Bauer is engedelmesen tömné magába a förtelmes zöld növényt. Gaby úgy érzi, végre megvan a megoldás, és a nagydarab néger egy perc múlva bent túráztatja a riadt gyerekeket. Gaby elégedetten szemléli a helyükre kerülő játékokat, és nem mellesleg van olyan genyó, hogy Félelmetes Reggie felbukkanását Carlosra fogja. Mindez persze kiderül apu hazaérkezésekor. Carlos irtózatosan kiakad a dolgon, Gaby szerint viszont kényszermegoldás volt, amire semmi szükség, ha ezentúl a megérkezése utáni első félórában apu leüvölti a gyerekek fejét. Hogyne, mondja Carlos. Te akartad, most megkaptad: apu boldogtalan a munkahelyén, anyu meg otthon a visitozó gyerekekkel. De mivel ez a rész az önvizsgálatról szól, Gaby is magába néz, és a záróképeken már egész anyaszerűen viselkedik.